Nagykároly, 1908 (3. évfolyam, 1-35. szám)

1908-04-01 / 14. szám

N A G Y K A R O L Y És megerősödve, borzalommal fog visszagondolni arra a korra, mikor azt hitte, hogy őt már csak a halálmadarak környékezhetik. A nemzeti entreprise korszaknak csak gyászos emléke marad meg. A pártlap. Nehéz szatírát nem írni. Az elv- árulók, a politikai szemfényvesztők parlament­jében, a stréberek gyülekezetében a szájkosár indítványát tárgyalják, megakarják semmisíteni a szólásszabadságot. A parlamenten kívül a „nem- zethy kormány“ megbízásából már fonják a kötelet a sajtószabadságnak is. Az egész ország lorrong, szervezkedik, bogy lerázza magáról a népcsalók igáját. Es ekkor a „Nagykároly és Vidéke“, a nagykárolyi függetlenségi és 48-as párt hivatalos közlönye, a nagykúrolyi szocziálisták gyűléséről vezérczikkezik a gyűlés után két hét­tel. Azaz, hogy vezető helyen egy csomó hülye- j séget és hazugságot tálal fel olvasóinak. A nép- gyiilés méltó kritikát mondott azon felháborító, komisz revolverezésről, amelyet Polónyi, az illat- miniszter egykori patvaristájának kezdeményezé­sére a Nagykároly ellen elkövettek. A jelzett és (héma-szegénységben leledző pártlap úgy kapott ezen, mint az éhtyuk a tak-armány után. A becsielen eljárást mentegetni igyekszik és véle­ményt mond a sajtószabadságról. Szegény! iga­zán bánjuk, hogy azzal a szellemi sötétségben élő nyomtatványnyal vitába keveredtünk. Ne tessék kaczagni: azt is Írja a pártlap, hogy a radikális párt létezésének hangoztatásával a vá­ros jövője, előhaladása, boldogulása van kocz- kára téve. Ismételjük: ne tessék kaczagni! Mert most már csakugyan Nagykároly város érdeké­ről, tekintélyéről van szó ! Ugyanis a „Nagyká­roly és Vidéké“-t esetleg idegen emberek is el­olvashatják véletlenül. Es mit gondolhatnak az idegenek Nagykároly város közönségéről, amely­nek a pártlap képezi a szellemi táplálékát ? és mit gondolnak a függetlenségi és 48-as pártról, amelynek ilyen pártlapja van? Előmunkálati engedély. A kereskedelemügyi miniszter a szabolcsvármegyei h. é. vasút rész­vénytársaságnak a m. kir. államvasutak Iíisvárda álomásától Nyirbakta és Nyírbátor állomások keresztezésével, egyrészt a m. kir. államvasutak Ermihályfalva, másrészt Nagykároly állomásig vezetendő szabványos nyomtávú gőzüzemű helyi­érdekű vasútvonalra kiadott előmunkálati enge­dély érvényét egy év tartamára megújította. Adolf nyilatkozik. A márczius 15-iki ünnep­ségekről írván, a Nagykároly azt is közölte, hogy a „Polgári Olvasókör“ nagytermében lefolyt társas vacsorán dr. Adler Adoif a radikális és a szocziáldemokrata párt elleni küzdelemért ivott. Adolf most megczáfolja ezt a híradásunkat és azt mondja, hogy ő „csakis a radikális — ha­ladópárti — darabont szocziálisták elleni küz­delemre“ hívta fel a polgárságot. »Radikális — haladópárti — darabont szocziálista«. Óh — Szeretnék ma este menni, a hires filozó - fius-darab megy, az „Előítéletek“ . . . — Nem fiam. Száz és egy okom van, hogy ettől a lépéstől visszatartsalak. Sem a darabot, sem a szerzőjét nem ismerem, még nem infor­málódtam és igy nem tehettek ki téged valamely káros befolyásnak. Holnap mégy és pedig a nagy | Corneille darabját nézed meg a kitűnő „Cid“-et. I A gyermeki kötelességtudás és hazafias bátorság ! e klaszikus költeménye annál is inkább fog érde­kelni téged, fiam, minthogy annak idején könyv nélkül is tanultátok. Ha végleg kikerülsz az éleibe, még hasznát veheted tanításainak. Har­minc percre most elmehetsz hazulról, remélem nem fogod elcsavarogni az időt mellékutcák ho­mályában. A Piac-téren kívánom, hogy sétálj le és fel . . . Mielőtt azonban elmennél megtudnád-e mondani, ki hozatta azt a törvényt, mely szerint a francia trónról a nők örökre ki vannak zárva? — V. Fülöp . . . édes apám. — Úgy van fiam. ötödik Fülöp . . . No és . . . Tessék besétálni . . . Alázatos szolgája j főtisztelendő ur . . . Épen a fiammal foglalko- J zom . . . Köszönj fiam a főtisztelendő urnák. „Éltesebb nőknek és papoknak . . .“ Na ? . . . — Kezét csókolom . . . — Csak hadd fiam. Szervusz. — Most már te el is mehetsz Adolphe. — Kezét csókolom főtisztelendő ur . . . Kezét csókolom édes apa. — Szervusz . . . II. — Derék fia van Adolphe ur . . . Isten megáldotta önt. — Nem szabad zúgolódnunk főíisztelendő ur . . . Hálás vagyok a Mindenhatónak, testére nézve csakugyan kiváló fiú az én Adolpheom. Iskolai előmenetelére sem lehet éppen kifogá­som, de mindenesetre aggaszt, hogy nincs benne semmi önállóság . . . semmi akarat ... És néha hangosan nevet : . . semmi komolyság . . . Fordította : Rodion. Adolf, Adolf, aki Polónyi Gézát a bukása előtt két órával táviratilag biztosította bizalmáról : jó lesz pár hétre újból elmenni abba az abbá- ziai szanatóriumba, ahonnan csak nemrég jött haza. A saját érdekében menjen ön mielőbb, Adolf. Hiszen önnek úgyis vasúti szabadj egye van. A „nemzetfentartók“ uralma alatt egyre pusztul fizikai erőben is az ország népe. A soro­zások eredménye az egész országban szomorú világot vet a nép gazdasági és közegészségügyi állapotára. A nagykárolyi járásban hétfőn fejez­ték be a íosorozást. Nagykároly városi illetőségű állitáskötcles volt: 296, a járásban: 974. Ebből besoroztak 52, illetve 229 iegényt. Tehát ország­szerte romlik az „emberanyag“. Persze a nép hatosos napszám mellett nyomorog, hogy nyuzói annál lényeseböen élhessenek. Maholnap a had­sereg nem kap elég ujonczot és ha egyéb nem, hát ez a kilátás rávezethetné a haza bölcseit, hogy a mai rendszer milyen örvény szélére so­dorja az országot. Az állam adósságai. Magyarország adóssága 1906. év végén 4.753,392.000 koronát tett ki. Vármegyei közgyűlés. Szájkosár a törvényhatóságnál is! Árpád basáskodik. Szabó Berci veresége. Szabad a panamázás. Szatmármegye köztörvényhatósága csütörtö­kön gyűlést tartott. A közeledő uj idők — me­lyek elfogják seperni a mai korrupt önkormány­zati rendszert — hatása már is érezhető volt a közgyűlésen, és ezért szó nélkül tűrték, hogy a Polónyi egykori patvaristája Dr. Falussy Árpád, kénye-kedve szerint kitombolhassa magát. ÁJgy sem soká tart már ! A haldoklónak sok mindent megtűrnek. A tárgysorozat előtt Szabó Berci interpel­lálta meg az alispánt a Szabó Dezső által fel­talált összesített adókönyv kötelező használatá­nak elrendelése miatt. Szabó a tárgy ismerete nélkül szólott az ügyhöz és követelte, hogy az alispán vonja vissza rendeletét. Az alispán finom mosolyával az ajkán vá­laszolt az interpellációra. Kimutatta, hogy Szabó Bercinek nem annyira az adókönyv ellen, mint Szabó Dezső ellen van kifogása. Ismertette az adókönyv praktikus és olcsó voltát és kijelen­tette, hogy rendeletét nem hajlandó visszavonni. A közgyűlés az alispán válaszát élénk he­lyesléssel tudomásul vette. Szabó Berci újból szólani akart, de ekkor hatalmas — Eláll! eláll! — kiáltások hangzottak fel és kénytelen volt hallgatni. A köztörvényhatósági bizottság a megyei tisztviselőknek megengedte, hogy a „Hitelbanki­nál igazgatósági és felügyelői állásokat foglalhas­sanak el. A panamázás szokásjogán nem vál­toztat a nemes vármegye. Ezen pont tárgyalásánál Szabó Berci kito- gásoita, hogy7 Falussy7, aki elnöke a „Hitel- j bank“-nak. elnökölhessen. A főispán ezért Szabót j a szólási szabadság megvonásával fenyegette. Két közigazgatási bizottsági tag választása is ! volt a. napirenden. A főispán a várnagygyal ősz- j tatta szét a maga jelöltjeiről szóló szavazó-lapo­kat. Garzon Kázmér ekkor a közgyűlés színe j előtt nyíltan azzal vádolta Falussy7 Árpád főis­pánt. hogy nem tartotta be adott szavát. A fő­ispán ugyanis határozott ígéretet tett neki, hogy j a közigazgatási bizottságba egy az erdődi járás- i bói való tagot is beválasztat. A főispán a vádat nem akarta meghallani. A közigazgatási bizottságba megválasztattak : Szalkay Sándor és Luby Béla. Az állandó vá­lasztmányba pedig Pilisy Istvánt, Kaufmann Jenőt, Rácz Elemért és Réfaay Dezsőt. A központi megyei hivatalok óráit április 1-től kezdődőleg reggei 7-től d. u. 1 óráig álla- i pitották meg. Ezután a bizottsági tagok nagy része — el­távozott és a hátralévő kevésbbé érdekes tái’gy- sorozatot alig 4—5 ember jelenlétében darálták le. Kacag a Föld. Nagyot kacag tavaszkor a Föld, Ha kitelelt földeden gazdák, Gazdagok gazdái, magyarok. Ekéiket beleakasztják: Nagyot kacag tavaszkor a Föld. Nagyimtól, paptól igy tanulta : Milyen jó bolond is a paraszt, Uj tavaszkor robotol újra. Nagyot kacag tavaszkor a Föld, Ezer urnák kell a kincs télre S ezer éve ezért robotol Sok-sok millió cseléd-féle. Ady Endre. 9 rendőrség újjászervezése. Demidor Ignácz javaslata. Demidor Ignácz rendőrkapitány memorandumot intéz Nagykároly pol­gármesteréhez illetve a képviselőtestü­lethez a rendőrség részbeni újjászer­vezése érdekében. Kívánja a rendőrnek nevezett rabszolgák létszámának emelé­sét és a fizetésük megnagyobbitását. — Ezeken kívül egyebet nem kíván a ka­pitány s minthogy nagyon hasznos dol­got kíván, semmi kétség, hogy a köz­gyűlés — nem teljesiti a kérelmét. A nagykárolyi rendőrség hiányos volta köz­ismert s azt ma már a rendőrség vezetői sem tagadhatják. Sok szomorú tapasztalat igazolta ezt, és éppen azért a legilletékesebb helyen is szük­ségesnek tartják a mostani állapotnak végét szakí­tani. Demidor Ignácz kapitány7 beadványt intéz a képviselőtestülethez, arra kérve azt. hogy ha- I tározza el a rendőrség részbeni ujászervezését, illetve uj állás kreálását. Tervezetet készített a reformról és ebben a tervben beismeri a mi ren­dőrségünk gyntraságát. Szükséges volt végre, hogy7 a kapitányi székben komolyait gondoljanak erre a fontos reformra, amely nélkül Nagykároly még évtizedekig Mucsa színvonalán maradna. A beadvány lényege a következő : A munkakör és mindama feladatok és kö- í telességek, melyek teljesítése a rendőrség hivatá­sát képezik, a város fejlődése, népesedése a kor­mány és helyhatósági szabályrendeletek által annyira kiterjesztettek, felszaporodtak, hogy a közigazsági, közegészségügyi, közrendészeti, vala­mint közbiztonsági tekintetekből a rendőrségre háramló feladatokat ezentúl csakis abban az eset­ben lesz lehetséges ellátni, ha a teljesítendő munka és feladatok arányba hozatnak a munka j és feladatok teljesítésére hivatott és kötelezett i közegek számával. Minthogy a rendőrségnek megállapított és már egy Ízben szaporított létszámát a tapasztala­tok alapján elegendőnek nem tartja, és mert ha­tározott meggyőződése, hogy a jelenlegi létszám­mal a köztudatokat ellátni, a közrendet és köz- biztonságot fentartani a közre háruló káros követ­kezmények nélkül nem lehet, a következőket java­solja keresztülvinni : 1. A bűnügyek nyomozására egy fogalmazói | állás rendszeresittessék. 2. A közrendőrök számának némi szapori- tásával azok fizetése emeltessék, hogy igy értel­j mesebb egyének jöhessenek be rendőrökül. A rendőrség szaporítása azért szükséges, I mert a jelenlegi létszámmal ama sokoldalú szol- j gálatot ellátni, amelyeket teljesíteni kell, még ak­kor sem lehet, ha minden egyes közeg minden i 24 órában legkevesebb 14 órai szolgálatot teljesít, j Ily óriási munkaerőt igénylő szolgálatnál aztán eredményes szolgálatot követelni és azt kívánni, hogy a rendőrséghez rátermett egyének szegőd­jenek, nem lehet. Az utóbbi évek alatt előfordult esetek azt igazolják, bogy a rendkívüli szolgálatok váltak rendesekké és a rendes szolgálatok rend­kívüliekké. Igen természetes, hogy ily körülmé­nyek között eredményes és kielégítő működést kifejteni lehetetlen. A jelenlegi létszámmal és képzettségű rendőrökkel az utcai szolgálatot,' a melyet úgy rendészeti, mint biztonsági tekintet­bőrei kell látni, még megközelítőleg sem lehet A rendőrségnek a javasolt módon leendő szervezése által eléretnék az. hogy a közbizton­ság az egész város területén fokozatosan megja- vittatnék, a közrend biztosíttatnék, a rendészeti, közegészségügyi és közigazgatási ügyek a lehelő leggyorsabb elintézést nyernék s a közönség igé­nyei minden irányban kielégítve lennének. Tény, hogy a személyzet szaporítása, nem- külömben a javadalmazás rendezése következ­tében a város háztartásában kiadástöbblet áll elő, de ezen követelések elől ma már kitérni lehe­tetlen. A közérdekre való tekintetből radikálisan kell itt eljárni, mert a szorult anyagi helyzet a rendőröket állandó elégedetlenségben tartja, meg­lazítja a fegyelmet, ellankasztja a kötelességérze­tet és a szolgálat iránti buzgalmat s végeredmé­nyében a közbiztonság és a közrend fentartására irányuló tevékenységet, a melyet feltétlenül min­den melléktekintetek nélkül ki kell fejteni, meg­bénítja. A fizetésnek rendezése mellett szól még ama igen fontos körülmény is, hogy a silány javadalmazásra csak silány anyag kapható, silány

Next

/
Thumbnails
Contents