Nagykároly, 1908 (3. évfolyam, 1-35. szám)
1908-07-15 / 25. szám
tője stb. stb. A vezércikk megírása után pedig lázas sietséggel előkereste, beperelte és végrehajtatja a kisembereknél levő összes perköltségköveteléseit, hogy még az uj törvény előtt licitáltathassa a kisembereket. Ez a prakszis. így cselekszik Dr. Adler Adolf köz és váltó ügyvéd. Virradás. A nagy őszt megelőző nyári csendbe még belehallatszik a koalició mocsarából kihallatszó kuruttyolás. Nemsokára csend lesz és a vizek felett lomhán fog elterülni a békanyál. De ki veszi komolyan azt, ami a koalició mocsarában történik ? Ki tudja, hogy az ellenség nem-e kivezényelt manőver ellenség-e és a hízelgő barát nem-e feni a tőrt, melyet hátamögött bedöfni akar ? A kóklerek csalódnak. Milliók nézik ökölbe szorított kézzel az ocsmány színjátékot. És milliók elkeseredése elég erős lesz, hogy viharként teperje el azt az egész rendszert, melynek egyedüli alapja, hogy van hazugság. A polgári radikális-párt készül az őszi nagy időszakra. A fővárosban szeptember végén meetinget rendez az általános választójog érdekében. Az összes szervezetek — természetesen a nagykárolyi is — megfognak jelenni a népakarat ezen fenséges megnyilatkozásánál, meg fog szólalni az, ki kormányprogrammá tette a népjogot, hangot fogunk adni a kisipar, a földmivelő elkeseredésének. És mire fognak a becsületesen megnyilatkozó népakarattal szemben hivatkozni a kóklerek? Egyedüli erősségük a vi, clam, precário, az erőszakkal, ravaszsággal, fondorlattal kezükbe kaparitott időleges hatalom. Az uj végrehajtási törvény életbeléptetése után. A végrehajtó visszaszól az adósnak „Tehát semmit sem foglalhatunk le, nincs lefoglalható ingósága“. Egy óra múlva jön az adóvégrehajtó. „Az adóhátraléka 46 korona 80 fillér. Kifizeti? Nem tudja kifizetni? Akkor kénytelen vagyok a bútorait eltranszferálni.“ „De kérem, hiszen az előbb mondotta a bírósági végrehajtó, hogy nem Írnak össze semmit, mert az állam megvédi a kisember legszükségesebb holmiját.“ Helyes. Megvédi a kisembert a boltos ellen. „Nem érti, az a bírósági végrehajtó a boltos rongyos követelése dolgában jár el, de én a nemzetfentartókat fentartó államot képviselem.“ Int és a butorpribékek megragadják a rozoga bútorokat. Viszik. Nyílt levél Nagyságos BELLÉR1 MÓR hír. tanácsos úrhoz Budapesten. Igen tisztelt Ur! Az ön országosan tisztelt neve nálunk, Nagykárolyban a lejáratás felé közeledik. Ön „főmunkatársa“ ugyanis egy helybeli lapnak : a „Közérdek"1 -nek, mely nyíltan, bevallottan néha keresztény szociális, néha katholikus népszövetségi, mindenképen pedig klerikális politikát iiz. Nem akarjuk most a „Közérdek“ irodalmi nívóját kritizálni, tudjuk, hogy Nagyságod ezen lap részére soha egy betűt sem irt és megvagyunk győződve, hogy nevét is elég meggondolatlanul csak azért engedte felhasználni, hogy a kellemetlen alkalmatlankodásoktól megszabaduljon. Csupán ismételten megállapítjuk, hogy az a legádázabb harcos katonája a fekete lobogónak és mint ilyen egész Szatmárvármegye liberális közönségének megvetését vívta ki. Azt kérdezzük már most: szabad-e ezek után a nevezett lapnak az Ön tisztes nevével visszaélnie ? Hiszen Gelléri Mórt az egész országban mindenki igazi liberális embernek tartja. Hiszen Gelléri Mór szabadkőmives is, tehát részt vesz a Világosságért való nemes küzdelemben. Avagy citáljunk Gelléri Mórra a szabadkőmives »Kelet«-bői, amely lapnak ő a szerkesztője ? Avagy idézzünk talán szabadkőmivesi határozatokat, melyeket a páholyok a keresztény szoci- álizmus, a Népszövetség, stb., vagyis minden klerikális terjeszkedés ellen hoztak ? Mindezt nem tesszük. De, mert tudjuk, hogy a „Közérdek“-et soha el nem olvasta, egyszerűen arra kérjük : tekintsen egyszer a „Közérdek“ hasábjaira és nézzen bele ugyanakkor saját leikébe. És ha liberális lelke fel fog háborodni az ott olvasottakon, akkor hagyja ott azt a lapot, amely ezentúl már feltartóztathatlanul fog rohanni vesztébe. Pörölycsapásaink alatt össze fog omlani a szatmármegyei klerikálismus eme minden tekintetben szánalmas katonája. A fekete hajó elsü- lyesztése előtt kötelességünknek tartottuk távozásra szólítani Önt! Kiváló tisztelettel: A Nagykároly szerkesztősége. N A G Y KÁROLY Sóhaj. (Megcselekszi egy „helyi nagyság.“) — Jekelfalussy honvédelmi miniszter betiltotta a dobolást. Végem van! Á nagy dob se fog szólhatni és igy nem fogják tudni, hogy én is a világon vagyok . . . Működik az adóprés. 9 „tazethy kormány“ dicséretei. Közigazgatási bizottsági ülés. Szatmármegye közigazgatási bizottsága f. hó 10-én rendes havi ülést tartott. Az alispán az elmúlt hónapról ismét csak azt jelentette, hogy nincs semmi jelenteni valója. Ebből azt következtethetnék a közügyek iránt érdeklődők, hogy Szatmármegyében minden rendben van. Hát persze, hogy rendben van. De úgy, mint Kába, amely tudvalevőleg egy nyáron át 7-szer égett le . . . Az ülés szomorúan érdekes pontját egyedül Luby Géza interpellácziója képezte az állami adók kíméletlen behajtása tárgyában. A kormányt támogató képviselő szerint is gyalázat az. amit dicső, honmentő kormány a nép rovására az adók behajtása körül elkövet. Most, midőn a nép a legszorgosabb aratási munkával ran elfoglalva, most, amidőn úgyszólván csak a kincstárnak arat, a régi, a szabadelvű kormány alatt meghonosodott méltányos szokástól eltéi'ően drákói szigorral foganatosíttatnak az adóbehajtások, Előadja, hogy többek között előfordult az az eset is, hogy a mezőn dolgozó birtokosok házába csendőrök jelenlétében mentek be s szedték ki a lefoglalt tárgyakat. Elképzelhető, hogy milyen állapotok uralkodnak a perifériákon, ha egy mameluk képviselő is bátorságot vesz magának a jelzett eset elmondására. Nagy Tamás h. pénzügyigazgató a kíméletlen adóbehajtásokat a kormánytól jövő presz- szióval indokolta. Ezt jó lesz megjegyezni a választó polgároknak. És élénk dicsérete a „megváltó kormány“ népmentő akcziójának . . . A főorvos jelentése szerint hevenyfertőzö megbetegedés, vörheny, kanyaró, hökhurut a múlt hónapban is bőven fordult elő. A többi szakelőadók jelentései a szokott statisztikai adatokat tartalmazták. Legfeljebb csak azt emelhetjük ki, hogy a megye területén levő fogházak hónapról-hónapra jobban megtelnek, ami a tömegnyomornságot és ennek folytán a bűnözési kényszert illusztrálja. Tulipán Árpád dalaiból. Hajdúszoboszló . . . No jó. A hir mélyen megrendített. De kész vasút volt s megtörténhetett. ^z én vasutam Hol van ? A hires Nagykárolypéri? Helyét a mérnök most méri. * Azért mégis — fékomadta! — A Nagykároly kisiklatta. Qóiiegpi Irözipzplás. Töráyltaíósígi bizottsági közgyűlés. Dolfi szerepel. Szatmárvármegye törvényhatósági bizottsága í. hó 10-én, a szokott lanyha érdeklődés mellett, rendkívüli közgyűlést tartott. Bemutattatolt a belügyminiszternek a vármegye 1908. évi költségelőirányzatát jóváhagyó leirata. A tekintetes vármegye a “Pesti hazai takarékpénztártól egy 700.000 koronás kölcsönt vesz fel, Az erre vonatkozó kötvény jóváhagyatott. Az urak javára szolgáló horribilis összeg a nép keservesen szerzett filléreiből lesz majd törlesztve. Bácsbodrog vármegye a magyar jegybank létesítéséről szóló átiratának tárgyalásánál dr. Adler Adolf körülnézett és látva, hogy nagyobbrészt olyan bizottsági tagok vannak jelen, akiknek mindent be lehet adni — elhatározta, hogy szerepelni fog. Megköszörülte torkát és nagy hadarások között, hatásra számított komikus pózban, valami olyasmit mondott, hogy' intézzenek külön feliratot az országgyűléshez az önálló magyar jegybanknak 1911-ben leendő felállítása iránt. Dr. N. Szabó Albert mosolyogva hallgatta Dolfi hadarálását, aztán felállott és maró szatírával sajnálta le Adler mondókáját és az egész közgyűlés handabandázását. Konkrét ténykedést kíván és nem üres elvi határozatokat. Konstatálta, hogy Szatmármegye törvényhatósága komoly munkára képtelen. Ténykedése soha nem járt eredménynyel és az csak a közvélemény megmaszlagolására irányul. Például hozza fel a hires Majos-ügyet, melyben a törvényhatóság példátlan gyávaságot és inkonzekventiát tanúsított. Luby Géza bácsi bízik a kormányban, ami nem is csoda, mert a fia most már el van helyezve és az oroszlánbőr viselése nyáron különben is kényelmetlen . . . Mig ezek történtek, addig csak lézengett egy pár ember a teremben. De aztán elszéledtek és a tárgysorozat hátralevő pontját 2—3 ember jelenlétében tárgyalták le. Magyarország dala. Levették szivemről a súlyos, nagy követ: Hál' Isten! szétment már a sok dicső követ. Követséggel legyen mondva. Bár vissza jönne az a léha tábor Nem hullna ajkukról üres frázis-zápor . . . Van már elég mérges gomba! Falussy Záli. Nyári csendélet. Szerecsenmosdatás. „Nyitott könyv“ — üres könyv foltokkal. Azt mondják: többet ér egy gramm szerencse, mint egy mázsa arany. És igaz. íme : Dr. Falussy Árpádnak Szatmármegye főispánjának is szerencséje van. Polónyi Géza igazságügyminiszter lett, hogy ő főispán lehessen. De ez nem elég. Elérte vágyainak netovábbját. Beszélnek róla. A fővárosi napilapok vezércikkben, entre- filet-kben foglalkoznak vele. Amit tudása, a közjó érdekében tett ténykedése révén soha se érhetett volna el, azt elérte stréberkedése révén. A néppárt jelöltje a múlt nyáron megbukott a nagykárolyi képviselőválasztáson. A néppárt abban a hiszemben él, hogy jelöltjének bukását Falussynak köszönheti, ezért az „Alkotmány“ azóta egyetlen alkalmat sem mulasztott el, hogy Falussyra rá ne támadjon. A kormány drága pénzen kitartott sajtó orgánumai viszont megragadják az alkalmat, hogy szövetséges társukat, a néppártot e miatt támadhassák. Minden jóizlésü ember undorodva nézi a koalícióban folyó fogvicsorgató enyelgést s megtörténhetik, hogy nem gyalázatos, embertelen eljárása fogja szétrobbantani ezt a díszes társaságot, hanem az a marakodás, amely teljes erővel dühöng a kövér falatok felett. Egyébként megállapítjuk, hogy a néppárt ez egyszer Szatmármegye minden józanul gondolkodó lakosának óhaját akarja megvalósítani, amidőn Falussy megbuktatására törekszik. Nagy hangú ígéretekkel, egetrázó tervekkel jött ide. Megszegte Ígéreteit, nem tett semmit, amit mégis cselekedett, az a saját egyéni érdekeit szolgálta. A mór tehát egész nyugodtan mehet. De ettől eltekintve is a politikai morál azt követelte volna, hogy nyomban a Polónyi bukása után távozzék. Hogy itt marad : ez is jellemzi őt. A néppárt támadásával egyidejűleg a „Deb- reczeni Protestáns Lapok“ is támadást intéztek Falussy ellen. Még pedig fordított okból: azzal vádolják, hogy református létére klerikális. Falussy e vádak ellen erősen tiltakozik. A védekezése nem sokat ér. Mert tényleg sűrűén kacsintgat a klerikálisok felé. De ismét csak a saját egyéni érdeke miatt. Ugyanis fiát a bécsi „Tereziánum“-ban szeretné elhelyezni, ami nehezen megy, mert oda csak katholikus vallásu gyermeket vesznek fel. De ő mindent elkövet, hogy eme óhaját megvalósítsa. Kizárólag azért vett* részt családjával együtt a legklerikálisabb egyesület, a „Szent Imre Egyesület“ Budapesten tartott februári estélyén és gondoskodott róla, hogy a fővárosi lapok ezt a tényt megírják. Mindkét jogos támadást különben Falussy Záli arra használja fel, hogy saját lapjában a „Szatmárvármegye“ legutóbbi számában panaszkodjon. Azaz tévedtünk : Falussy Záli nem panaszkodik hanem dicsekszik. Azt mondatja saját magáról: „Főispánunk mindenkori ténykedése nyitott könyv, kritikát mondhat felette min-
