Nagykároly, 1906 (1. évfolyam, 1-32. szám)

1906-05-30 / 2. szám

NAGYKÁROLY.

Csipkés András: Örömmel üdvözli a „Nagykároly és Vidékét“, mint a párt egyedüli politikai lapját, ámbár nem ártott volna azt már régebben is azzá tenni. Azonban arra kéri ifj. Sternberg Sándort, hogy ne vonja kétségbe mások hazafiságát, hanem szeretettel vonjuk magunkhoz azokat, akik az immár diadalra jutott függetlenségi lobogó alá sorakoznak.

Ifj. Sternberg Sándor Csipkés szavait tisztelettel tudomásul veszi, de nem hajlandó eltűrni, hogy ^egyesek különb hazafiaknak tartsák magukat, mint ő. Szép látvány ugyan, a mint a protekczió folytán kinevezett ifjú őrnagyok béke idején snajdig egyenruhában menetelnek a diszszázad élén, de a tapasztalat beigazolta, hogy háborúban az öreg őrmesterek sokkal fontosabb munkát végeznek, mint az ifjú őrnagyok.

Papp Béla elnök: a „Nagykároly és Vidékét“ minden párttag meleg szeretetébe ajánlja, hangoztatja, hogy csalódnak azok, kik azt hiszik, hogy ez a korszak a béke korszaka. A béke még messze van, nagy küzdelmes harczra van kilátás és ezért résen kell lenni. Szükségesnek tartja, hogy a vidék bevonásával, a párt szélesebb mederben szerveződjék és hogy egy pártkör létesittessék.

Ezen előterjesztéseket a gyűlés elfogadta és úgy a szervezés munkálataival, mint a pártkör létesítésével a párt tisztikarát bízta meg.

A jelen voltak Dr. Adler Adolf hangos éltetése közben távoztak el a gyűlés színhelyéről.

Monolog.

— Elmondja egy helyi nagyság. —

Múló divat, semmi más,

Számosán amit most űznek ; Nemsokára ellobog S vége lesz a szalmatüznek.

Voltam én is mameluk S köpenyegem megcseréltem, Koalicz’ós vagyok most S lelkesedik a nép értem.

Fő csak az, hogy hangosan Hirdessem az üdvös elvet,

Régi elvem eldobám S igy a nép csak helyeselhet.

Végül aztán czélomat Valamikép csak elérem S leszek újra mameluk,

Amint voltam nem is régen.

Hja, a világ igy forog!

Első az, amiből élünk,

És ezért köpenyeget

Ahogy szükség, úgy cserélünk . . .

— Pártértekezlet. Szatmárvármegye törvényhatósági bizottságának függetlenségi és 48-as érzelmű tagjai folyó hó 28-án a Polgári Olvasókör egyik termében Luby Géza országgyűlési képviselő, vármegyei pártelnök elnöklésével élénken látogatott értekezletet tartott, melyen főkép a megyegyülés tárgysorozatának egyes, a pártot közelebbről érdeklő ügye került megvitatásra s csak befejezőleg történt felszólalás az városunkban közelebb szőnyegre került párt-elnöki állásfoglalás ügyében. Az értekezlet lefolyásáról tudósításunk a következő : Elnök, üdvözölve a megjelenteket, visszapillantást vetett a lefolyt képviselő-választások eredményére s minthogy a függetlenségi párt abszolút többséggel került ki a küzdelemből: most van módjában programját nemcsak az országos, hanem a vármegyei törvényhatóság működése keretében is érvényesíteni. A többször élénk helyesléssel fogadott beszéd után azon bizalmas természetű ügyek vétettek megbeszélés alá, melyek a megyei választásokkal állottak kapcsolatban. — A vitában elnökön kívül Luby Béla országgyűlési képviselő, Dr. Kovács Dezső, Stern berg Sándor, Csipkés András stb. vettek részt. Végül a nagykárolyi függetlenségi párt társelnöki állása került szóba, mely hevesebb felszólalásokra és közbeszólásokra is adott alkalmat. A már- már élessé vált ügyet P.a p p Béla felszólalása enyhítette, azzal, hogy az érdekeltDr. Adler Adolf egyenes kívánságára, utóbbi, bár a párt tagjainak nagy része neki bizalmi szavazatával elégtételt adott: a társelnöki állást jövőben semmi szin alatt sem hajlandó megtartani. Miután ezt az értekezlet tudomásul vette, elnök a jelen voltak üdvözlete mellett bezárta az ülést.

A „Magyar király" kávéházból.

Blau M. László: Különös, hogy akármilyen késő éjjel megyek haza, daczára annak, hogy a város vége felé lakom : rendőrrel sose találkozom.

Csengeri bácsi: Ez azért van, mert a károlyi rendőrök valószínűleg a következőképpen okoskodnak : Ha az Isten nem vigyáz a városra, akkor ők úgyis hiába volnának ébren; ha meg az Isten őrködik Nagykároly felett is, akkor ők miért ne aludnának nyugodtan valahol ?

— A közönség köréből. Az audiatur et altera pars révén közöljük a következő hozzánk intézett sorokat : Nagy László, volt királyi biztos szekerét én sohasem toltam, amit tanúsít az a körülmény, hogy engem majdnem két évig állásomtól felfüggesztve tartottak ; azonban mivel meggyőződés történt hibátlan- ságomról, vissza is helyeztek. Ha hivatalos jelentéseimet kötelezettségemből kifolyólag megtettem, ez csak arra vallhatott, hogy teendőimet csakis a közügy érdekében teljesítettem. Miután pedig nem vagyok vádolható azon hazafiatlansággal, melyet nekem egyesek imputálni akarnak és amelylyel engem egyáltalán vádolnak: a leghatározottabban tiltakozom az ellen, hogy az ellenségeskedés be ne szűntettessék ellenem, aki 23 évet föltöttem a vármegye szolgálatában. Böszörményi Endre főszolgabíró.

Vármegyei közgyűlés.

Szatmárvármegye törvényhatósága f. hó 29-én tartotta meg rendkívüli érdeklődés kíséretében rendes tavaszi közgyűlését Dr. Falussy Árpád főispán elnöklete mellett. Először volt alkalmunk konstatálni ezúttal, hogy főispánunk a hozzá fűzött reményeknek nemcsak megfelelt, hanem mint elnöke a közgyűlésnek, egyszerre maga felé irányította a közfigyelmet és közszeretetét. Már megnyitó beszéde után nyilván való volt, hogy Dr. Falussy Árpádban vármegyénk és maga a kormány is, olyan erőt nyert meg, aki minden irányban képes betölteni hazafias misszióját s akinek működése elé a legszebb reményeket fűzhetjük. A gyűlésnek másik kimagasló mozzanata az alispán-választás volt. Mi sem ter- mészetésebb, minthogy a darabontok idejében sok üldöztetést kiállott férfiúnak : 11 o s v a y

Aladárnak megválasztása egyhangú volt, ami óriási lelkesedést vont maga után. Az ilyetén megüresedett választások következtek ezután, amiknek lefolyásáról a következőkben számolunk be:

Fél tizenegy órakor Falussy Árpád főispán a nagy számmal jelen voltak lelkes éljenzése közben elfoglalta az elnöki széket s beszédet intézett a közgyűlés tagjaihoz. Az éljenzéstől sokszor megszakított beszéd főbb vonásaiban igy hangzott:

Mélyen tisztelt törvényhatóság !

A magyar nemzet lelkében még nem simultak el azok a hullámok, melyeket egy gyászos emlékű korszak viharai támasztottak; de győzött az igazság és ime bekövetkezett az, hogy a nemzet Ítélt s ez az Ítélet fényes elégtételt szolgáltatott a nemzet alkotmányos érzelmű polgárainak. A gyászos korszak emberei elti-, portattak s most minden igaz hazafinak sorba kell állani, hogy még meglevő ellenségeink fölött a teljes uralmat biztosíthassuk. Midőn eltiportuk a gyászos korszakot, minden embernek, minden hazafinak csatasorba kell lépni, hogy az alkotmány fegyvereivel hódítsuk vissza mind azt, amit elvesztettünk. És vannak idők, midőn a szenvedélyeken fejül kell emelkedni a nyugodt gondolkozásnak! (Élénk helyeslés és éljenzés.) Mi is arra törekedjünk, hogy higgadt megfontolással intézkedjünk sorsunk felett. Nyomjuk el a múltak felett lelkünk erős hullámzását s legyünk tetteinkben elveinkhez méltóak: bölcsek. Büntetni kell a gonoszt s ez be is fog következni. Es ha büntetünk is, nyugodt lélekkel tegyük ezt, hogy a vármegye ősi tradicziójának méltó követői legyünk.

Ebben a hitben és meggyőződésben üdvözlöm a vármegye törvényhatóságnak tagjait. (Lelkes éljenzés).

Az éljenzés lecsillapultával a tárgysorozatra került a sor.

Alispáni jelentés.

11 o s v a y Aladár h. alispán kéri a bizottsági tagokat, hogy tekintettel annak terjedelmes voltára, az alispáni jelentést felolvasottnak tekintsék, mert már a múltból ismerik annak anyagait és azt később úgy is egyöntetűen meg fogják kapni.

Az alispáni jelentést ezek után felolvasottnak tekintették.

Luby Géza országgyűlési képviselő, vármegyei bizottsági tag óhajtotta volna, hogy soron kívül tár- gyaltassék a volt kormány idejében hazafiatlanul érző és működő tisztviselők ügye, ami azonban többek zajos közbeszólása után a tárgysorozatban felvett sorrendben határoztatott elintézni.

Most következett a közgyűlés egyik legmagasz- tosabb mozzanata : az a 1 i s p á n - v á la s zt á s.

Az alispán-választás.

Erre a díszes állásra csupán egy pályázó volt: Ilosvay Aladár, volt vármegyei főjegyző, akinek annyi erőpróbát kellett csak nem rég is kiállania a darabontok üldöztetései miatt.

Mikor Ilosvay neve felhangzott, spontán nyilatkozott meg mellette a lelkesedés s mi sem természetesebb, minthogy elnöklő főispán őt, a kiváló hazafit, a kitűnő hivatalnokot, a jelen voltak lelkes, hosszas éljenzése és frenetikus tapsai között Szatmárvármegye egyhangúlag megválasztott alispánján ak jelentett ki.

Csak nehezen csillapodott le az örömnyilvánulás, mire Falussy főispán üdvölte az uj alispánt, következőket mondván :

Alispán ur, szeretett barátom !

Most láttam spontán megnyilatkozását az irántadi szeretetnek. Szivem mélyéből örvendek én is ennek, mert látom belőle, hogy téged a vármegye közönsége szeretetével és bizalmával halmoz el. Kedves barátom! A hatalom mindent adhat, de szeretetet csak a lelkek. Megjutalmazta múltadat, mely vezérelt az igaz utón. Majd igy folytatta : Tudom azt, hogy becsületes gondolkozásod állandóan meg'fog maradni. Légy erélyes a közigazgatás terén továbbra is s adjon Isten erőt és áldást működésedhez és koszoruzza siker munkálkodásodat. (Hosszantartó lelkes éljenzés.)

Ilosvay Aladár meghatottságtól áthatottan ez üdvözlésre a következőkben válaszolt:

Meghatottsággal köszönöm az irántam megnyilatkozott bizalmat. Ez az egyhangú megtiszteltetés nem az én személyemnek szól, hanem a tisztviselőnek. Át- érzem állásom felelősségének súlyát s nem lévén a hangzatos szavaknak embere, a tettekkel fogom megérdemelni akarni a megnyilvánult közbizalmat. Oda fogok hatni, hogy a közigazgatás minden vonalán pártatlanul, tiszta kézzel dolgozzam és kérem a vármegye törvényhatóságát, a főispánt és a tisztikart, hogy törekvésemben támogatni sziveskedjenek s legszebb jutalmam leend, ha az előlegezett bizalmat jövőre is ki fogom érdemelhetni. (Zajos, lelkes éljenzés és taps.)

J é k e y Zsigmond törv. hat. bizottsági tag a törvényhatóság nevében üdvözölte az alispánt, ami szintén zajos helyesléssel találkozott.

Következett ezután az alispán-választás folytán megüresedett főjegyzői állás betöltése.

Uj főjegyző.

A kandidáló-bizottság két pályázó nevét hozta javaslatba, mire elnök jelentette, hogy a főjegyzői állásra dr. Péchy István és Mangu Béla fognak pályázni.

Rendkívül nagy pártja volt mindkét félnek, s látva ezt főispánunk, elrendelte a szavazást.

A szavazás eredménye sokáig kétséges volt s végre is következőleg oszlott meg: Beadatott 378 szavazat. Ebből dr. Péchy kapott 228-at, Mangu Béla 150 szavazatot, mire elnök lelkes éljenzés kíséretében dr. Péchy Istvánt 78 szótöbbséggel Szatmárvármegye megválasztott főjegyzőjének jelentette ki. (Zajos éljenzés.)

Főispán az eredmény kihirdetése után törvényadta jogánál fogva Mangu Bélát Szatmárvármegye tiszteletbeli főjegyzőjének nevezte ki. (Zajos helyeslés.)

Uj főszolgabírók.

Elnök : Két főszolgabírói állás betöltése következik, u. m. a szinérváraljai és erdődi.

Ez állásokra a kandidáló-bizottság a következőket hozta javaslatba:

Az erdődibe első helyen Eötvös Róbertét, 2-ikon Neupauer Jánost, 3-ikon Gulácsy Tibort.

Főispán konstatálva az Eötvös Róbert mellett megnyilatkozott lelkesedésből, hogy a közgyűlés őt óhatja főszolgabírójául, őt megválasztottnak jelentette ki. (Éljenzés.)

A szinérváraljai főszolgabírói állásra szintén három pályázó jött kandidálásba, úgymint 1. Ifj. Péchy László, 2. Bay Miklós, és 3. Neupauer János.

Mivel azonban névszerinti szavazás kéretett, elnök elrendelte a szavazást, melynek eredménye a következő lett: Beadatott összesen 262 szavazat, melyből Ifj. Péchy László kapott 160, Bay Miklós 86, és Neupauer János 16 szavazatot, tehát ifj. Péchy László 58 szavazattöbbséggel a szinérváraljai járás főszolgabírójául megválasztatott.

Nagysomkuti I. oszt. szolgabirók lettek: Galgóczy Árpád és Jeszenszky Béla, (Gulácsy Tibor hat szavazattal kisebbségben maradt.) II. oszt. Grf. Teleky Jenő, továbbá dr. Domahidy Pál.

Megejtetvén a választások, mielőtt elnök a gyűlést berekesztené, felhívta a jelenvoltak figyelmét azon ke- gyeletes ünnepélyre, melyet a vármegye törvénytisztelő bizottsága kezdeményezésére határoztak el. Ez pedig egy, a tornacsarnok falában elhelyezett emléktábla leleplezése volt. A nagyszámmal együtt levők ezután a színhelyre vonultak, ahol miután a főgimnázium ifjúsága elénekelte a szózatot, Luby Géza országgyűlési képviselő igen tartalmas beszéd kíséretében leleplezte az emléktáblát (Makay polgártársunk kitűnő márvány metszetét), végezetül pedig az ifjúság ismét hazafias dalt énekelt s a szép ünnepély véget ért.

Az emléktábla szövege a következő:

Szatmárvár megye közönsége ebben a helyiségben tartotta meg közgyűlését

1905. deczember 28-án, amikor az önkény fegyveres hatalma saját székházából kizárta.

*

A vármegye közgyűlése f. hó 30-án folytatódott, melyről — lapunk zárta miatt — jövő számunkban referálunk.

— Nagy tűz Börvelyben. F. hó 25-én a délelőtti órákban az a hir terjedt el Nagykárolyban, hogy a szomszédos Börvely község lángokban áll és olyannyira elhatalmasodott már a pusztító elem, hogy az egész község végpusztulásától tartottunk. A hir hallatára lapunk egyik munkatársát küldöttük ki a községbe, aki a tűz keletkezése és lefolyásáról a következőket írja : A tűz — ismeretlen okból — délelőtt 10 óra tájban ütött ki Vakarcs Lajos gazda házában. Erős szél fújt ugyanekkor a községben s ennek tudható be, hogy alig néhány perez alatt a szomszédos épületek is lángba borultak s tényleg végveszedelemmel fenyegették az elhatalmasodott elemek az egész községet. Mintegy huszonöt lakóház és melléképület öntötte a füstöt és pernyét a községre, amelynek több, távolabb eső épülete is tüzet fogott már, amit azonban még kellő időben sikerült eloltani. A börvelyi önkéntes tűzoltóság fáradozása azonban hiábavaló lett volna a tűz elnyomására, s igy táviratilag kérték a szomszéd községek tűzoltóságát az oltásban való segédkezésre, avagy önként jöttek ezek a helyszínére. A nagykárolyi tűzoltók is künn voltak a faluban s Csorba Gyula tűzoltóparancsnok vezetésével derék munkát végeztek a toronymagas lángoszlopok és zsarátok között. Ott volt még Csanálos, Vállaj, Kálmánd és Kaplony tűzoltósága, akiknek szintén bőven kijutott az oltás fáradalmaiból, szemben azzal a negligencziával, amivel a