Nagykároly, 1906 (1. évfolyam, 1-32. szám)
1906-05-30 / 2. szám
Nagykároly, 1906 május 30. 1. évfolyam. 2. szám. Előfizetési árak: i jpsész évre . 6 K — f Fel Negyed „ . . I „ 50 „ Egy hóra . . — „ 50 „ Egyes szám ára — „ 20 „ NAGYKÁROLY ÁLTALÁNOS ÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP. Hirdetések a kiadóhivatalban és So- mossy Miklós ur dohán . , , . 7<av..fotózsdéjében jutánrosan vétetnek fel./ ' „Nyilttér" sora 40|{fl|éfr \ v *>■ Ví Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nagykárolyban, Wesselónyi-utcza 22. szám. Főszerkesztő: POZSONYI GÁBOR Felelős szerkesztő: RÓSENFELD ZSIGMOND.- Megjelenik minden szerdán. kéziratokat nem adunk vissza. Egyes példányok kaphatók Eigner Simon és Csókás L. könyvkereskedésében. Közéletünk. A közvélemény prostituált. Nagykároly város agyagból gyúrt és hamis aranynyal aranyozott bálványoknak hódol, azt hive róluk, hogy istenek. Szentségökben, nimbuszukban megközelithetetlennek tartja, balga hittel úgy véli, hogy fel kell nezni reájuk, pedig volta- képen le kellene nyúlnia, hogy megrázhassa az Üstökűket. A társadalom önként feltolakodott vezérei nyilvános működésükben nem állanak erkölcsi alapon. Fel vannak kapva, tel vannak fújva, mint a liba-máj. Pedig csak meg kellene nyomogatni őket egy kissé s azután, ha jajgatva is, de bizonyára összezsugorodnak. A tiszta látás ismeretlen fogalommá kezd nálunk lenni. Az emberek természetrajza meg van hamisítva, egy bolhából elefánt lett. Érthetetlen! Mintha irtózatos szembetegség dühöngene városunkban. Az embereknek nagyitóüvegük van a szemüregükben, egészséges szemgolyók helyett! És milyen gyávaság a kritikában, milyen gyámoltalanság az igazság kimondásában! A helyi istenek a hazafiság jelszavával ajkukon játszák kis játékaikat. Mi csak egyféle hazafiságot ismerünk! A hazafi önzetlenül, minden mellék czélok nélkül szereti hazáját és munkálkodik közre a társadalom felvirágoztatásán. A hazafi hazafi- sága révén nem áhítozik husosfazekok után, nem vágvik vezérszerepre, nem vndőszsza a népszerűségét és különösen nem kérkedik hazafi voltával, mert hiszen ez az érzés vele született, mint a gyermeknek az anyja iránt érzett szeretete. A becsületes fa nyugodtan ég, de pattogva lángol a tüske. Az egyik természetesnek találja, hogy égjen, a másik nem igazi fa, azért van oly nagyra azzal, hogy eg. A hazafiság nem ereny, hanem szent kötelesség, és igy véleményünk szerint: minden tisztességes ember hazafi. Nálunk azonban az utóbbi időkben a hazafiság kizárólagos tulajdonjogát egy politikai vegyeskereskedéssel foglalkozó közkereseti társaság vindikálja magának és ezen fogalomról egy egészen újfajta, eddig ismeretlen theó- riát állított fel. Szerintük hazafi csak az lehet, a kit ők ilyenül kineveznek. Kinevezik pedig mindazokat, kik az ő érdekeiket nem sértik és azokat, akik helyi istenségük hatalmas mivoltát hódolattal elismerik. A többiek, — akik furcsásnak találják, hogy Nagykároly városát ez a közkereseti társaság akarja uralni; — szerintük mind hazaárulók, Jakabok, — újabban — Adolfok. Ha szilárd elvek megnyilatkozását, ha következetességet látnánk abban a közönséges, hétköznapi, egyéni érdekeket szolgáló gseftelés- ben, amit ők „politikai harcz“ czimen akarnak beadni a közönségnek: akkor egy szavunk se volna ellenük, mert az elvek szentségét, ha a mieinkkel ellenkeznek is, mindenkivel szemben tiszteletben tarjtuk. De nem elvek ellen, hanem személyek ellen harczolnak; még pedig kizárólag azon személyek ellen, akiktől nincs okuk félni és a kiknek üldözéséből • még hasznot is remélhetnek. Azonban egyes jelenségekből következtetve reméljük, miszerint közeleg az idő, mikor belátják majd a helyi társadalom képzelt vezérei, hogy: nem lehet embereket gépként mozgatni; kirúgnak és a felszabadult gép leteremti urát. Helyzet dal. — Énekli egy helyi ur. — (Petőfi után szabadon.) „Önkénytelen az ember Mindenre születik, Mint a magasb hatalmak Ott fönn elvégezik. Fölöttem is határozott Az égi végzemény Nemsokára Aradon Közjegyző leszek én. Ilosvay Aladár. Szivünk őszinte melegével üdvözöljük diszes állásában Ilosvay Aladár urat, mint vármegyénk köztiszteletben álló, szeretett alispánját. Az a ragaszkodás, az az általános becsülés, mely az ő személyével közvetlen kapcsolatban áll: beigazolja előttünk is a tényt, hogy az igazság mindig igazság marad s aki annak követője, szenvedhet sérelmeket, bántódasokat az elet folyamán, azonban a vészes fellegek elvonulnak feje fölött s reá annál intenzivebben ragyog le a megtisztult levegőben a mindent éltető arany nap sugára. Ilyen igazságosnak, ilyen iiczójá.t fi* férfiúnnk iurr>'?rtíik mi mindenkor vármegyénk uj alispánját. Egy letört, rút korszak számtalan megpróbáltatását kellett elszenvednie s ő kitartott bátran a küzdők között, mert becsületes hazafi volt ; mert erősnek érezte magát arra is, hogy inkább életét áldozza fel, sem mint hazáját. És ime, a Gondviselés csakugyan úgy határozott, hogy az örök igazságot juttatta újból érvényre s Ilosvay Aladár urat, mint amannak követőjét, ott látjuk ma a vármegye élén mint alispánunkat. Az ő hivatalos működéséhez nem fűzünk kommentárokat. Ó ott volt hivatalos dolgai között is, ahol lennie kellett. S mikor az alkotmányos kormány visszaállította a közrendet: a megyei törvényhozás nem feledkezett meg róla sem s alispánná választva, méltó elégtételt szolgáltatott a szenvedésekért. Ismételten üdvözöljük Ilosvay Aladár urat, Szatmárvármegye alkotmányos törvényhatóságának első tisztviselőjét, akinek további működéséhez a legszebb reményeket fűzi szerkesztőségünk is és kíván egyszersmind ahhoz tiszta szívből sok szerencsét és áldást. Párbeszéd. Varjas Endre a „Szatmárvármegye“ szerkesztője és Sternberg Ottó a „Szatmármegyei Közlöny“ felelős szerkesztője között.. S t e r n b e r g: Lássa collega ur, kár volta színészeket úgy agyonkritizálni. A színészeknek bánatot, Krémernek meg anyagi veszteséget okozott vele. Varjas: Felháborodásom jogos volt, Érdemes itt színházba járni? Hiszen Komáromy Gizának olyan vékonyak a lábszárai, mint két pipaszár. Sternberg: Ott van Dörner Irén, B. Fábián Linka, Ujfalussy Bella. Azoké csak elég formás ? Várj as: Igen, igen! De hát mitér az, ha azok legtöbbször hosszú ruhában lépnek fel. Öreg őrmesterek — ifjú őrnagyok. Fényes elégtétel dr. Adler Adolfnak. A 48-as függetlenségi-párt végrehajtó bizottságának gyűlése. Ismeretes az a csúnya hajsza, melyet a „Szatmárvármegye“ czimü laptársunk egy magán-ügyből kifolyólag dr. Adler Adolf helybeli ügyvéd ellen inditott és melynek czélja az volt, hogy dr. Adlert, mint a nagykárolyi 48-as függetlenségi párt társelnökét, lehetetlenné tegye. Dr. Adler Adolf az ellene intézett támadás folytán a párt társelnökségéről való lemondását benyújtotta. A lemondás feletti határozat hozatala czéljából a. nagykárolyi 48-as függetlenségi párt 120-as végrehajtó bizottsága folyó hó 27-én vasárnap d. e. 11 órakor az ipartestület tanácstermében gyűlést tartott, melynek tárgysorozatában a „Nagykároly és Vidéke“ czimü lapnak a párt hivatalos lapjává való elfogadása, továbbá a párt további szervezése és egy függetlenségi pártkör létesítése iránti indítványok is fel voltak véve. A gyűlésen — melyet nagy érdeklődés előzött meg — a 120-as végrehajtó-bizottság tagjai elenyészően csekély kivétellel mind ott voltak és fényes elégtételt szolgáltattak dr. Adler Adolfnak, amennyiben óriási lelkesedéssel, egyhangúlag kimondották, hogy iránta teljes bizalommal viseltetnek, működéséért elismerésüket nyilvánítják, érdemeit jegyzőkönyvileg megörökítik, lemondását nem fogadják el, hanem felkérik, hogy elnöki állását a párt jól felfógott érdekében továbbra is tartsa meg. Részletes tudósításunk egyébként a következő: Elnök: Papp Béla ügyvéd. Jegyző : Nagy Elek kórházi gondnok. Ifj. Sternberg Sándor. Napirend előtti felszólalásra kér engedélyt. Felolvassa a „Szatmárvár- megye“ legutóbbi számának egyik czikkét, amelyben az foglaltatik, hogy a politikai lappá alakult „Nagykároly és Vidéke“ az ő, dr. Adler Adolfhoz intézett „kérésére“ és nem a „p á rt ki v á n a 1 o m“ folytán lett politikai lap. Kéri a gyűlést annak constatá- lására, hogy a „Szatmárvármegye“ ezen közleménye nem felel meg a valóságnak, mert a párt még Gyapay Pál képviselő-jelöltsége idejében határozta el egy politikai organium létesítését. Eddig ez csak azért szenvedett halasztást, mert a pártvezetőség agitátionális teendőkkel volt elfoglalva Kubir.yi Bertalan: Ifj. Sternberg Sándor felszólamlását mindenben megerősíti. Lukácsovits János: Sajnálatát fejezi ki, hogy az 5 éves párthatározat csak most lett megvalósítva, amikor már arra szükség nincs. Szerinte a „Szatmárvármegye“ is a párt érdekeit képviseli. E napirendelőtti felszólalások után Papp Béla elnök előterjeszti dr. Adler Adolf lemondási levelét. Ennek felolvasása után, a végrehajtó-bizottság egyhangúlag kimondja, hogy miután dr. Adler Adolf csak oly cselekményt követett el, mely a párt érdekeit egyáltalán nem érinti és minthogy a párt érdekében huzamosabb időn át oly tevékenységet fejtett ki, mely őt a párt elismerésére méltóvá teszi: dr. Adler Adolf személye iránt teljes bizalommal viseltetik, ez okból lemondását nem fogadja el és felkéri, hogy állását a tisztikar megbízatása lejártáig továbbra is tartsa meg. Szalay Bálint: indítványozza, hogy dr Adler Adolfnak eddigi működéséért külön jegyzőkönyvi köszönet szavaztassék. Elfogadtatott. So mossy Miklós: Azon okokat, melyek miatt a „Szatmárvármegye“ dr. Adlert meghurczolta és üldözi, jól ismeri, de miután ezen okok magánérde- küek, velük itt foglalkozni nem kiván, hanem tekintettel arra, hogy a „Szatmárvármegye“ a függetlenségi- párt megbontására is törekszik, indítványozza, hogy a mai gyűlés határozatai, minden párt-tag tájékozása czéljából a „Nagykároly és Vidékéiben közététtes- senek. Elfogadtatott. Ifj. Sternberg Sándor reflektál Lukácso- vitsnak napirend előtti felszólalására. Előadja, hogy a „Szatmárvármegye“ nem képviseli a párt érdekeit. Sőt ártalmára van. Az a lap egyedül a saját érdekeinek istápolására alakult. Előadja, hogy mikor még a párt csak 22 tagból állott és a „Szatmárvármegye“ vezetői még a porban játszottak, ő és társai már akkor is küzdöttek a függetlenségi eszmékért, tekintet nélkül a párt jelöltjeinek személyeire. Vagyoni viszonyaikkal arányban nem álló súlyos anyagi áldozatokat is hoztak nagyon sokszor a párt érdekében és most, midőn az egész ország ujjongó örömmel üdvözli a győzedelmes függetlenség napjának felkelését, akkor eiőállanak a „Szatmárvármegye“ kakasai és azt mondják : ne a napot üdvözöljétek, de minket dicsérjeték, mert a mi kukorékolásunkra jött fel a nap. Huszthy Zoltán fényképésznek: Kossuth-utezíi 5-ik számú saját házánál fftBT kizárólag e czélra épitett gyönyörű szép műterme öltözőszobával S az álandóan nyitott remekszép képcsarnokkal, teljesen elkészült s úgy a helyi, mint a vidéki n. é. közönség rendelkezésére áll.
