Nagykároly, 1908 (3. évfolyam, 1-35. szám)
1908-07-15 / 25. szám
Nagykároly, 1SC8. Julius 15 Szerkesztőség és kiadóhivatal: NAGYKÁROLYBAN, Szőlő-utcza 4. szám. Előfizetési árak: Egész évre 8 K, félévre 4 K, negyed évre 2 K, egyes szám ára 20 fillér. Megjelenik minden szerdán. Felelős szerkesztő és laplnlajdonos: ROSENFELD ZSXGMOND. HIRDETÉSEK a kiadóhivatalban jutányosán vétetnek fel. „Nyilííér“ sora 60 fillér. — Kéziratokat nem adunk vissza. Egyes példányok kaphatók Csókás L. és Eigner S. könyvkereskedésében. A pusztulás felé. A Péter Pál napja óta folyó aratási munka szerte az országban, ma-holnap véget ér. Sajnos, derűs, megelégedett arcot ismét nem látunk. A sivár, vigasztalan jövő miatti kétségbeesés tükröződik a dolgozó népmilliók arczán. Az idei termés sem ütött be. A ta- vaszszal némi reménynyel eltelve nézett egész Magyarország az aratás elé, szépen fejlődlek az ősziek és a tavasziak is. Hivatalos szakértők jósolgatták az Ínségben nyomorgó világnak, hogy jó termes várható. Jött aztán száraz, tropikus hőségével a május és elperzselte a kicsirázó reménységet. Ilyen forró májusra még alig emlékeznek nálunk. Eső is roppant gyéren volt ebben a terményekre nézve oly fontos hónapban s igy minden forró, sugaras nap százezreket égetett el a termő magyar föld kincseiből. Júniusban jöttek aztán zivataros esők, több is a kelleténél és amit a hőség megkímélt, azon pusztított a sok nedvesség. Rohamosan romlott a termés mindenfelé, ugv, hogy most, amikor már javában csépelnek, bebizonyosodott, hogy a termés felényire nem olyan jó, mint amilyennek várták. Némely vidékén jobb, másutt valamivel rosszabb a termés, mint tavaly volt, pedig azt tudja mindenki, hogy tavaly rossz esztendeje volt a magyar termőföldnek. Amiből következik, hogy ismét szomorú jövő vár az országra. A mai állapotok mellett Magyarország régen eljutott azon demarkacionálisvonalhoz, amelyen túl folyton csak visszafelé haladhat. Az aratási munkálatoknak kitűnő időjárás kedvezett. Békésen folyt le az az egész országban. Sztrájk csupán egy pár helyen volt, az is rövid idő alatt rendbe jött. Az aranymagon élő pacsirták teli torokkal éneklik ugyan, hogy a békés aratás az ezerholdasok érdekében tett hozom jogos intézkedések eredménye. — Szemérmetlenül hazudnak, mert a békés aratás részint a tisztességes munkabér fizetésekre való szorítások, részint a választójogi reform becsületes keresztülvitelére vonatkozó kötelező Ígéretek eredménye, mert a nép vár, tűr, de jaj annak, aki ismételten meg akarja majd csalni... Az ezerhoidasok nem nagyon búsulnak a gyenge termés miatt. A búzának és a többi gabonanemünek ma is elég magas ára van és a közel jövőben még drágább lesz. A silány termés, mint minden baj hatá- tását kizárólag a munkások, iparosok, kereskedők és kishivatainokok nyomorúságos exis- tencziáját teszi még kétségesebbé. Ó, az ezer- holdasoknak kutyabajuk lesz. A börzespekulánsokkal együtt művésziesen értenek ahhoz, miként kelt a búza árát a csillagokig felsrófolni. A szegény ember pedig gebedjen meg, ha nincs kenyérre valója. A gyenge termés következtében nincs kilátás arra sem, hogy az egyébb élelmiszerek ára a közel jövőben lényegesen csökkenjen. A drágaság megmarad. És azok, akiknek módjuk és kötelességük volna, a tűrhetetlen helyzetet szanálni, a maguk pénzeszsákjának megtömésével vannak elfoglalva. A kisember baja nekik Hekuba ! A kisembernek nincs senkije. És mindég is nyomorogni fog, napról-napra jobban fog haladni a pusztulás felé, ha ideje korán nem tömörül és nem menti meg önmagát. Szomorú körülmény az is, hogy a hús magas ára is megmarad, miután takarmány dolgában a legsiiányabb ennek a mezőgazdasági esztendőnek az eredménye. A rémes kilátásokat még sötétebbé teszi az idei III. osztályú kereseti adó kivetése. A kereseti viszonyok rohamosan rosszabbodnak, a megélhetés, a lakás, a ruházkodás mindig drágább és ezzel szemben az adókat a kivetőbizottságok mindenütt felemelték. De különösen Nagykárolyban. A nagykárolyi adó- kivetö bizottság eiött a legnagyobb gözemelö daru is szégyenkezve áll meg. Az ö tudománya a bizottságéhoz képest kismiska. Egyik helyi újság azzal vádolta meg a kivető bizottságot, hogy az izraeliták adóját emeltetek Ez a vád nem igaz. Úgyszólván minden adópolgárt keresetével arányban nem álló adóösszeggel terhelt meg. Nem a bizottság tagjai a hibásak. Ok olyanok, a milyenek. A rendszer a hibás. Az a rendszer, amely ezeket az embereket odaültette. Egy-két igazságosan gondolkodó, az életet a maga valóságában ismerő tagja volt a bizottságnak és ezeket a legtöbb esetben leszavazta — netn a bizottság többsége, hanem a rendszer, amely ezt a bizottságot kiküldötte. Az adókivetés sérelmeit a felszólamlást bizottságnak módjában lesz némileg megre- perálni. És hisszük is, hogy ez a bizottság tudni fogja a kötelességét. Theoria és prakszis. Kitűnő barátunk és szerkesztő kollegánk, Dr. Adler Adolf, a bojkottpárt vezetője, a „Hátha ennénk!“-rend lovagja, Nagykároly város még márványba nem faragott élő dicsősége, a koalíció megdönthetetlen támasza, az aranytolln publicista, stb. stb., hosszú és kínos vajúdás után egy — vezércikket szült. Megjelent vala pedig ezen, a zsurnálisztikában, minden bizonynyal világszerte szenzációt keltő irásmü a „Nagykároly és Vidéke“, vagy helyesebb „A Máv. Hirdetési Közlönye“ cimü, mindenféle kormányadta szubvenciótól intakt lapban. A cikk cime: „A kis ember védelme“. Üdvözli benne a törvényhozást, mert megcsinálta az uj végrehajtási törvényt, amely a jövőben lehetetlenné teszi, hogy a kisember feje alól az utolsó párnát is elvigyék. Ez a theoria. így gondolkozik kitűnő barátunk, Dr. Adler Adolf, a bojkott-párt vezeTÁR CZ A. Utolsó akarat. Irta: PrévOSt Marcrl Afölött folyt a vita, vajon joga van-e az apának leánya vagy felesége szive és sorsa fölött végrendeletileg rendelkezni ? A legtöbben helytelen cselekedetnek minősítették, bármilyen magasztos legyen is a szándék különben. Descombes, egy vidéki közjegyző, igy szólt: — Nagyon szomorú történetet mondok el önöknek erre vonatkozólag, ha megengedik. Aljegyző koromban kis városi társaságunknak igen kedvelt tagja voltam. Szívesen szórakoztattam másokat zongorajátékommal s legfőbb ambícióm az volt, hogy valaha Góbin urnák, főnökömnek utóda lehessek. Vagyontalan lévén, érdeklődtem a férjhez- menendő leányok iránt és kis társaságunkban voltak gazdagok, szépek és kedVesek is. Okos fin voltam, nem törődtem a szép szemekkel, hanem jelentéktelen kis leányt vettem nőül, akivel öt évvel később Góbin ur hivatalát kaptam hozományul^ s tizenhét évig boldogan éltünk együtt. Hunelin ellenben, a legjobb barátom, egy . nyugalmazott százados leányába szeretett bele s * elvette volna minden vagyon nélkül, habár ő l maga oly szegény volt, mint a templom egere. Régine — igy hívták őt — példás gazdasz- szony volt s Hunelin kedvéért — a százados boszuságára — igen jó pártit, egy helybeli nagy- kereskedőt utasított vissza. Pillér századost 65 éves korában szélhüdés érte. A jobbkarja megbénult. Régine önfeláldo- zóan ápolta, de nem bírta megmenteni. Meghalt. A leány pedig teljesen támasz nélkül maradt. Tárcájában levelet találtak, melyben Réginét egy magasrangu vén katona gyámsága alá helyezte s végezetül ezt Írja : — Ha Régine leányom azt akarja, hogy nyugodtan pihenjek síromban, arra kérem, menjen férjhez Komber Ferenczliez, a nagykereskedőhöz, aki őt olyan régen szereti. Régine hősnőként viselkedett. Kijelentette, hogy teljesiti atyja akaratát. Hunelinnel igyekezett megértetni szerelmük hiábavalóságát. A házassági szerződést én kötöttem s szivem kínosan dobogott ezalatt. Régine derék asszony lett. Jó férjet kapott, gyermekei születtek, de boldog nem volt soha. Hunelin távozott a vidékről, de én folytonos összeköttetésben maradtam a családdal s azt a furcsa dolgot tapasztaltam, hogy jóravaló, tisztességes asszony két, egymással teljesen ellentétes érzelmet is ápolhat szivében, anélkül, hogy megcsalná férjét. Régine hü maradt Komberhez, de szive Huneliné volt. Komber sejtette ezt, de nem volt annyira ^szentimentális, hogy ez a körülmény bántotta ralijáé-: De Régine nem birt megvigasztalódni s hosszú, alattomos betegségbe ment át bánata, melynek idő előtt áldozatul esett. Ez eddig mindennapi történet. Nem egy asszonynak sorsa. De ami ezután következik, az igazán tragikus. Mikor tudniillik a szegény asszonyt már eltemették, segítségére voltam férjének hátramaradt iratai rendezésében. Megindultan láttam, hogy Régine kegyelettel megőrizte az atyjárói reá maradt leveleket, még iskolai tankönyveit és bizonyítványait is, melyet az utolsó, végzetes betegsége alatt lapozni szokott. Gépiesen nyitottam ki egy füzetet s ebből egy sárgult papírlap esett lábam elé. Reszkető, csaknem olvashatlan írással nehány szó volt rajta. — Már-már megragadtak a hahíl karjai s érzem, hogj nincs jogom gyermekem szive fölött rendelkezni. Január 18-ikáról keltezett végrendeletemet tehát érvénytelennek nyilvánítom; válasszon leányom kedve szerint férjet magának. Az irás gyermekes volt; a szegény öreg balkézzel irta le, mivel jobbkarja szélülött voll. Hogy Régine megtalálta-e később ezt a levelet, sohase tudtuk meg. Ha igen : szomorú titkát magával vitte a sirba. Ami Kom bért illeti, ő a cédula elolvasása után egy pillanatig bambán nézett rám, aztán felkiáltott: — Mily szerencse, barátom, hogy Régine ezt a cédulát meg nem találta az esküvőnk előtt! SINGER MARTON és TÁRSA villanyvilágítás berendezési vállalata NAGYKÁROLY, Deák-tér. Díjmentesen készít költséguetést mindennemű electrotechniHai berendezésekről. Csengamunkákat is legjutányosobban vállal. í—28 Villamos csilláról) és izzólámpái! állandóan raktáron. > / N A GY KAR Ö LY
