Nagykároly, 1908 (3. évfolyam, 1-35. szám)
1908-04-01 / 14. szám
Nagykároly, 19C8. április 1. III. évfolyam. — 14. szám. NAGYKÁROLY POLITIKAI LAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: NAGYKÁROLYBAN, Szőlő-utcza 4. szám. Előfizetési árak: Egész évre 8 K, félévre 4 K, negyed évre 2 K, egyes szám ára 20 fillér. Megjelenik minden szerdán. Síz olvasó üözönségftez! A Nagy kát oly a mai számmal 111-ik évfolyamának második negyedébe lép. A mikor az egész Szatmármegyében csakis általunk képviselt radikálizmusnak ez al- kalomból is propagandát akarunk csinálni: a magyar kisemberekre esik tekintetünk. .4 most még lenézett, semmibe se. vett, kizsákmányolt kisemberek milliói úgyszólváni letéteményesei a politikai és társadalmi megújhodásnak. Büszke örökségül szállott ez rá hagyatékából a múlt századnak, melynek nagy vezérei vezették be a magyar nemzetet az Ígéret földére: a modern népállam intézményei közé. Azóta azonban a világ és különösen a mi külön világunk sokat haladt, csakhogy nem előre, de hátra. Az előrehaladás megfeneklett azon a ponton, ahova egy félszázaddal ezelőtt jutott, a reakció azonban egy pillanatig sem volt tétlen és mind hatalmasabb erővel tör elő odraiból, ahova nagy elődeink beszorították. A nyugalom — a halál! A közönyösség — az öngyilkosság! A minden téren jelentkező reakcióval szemben, ha megakarjuk védelmezni nemzetünk önállóságát; magyarságát, szabadságát, alkotmányunk épségét, jogaink csorbitatlan- ságát, ha élni és együtt haladni akarunk az európai államokkal: a radikálizmus- hoz kell visszatérnünk, amely elárvultán, gazdátlanul, nehány lelkes iró tollán és nehány gondolkozó tudós ajkán él már csupán és odalent a mélységekben, ahonnan elfojtott zúgással, mint a földrengés \ moraja: hallatszik fel egy keletkező világ alakulásának titokzatos zaja. Minden müveit országban ezrek és I Á KCZA. Halál. Irta: Sárándy István.'' Itt van, itt van a hátam megett; Ni, hogy rámmered, hogy fenyeget! . . . Kiben nyugalmam majd meglelem : Én uramisten, te légy velem. Bölcs agy tudása ime semmi. Rendeltetett, kell hát pihenni. Szivemben még ifjonti álmok S imhol már a sir szélin állok. Uram, nem szállók perbe véled, Hogy reményim sírra cseréled, Hogy a mécset felgyújtva bennem: Korán kell a bus éjbe mennem. Ki szivemet dús magra szántád: Ültettem benne pár palántát: Pár dalt — óvd őket, tán, ha nőnek, Árnyat adnak a pihenőnek. * A íiatalal Írói gárda e jeles tagja, aki Nagykárolyban született, a napokban épidt fel hónapokig tartott súlyos betegségéből. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: HO SENFELD ZSIGMOND. milliók küzdenek már az újkori radiká- lizmus lobogója alatt: csak nálunk nem akarja még a többség felismerni, hogy az ö éltető eleme: a közszabadságok, csakis:? a radikálizmusban találnak védelemre és oltalomra. Csupán Magyarországon nem képes a radikálizmus szóhoz jutni a parlamentben. Es egyedül Magyarország az az ország, ahol százeggnehány politikai napilap és ugyanannyi politikai hetilap közül — három-négy kivételével — nincsen olyan, amelyik a radikálizmust táplálná hasábjain. A vidéken csak egy van és ez a: Nagykároly. Sajna ma még csak hetilap, de mint ilyen semmiféle megfélemlítést, semmiféle koholt tekintélyt és festett bálványképeket nem respektáló, a hatalom üldözésétől és a sajtószabadság nagy- károlyi revolverezéseinek garázdálkodásától meg nem szeppenö, rettenthetetlen katonája a radikálizmusnak. Tudást, bátorságot* és fanatikus lelkesedést gyűjtött egybe, hogy hétröl-hétre az igazságnak, a becsületnek és az emberségnek világitó, de egyszersmind gyújtó fáklyájával hatoljon be a hazugsággal, romlottsággal, tudat- j lansággal, rosszakarattal, szívtelenséggel \ és a sötétség minden átkával teljes műhelyekbe, ahol közéletünket csinálják. A Nagykároly eddigi működése és az üldöztetés, amely a vajasok részéröl ellene megindult, bizonyítják, hogy ugy Nagykároly városnak, mint Szatmár- meggének hasznos munkát végezünk Írásainkban, és mint ilyen érdemes arra, hogy barátainak, olvasóinak és munkatársainak táborába gyűjtse az egész megyében valamennyi modernül gondolkozó, lelkileg és szellemileg európai nívón álló, öntudatos életet élő intelligens emberi. Semmi önállóság . . . Irta: Jean Rib&ud. I. — Én tehát azt gondoltam . . . Mert hiszen ilyen nagy lépést elvégre nem szabad elhamarkodni . . . — Nem lett Volna szabad semmit sem gondolnod Adolphe, amig tanácsaimat ki nem kérted. Az öreg kor, tudod ugj^-e a higgadtság és megfontolás, sőt bizonyos tekintetben a jövőbe való látás kora. Én tehát, bármit is gondoltál, mérnöknek szántalak. Mérnök leszel Adolphe, mint bátyád, a kiváló Gustave . . . — Én . . . — Ne vágj a szavamba Adolphe. Egyáltalában kevés súlyt fektetsz a „Modoros ifjú a mellényzsebben“ cimü tankönyved hasznos utasításaira, különben nem kezdenéd a mondatot „én“ szócskával és tudnád, hogy „mielőtt hangját a velünk társalkodó egyén lejjebb nem helyezteti, i tartózkodván tartózkodunk azon illetlenség elkövetésének súlyos bűnétől, hogy durva módon megakadályozzuk őt gondolatainak kerekded és | kecses formában való közlésétől . . .“ Ezt már ! elfelejtetted Adolphe, pedig emlékszem reá, hogy annak idején kétszer is elmondattam veled és ; megjegyeztem, hogy az életben ezen tanításoknak majdan sok hasznát veheted . . . Mérnök leszel Adolphe, valami előérzet súgja nekem, hogy amit j te akarsz, az bolor könyelmüség, különösen a 1 HIRDETÉSEK a kiadóhivatalban jutányosán vétetnek fel. „Hyiltíér“ soia 60 fillér. — Kéziratokat nem adunk vissza. Egyes példányok kaphatók Csókás L. és Eigner S. könyvkereskedéseben. A meggazdagodott zsidó divatáru- kereskedő földbirtokot vásárolt és abban ő maga gazdálkodott. Ökreinek zöld pápaszemeket csináltatott, hogy azok az evés ezé Íjából a jászolba tett szalmát szénának tekintsék. Hasonló módon csapta be a „nem zethy uralom“ az országot. Nemzetiszinü pápaszemet csinált a lakosságnak és fekete-sárga szalmával tartja őt. Olyan szalmával, amelynek kicsépelt magját Bécsnek szállították. És a nemzet többsége hagyta magát becsapni. Még most is kéjesen rágódik a fekete-sárga szalmán. íme egy ezredéves ország húsz millió lakossal, mely menten tönkre megy, ha nem Andrássy a belügyminisztere, Günther az igazságügyminisztere. Fal ussy a főispánja, Papp Béla a többsége és Adler Dolfi a választója. Minden krízis elsimul, ha felvetődik a kérdés, mi lesz azulán, ha a „Nemzethy kormány“ visszalép. Darányi után a vi/~- özön, Tóth János után a szellemi sötétség. Soha kormány oly végzetesen nem rontotta meg az országot. Felemelt kvóta, rossz kiegyezés, élére állított nemzetiségi kérdés, ellenünk való gyűlölet az egész országban, Csernova, Pa nád, lázongó Horvátország, „adóreform“, apácza-iskolák, lerongyolt nép, éh tífusz. És mind ennél nem lehet jobb. -Hátha ez ugy volna, nem kellene-e megfogadni Schoppenhauer tanácsát, az éfet elleni tömegsztrájkot. De igy vün-e? Dehogy van ! Éhhez az állapothoz csak ők valók. Hulla mosogatáshoz, felravatalo- záshoz csak a viiézkötéses gyászvitézek valók. De ha az ország igazán élni akar, kikergeti a siralmakból élő alakokat, megcsinálja a népjogokat, melyek felrázzák a tetszhalálból. És ha élni akar, élni fog! Gustave nagybátyád fényes és ragyogó példája után . . . Ezt akartam tudtodra adni ... A nagy vakációt megérdemled fiam, mert dolgoztál, bál- mélyen elkeserít, hogy algebrából csak jó eredményre tudtál vergődni. Mindenesetre ez szomorú csapás, de azért már mindegy, élvezd a vakációt kedved szerint . . . Csak arra kérlek, hogy naponta nvolc-tiz órát mégis szánj rá a középiskolai tantárgyak ismétlésére . . . — De . . . — „Modoros ifjú ...“ cimü könyved azonban holnapután reggel nyolckor szóról-szóra fel kell mondanod, különös tekintettel majd arra a fejezetre: „Óh azok a tagadó szócskák! . . .“ Megígértem neked, hogy meg foglak jutalmazni. Bizonyos tekintetben ugyan megjutalmaztalak már avval, hogy kissé talán érdemeden felül megdicsértelek az imént, azonban a ritka alkalomra való tekintettel pénzt is akarok neked adni. Ezer pénzjutalmat a következőképpen használd fel, hogj szórakozásodnak némi erkölcsi alapja is legyen Színházba mégy, második emeleti zsöllébe, ez két korona. Szinlapot váltasz, ez húsz fillér. A darabban, melyet neked e célra kiszemeltem, öt felvonás van és igy négy felvonásköz. Az utolsó háromban egy-egv narancsot fogsz enni, sőt citromvizet is ihatsz egy pohárral, ez is. húsz fillér, összesen volna két korona 40 fillér, de hogy zavarba ne jöhess netalán nem várt esetben, nem két korona 40, hanem két korona ötven fillért adok . . . Akarsz valamit mondani fiam ‘í ... . — Én . . . — Én ? Én ? ! . . . i) néHiülözhetetleneh.
