Nagykároly, 1908 (3. évfolyam, 1-35. szám)

1908-11-15 / 33. szám

Nagykároly, 1908. november 15. 111. évfolyam. — 33. szám. NAGYKÁROLY Szerkesztőség és kiadóhivatal: NAGYKÁROLYBAN, Szőlő-utcza 4. szám. Előfizetési árak: Egész évre S K, félévre 4 K, negyed évre 2 K, egyes szám ára 20 fillér. Megjelenik minden szerdán. Felelős szerkesztő és laptalajdonos: ROSENFELD ZSIOMOND. HIRDETÉSEK a kiadóhivatalban jutányosán vétetnek fel. „Nyilttér“ sora 60 fillér. — Kéziratokat nem adunk vissza. Egyes példányok kaphatók Csókás L. és Eigner S. könyvkereskedésében. w<s% Nagykároly városnak csak a tanácsa rendezett. Egyébként olyan rendezetlen, mint Lipi polgártársunk vallási viszonyai. És ha még a mai állapotok soká igy tar­tanak, nem is leszünk soha más, mint egy nagy falu. A múlt héten uj választás alá került a város sorsának intézésére hivatott kép­viselő-testület egyharmadrésze. Sok re­ménynyel néztünk e választás elé és is­mét csalódtunk. A képviselő-testület nem lett felfrissítve. Egy pár uj ember került ugyan be, de ezek mind a régi, maradi rendszer hivei. Az eddigi értékesebb ta­gokat kibuktatták. Az uj választás tehát még rosszabb helyzetet teremtett, mint a régi volt. A csizmás-klikk győzött. És ez nem is csoda, ha megtudjuk, hogy a választások előtt tartott jelölő­értekezletek egyikén egyesek nyíltan kije­lentették, hogy csak az lesz városatya, aki áldomást fizet. És a czímkórságban szenvedő jelöltek fizettek áldomást. El­végre a városatyai titulus megér egy pár liter bort, különösen most, mikor a bor olcsó. ilyen körülmények között azután nincs mit csodálkozni azon, hogy a vá­rosi képviselők legtöbbjének terra inkog- nita a város fejlődésének érdeke. Ők a lakosság véleményét képviselik, a lakos­ság pedig — úgy látszik — nem akar lépést tartani a korszellemmel. Nem akar a saját anyagi érdekeivel törődni. Rábízza magát olyan vezetőkre, akiket a hatalom a saját érdekében mindenre felhasználhat. TA RCZ A. November. A nedves szárnyú fekete ősz Elhervasztá a mezők virágát, Az égre szürke szemfedőt vont S telkembe lopta szomorúságát. Zord szemétől elbágyadt a nap, Vad haraggal tépázza a fákat, S csillagoltó siket éjszakán Vihar lanton zeng halálnótákat. ★ Járok az őszbe, sötét éjbe. Roskadt lábbal megyek a télbe. Mellettem árnyak suhannak el, Tavaszi álmok emlékivel. ★ Fekete ősz van, de lesz uj tavasz! Vágygyal, remény nyel, szines virággal. Tobzódni fog újból a szerelem, Csattan a csók, csattog a madárdal. Lesz uj tavasz ! Az Én győzedelme. Romba dőlnek a komor templomok! Megölve a sötétség, a gazság És diadalt arat a fény, a jog, De eltekintve a képviselő-testületben uralkodó szomorú állapotoktól, a tartós megfigyelés helyzetéből nézve a dolgokat, valósággal megdöbbentők azok a jelensé­gek, amelyek a helyi kereskedelem, ipar — és ami ezeknek éltető eleme — a helyi vállalkozási kedvnek teljes lethargiába sülyedésére mutatnak. Évtizedek óta tart ez az állapot. Való­sággal átka Nagykárolynak. Megakadá­lyozza fejlődésében és valami szemmel láthatatlan belső kórhoz hasonló erővel, időről-időre mutatja a közgazdaság ösz- szes reiáczióiban félelmetes erejét. Nem is szólva a szomszédos Szatmár bámulatosan rohamos fejlődéséről, Nagy­károlynál sokkal kisebb helyeken, mint pl. Nagybányán, Mátészalkán, Érmihály- falván napról-napra újabb és újabb, na­gyobb szabású kereskedelmi és ipari vál­lalatok keletkeznek, amelyek mind jelen­tékenyen hozzájárulnak a nevezett helyek fejlődéséhez. De Nagykároly halott város. Pedig talán áz említett helyeken összesen nincs annyi millió tőke összehalmozva, mint a nagykárolyi pénzintézetekben. Amilyen halott vásos Nagykároly közgazdasági tekintetben, éppen olyan a kultúra szempontjából is. A sziniidény hat hétig tart és a színészek mindennap üres ház előtt játszottak. Van egy csomó úgynevezett közművelődési egyesületünk : ezek összes tevékenysége a tagsági dijak beszedésében merül ki. Molnár Viktor államtitkár, az „Uránia“ fővárosi tudományos társaság elnöke, a Ünnepet ül az ember, az Élet, Üdv-zsivajjal a nap felé törve . . . Lesz uj tavasz ! de én már nem leszek — Lent porladok a hideg gödörbe. Xost&feld Zsigmosd A betegségek divatja. Irta: V. I Pár évvel ezelőtt egy régi barátomhoz vol­tam vacsorára hivatalos. Amikor beléptem a vil­lanyfényben úszó szalonba, a ház régi barátai között rögtön a szemembe ötlött egy kis pocza- kos, őszes szakállu, mozgékony emberke. Kíván­csian fordultam szives házigazdánkhoz : — ugyan kérlek, kicsoda az az ur? — Te nem ösmered? — felelte csodálkozva; dr. X. Y., a hires sebész, aki valamennyiünket megoperált. — Ugyan, ugyan, hát betegek voltatok? — No nem éppen, de tudod — akkoriban divatos betegség volt a vakbélgyuladás, hál annak akartuk elejét venni. Azóta nem hagyott nyugodni ez a szó : .Divatos betegség.“ A dolog egy kissé furcsának hangzik az első pillanatra. Elvégre különös, hogy nemcsak frizuránkat, kabátunk szabását, de a betegségeinket is változtathatjuk máról holnapra. Figyelni kezdtem az embereket és rájöttem, hogy a legtöbb ember csakugyan divatból beteg. A divatos betegek legtöbbje vagyonos, független jómódú ember, aki egyéb elfoglaltság híján ki­választ magának valami betegséget és képzelt bajaival gyötri önmagát és környezetét. Menjünk napokban megkereste Nagykároly város egy lelkes tanügyi férfiát aziránt, hogy a tél folyamán itt ingyenes és oktató sza­bad-előadásokat tartsanak. Szégyenszemre vissza kellett írni, hogy Nagykárolyban nincs, aki előadásokat tartson és nincs, aki az előadásokat meghallgassa. Mindenütt élnek, mozognak és fej­lődnek az emberek, csak Nagykárolyban van minden meghalva. A helyi társa­dalom egyetlen osztálya sem képez ki­vételt. Jól tudjuk, hogy borsót hányunk a falra, midőn ezeket annyiszor ismételjük. De mégis megtesszük. Hátha történhetnek csodák. Nem tudjuk, hallgatag nézni en­nek a jobb sorsra érdemes városnak a pusztulását. Úgy vagyunk vele, mint a czeg- lédi választó-polgár Kossuth Ferenczczel: — Azírt, mert Kossuth Ferencz hűt­len lett a 48-as elvekhez: mink nem le­szünk hűtlenek ű hozzá. Miért nem ? Az igazság győzött. A Lengyel- Polónyi perben a legfelsőbb biróság megsemmi­sítette az esküdtszék marasztaló Ítéletét. Lengyel Zoltán elitéltetése után minden szamár boldog­nak érezte magát, ha Lengyelen, a haldokló oroszlánon rúghatott egyet. Némely helyi újság nem csak rúgott, de töméntelen sarat is rákent Lengyelre. Ez érthető volt, ha tekintetbe vesszük, hogy Falussy Árpád Polónyinak köszönheti fő- ispánságát. Áz igazság győzött. A rúgásokat nem lehet visszavenni. De a sarat, mit rákentek, le­lehet nyalni. Sőt: illene lenyalni! Miért nem teszik ? csak be egy előkelő vendéglőbe. Csukjuk be sze­meinket, hogy pár pillanatig ne lássuk a fényes berendezést és megesküszünk rá, hogy valame­lyik hírneves tanár várakozó szalonjában vagyunk. Csodálatos az emberek leleményessége, hogy milyen furfangosan tudják választani a legalkal­masabb pillanatokat bajaik elmondására. A leg­gyönyörűbb operácziók, a legravaszabb máj, vese és tüdőbántalmak, hihetetlenül komplikált agy és ideg nyavalyák beszélődnek el igy leves és giardinettó között. A szalonokban is véget értek azok a kellemes, barátságos kannibalizmu­sok, amikor párolgó theánk mellé sandviche’t és legfrisebb pletykát a távollevő jó barátainkról — szolgált fel a figyelmes háziasszony. Oh, most már sokkal jobban szeretjük felebarátainkat és a meghitt zugokban arról beszélgetünk, ki melyik szanatóriumban, hidegvizgyogyintézetben töltötte szabadságát. Nem is tekintjük már normális, ép­eszű embernek, ki hivatalosan nem tudja iga­zolni, hogy meggyógyult. Idegenkedve pillantunk asztaltársunkra, ha arczizmai nem járnak szende viríuslánczot, az ablakhoz ütődő dongó koppa- nására. Nem is akarok azokról a szerencsétle­nekről beszélni, a kik köhögés után nem nézik szelíd lemondással a zsebkendőjüket, hogy véres-e? Akik meg egyáltalában nem köhögnek ? ! Ugyan kérem, azok csak nem tartoznak a kul- turemberek sorába ? Igazán megható látvány elnézni, hogy va­dásznak az orvosi szakmunkákban egy-egy még el nem koptatott ritkább szimptoma után. És hány előkelő színművészünk irigyelheti azt az alakítási képességet, amivel leutánozzák a legne­QTMnP D AJl A OnPIAlV HP i /I Díjmentesen készít feÖltSBpUEtést mindennemű glecírOtBClUlikaí VIiTlriK 1 Ca J_ riAOil berendezésebpöl. Csengőmunhahat is legjutányosabban vállal. 9—28 villanyvilágítás berendezési vállalata NAGYKÁROLY, Deák-tér. ÜiHamOS CSÍIMrOb ÉS iZZöfóilipáli tMÚÚM FäMSFOI.

Next

/
Thumbnails
Contents