Nagykároly, 1908 (3. évfolyam, 1-35. szám)
1908-11-15 / 33. szám
Nagykároly, 1908. november 15. 111. évfolyam. — 33. szám. NAGYKÁROLY Szerkesztőség és kiadóhivatal: NAGYKÁROLYBAN, Szőlő-utcza 4. szám. Előfizetési árak: Egész évre S K, félévre 4 K, negyed évre 2 K, egyes szám ára 20 fillér. Megjelenik minden szerdán. Felelős szerkesztő és laptalajdonos: ROSENFELD ZSIOMOND. HIRDETÉSEK a kiadóhivatalban jutányosán vétetnek fel. „Nyilttér“ sora 60 fillér. — Kéziratokat nem adunk vissza. Egyes példányok kaphatók Csókás L. és Eigner S. könyvkereskedésében. w<s% Nagykároly városnak csak a tanácsa rendezett. Egyébként olyan rendezetlen, mint Lipi polgártársunk vallási viszonyai. És ha még a mai állapotok soká igy tartanak, nem is leszünk soha más, mint egy nagy falu. A múlt héten uj választás alá került a város sorsának intézésére hivatott képviselő-testület egyharmadrésze. Sok reménynyel néztünk e választás elé és ismét csalódtunk. A képviselő-testület nem lett felfrissítve. Egy pár uj ember került ugyan be, de ezek mind a régi, maradi rendszer hivei. Az eddigi értékesebb tagokat kibuktatták. Az uj választás tehát még rosszabb helyzetet teremtett, mint a régi volt. A csizmás-klikk győzött. És ez nem is csoda, ha megtudjuk, hogy a választások előtt tartott jelölőértekezletek egyikén egyesek nyíltan kijelentették, hogy csak az lesz városatya, aki áldomást fizet. És a czímkórságban szenvedő jelöltek fizettek áldomást. Elvégre a városatyai titulus megér egy pár liter bort, különösen most, mikor a bor olcsó. ilyen körülmények között azután nincs mit csodálkozni azon, hogy a városi képviselők legtöbbjének terra inkog- nita a város fejlődésének érdeke. Ők a lakosság véleményét képviselik, a lakosság pedig — úgy látszik — nem akar lépést tartani a korszellemmel. Nem akar a saját anyagi érdekeivel törődni. Rábízza magát olyan vezetőkre, akiket a hatalom a saját érdekében mindenre felhasználhat. TA RCZ A. November. A nedves szárnyú fekete ősz Elhervasztá a mezők virágát, Az égre szürke szemfedőt vont S telkembe lopta szomorúságát. Zord szemétől elbágyadt a nap, Vad haraggal tépázza a fákat, S csillagoltó siket éjszakán Vihar lanton zeng halálnótákat. ★ Járok az őszbe, sötét éjbe. Roskadt lábbal megyek a télbe. Mellettem árnyak suhannak el, Tavaszi álmok emlékivel. ★ Fekete ősz van, de lesz uj tavasz! Vágygyal, remény nyel, szines virággal. Tobzódni fog újból a szerelem, Csattan a csók, csattog a madárdal. Lesz uj tavasz ! Az Én győzedelme. Romba dőlnek a komor templomok! Megölve a sötétség, a gazság És diadalt arat a fény, a jog, De eltekintve a képviselő-testületben uralkodó szomorú állapotoktól, a tartós megfigyelés helyzetéből nézve a dolgokat, valósággal megdöbbentők azok a jelenségek, amelyek a helyi kereskedelem, ipar — és ami ezeknek éltető eleme — a helyi vállalkozási kedvnek teljes lethargiába sülyedésére mutatnak. Évtizedek óta tart ez az állapot. Valósággal átka Nagykárolynak. Megakadályozza fejlődésében és valami szemmel láthatatlan belső kórhoz hasonló erővel, időről-időre mutatja a közgazdaság ösz- szes reiáczióiban félelmetes erejét. Nem is szólva a szomszédos Szatmár bámulatosan rohamos fejlődéséről, Nagykárolynál sokkal kisebb helyeken, mint pl. Nagybányán, Mátészalkán, Érmihály- falván napról-napra újabb és újabb, nagyobb szabású kereskedelmi és ipari vállalatok keletkeznek, amelyek mind jelentékenyen hozzájárulnak a nevezett helyek fejlődéséhez. De Nagykároly halott város. Pedig talán áz említett helyeken összesen nincs annyi millió tőke összehalmozva, mint a nagykárolyi pénzintézetekben. Amilyen halott vásos Nagykároly közgazdasági tekintetben, éppen olyan a kultúra szempontjából is. A sziniidény hat hétig tart és a színészek mindennap üres ház előtt játszottak. Van egy csomó úgynevezett közművelődési egyesületünk : ezek összes tevékenysége a tagsági dijak beszedésében merül ki. Molnár Viktor államtitkár, az „Uránia“ fővárosi tudományos társaság elnöke, a Ünnepet ül az ember, az Élet, Üdv-zsivajjal a nap felé törve . . . Lesz uj tavasz ! de én már nem leszek — Lent porladok a hideg gödörbe. Xost&feld Zsigmosd A betegségek divatja. Irta: V. I Pár évvel ezelőtt egy régi barátomhoz voltam vacsorára hivatalos. Amikor beléptem a villanyfényben úszó szalonba, a ház régi barátai között rögtön a szemembe ötlött egy kis pocza- kos, őszes szakállu, mozgékony emberke. Kíváncsian fordultam szives házigazdánkhoz : — ugyan kérlek, kicsoda az az ur? — Te nem ösmered? — felelte csodálkozva; dr. X. Y., a hires sebész, aki valamennyiünket megoperált. — Ugyan, ugyan, hát betegek voltatok? — No nem éppen, de tudod — akkoriban divatos betegség volt a vakbélgyuladás, hál annak akartuk elejét venni. Azóta nem hagyott nyugodni ez a szó : .Divatos betegség.“ A dolog egy kissé furcsának hangzik az első pillanatra. Elvégre különös, hogy nemcsak frizuránkat, kabátunk szabását, de a betegségeinket is változtathatjuk máról holnapra. Figyelni kezdtem az embereket és rájöttem, hogy a legtöbb ember csakugyan divatból beteg. A divatos betegek legtöbbje vagyonos, független jómódú ember, aki egyéb elfoglaltság híján kiválaszt magának valami betegséget és képzelt bajaival gyötri önmagát és környezetét. Menjünk napokban megkereste Nagykároly város egy lelkes tanügyi férfiát aziránt, hogy a tél folyamán itt ingyenes és oktató szabad-előadásokat tartsanak. Szégyenszemre vissza kellett írni, hogy Nagykárolyban nincs, aki előadásokat tartson és nincs, aki az előadásokat meghallgassa. Mindenütt élnek, mozognak és fejlődnek az emberek, csak Nagykárolyban van minden meghalva. A helyi társadalom egyetlen osztálya sem képez kivételt. Jól tudjuk, hogy borsót hányunk a falra, midőn ezeket annyiszor ismételjük. De mégis megtesszük. Hátha történhetnek csodák. Nem tudjuk, hallgatag nézni ennek a jobb sorsra érdemes városnak a pusztulását. Úgy vagyunk vele, mint a czeg- lédi választó-polgár Kossuth Ferenczczel: — Azírt, mert Kossuth Ferencz hűtlen lett a 48-as elvekhez: mink nem leszünk hűtlenek ű hozzá. Miért nem ? Az igazság győzött. A Lengyel- Polónyi perben a legfelsőbb biróság megsemmisítette az esküdtszék marasztaló Ítéletét. Lengyel Zoltán elitéltetése után minden szamár boldognak érezte magát, ha Lengyelen, a haldokló oroszlánon rúghatott egyet. Némely helyi újság nem csak rúgott, de töméntelen sarat is rákent Lengyelre. Ez érthető volt, ha tekintetbe vesszük, hogy Falussy Árpád Polónyinak köszönheti fő- ispánságát. Áz igazság győzött. A rúgásokat nem lehet visszavenni. De a sarat, mit rákentek, lelehet nyalni. Sőt: illene lenyalni! Miért nem teszik ? csak be egy előkelő vendéglőbe. Csukjuk be szemeinket, hogy pár pillanatig ne lássuk a fényes berendezést és megesküszünk rá, hogy valamelyik hírneves tanár várakozó szalonjában vagyunk. Csodálatos az emberek leleményessége, hogy milyen furfangosan tudják választani a legalkalmasabb pillanatokat bajaik elmondására. A leggyönyörűbb operácziók, a legravaszabb máj, vese és tüdőbántalmak, hihetetlenül komplikált agy és ideg nyavalyák beszélődnek el igy leves és giardinettó között. A szalonokban is véget értek azok a kellemes, barátságos kannibalizmusok, amikor párolgó theánk mellé sandviche’t és legfrisebb pletykát a távollevő jó barátainkról — szolgált fel a figyelmes háziasszony. Oh, most már sokkal jobban szeretjük felebarátainkat és a meghitt zugokban arról beszélgetünk, ki melyik szanatóriumban, hidegvizgyogyintézetben töltötte szabadságát. Nem is tekintjük már normális, épeszű embernek, ki hivatalosan nem tudja igazolni, hogy meggyógyult. Idegenkedve pillantunk asztaltársunkra, ha arczizmai nem járnak szende viríuslánczot, az ablakhoz ütődő dongó koppa- nására. Nem is akarok azokról a szerencsétlenekről beszélni, a kik köhögés után nem nézik szelíd lemondással a zsebkendőjüket, hogy véres-e? Akik meg egyáltalában nem köhögnek ? ! Ugyan kérem, azok csak nem tartoznak a kul- turemberek sorába ? Igazán megható látvány elnézni, hogy vadásznak az orvosi szakmunkákban egy-egy még el nem koptatott ritkább szimptoma után. És hány előkelő színművészünk irigyelheti azt az alakítási képességet, amivel leutánozzák a legneQTMnP D AJl A OnPIAlV HP i /I Díjmentesen készít feÖltSBpUEtést mindennemű glecírOtBClUlikaí VIiTlriK 1 Ca J_ riAOil berendezésebpöl. Csengőmunhahat is legjutányosabban vállal. 9—28 villanyvilágítás berendezési vállalata NAGYKÁROLY, Deák-tér. ÜiHamOS CSÍIMrOb ÉS iZZöfóilipáli tMÚÚM FäMSFOI.
