Nagykároly, 1908 (3. évfolyam, 1-35. szám)

1908-04-22 / 17. szám

I

Nagykároly, 1908. április 22.

of' , ÍV *.£>

üli

111.

NAGYKARO

Szerkesztőség és kiadóhivatal: NAGYKÁROLYBAN, Szőlő-utcza 4. szám.

Klőiizetési árak : Egész évre 8 K, félévre 4 K, negyed évre 2 K, egyes szám ára 20 fillér.

Megjelenik minden szerdán.

Előhangoh a képviselőtestület választásához.

Az örök idő végtelen útjába jelzőoszlopokat állítottak fel a butaság vámszedői, akiknek unokái ezen oszlopoknál még ma is megsarczolják a semmiségbe rohanó embertömegeket. E jelzőoszlopok a különböző dogmatikus vallásoknak minden csillagászati évben megismétlődő ünnepei. v

Homályos, a történelem előtti időkben keletkezett naiv legendákba foglalt események emlékét ünnepelik. Az évezredes múlt ködbevesző álomképein merengenek fanatikus hittel, ahelyett, hogy az előttük ismeretien jöuö sötétségét a tudás villamfényével szétoszlatnák.

Ebben a hétben volt a kereszténység és az izraeliták húsvéti ünnepe. A kereszténység a megfeszített igazság feltámadását, az izraeliták pedig a rabszolgaságból való kiszabadulást ünnepelték. Van-e ok az ünneplésre? Hiszen alig múlik el most is egy nap, hogy az igazságot meg ne feszítenék és az emberiség legnagyobb része ma még jobban roskadozik a rabszolgaság járma alatt, mint a bibiikus időkben. A "megfeszítés és az elnyomatás formái a haladó korral változtak ugyan, de a lényeg, az megmaradt.

Hogy beigazoljuk állításainkat: nem kell messzire mennünk. Alig egy pár hete, hogy az igazságot hirdető Nagykárolyt az ostobasággal párosult önzés Nagykároly városban megakarta feszíteni. Nagykároly városbanf Azt hisszük, nagyképűsködés a város jelzőt használni. Jóllehet, hogy Nagykárolynak rendezett tanácsú városi czime van, ennek folytán közigazgatása is városi jellegű, de a léTÁR CZ A.

A közös konyháról.

A társadalom lassan és biztosan halad fejlődésében s akármennyire vagyunk konzervalivek, bizonyos idő múlva észre kell vennünk, hogy tévedtünk, hogy az idő kereke megint eggyel tovább fordult s mi azt nem fordíthatjuk vissza.

Ez a fejlődési folyamat a társadalmositás, a szociálizálódás.Minden oly intézmény, mely a társadalom egy, vagy több osztályát felöleli, mely valamikor s még ma is egjresek kizárólagos rendelkezése alatt állott, eléri végre azt a pontot, amikor hasznavehetetlensége napfényre kerül s ha a társadalomnak szüksége van reá, uj alakot ad néki, lerombolván mindent, ami annak patriarchális tiszteletét biztosította s sokak vezetését adja hozzá :

Valamikor a vasút, a posta, a bányák, sőt adók kezelése magánosok kezében volt. Idővel kitűnt, hogy ezek az intézmények csak úgy szolgálhatják a közt, ha az állam, vagy városi közösség veszi a kezébe s oly módon dirigálja azt, hogy ne egyeseknek, hanem valamennyiünknek hasznára legyenek. Még ma is távol állunk attól, hogy a vasutat, a postát olyan intézményeknek tekintsük, amelyek mindenkinek érdekét szolgálnák, de bizonyos az, hogy időhaladtával az állam uralkodó osztályait szolgáló ezen eszközök valamennyiünké lesznek. Ma csak az állam szolgálatában álló privilegizált osztályok használhatják ingyen a vasutat, mig a nép széles rétegei drága pénzt fizetnek, de elfog jönni az az idő, amikor ez az

Felelős szerkesztő és laptulajdonos: ROSENFELD ZSIGMOND.

üveges kellékek, amelyek a valódi várost voltaképpen alkotják, nálunk nincsenek meg.

Nagykároly csak annyiban város, hogy a lakosság horribilis összegű egyenes és görbe adónemekkel van megterhelve ; hogy az élelmiszerek napról-napra drágábbak, hogy a lakásmizériák immár tűrhetetlenek stb., stb. De a valódi városok előnyeit, azokat, amelyeket ezek úgy közgazdasági, mint kulturális tekintetben nyújtanak, Nagykároly város lakossága nem élvezheti.

Pedig a városok közgazdasági jelentősége nagyon mélyreható. A modern város gazdasági produktum. Gazdasági okok : az ipar és kereskedelem fellendülése, illetőleg nagyüzemmé fejlődése teremtették meg. E nagyüzemek vonták a városokba a népesség oly nagy kontingensét, hogy a mezőgazdasági népesség jelentősége nagyban alászállott. Viszont a lélekszámban bővelkedő városok kihatottak az egész közgazdaságra is. Jobb munkabéreket biztosítottak az ipari és kereskedelmi alkalmazottaknak és a mező- gazdaság technikai fejlődésére állandóan befolynak. A mezőgazda számára állandó piaczot nyitottak, ahol terményeit mindenkor értékesítheti; jövedelmének fokozására tehát minden felhasználható területet művelés alá vesz s' igénybe veszi á technika összes vívmányait. A modern város tehát a legfejlettebb gazdasági rendszer képviselője s amely ország városai rohamosan fejlődnek, ott a közgazdasági élet is virágzásnak indul.

A fentiek figyelembevételével világosan megállapítható, hogy Nagykároly éppen ellentéte a városnak. Az ipar és kereskedelem nemhogy fellendülne, de napról-napra súlyosan érezhetően hanyatlik; a népesség nemcsak hogy nem szaporodik, de állandóan csökken, ami kevés

állapot meg fog szűnni s az állam nem fog arra törekedni, hogy ő is minél több hasznot préseljen ki. Ma az állam egész gépezete a pénz beszerzését célozza, mert ez az állam igen sok kiadással rendelkezik, de az idők haladnak s a vasút például mindnyájunk javát fogja szolgálni s nem a profit javát.

Valamikor a nevelést csak papi kezekre bízták s mikor a társadalom annak a tudatára jutott, hogy ez igy nem helyes, elvette s az állam kezébe rakta. Ha nálunk még messze is van az iskolaállamositás kérdése, ha nálunk ma teljes féktelenségével is dominál a klerikálizmus, ez mégis csak múló jelenség, csak betegség, melyből a társadalom ki fog gyógyulni.

Ép igy vagyunk a közös konyhák intézményével. A társadalom fejlődése a patriarchális nézeteket a családi tűzhelyről meglehetősen elavulttá tette. A nagy, dolgozó munkástömegnek már régen nincsen tűzhelye saját lakása. Kénytelen azt megosztani hasonszőrű emberekkel, csakhogy a drága lakbért megfizethesse. S ahol sokan együtt laknak, ott a patriarchális családtartásnak vége van. Mert hiszen, ha nem is volnának kénytelenek megosztani lakásukat mással, akkor is nehéz a megélhetési viszonyok a férfit, családanyát, az idősebb gyarmekeket a gyárba, munkába kergetik, csak este vannak együtt. Fejlődhetik-e ezek közt családi érzés. Mindegyik családtag másutt eszik s ezek az étkezések előbb vagy utóbb át fognak menni a társadalom kezelésébe, mert a munkásság ma rosszat eszik itt s drágán megfizeti.

A kispolgárosztály még némileg megtudta őrizni családi tűzhelyét, meg igyekszik, amennyire lehetséges, otthon összeteremteni a táplálkozáshoz szükséges cikkeket, de ez sem fog soká tarHIRDETÉSEK a kiadóhivatalban jutányosán vétetnek fel. „Nyilttéi“ sora 60 fillér. — Kéziratokat nem adunk vissza.

Egyes példányok kaphatók Csókás L. és Eigner S. könyvkereskedésében.

ember hébe-hóba beköltözködik is, azok mind vagyontalanok és előbb-utóbb a város segélyezésére utalvák. Kereseti alkalmak nincsenek, ami a munkabérek silányságát vonja maga után. Ily körülmények között a lakosság fogyasztó képessége a minimálisra redukálódik és ez okozza a vidék szegénységét is. A város határában elterülő hitbizományi uradal- mák terményeiket nem itt értékesítik. Ivisbirtokosság alig van. A sváb ajkú községek termékei szintén nem Nagykárolyban kerülnek piaczra, viszont ezen községek odahaza szerzik be ruházkodási és egyéb szükségletüket.

Ezzel szemben czimzetes városi jellege folytán a közigazgatási, egészségügyi, rendészeti stb. szükségletei — daczára ezek primitiv voltának — oly óriási terheket rónak Nagykárolyra, hogy azok kielégítésére a község jelen helyzetében most is már csak erejét jóval meghaladó kölcsönök igénybevételével képes. Hogy ezek az állapotok immár tarthatatlanok, arról felesleges beszélni is.

Teljesen magunkra vagyunk hagyatva s igy a lakosság elodázhatatlan sürgős kötelessége, hogy tűrhetetlen helyzetét megváltoztassa.

A főispán minden gondját a saját egyéni érdekeinek előmozdítása köti le. Országgyűlési képviselőnk is csak azért randid fel néha napján a fővárosba, hogy éppen fenn legyen.

Nagykároly város képviselőtestületére hárul tehát azon nagy feladat, hogy Nagykároly várost reorganizálja. De a mostani képviselőtestület többször tanu- jelét adta annak, hogy minden komoly, a város érdekeit előmozdító munkára képtelen.

Nagykároly város lakosságának már a folyó évben alkalma fog nyílni, hogy a képviselőtestületben a nagy takarítást

tani s ők épen úgy, mint a hivatalnok osztály, befogják látni azt az ismert igazságot, hogy ma csak nagy vállalkozásoknak, nagy tőkével rendelkező intézményeknek van jövője.

A közös konyha intézménye külföldön már átment a fejlődés kezdetén s ma virágzik, s mind nagyobb rétegeket ölel fel. A hivatalnok-osztály, nem mindent készpénzért vesz, már régen feladta azt az együgyű babonát, hogy csak azt jóízűen megenni, amit saját Ízlése szerint készítenek. Belátta azt, hogy nem éppen feltétlenül szükséges, hogy az ő Ízlése domináljon, hanem úgy is lehetséges, hogy az ő s más Ízlése egy konyhához hasonuljon. S ha éppen nem akar a közös konyha éttermeiben, szóval nyilvános helyen étkezni, haza viheti és ott fogyaszthatja el. Tudatára ébredt annak, hogyha még többen vannak, többet olcsóbban szereznek be, akkor kevesebb pénzért, sokkal jobban táplálkozhatnak, mintha mindennap törni kellene a fejét, mit hol vegyenek. S valóban a közös konyha nemcsak jó, ízletes eledelt nyújt tagjainak, hanem még a háziasszony, mint a gazda vállairól ezer és ezer apró terhet vett le úgy, hogy most már mindazt a szellemi erőt más hasznosabb tevékenységre fordíthatja.

Magyarország társadalmi tekintetben nagyon hátramaradt s mig a külföldön a közös konyha intézménye életrevalóságát már régen bizonyította, nálunk most éli csak első fázisait. Nagy gaudium- mal alapítottak közös konyhát, nagy számmal jelentkeztek a tagok s kitűnt, hogy a közös konyha intézménye, ha külföldön be is vált, nálunk, a mi hazai földünkbe át nem ültethető, így gondolkoznak legalább azok, kiknek kemény koponyája irtózik minden újtól, még ha az jó is csak azért, mert hagyományaikat bántja.