Nagykároly, 1906 (1. évfolyam, 1-32. szám)
1906-07-04 / 7. szám
Nagykároly, 1906 julius 4 Előfizetési árak: Egész évre . 6 K — f Fél , . • 3 „ - » Negyed „ . . I .. 50 Egy hóra . . — .. 50 , Egyes szám ára — „ 20 „ 1. évfolyam. 7. szám. ÁLTALÁNOS ÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP. Hirdetések a kiadóhivatalban és So- mossy Miklós ur dohány- főtőzsdéjében jutányosán vétetnek fel. „Nyilttér" sora 40 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nagykárolyban, Wesselónyi-utcza 22. szám. Törvényszék városunkban! Abban a sivatagban, melynek fárasztó utain már évtizedek óta czammogunk, hogy kitűzött czélunkat, Nagykárolyban egy törvényszék felállítását megvalósíthassuk, ismét egy jelentős oázishoz értünk. Itt az idő, itt az alkalom hosszú utjain hosszú pályafutásában, elgyengült kifáradt városunkat felüditeni, felélénkíteni és ime e perczekben a sivatag vándora magára van hagyatva. Vezetői és kalauzai nem gondolnak vele, ők maguk lepihennek és ha majd az ut későbbi folyamán az elgyengült jármű nem birja őket, akkor felsírnak ugyan a panasz hangján, akkor ismét kapkodnak ide-oda egy darabig, aztán a czéltalan hajszában elfáradva ütik a szegény járművet, mely a végén összeesik. Évek hosszú során át egyebet se hallunk, csak azt, hogy városunk hanyatlik, nincs ipar, nincs kereskedelem, pang minden, hanyatlik minden, csak a pótadó emelkedik. Nem csoda ! Mintha készakarva fosztanék meg városunkat mindentől a mi fejleszti, úgy viselkednek váró sunk vezető körei. Kedvezőbb kilátásai sohasem voltak egy törvényszék elnyerhetéséhez mint most és ime az egész mozgalmat ennek érdekében egy pár helyi, visszhangra alig találó ujságczikk csinálja. Villanyért, aszfaltért, a mi csak pénzükbe került, tudtunk izgulni; díszpolgárokat tudtunk választani; monstre küldöttségeket meneszteni, de azért, a mi hozna valamit, azért a mi életet öntené ebbe a senyvedő városba, a mi iparosaink, kereskedőink, munkásaink érdekét előmozdítaná, nem tartjuk érdemesnek a kezünket sem kinyújtani. Vagy talán másokra várunk? Hisz a józan emberek gyűlölik élhetetlen embertársaikat?! Mindent elvettek már tőlünk a mit elvehettek, hát mire várunk még? Vagy elégnek tartják városunk vezető elemei a vármegyeház árnyékában sütkérezni? Cselekedni kell itt uraim! Fel kell világosítani azokat az embereket, kik most a kormányT A R C Z A. A nyári nap végső sugara... A nyári nap végső sugára Megcsókolgatja ablakod ! Egy pár galamb a kert falára Csókolózni szállott le ott. Egymásra hajló kis virágok, Nézd, csókolóznak szabadon, — Csupán csak mi ne csókolóznánk ? — Csókolj meg édes angyalom. Egyszer, régen, beh nagy dolog volt, Ha egy-két titkos csók esett! Szivünk örült, mégis szorongott, Karunk és ajkunk reszketett. Most jobb csillagzat áll felettünk. Van csókra ok és alkalom, Ne fogják ránk, hogy hidegedtünk — Csókolj meg édes angyalom ! Ne mondd azt, hogy a régi csókban Több volt a vágyó szerelem ! Mind a kelten öntudatlan Sejtettünk véle, kedvesem. A mának édes boldogságát A csók mutatta, hol vagyon, — Látod, meg kell ezért becsülnünk ! Csókolj meg édes angyalom. Hamvas József. Főszerkesztő: POZSONYI GÁBOR Felelős szerkesztő: RÓSENFELD ZS1GM0ND. . - Megjelenik minden szerdán. ===== Kéziratokat nem adunk vissza. Egyes példányok kaphatók Eigner Simon és Csókás L. könyvkereskedésében. pálczát tartják a kezükben és akik a mi díszpolgáraink, hogy ennek a városnak, az egész vidéknek létérdeke ez. Fel kell őket világo- i sitanunk, hogy ezzel a várossal, ennek egész : vidékévé! szemben erkölcsi kötelességeik vannak. Városunk polgármestere, ki elismerjük, sokat tett már városunk érdekében, városunk talán soha nagyobb befolyással nem bírt képviselője, | vegyék kezükbe a kitűzött zászlót, tegyék ez ügyet lelkiismereti kérdéssé és mi egy szívvel, egy lélekkel leszünk munkájukban áldozatkész segítő .társai. Elő most azzal a monstre küldöttséggel, most végezhet elismerésre méltó > üdvös eredményes munkát! A fejletlen, zsenge gyermekét szomszédja példája serkenti munkára; nézzük mi is rohamosan fejlődő szomszédainkat, nézzük Szatmári, mely város folyton újabb és újabb intézmények letesitésevel szolgálja polgárai érdekét és ne feledjük soha nagy politikusunk mondását, hogy „mind azt, a mit elvesztünk visszaszerezhetjük, de a mit a kínálkozó alkalommal megszerezni elmulasztottunk, nem fogjuk megszerezhetni soha“. Városunk vezető férfiainak pedig eszébe juttatjuk azt a mondást, a melylyel a régi Róma adta át vezér- férfiainak a vezéri pálczát. „Vigyázzanak a konzulok, nehogy veszteségérje a köztársaságot!“ Városi közgyűlés. Nagykároly város képviselő-testülete folyó hó 1-én Debreczeni István polgármester elnöklete alatt rendkívüli közgyűlést tartott, a képviselő-testületi tagok feltűnő részvétlensége mellett. Mert csakugyan feltűnhetett mindenkinek az a közönyösség, hogy mintegy 130 képviselő-testületi tag közül alig harmincz vett csupán magának időt, hogy kötelességéhez híven a város ügyeivel foglalkozzék. És ezt nem első ízben tapasztaljuk, hanem — kivéve azon alkalmat, mikor- valamelyes választásról van szó — mindenkor meggyőződhetünk felőle. S „Oltalmad alá futunk !...“ Tud-e már kend dobolni, Jóska bácsi ? ! — kérdé kiáltva egy rongyos öregtől, a mi házi koldusunktól egy elvetemedett suhancz s sziláján megoldotta a kereket. Bölcsen is cselekedte, mert nagyot suhintott ama bizonyos Jóska bácsi görcsös fütykösével s meg is toldotta suhintását olyan zengzetes szavakkal, minőkre nyomdafestéket Gutenberg óta sohasem használtak. Egy pohárka rozspálinka megoldotta Jóska bácsi nyelvét s elpanaszolta töredezett szivvel, szóval: miért ingerük a gaz stihanczok ezzel a kérdéssel •? — Éppen az őszit vetegettük kicsinyke zsellérföl- dünkbe kis öcsémmel, Imrével. Úgy déltájban félreverték a harangokat. Hazaszaladtunk s megtudtuk a hirt, hogy a német ki akarja irtani a magyart gyökerestül. Ezt már még sem engedjük, mondok az Imrének s feltarisznyázva iziben búcsút vettünk az anyánktól, hogy oda koczogjunk, ahol az irtást kezdi a német. Nem akartam én, dehogy is akartam az Imrét elvinni; mit is lábatlankodnék a háborúban egy 15 éves gyenge gyerek! Nagyon szerettük egymást s mikor én vállamra vettem a szeredást, hogy Győrbe menjek fegyver alá, szemébe nézni az izgága németnek : mellém szegődött s nem bírtam lerázni magamról. Azt mondogatta, hogy 6 is magyar s ha már mindnyáját kiirtják, ne maradjon meg ő se gyászmagyarnak. Elvittem hát, .gondolám, hogy több eszük lesz az uraknak, mint nekem s nem kell majd nekik. De bizony kellett ott minden épkézláb ember, ha Hüvelykmatyi volt is. Sok bajjal Füred alá jutottunk. Az ellenség Poroszlót tartotta megszállva, — beszélte tovább meg-magbicsakló emlékezettel az öreg, keverve össze valótlannal valót, helyessel helytelent. hogy ez nem jól van igy, nem szükséges külön magyarázni. És nem is indokolt a legtöbb esetben a tagok távolmaradása, mert polgár- mesterünk főkép azért hívja össze ünnepnapokra a közgyűléseket, hogy a munkaszünet alatt lehetőleg minél számosabban vegyenek azon részt. Ha pedig valakinek oly tágterü az elfoglaltsága, hogy nem ér rá közügyekkel is bajlódni: az ne fogadjon el közbizalmi állást, hanem végezze másoldalu kötelességét tetszése szerint. A gyűlés lefolyásáról tudósításunk a következő: A foglalkozást közvetítésről és cselédszerzésről alkotott s kereskedelmi miniszter által jóváhagyott szabályrendelet kihirdetése tudomásul szolgált. A város képviselő-testülete a szervezeti szabályrendeletet módosította s azt a vármegyei törvényhatóság jóváhagyta. Tudomásul szolgált. Nagykároly város telekkönyvi betéteit a kir. járásbíróság elkészítette s az erről szóló hirdetmény a városháza hirdetési tábláján közszemlére tétetni rendeltetett. Földművelésügyi miniszter a város azon kérelmét, mely szerint a Szatmárra áthelyezett erdőgondnokság helyeztessék vissza, elfogadhatónak nem találta. A pénzügyi bizottság a rendőrök és egyéb szolgaszemélyzet fizetését tekintettel a drágaságra, némileg felemelte s e szerint említettek fizetése júliustól kezdve következőkép állapíttatott meg: Rendőrtizedes évi dija lesz 660 korona fizetés, 80 kor. lakbér; közrendőré 520 kor. és 80 kor. lakbér; próbaidős rendőré 520 korona; és hajdúké 440 korona és 80 korona; kézbesítőkké 440 kor. és 80 kor. lakbér; utczasep- rőké 440 kor. 80 lakbér ; polgári leányiskolái szolgáé 440 kor. 80 kor. lakbér; tűzoltóké 440 kor. 80 lakbér.; kocsisoké 400 kor. 80 lakbér; napszámosoké 400kor. 80 kor. lakbér. A Kossuth- és Jókai-utczák szabályozási vonala megállapittatott olyformán, hogy a Jókai-utczán a megyeházától a Róth Károly-féle telekig, a Kossuth- utczán a Kovács-féle háztól történik ezután egyenes vonalban az esetleges építkezés. . A régi baromvásártér közelében felállítandó uj óvoda, illetve gyermekmenhely létesítése (Vida István és társai beadványa) ezúttal nem került tárgyalásra, mert az óvodák államosítása iránt a lépések már megtétettek. Akkor még állott a nagyhid, ma már csak fakó téglái ásitoznak a két partra; talán nem is igazi színe az a téglának, hanem a vér rozsdásodott rá s attól olyan vörhenyes fakó ! Járt arra már uram, kigyelmed ? — kérdé reám meredve. Jártam, Jóska bácsi, jártam ! Arra hordozott az apám iskolába. Jól beszél ! Elnéztem magam is a fakó téglákat s a révészek — az egyiket Dezsőnek hívták — emlegették, hogy itt hajdan olyan nagy ütközet volt, hogy maga a hid is elesett, pedig azt még Józsa Gyuri csináltatta ezer meg ezer jobbágygyal. Sok bajunk volt, valóigaz, mig ide jutottunk. De Imre öcsémre nem volt sehol panasz; — igaz is, hogy én dolgoztam helyette. — Tudnivaló, hogy engem dobosnak tettek, mert a mutatóujjam merev volt, amint hogy merev biz az ma is; gyerekkoromba hátratörtem a jégen s azóta nem bírom behajtani, úgy hát nem az én markomba való volt a puska. S ha este masirozás vagy csetepaté után tábort ütöttünk, lefektettem a gyereket s megtisztogattam a fegyverét, gúnyáját. Ő meg én helyettem is imádkozott, azokkal a szép imádságokkal, melyekre jó anyánk — Isten nyugassza ! — tanitott bennünket... Hogyis csak ?... Oltalmad alá futunk . . . ! aztán : Emlékezzél meg, oh legkegyelmesebb szüzanya !. .. Olyan szépen, olyan áhitatosan tudott imádkozni, hogy még a gonosztevő is megtért volna hallatára. S én kétszeresen örültem neki ; biztosra fogtam, hogy miénk a nap, amelyik ránk virrad ; esküdni mertem volna, hogy ha este Imre imádkozott, másnap csipetnyi bajunk se lesz : vigyáz reánk s megoltalmaz fegyvertől, betegtől az a szüzanya, kinek oltalma alá futunk. Egy délután valami baj adhatta elő magát. A főtisztek, mintha puskából lőtték volna ki őket, úgy összeszaladtak, a kisebb tisztek csomóba álltak s titokzatosan üszgettek-uszgatták és csóválgatták a fe-
