Nagykároly, 1906 (1. évfolyam, 1-32. szám)
1906-06-27 / 6. szám
NAGYKÁROLY. Egy szerkesztőség kuliszái mögül. „Ne okoskodj, nem kell uj bank, Van már elég bank minálunk. Hogyha mindig árverezünk, Lapot akkor hogy csinálunk ?1“ „Ördög vigye el a lapot, Hiszen nincsen rajta haszon. Többet ér a végrehajtás, Mint rágódni Nagy Jakabon!“ És folyik a marakodás, És a helyzet már kétséges. Nem sokára felbomlanak, Mert hisz öl a nevetséges! Hegyközségi közgyűlés. Nagykároly város szőlőbirtokosai folyó hó 24-én a városháza tanácstermében Szabó János hegybíró elnöklete alatt élénken látogatott gyűlést tartottak. A gyűlés első pontja elnöki megemlékezés volt a nemrég lemondott előbbi hegybirák : Marián Ferencz és Lukácsovics Jánosról és kéri a közgyűlést, hogy rosszalását fejezze ki a „némi csekély differencziák“ miatt történt lemondásuk felett; midőn pedig köszönetét fejezi ki az uj bírák megválasztásáért, egyszersmind kéri a hegyközség szives támogatását. Marián és Lukácsovics az őket megillető honoráriumot a helybeli Kossuth-szobor alapjának gyarapítására kívánják for- dittatni, amennyiben azonban időközben lemondott hegybirák honoráriumra nem reflektálhatnak, ezen szándékuk elesett. Balázs Márton jegyző a múlt közgyűlés jegyzőkönyvét olvasta fel ezután, mit a közgyűlés tudomásul vett s bemutatta a jövő év költségvetését. E szerint a költségelőirányzat következőkép oszlik meg: 4 kerülő évi bére 1680 kor., útjavításokra 100 kor., kutak tisztítására 40 kor., kutak és szerkezetei javítására 50 kor., vízlevezető árkok javítására 30 kor. hidjavitásokra 30 kor., kapuk, ajtók javítására 40 kor., kerülőházak tatarozására 10 kor., kerülők tűzifájára 60 kor., küldöncz költségekre 10 kor., nyomtatványok és írószerekre 25 kor., hegybíró, pénztáros és jegyzői fizetésre 160 kor., gazdasági eszközökre 10 kor., elől- járósági tagok napidijára 30 kor., fegyvertöltényre 5 kor., hegyőrök orsz. segélypénztárára 5 kor., tűzbiztosításra 8 kor., előre nem látottakra 12 korona. E szerint az évi kiadás összesen 2305 koronát tesz ki, melylyel szemben 63 kor. bevétel áll, vagyis 2243 koronát a hegyközségnek kell területi nagyság arányában fedezni, vagyis kát. holdanként körülbelül minden tulajdonosra 10 korona esik. A költségvetés elfogadtatott. Az útjavításra felvett 100 koronás tételnél élénk eszmecsere indult meg a lapunk első számában ismertetett szőlőskerti szekérút kikövezése tárgyában. Papp Béla birtokos vetette fel mindjárt a kérdést: nem találja-e a hegybirtokosság végtére is elérkezettnek az időt arra, hogy a kivált ősszel és tavasszal csaknem teljességgel járhatatlan szőlői szekérutat — egyelőre legalább a keresztig — kőburkolattal lássák el? A vitában Csőkör Ferencz, Roóz Samu, Róth István Lajos, Letlinger Béla, Szabó elnök stb. vettek részt, s végül három tagú bizottságot küldtek ki elnök, Papp Béla és Róth István Lajos személyében, hogy lépjenek érintkezésbe polgármesterünkkel a végett, hogy a városi-mérnökkel pontos lejtmérés alapján készíttesse el a kövezés költségvetését. A terv ugyanis az, hogy a keresztig a szekérutat 3 méter szélességszivesebben az ember lábát támadja meg ; ha másképen nem lehet, a harisnyán át. Ez a légyfaj mindig olyankor szúr, midőn az idő kedvezőtlenebb állapotba megy át; egyébkor nyugodtan szokott üldögélni a fák lombján, törzsén vagy az épületeken. De nemcsak ez a légyfaj szerepel mint olyan, amelyiknek vérszopó kedve eső előtt szokott felébredni, s mihelyt egyet fordul az idő, ha mindjárt még a szemhatáron sem jelentek meg a felhők, — Isten tudja honnan, honnan nem — jobbról-balról egyszerre csak előbukkannak és kivált testünknek a Naptól elfordult oldalán, a nap- és esernyő lefelé fordított részén, tuczatszámra telepednek le és kilesik az alkalmas pillanatot, mikor nyakunk, arczunk vagy kezünk fedetlen részén egy csepp vért szerezhetnek maguknak. Az eső- pöcsökről vagy esőlégyről szólok itt, melyet már Linné is mint pontos időjóst ismert. Ez a faj nagyon jól tud egyébiránt a vékony nyári ruhán is keresztül szúrni, amivel kivált a könnyű öltözetű hölgyek haragját szokta teljes mértékben magára zúdítani. Néha azonban a magunk testében székelő szimp- tomákat isi a rovaroknak rójjuk fel. Vannak ugyanis éjjelek, m kor nemcsak egy-két, hanem majdnem minden ember a miatt panaszkodik, hogy milyen nyugtalan éjszakája volt a — bolhák miatt. Ézek az éjjelek tényleg felhős idő beálltát jelentik. Ámde, aki nem restel gyertyát gyújtani, tudomást szerezhet magának a felől hogy bolha tulajdonképen nem is mutatkozik ágyában, noha valósággal olyan szúrásokat érzett és érez minden — felé, mintha száz bolha gyakorolná magát rajta. Ez a különös módja a viszketésnek idegrendszerünknek specziális állapotából származik és a gyengébb álmu- akat kedvezőtlen időjárás beállta előtt annyira felizgatja, hogy fél éjszakán át nem hunyják be szemüket, hanem egyik oldalról a másikra hányják-vetik magukat. Az a mohóság, melylyel bizonyos rovarfajok éjjeli zivatarok kitörése előtt elhagyják szokott rejtekhelyeiket és egész rajokban szállnak fel a tikkasztó levegőbe, gel, a többi utakon pedig 2 méterrel számítsa ki és az erre szükséges pénzt a hegyközség 50—60 éves amortizácziós kölcsönkép szerzi meg, ami azt jelenti, hogy egy-egy tulajdonosra évente 6—10 korona esik, amit negyedévi részletekben is lehet lesz leróni. Az első lépés tehát megtétetett már a rendkívül fontos ügy megvalósítására s részünkről is örömmel üdvözöljük ezért a közgyűlés tagjait, mert biztos zálogát látjuk az egyhangú elhatározásban annak, hogy városunk ezen egyedüli kiránduló-helye bármely időszakban hozzáférhető lesz. Majd az indítványok tárgyalására került a sor. Serly József és társai folyamodtak volt a közgyűléshez, hogy az u. n. Nyulháton, ahol 36 birtokos van, 2 uj kutat építsenek. Ezt egy előbbi gyűlés elutasította, majd az alispán is a benyújtott felebbezést, mire az érdekeltek a földmivelési miniszterhez újabb felebbezést terjesztettek be, de itt se jártak el sikerrel. Liebhauser Ferencz ottani szőlőtulajdonos újból felszólalt e tárgyban, felemlítve, hogy az idén is megesett velük, hogy nem tudtak kellő időben permetezni, mert nem volt elegendő tiszta vizük, — és újból kérte a kutak létesítését. Azonban sikerrel felszólalása ezúttal se járt. Turbucz Sándor a hegyőrök tétlenségéről panaszkodott. Májer József fényi lakos, pálinkafőző 20 kor. pénzbírságát 10 koronára szállították le. A közgyűlésnek igen fontos tárgya került most megvitatásra, mire Róth István Lajosnak azon intézkedése szolgáltatott okot, mely szerint mintegy harminczezer koronájába került, nyaralóvá átalakított szőlőskerti lankáját a tavaszi, őszi és téli időkben megengedett belső gyalog közlekedés alkalmával nyilván éretlen gondolkozásu suhanczok összerongálják. Róth István meggátiandó a további .kárvallásokat, a gyalogjárónak eddig használt ösvényt mintegy öt helyen elzáratta és szőlőjét körülkerittette, hivatkozva a hegyközségi rendtartási szabályrendelet 39. §-ára, amely szerint a két szomszéd-birtokos beleegyezésével ezt bárki megteheti. Panasza oda konkludált, hogy 500 koronával jó karba hozott gyalogutját a közönség egy része úgy használta, hogy hálából nemes gyümölcsfáit kitördöste, rózsáit tönkretette, ablakait bottal be- döfködte, házait bemocskolta — egyszóval vandál módon járt el. Ilyen körülmények között semmi szin alatt sem hajlandó lankáját többé átadni a közhasználatnak. Hivatkozott egyébiránt azon panaszosokra, akiknél hasonló módon és alkalomból okoztak kárt egyes exisztencziák. Ilyenek: Róth Alajos, Letlinger Béla, Wagner István, Szilágyi István, Csikós Bálint, Borostyán István, Weisz Adolf, Lukácsovics János, Báthory István, Igaz Károly, Rubletzky Ferencz, Rub- letzky Miklós, Özv. Farkas Rezsőné, Lendek Pál, özv. Pozsonyi Lászlónó, Lukács Mihály, Roóz Samu, Kardos Lipót stb. stb. Tagadhatatlan, hogy ez anomáliák tovább nem türhetők, mert senki sem lehet kötelezve arra, hogy saját lankáját azért bocsássa a nagyközönség használatára, miszerint a szívességet kár okozással viszonozzák. Akik nem képesek belátni azt, hogy valaki csupa jószívűségből átengedi saját tulajdonát a közczélra, az — bár általa teljesen indiferensek is szenvednek — ne kívánja azt, hogy nagy áldozatok árán fentartott szőlője indokolatlanul kárt szenvedjen. Róth István Lajosnak határozott kijelentését a közgyűlés egyhangúlag vette tudomásul — és pedig igen helyesen (Szerk.) Végül Pozsonyi Gábor szólalt fel a hegyközségi szabályrendelet 35-ik §-ának második, azon kikezdése ellen, hogy a 3 méteren belül eső fák a szomszédos panaszosok kívánatéra kivághatok; mivel azonban felszólaló megnyugtatást nyert az iránt, hogy ez a szab. rend. a régebb ültetett fákra nem vonatkozik : a jelentés tudomásul vétele mellett elnök üdvözölve a jelenvoltakat, a közgyűlést berekesztette. hathatós tényező az ő földrajzi elterjedésük érdekében. Hány vacsoránál ülő társaságnak gyűlik meg a baja a sok alkalmatlan kis vendéggel, melyek tuczatszámra hullanak a tányérba. Legnagyobb mennyiségben a Harpalus geniushoz tartozó futó-bogarak és a Coriza-féle vizipoloskák hatolnak be olyankor a szobába. Ezt a jelenséget éppen olyan esőprognosztikon számba szokta venni a nép, mint azt, ha a fecskék állandóan és tömegesen a föld színe táján repülnek. Nyilvánvaló, hogy a kitörő zivatar millió meg millió rovart fog a levegőben rajzásban találni és zugó szárnyain tömérdek sokat fog belőlük eredeti lakóhelyüktől messze, messze, talán idegen országokba is elragadni. Az állatok amaz ösztöne tehát a faj fentar- tására és elterjedésére nézve is igen kedvező körülmény. Ebből magyarázható, hogyha valahonnan valamelyik rovarfajt az ő ellenségei kipusztitottak, úgy, hogy éveken át egyetlen példány sem került többé elénk, idők múltán egyszerre csak megint felbukkan a már elhagyott színpadon, újra terjeszkedik és szaporodik mindaddig, mig természetes ellenségei is újra meg nem érkeznek és ismét ki nem fognak rajta. Ugyanebből a jelenségből magyarázható ki továbbá, honnan van az, hogy az olyan kultúrnövényeket, melyeket valamely oly vidékre, hol ézelőtt nem voltak, importálnak, nehány év múlva specziális rovarellenségeik is megtalálják, egyik a másik után. Végezetül meg kell még emlékeznem egy másféle nyugtalanságról és mozgalomról is, mely azt hiszem, az egész állatvilágon keresztül általánosan érvényesül olyankor, mikor azok a meteorologiai jelek mutatkoznak, amelyeket rendes esőprognosztikumokul szoktunk elfogadni. A nemi ösztönt értem, melynek élénksége ilyenkor szokta elérni tetőpontját, föltéve természetesen, hogy az egyes állatfajokra nézve akkortájban van a párosodás időszaka. Számtalanszor volt alkalamam erről emlősökön, madarakon, rovarokon megbizonyosodni. IRODALOM, MŰVÉSZET. —• Müvészestély. R. Réthy Laura és Follinus Aurél mint értesülünk — julius 5-én este 8 órakor a „Polgári kaszinó“ nagytermében nagyszabású művészestélyt rendez. A hírneves művésznő külföldi körútját megelőzőleg, amelyen többek közt az angol király előtt is fog énekelni, több hazai városba bemutatja jeles ének művészetét. Follinus Aurél, a kitűnő szalon- komikus, a Náni 100 arany pályadijat nyert népszínmű országos hirü szerzője, kiséri ezen útjában. Az estélyre már most felhívjuk olvasóink figyelmét. Az impozáns műsor a következő : 1. Nyitány. Előadja : Réthy Janka zongoraművésznő. 2. Opera-áriák. Énekli Réthy Laura. 3. A német panorámás. Tréfás magánjelenet. Előadja Follinus Aurél. 4. A legszebb virág. Kettős jelenet, melyet ez alkalomra irt Follinus Aurél. Előadják : Réthy Laura és Follinus Aurél. (Ebben a darabban előforduló Tulipán-dalt énekli Réthy Laura) 5. Réthy Janka zongoraművésznő előadása. 6. Vig kupiék. Előadja. Follinus Aurél. 7. Kurucz-dalok. Énekli Réthy Laura. Fel a tulipánnal? A múlt napok valamelyikén a postán akadt dolgom. Várnom kellett ott egy darabig s igy véletlenül tanúja voltam annak a munkának, a mikor a Debreczen felől érkezett csomagokat a postakocsiból kirakják. A feladó állomás nevét ilyenkor jelezni szokta az illető postaalkalmazott, hogy az átvevő az azonosságot ellenőrizhesse. így egész véletlenül kényszeredett tanúja voltam annak, a mikor a postacsomagok jó harmadrészét W i e n-jelzéssel adták által. Tehát Wien. Vagy mint a postás humor közben- közben a változatosság kedvéért megjegyezte: „Vin és nem öreg.* Hogy közvetlenül magán-személyek czimére érkezett-e a posta-csomagokban a bécsi rongy, a linczer czájg, avagy kereskedők nevére: nem volt módomban ellenőrizhetni. De hiszen ez végeredményében teljesen irreleváns. Annyi tény, hogy egy magyar városba érkezett a töménytelen osztrák áruczikk s hogy egy magyar város hazafias lakosságának szükségleteit vannak hivatva azok az idegen gyártású czikkek kielégíteni. „Pártoljuk a hazai ipart 1“ — újabban egyre hangosabb szólamokkal hangzik a mondás itt is, ott is. A magyar védőegyesület fiókja nálunk is megalakult. Volt gyűlés, lesznek további gyűlések. Van tiszti kar, ügyrend stb. stb. „Fel a tulipánnal!“ — ez meg a másik, az újabb, divatosan hazafias kiszólás, mely követelő prepotentiával zug felénk, tulipántalanok felé... És e sorok Írója hiába visel két évtized óta brassói gyártású szövetet, szepességi fehérneműt: kénytelen minden brünni vagy angol posztóból készült kabátot, de tulipántviselő alaknak oktatásait elfogadni és eltűrni a hazafiasságot a magyar iparpártolást illetőleg. Az a sok postacsomag, telve osztrák áruval, akár magánosokhoz, akár kereskedők czimére érkezett: hol vannak a helyi Védőegyesület korifeusai, hogy társadalmi bojkottal lépjenek fel az idegen áru ellen, ha pedig az sem használ, a forgalomba hozó kereskedők vagy éppen fogyasztók ellen ? Nem, hölgyeim és uraim, igy mit sem ér a védőegyesület megalakítása és a tulipán-mozgalom, hogy ha importált csipkék, selymek felé tűzzük . fel a tulipánt, vagy ha hazafias borúval ugyan, de Pichler-kalapot huzunk a szemünkbe, elkeseredvén gyarrnatország voltunk felett. Nem furcsa-e, hogy a f. hó 17-én a városházánál megtartott magyar védőegyesületnek a magyar iparpártolás érdekében Írott jegyzőkönyvét „Poncean tinte H. Roedl in Prag. Brillant Blaue Ink.“ feliratú tintával írták. Avagy nem megmosolyogni való, hogy a haza- fiságtól duzzadó „Szatmárvármegye“ hirdetési rovatában stíriai kötőgépet és Schicht-szappant ajánl olvasóinak. Közöl továbbá oly hirdetést is, melyben valaki egy csődbe jutott posztógyárostól vásárolt áruit hirdeti. Az ügyvéd szerkesztő-kiadók éppen úgy tudják, mint mi, hogy hazánkban az utóbbi időben egyetlen posztógyár sem jutott csődbe, a hirdetett áru tehát idegen gyártmány, A tulipán maga csak szimbólum. De a szimbólum egy magában tartalom nélkül hajitó fát sem ér. Ne arra tessék hát ügyelni, hogy a kabáton ott van-e a tulipán, hanem, hogy magyar szövésü-e a kabát.? Mert hát — én legalább azt tartom — nem az a főczél, hogy bizonyos summák gyűljenek össze a tulipánok árából, hanem hogy — s itt történnek nagy mulasztások! — mindenféle osztrák és más egyébb idegen árut könyörtelenül kidobjunk boltjainkból. Erre kell hát elsősorban törekednünk. Hogy tulipánnal vagy anélkül megyünk-e a nemzeti harcz'oa, az egészen mellékes. De menni s a harczot komotyan venni, el nem mulasztható hazafias kötelessége tulipános és tulipántalan magyaroknak egyaránt 1 A „Korona“ kávéházból. Bérli bácsi: No, hogy megy neked? Klein Zsiga: Csata 1 Bérli bácsi: Vi hászt csata ? Klein Zsiga: Nenj érted? Esz gájt mer Schlacht. Bérli-bácsi: Mondok neked egy fajn üzlet: Szállítsál „Tollhegyet“ a „Szatmárvárme- g y é “ - n e k ; kell nekik, mert az övék már nagyon kopott. Klein Zsiga: Leider, az enyém már régen az I
