Nagykároly, 1908 (3. évfolyam, 1-35. szám)
1908-10-15 / 31. szám
NAGYKÁROLY Közigazgatási bizottsági ülés. Szatmárvár- megye közigazgatási bizottsága folyó hó 11-én ülést tartott. A bizottság elhatározta, miszerint felír a belügyminiszterhez, hogy a vármegyei telefonhálózat kiépítéséhez 20,000 koronával járuljon hozzá; a földmi velésügjn miniszterhez pedig az iránt ir fel, hogy az újonnan fölállítandó kultúrmérnöki hivatalokból a vármegyében is állítsanak fel egyet. A kir. tanfelügyelő indítványára a csengerujfalusi, pusztahidegkuti és a magyarkékesi tanítók ellen fegyelmi eljárás indíttatott. Az állatorvos jelentése szerint a vármegyében az állategészségügy kedvezőtlen. Több községet lépfene, veszettség, sertésvész és sertés- orbáncz miatt zár alá kellett helyezni. Szatmármegyei polgári radikális párt. Szat- márvármegye legutóbbi törvényhatósági bizottsági ülésen a gentryk, magyarul: az ezerholdas bőrkabátosok régi hagyományaikhoz híven ismét lenéző kicsinyléssel bántak a törvényhatóság úgynevezett polgári elemével. Ebből kifolyólag a törvényhatósági bizottságnak polgári tagjai a közgyűlés után értekezletre gyűltek össze s elhatározták, hogy megalakítják a szatmármegyei polgári radikális pártot. Az előmunkálatok végzésére egy húsz tagból álló bizottság küldetett ki. A Therezianum. Nem nagy dolog, de jellemző. Falussy Árpád főispán kis fiát a bécsi Thereziánumba akarta elhelyeztetni. Akadály volt azonban, hogy Falussy református, oda pedig csak katholikus nagy úri gyermekeket vesznek fel. Hogy megmutassa, mennyire rokonszenvezik a katholikusokkal, megjelent a b.-pesti Nyálbrigád egyik estéjén és becsatolta a debreczeni protestáns lapok egyik példányát, Jamely őt a debreczeni püspökválasztásból kifolyólag kath. klerikalizmus- sal vádolja meg. Ez hatott. A gyereket bevették a Therezianumba. Rósz nyelvek azt beszélik, hogy a debreczeni protestáns lapokba a közleményt a főispán maga íratta meg. Egy uj járás Szatmármegyében. Valamelyik szatmármegyei honmentőknek nem jutott elég nagy koncz a „nemzethy“ ellenállásnak nevezett nagy ricsaj után rendezett lakmározáskor. Az illető bácsi még éhes. Aki pedig éhes, azt jól kell la- katni. Mi mással lakhatna jól tökéletesen egy „nemzethy“ honmentő, mint egy főszolgabírói állással. Hát emiatt aztán egy uj főszolgabírói állást kell szervezni. Ily irányban parancsoltak rá Falussy Árpád főispánra, aki — mit tehetett mást? — engedelmeskedett. Ez a története az Avasban létesítendő uj járásnak, melynek tisztikarát még a folyó évi deczember havában tartandó közgyűlésen meg fogják választani. A székely kérdés. Illetékes helyről vett értesülésünk szerint a kormány november hó első napjaiban fogadja a szatmári székhely-pártnak az emlékiratot átnyújtó küldöttségét. Ezzel kapcsolatosan azt is közük a Nagykároly-lyal, hogy a nálunk tervbe vett ellenküldöttség eszméjét a főispán lefújta. Hat hónap Szotmármegye Közigazgatásából Az alispán jelentése. Ilosvay Aladár alispán a legutóbb megtartott vármegyei közgyűlésen terjesztette elő a legutóbbi hat hónapról szóló jelentését, mely sivár képét nyújtja a dicső „nemzethy uralom“ jegyében kormányzott Szatmárvármegyének. A legelső, ami szembetűnik az ügyek intézésében mutatkozó számottevő restantia, ami legjobban jellemzi a vármegyét. Szomorú körülmény, hogy a községi elüljárók elleni fegyelmi ügyek állása az elmúlt félévi eredményekhez viszonyítva kedvezőtlenebb, amenynviben azok száma növekedett. Ma holnap több lesz az állásuktól felfüggesztett elöljárók száma, mint amenynyi tényleg dolgozik. A közegészségügy miserabilis. A heveny fertőző kórok minden válfaja nagyban grassál a megyében. A megyében nem kekesebb, mint 440 trachomás beteg van ma is. Nyolcz orvosi kör orvos nélkül áll. Százhuszonegy községben hiányzik a tanult bába. A közbiztonságot élénken illusztrálja, hogy 386 verekedésben kapott súlyos sérülésekről lett orvosi bizonyítvány kiállítva. A tanügyet jellemzi azon körülmény, hogy 207 iskola túlzsúfolva van. Útlevelet hat hónap alatt 578-at állítottak ki Amerikába. Csak azért olyan keveset, mert már alig van ember, aki kivándoroljon. A lakosság nyomorát mi sem illusztrálja jobban, mint, hogy 150 embernek adatott ki könyöradomány gyűjtési engedély. A jelentésben semmi oly adat nem fordul elő, melyből a lakosság közgazdasági, illetve anyagi helyzetének javulására lehetne következtetni. flármegyei közigazgatás. A törvényhatósági bizottság őszi közgyűlése. Szatmárvármegye törvényhatósági bizottsága folyó hó 8-án tartotta meg rendes őszi közgyűlését. Az üresedésben volt szatmári főszolgabírói állás Serli István tb szolgabiró, közigazgatási gyakornokkal lett betöltve. Böszörményi Emil, Jármy András, Papp Béla, Madarassv Dezső és Szálkái Sándor közigazgatási bizottsági tagok mandátuma lejárván, ezeket újból megválasztották. A központi választmányba Vetzák Ede lett megválasztva. Az igazoló választmány elnökévé Debreczeni István, tagjaivá pedig Reökk Gyula, dr. Aáron Sándor, dr. Vetzák Ede, Non Gyula és Schuszterics Fe- rencz választattak meg. Ugyané bizottság tagjaivá a főispán Dr. Váradi Jánost, Dr. Adler Adolfot és Madarassy Gyulát nevezte ki. Az állandó bíráló bizottságba a múlt évi tagokat választották meg újból. Az 1909. évi körtség előirányzat tudomásul vétetett. A szatmári és a fehérgyarmati járásokban egv-egy uj körorvosi állás rendszeresítése elhatároztatott. A közgyűlés folyamán Rónai István csaná- losi plébános Szabó Dezső ugyanottani körjegyzőt jegyzőkönyvek hamisításával vádolta. A hepczi- áskodó csuhást Falussy Árpád főispán erélyesen rendreutasitotta s elrendelte, hogy a súlyos vád megfelelő megtorlás czéljából a közgyűlés jegyzőkönyvébe felvétessék. Egy „hiiefhezetes11 testület. üirógzin o Karroptló. Képviselők j árszalagon. Szolgai mivoltáról és a kebelében dúsan virágzó korruptióról szomorú tanúbizonyságot szolgáltatott vasárnap Nagykároly város képviselőtestülete. Az a képviselőtestület, amely hivatásánál fogva Nagykároly város érdekeinek megvédésére van kötelezve, de valójában nem más, mint ezen szerencsétlen város haladásának kerékkötője. Az a társaság, amely képviselőtestület czime alatt szokott tanácskozásra összegyűlni, vasárnap beigazolta, hogy nem méltó a város lakosságának bizalmára/hogy a város vezetésére és fejlődésének irányítására elegendő érettséggel nem bir, hogy akarat nélküli alázatos szolgája annak a hatalomnak, amely ma Magyarországon az uralmat bitorolja. A vasárnapi határozattal tanúságot tett következetlenségéről, lebecsülte önmagát, amidőn egy régebbi határozatát indok- talanul megváltoztatva egy kapzsi érdekszövetség kielégítésére vállalkozott. A Mezőterem—peéri vasút építéséről van szó. Falussy Árpád és érdektársai hatvanezer koronát kéí'tek a várostól ennek a vasútnak a czéljaira. Nagykároly város képviselőtestülete folyó évi június hó 14-én egyhangúlag és jogerőssé vált határozattal kimondotta, hogy a jelzett vasút építése Nagykároly városnak érdekében nem áll és ennek alapján a kérelmet teljesíthetőnek nem találta. Ám Falussyék nem olyan legények, akik préselési szándékukkal csak úgy mirnix-dirnix lelhagynának. Amint a „Nagykároly“ ezt legutóbbi számában már megírta, a kérelmet újból benyújtották a képviselőtestülethez, mely azt folyó hó 11-én vasárnap tartott ülésén tárgyalta újból. A legenyhébb kifejezést használva megdöbbentő botrányosság, ami ezen a közgyűlésen történt. Felvonultatták a képviselőtestületnek azokat a tagjait, akik a testület gyűléseit már évek óta úgy elkerülték, mint az ördög a tömjénfüstöt. A főispán felvonultatta az összes állami hivatalnokokat, akik a képviselő- testületnek tagjai. Felvonultatta mindazokat, kiket dicstelen rezsimje alatt zsíros konczokkal látott el. Felvonultatta a kereskedőket, akiknél vásárolni szokott. Az izraelita hitü képviselőtestületi tagok egy részét dr. Adler Adolf, a főispán külön házi zsidója verbuválta össze napok óta. Ám igy is csak félig-meddig sikerült a pumpo- lási terv. A képviselőtestület ugyanis a kért hatvanezer korona hozzájárulás helyett csak negyvenötezer koronát szavazott meg tiz év alatt való lefizetésre, de ezt is csak úgy, ha a vasút nem Mezőteremből, hanem Nagykárolyból indul ki és ide érkezik be. Éhez pedig kevés a negyvenötezer korona és igy nagyon valószínű, hogy Falussyék erőlködése hiábavaló, mert ez a vasút ilyen körülmények között nem fog felépülni. A jelzett határozatot magában foglaló tanácsi javaslat ellen Rooz Samu ügyvéd szólalt fel, s meggyőző érvekkel mutatta ki, hogy a jelzett vasútra Nagykároly városnak semmiféle szüksége nincs. Hangoztatta, hogy három hónap óta, mint, amely idő óta a képviselőtestület kimondotta, kogy a jelzett vasút felépítése Nagykároly városnak nem érdeke, semmi oly momentum nem fordult elő, a mely határozat megváltoztatását szükségessé tenné. A város pénzügyi helyzete sem fordult jobbra és igy csak következetlenség volna, ha a képviselőtestület most másképen határozna, mint ezelőtt. Közli, hogy a közel jövőben a városnak a pénzügyigazgatóság uj elhelyezéséről is kell gondoskodnia s igy semmi értelme sincs, hogy negyvenötezer koronával járuljon hozzá Nagykároly város a tervezett vasúthoz, mert ez az összeg a városra nézve improduktív. A javaslatot nem fogadja el. A főispán érdekében először N. Szabó Antal, kir. közjegyző szólalt fel. Szemmellállia- tólag elfogult álláspontját azzal igyekezett némileg enyhíteni, miszerint beismerte, hogy a város ügyeivel évek óta már egyáltalában nem törődött. Tiz perczekig tartó nyakatekert körmondatokban az üres frázisok egész arzenálját puffog- tatta el. Belekeverte a dologba a megyei székhelyet. És ez hatott. A gyülésterem bal oldalán lévőknek beszélt, a jámbor becsületes kis polgároknak, akiket — sajna — még egy pár nagyképűen előadott szóvirággal meg lehet maszla- golni. Tudta nagyon jól, hogy a jobb oldal már hetekkel ezelőtt kellően „megdolgozva“ lett. Azt a látszatot keltette beszédével, hogy a vasul felépítése szociális szükség és a kis emberek érdekében való, voltaképeni czélja beszédének pedig az volt, hogy Falussyék malmára hajtsa a vizet és ez által megakadályozza Nagykárolyban egy második közjegyzőség szervezését. A tanács javaslatát még Csipkés András, dr. Adler Adolf és dr. Vetzák Ede támogatták szolgalelküségük- nek nyújtván ezáltal megczáfolhatatlan bizonyítékát. Rooz Samu ismételt felszólalásában kijelentette, hogy az elhangzott mii felháborodások őt álláspontjában meg nem ingatják, az amugyis súlyos községi pótadók felemelését maga után vonó hozzájárulást kidobott pénznek tartja. A szánalomra méltó közgyűlés ennek daczára a tanács javaslatát fogadta el. Az egész testületben csak három ember akadt, aki véleményét nyíltan meg merte mondani azzal, hogy a hozzájárulás megtagadása mellett szavazott. Ezek: Rooz Samu, Fézer Mihály és Papp Lajos. A sérelmes közgyűlési határozatot, értesülésünk szerint, meg fogják felebbezni. Szüreten. Ozes bor, őre a magyarnak ! ZTe csillogsz örömpoharán; Sötét búját te szaggatod meg Villámtüzeddel, gyásztorán. Szivárványt szöysz borult lelkünkre! €gy perczig a szíy nem sajog: S hisszük, hogy pusztul majd a 6azság €s diadalt arat a 3°9 I í) nogyhárolyi 13 víztani!. Dogad az ecsedilap botránya. Egy német közmondás azt tartja, hogy a pofonok és a gusztusok különbözők. És nemcsak Floridornak, hanem ennek a közmondásnak is igaza van. Közönséges pofonoktól rendes körülmények között csak annak az arcza szokott megdagadni, a ki a pofonokat kapta. Ám azoktól a pofonoktól, a mik a Wieser Miklós arczán elcsattantak az Ecsediláp botránya dagad napról- napra jobban. ízléses őszi paletók, kosztümök, téli plüss- KÄ.TZ SÁMUEL kabatkak a I C(] OliSObbö 11 szerez be tok be 4_10 n§| divattermében Nagykárolyban.
