Nagykároly, 1908 (3. évfolyam, 1-35. szám)
1908-10-15 / 31. szám
Nagykároly, 1908. október 15 szám Szerkesztőség és kiadóhivatal: NAGYKÁROLYBAN, Szőlő-utcza 4. szám. Előfizetési árak: Egész évre 8 K, félévre 4 K, negyed évre 2 K, egyes szám ára 20 fillér. Megjelenik minden szerdán. 9 választójog reformjáról. Szatmármegye volt főispánja és Magyar- ország későbbi belügyminisztere Kristóffy József, aki rövid idő alatt egymagában többet tett Szatmármegye és Nagykároly város érdekében, mint a többi főispánok összesen, a fővárosi szabadelvű klub helyiségében nagyjelentőségű nyilatkozatot tett a választói jog reformjáról. Kristóffy nyilatkozataiból kiderül, hogy a koálicziós kormány megalakulását megelőző tárgyalások folyamán mindig az általános, titkos, egyenlő, közvetlen és községenkinti választójogról volt szó. A paktumra vonatkozó dolgokon kívül igen éles és talpraesett bírálatot mondott a plurális szavazati jog reakciós rendszeréről. A kormány — úgymond — a plurálitást a magyar faj szupremációjának biztosítása végett tervezi. Ha ez így állana, mindenki tisztelettel hajolna meg a kormány intenciója előtt. A dolog azonban éppen ellenkezőleg áll. A plurálitás ugyanis, viszonyaink között, nem a magyar szupremóciót, hanem az oligarchia kizárólagos uralmának további fenntartását fogja biztosítani s a magyar hegemónia csak tetszetős lepel gyanánt szolgál ezen czél elérésére. Mert aki a magyar választójogi reform statisztikai előmunkálatainak mélységét is ismeri, az előtt nem titok, hogy a plurálitás, ha az bizonyos adóczenzushoz is köttetik — már pedig erről van szó — nem erősitöleg, hanem ellenkezőleg, gyengitöleg fog hatni a TÁ RCZ A. Feltámadás. Nem nézett senkinek szemébe, Forró, sorvasztó vágyban égve ; Ajkát nem érte férfi ajka, Hosszú csókban reá tapadva ; Buján ringó patyolattestét Erős karok sohsem ölelték: E remek uőt nem látta senki Szerelmi lázban megremegni. Mint bus mesék halottja olyan : Élők között bolyongva zordan. Mellette zug az ár : az élet, De álmából ő fel nem ébred ; Csókoknak hallja csatianásit, De csókot vére sohsem áhit; A nagy szeretkezés körülte Nem hat szivéig, mely kihűlve.-------Mikor feltűntél messze, távol, Má r akkor reszkelék a vágytól: Feldúlni sivár békességed’, Mámort, kéjt, éltet adni néked. Azóta szivemet ragadja Feléd vad ösztön forgatagja; És mint tüzostor űz utánad : Szilaj dacz és észbontó bánat. Dacz, hogy a lelked egyre szűzi, A szerelmet balgán elűzi Felelős szerkesztő és laptulajdonos: ROSENFELD ZSI6MOND. magyar faj politikai pozicziójára. Mert ez esetben a magyar fajra nézve teljesen elvész Erdély s igen sok helyen a vegyes kerületekben is megfog inogni a magyar faj pozicziója, azon oknál fogva, mert az utolsó évtizedekben a kisebb földbirtokok jobbára nemzetiségi kezekre jutottak. Ezen állításainak statisztikai adatokkal való megdönthetetlen indokolása után kijelenti, hogy a plurálitás, különösen az adócenzus utáni plurálitás — amelyet terveznek — a legveszélyesebb reákcziónárius kísérlet, amely- lyel Magyarországon eddig próbálkoztak. A plurálitás nem egyéb, mint virilizmus a parlamentárizmusban, mint ököljog a politikai jogrendszerben, amelyen az a körülmény, hogy az idők folyamán a fizikai ököljog más erőfaktorokban jelentkezik, semmit sem változtat. Ezért utálja, gyűlöli mindenki, mert a plutokráczia segédeszköze és egyik legreak- cziósabb intézmény a világon. Hát szabad-e higgadt, józan észszel még csak gondolni is erre, midőn arról van szó, hogy egy modern választói reformot akarunk csinálni. A plurálitás tehát az erőszakot képviseli, mely nem megnyugtatólag, hanem elkeseritöleg hat a kedélyekre, nem egyesíti a nemzeti erőket, hanem egymás ellen ingerli az osztályokat és a népfajokat. És — sajnos — előrelátható, ha az adóczenzus utáni plurálitás meglesz : megint vége a békének ebben a szerencsétlen országban mindaddig, mig a reparáczió be nem következik. Az uj parlamentben nem lesz addig se költségvetés, se katona, szóval ez a plurálitás uj, beláthatatlan konvulziók magját fogja képezni. A gonosz rontástól megfagyasztva Az élet lángját bűnnek tartja. Bánat, hogy ez a kéjre termett Elkábitó test: kővé dermedt ; Szobor, mit nem lehet ölelni, Forrás, hol enyhet sohse lelni. És engem e dacz és e bánat Majd addig-addig űz utánad, Mig végre — már nem tépelődve, Az emberekkel nem törődve, Nem félve mennyei hatalmat — Lángolva magadhoz ragadlak, Letiprom vad ellenkezésed’: De meghozom az üdvösséged’! Ha átkarollak majd merészen, Akkor feltámadásod lészen : — A titkos kéj egy pillauatja Szebb léted újra visszaadja, Csókom tüzet szít holt szivedben, Beléd lehellem ifjú lelkem’ — Szétfoszlik a halál borúja, És győz az élet. Halleluja! Szilágyi GézaEgyedüliség. Erdőben járok. Megvetkőzött ágak mereven nyúlnak az ég felé, sötét betűket rajzolva a fehér láthatárra. E rejtelmes írását a rideg természetnek vájjon ki tudja elolvasni ? HIRDETÉSEK a kiadóhivatalban jutányosán vétetnek fel. „Hyilttér“ sora 60 fillér. — Kéziratokat sem adunk vissza. Egyes példányok kaphatók Csókás L. és Eigner S. könyvkereskedésében. Ez a kísérlet ellentmond minden fejlődésnek, minden logikának, de ellentmond a magyar közfelfogásnak is, mely még a rendi világban is minden nemes embert egyenlő jogban részesített. Ez a kísérlet, ha sikerülne, valósággal szégyenbélyege lenne a XX. században az országnak. Emellett pedig uj har- ezok kezdetét jelentené, már pedig az ellenkezőt, a békés fejlődés és a zavartalan munka nyugvó pontját akartuk elérni a választási reformmal. Egyébként meglehet állapítani, hogy a plurálitás általában ellenszenves az országban. Ellene van a közvélemény, a sajtó független része, sőt a parlament többsége is idegenkedik tőle, csak az emberek nem mernek nyilatkozni. Valósággal ellehet mondani, hogy alig van számottevő faktor a plurálitás mellett. Pedig a kormány mindent elkövet, hogy bele- szuggerálja a közhangulatba. Ma már egészen világos, hogy a plurálitást csak a kormány erőszakolja. Éppen igy erőszakolja a kormány a titkos szavazás helyett a nyílt szavazást. És teszik ezt azok, akik ünnepélyesen a fejedelem előtt írásban kötelezték magukat a Fehérváry kormány programmjának elfogadására. Hát már semmi sem szent ebben az országban ? Mi akar ez lenni ? A hatalom gőgjének tobzódása vagy haláltáncz a végét járó oligarchia részéröl <i Szóló ezután lelkes éljenzések között azzal végezte beszédét, hogy első sorban a polgárságnak kell tömörülni a plurálitás ellen s a király segítségére sietni, aki becsületes és demokratikus választójogot akar. A madárének elhallgatott. Szállingózva jár a légben az elszáradt levél s midőn lehull elaszott társai közé, zajt csinál a földön. E kis zaj messze elhallatszik a csöndben és végzetesen szól, miként egy halotti ének utolsó akkordja. A hulló levelek ezen zaja fejezi be a természet haldoklását. Azután csend lesz. A pázsit szinpompája elenyészik. Nincs többé futkározó bogár ; se virágillat. Lábam alatt egy iszalag száraz törzse recseg. Ékes szirmod hova lett, te szegény barna kóró ? Fényes leveleidtől kicsoda fosztott meg ? A fehér magasságban, fekete tollaival szédületes körvonalakat ir egy sas. Kiterjesztett szárnyának minden lebbenése tovább, tovább viszi. Mindig kisebb lesz. Már alig látszik. Végre egészen elnyeli a fehér mindenség. Vájjon hova lett? Egy kürt távoli hangja szűrődik át a szürke levegőn. A hanghullám bérczről-bérczre száll. Olykor alig hallatszik; máskor erősebb lesz; néha meg-megszakad. Lágy ölében a lengő szél ringatva hoz felém még egyszer nehány elhaló ütemet s azután tova siet vele. Vájjon hová, vájjon meddig ? Amott egy árok mélyén a forrás párájának és a bokrok árnyának oltalma alatt még zöld a fű és virít a kikirics. Végső mosoly ez a nagy haldokló arczán. Holnap már megszűnik a mosoly, lehervad a virág s színét veszti a gyep. A táj egyforma lesz; egyformán néma, egyformán hideg. Szürke, kietlen és elhagyott, miként az egyedül álló ember élete. B M. CIXIPED Á ZS OC Díjmentesen készít holtsénuetest mindennemű electpotechnihai őllNuErK IrlriK 1 Uly CS 1 rlKoil berendezésekről. Csengőmunhahat is legjutányosabban vállal. 7-28 villanyvilágítás berendezési vállalata NAGYKÁROLY, Deák-tér. tJÜlomOS CSÍllíM ÉS ÍZZÓiflíllpák állandóan rahtáFOII. NAGYKÁROLY
