Nagykároly, 1908 (3. évfolyam, 1-35. szám)
1908-08-15 / 27. szám
I Nagykároly, 1908. augusztus 15. ______ 11 1. évfolyam. — 27. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: NAGYKÁROLYBAN, Szőlő-utcza 4. szám. Előfizetési árak: Egész évre 8 K, félévre 4 K, negyed évre 2 K. egyes szám ára 20 fillér. Megjelenik minden szerdán. Felelős szerkesztő és laptnlajdonos: ROSENFELD ZSIGMOND. HIRDETÉSEK a kiadóhivatalban jutányosán vétetnek fel. „Hyilttér“ so; a 60 fillér. — Kéziratokat nem adunk vissza. Egyes példányok kaphatók Csókás L. és Eigner S. könyvkereskedésében. „Vörösek és feketék.“ Talán sehol sincs oly kevéssé helyén a jelképes beszéd, mint a politikában és talán sehol sem használják oly előszeretettel a képes beszédet, mint épen a politikában. Ha tömjénfüströl ir egy-egy radikálisabb szellemű lap, úgy feltétlenül a vallási butítás elleD emelt szót és ha ezzel szemben fokhagyma illattal válaszol az „Alkotmány“, úgy biztosan a kedvezőtlen felekezeti viszonyok között élőkről van valami mondanivalója a tisztelt néppárti újságnak. A tömjénillat is kifejez egy-egy púrtárnyalatot és a fokhagyma szagát is felfedezi az „Alkotmány“ — talán még a saját pártjában is. Az illat-nyelv mellett sokkal nagyobb sikere van a kétesebb értékű politikai irodalomban a szinek nyelvének. így, — ha a Nagykárolyban megjelenő „Közérdek“ czimü, a vidéki hirlapirást alaposan diskreditáló tákolmány hasábjain Pallmann Péter nagyon- tisztelendö ur nem is oktat ki bennünket, akkor is tudtuk volna, hogy a fekete színnel a klerikálisokat, a vörös színnel pedig a szo- cziálistákat, radikálisokat, szabadgondolkodókat és más hasonló, máglyára való alakokat szokták jelezni. Nos, erről a két szinröl, illetve ennek a két szinnek politikai és társadalmi szerepléséről irt nemrégen vezér- czikket a szőke fürtű nagyontisztelendö, — Ebből az Írásból megtudjuk azt a tévedést, hogy a klerikálisok „fekete“ szinjelzése a papság reverendájáról van elkeresztelve. Ugyan ugy-e? Mintha annak a lelki sötétségnek, mely a klerikálizmus munkájának nyomában jár, nem a fekete szin volna a legjobb kifejezője? Hagyjuk azonban a tévedések helyreigazítását. A klerikális mozgolódás ezzel úgy TAR CZ A. SZUGGESZTIÓ. A czikkely cziméül fölvett szó, s vele együtt az autoszuggesztió husz-huszönöt évvel ezelőtt kezdett divatba jönni. Amikor a hypno- tikus tünemények, mint már annyiszor, ismét nagyobb érdeklődést keltettek, s a párisi Galpit- riéne hires elmeorvosai és velők együtt mások abban reménykedtek, hogy az élettani lélektant a virágzásnak már magas fokán álló fizika és kémia alapján fogják fölépíthetni. A jelenség azonban maga, amit a név ki akar fejezni, semmiképen sem uj. Régesrégi. Egyidős az emberiséggel. Csakhogy más szóval nevezték. Persváziónak, illúziónak hívták. De volt annak és van ma is, ámbár nem tudományos, de jellemzőbb népies neve is: ámítás és ön- ámitás. A lelkiösmeretlen kereskedő égre földre állítja vevőjének, hogy a festett kelme, amit nyakába akar varrni, színét soha meg nem hagyja, még ha lúgban mossák sem. A vevő megveszi s a mikor kimossa, lesz belőle rongy. Miért ? A vevő azt mondja, s talán az olvasó is, hogy ámítás, csalás. A tudomány, hogy szuggesztió. Vagy egy másik eset. Bámul, bámul az uzoni székely, s megszólal : — Csak nézem, nézem azt a kulacsot. Azt gondolom, hogy sajt; p’eg hát kenyér. sem lenne letörve. Állapítsuk meg e helyett teljes tárgyilagossággal, hogy Nagykárolyban az eddig lappangó klerikálizmus a legutóbbi hónapokban teljes erővel szervezkedni kezdett, sajtóorgánumokat is bérelt már magának és minden erejével hozzáfogott a terjeszkedéshez. A Népszövetségben egyesitett katholikus polgárság szentül hiszi, hogy „fenyegetett, letiport“ vallása érdekében áll sorompóba és nem tudja, hogy a klerikálizmusnak van erre a tömegmozgalomra szüksége, hogy harezba vihesse az általános választói jog erejével nemsokára hatalmas erőt nyerendő liberális polgárság ellen. A magyarság létösztöne rég megsúgta már, hogy ez az ország vagy elpusztul, vagy csak szabadelvű lehet. A klerikális mogalom első sorban a papság érdeke. Másod sorban lehet a nagybirtok érdeke. De még mások gazdasági kérdése is, mert a mai társadalom keretében nem egy osztály él, amelynek létalapja, bástyája a fanatizmus sötétsége és amelynek érdeke az, hogy a tömeg át ne lásson ezeken a bástyákon. Ám semmiesetre sem érdeke a Katholikus Népszövetség tagjainak! Földhöz ragadt szegény emberek, akik sorsuk jobbra- fordulását tisztára a szocziális törekvések sikereitől várhatják: egyedül a hit segítségével vaunak itt tömörítve. A szövetség alapítása és szervezése szélhámosság, mert a „szeretet vallásának“ állítólagos „megmentéséért“ a legádázabb felekezeti gyülölséget terjesztik. Az alapítók és a sötét terv propagálói tagadják ezt. A szövetség ellen irt czikkein- ket a katholikus hit és vallás elleni támadásnak minősítették. A napokban azonban kezünkbe került a szövetség 1 koronás tag- illetményeként kijáró füzet, amelyben a nép- butitók önmagukat czáfolják meg. Olvasva A góbé előtt meg saját kalapja volt. És erre mit mond a még mindig nyájas olvasó ? Hogy bolondság, butaság! A tudomány, hogy autoszuggesztió. Egyébként az igazság érdekében figyelmeztetnünk kell, hogy a szuggesztiós tünetek nem mindig ilyen kicsinyesek, vagy éppen mulatságosak. Néha nagyon is komolyak, egész tömegeket mozgatnak meg, országok sorsát befolyásolják. Máskor meg titokzatosak, megdöbbentők, s éppen ezért az érdeklődést inkább felköltők. Voltaképen a tudomány is ez utóbbiakat nevezi szuggesztiónak, sugalmazásnak, s bár eddig si- keretlenül, ezek megfejtésén fáradozik. M. Louis Figuier „Modern csodák,“ czimü régebben irt, de azóta többször kiadott müvében, végig tárgyalja az ókor jósait és csodatevőit, a kéz reátevéssel való gyógyítást, a középkor és reneszánsz ördöngős járványait, a boszorkányhitet, az élő és élettelen tárgyak, ereklyék és effélék puszta megérintésének hatásait; s végül a mai idegkóros tüneményeket. A távolba látást és távolról hallást. A hipnotikus elaltatást, a beteljesedő álmokat, az akaratátvitelt midőn valaki mást, minden különös reábeszélés nélkül, saját akaratának teljesítésére kényszerit. A szellemidézést, — Írást — és fotografálást, a bűvös vesz- szővel, a források feltalálását, s még sok egyebet. Kimutatja, hogy ezek mind rokonjelenségek, s hogy más és más alakban ismeretesek voltak minden században, — s minden nép előtt. Elbeszéli, hogy a sarlatánok miként használták fel azokat, s azok utján miként csapták be és ezt a szennyiratot, hatványozottan kell küzdeni a klerikálizmus terjeszkedése ellen. Aki a sötétség elleni küzdelmet a kat- holiczizmus elleni burkolt támadásnak véli, az nincs tisztában azzal, hogy mi a klerikálizmus, hogy nemcsak a kath. vallásnak, de épugy a zsidó, a református, a görögkeleti vallásoknak is megvan a maguk klerikáliz- musa és hogy a haladás épugy küzd az egyik ellen, mint a másik ellen, mert az egyik ép oly gátja a társadalom egészséges életműködésének és tovább fejlődésének, mint a másik. A hit nem klerikálizmus; ez ellen tehát küzdelmet kezdeni senki nem akar. A vallás sem azonos a klerikálizmus- sal. Sem a katb., sem a zsidó, sem a többi felekezet vallása. Ezek talán babonák, talán megrögzött lelki szokások, de mindenesetre az egyéni világ imponderabiliái, amelyek ellen a tudomány és felvilágosodottság a maga természetes hatásával konkurrencziát csinál ugyan, de semmiesetre sem tárgyai sem a szocziális, sem a politikai küzdelmeknek. De igenis a vallások kinövései, a vallás köpenyege alatt űzött visszaélések, a felekezeteknek az egyház világi hatalmának visszaállítására irányuló törekvése, a tudomány fejlődésének, a szabadgondolkodásnak és szabadkutatásnak megakadályozására folytatott nyílt és titkos aknamunkája, a dogmákkal űzött lélekvásár, mely a fanatizmus felkeltésében és a türelmetlen bigottéria terjesztésében politikai czélokat kezd és szolgál, ez az, ami a klerikálizmus tartalmát képezi, ez az, amik ellen minden szabad ember, kiben a szeretet él és a tudomány haladása egy jobb jövő reményét kelti, akiben az ember és a nemzete jövője iránt meleg szív lüktet, küzdeni tartozik a maga teljes erejével! károsították meg a hiszékenyeket. Hogy a babona a tudatlanság vagy félelem azoknak nyomán hogyan tévesztett meg egész tömegeket, s vitte a legocsmányabb bűnökbe a gyenge aka- ratuakat. De a tüneteket természettudományosán kimagyarázni, vagy a szuggesztió átterjedését az egyik emberről a másikra, érthetővé tenni meg sem kísérli. A mai ideg- és elmeorvosok úgy ezen idegkóros jelenségeket, mint mindazokat, a melyeket állati mágnetizmus, szomnánbulizmus, spiritizmus, hipnotizmus stb. nevekkel jelölnek, a hisztéria különböző válfajainak tartják. Csakhogy ez magában nem magyarázat. Még legtovább ment M. Manouvrier, ki azt hiszi, hogy minden elmebeli képzet, legyen az önkényes," vagy külső okból származott, tárgyilagos vagy alanyi, keletkezzék bár tényleges érzetből, visszaemlékezésből, központfutó idegáramot létesít, nem függőt a képzelt dolog valódiságától, sőt annak még csak lehetőségétől sem. Ezt az áramot az erős akarat megállíthatja, S akkor az kővé alakul át. Mint mikor az akarat megfékezi az ijedtség, vagy harag kitörését, és megszünteti az azzal járó reflexmozgásokat, s a mikor csakugyan az arezot, a kezet, a hátat nem egyszer izzadtság lepi el. Hiszen lehet benne valami. Magunkon is tapasztalhatjuk. De hát mit magyaráz ezzel ? Leg- fölebb a szuggesztió okozta mozgásokat, a sugalmazott érzeteket és benyomásokat. Azt azonban meg nem magyarázza, hogy az érzetek, a benyomások, az eszmék hogyan terjednek az egyik SINGER MÁRTON és TÁRSA villanyvilágítás berendezési vállalata NAGYKÁROLY, Deák-tér. DijmentBssn készít höltsráVEtést mindennemű BlBctrotBChniliai bBrendezésBhről. CsBngömunhakat is iBgjutányosabban válla!. 3-28 Villamos csillárok is izzólámpák állandóan raktáron. NAGYKÁROLY
