Nagykároly és Vidéke, 1919 (36. évfolyam, 2-14. szám)
1919-02-26 / 9. szám
j9 XXXVI. évfolyam. Nagykároly, 1919. február 26. 9-ik siám. NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKÉ TÁRSADALMI HETILAP. 1 / f , . /*■ " ' / > '> / Nagykároly város hivatalos hirdetéseinek közi ön ye. &1egjjefeni*i minden szerdán. , Előfizetési árak: Egész évre ......................... 20— kor. Fél évre ..............................10*— „ Negyedévre............................5*— „ Eg yes szám..........................—*50 „ Tan ítóknak egész évre . . 10— , Főszerkesztő: * Felelős szerkesztő: Dr. Adler Adolf Rédei Károly. f.aptulajdonos Ab kiadó : „Nagykároiyi Petöfi-nyomda Részvénytársaság“, Szerkesztőség: Kossuth-utcza 3. — Telefon 7 Kiadóhivatal: Széchenyi-utca 37. — Telefon76 Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyllttér sora T50 K, Kéziratok nem adatnak Tissza. a népkormánynak arra is, hogy az* oktatás ingyenessé tételével az iskolákat mindenki részére hozzáférhetővé tegye !. Vájjon városunkban is — Szatmárvár- megye székhelyén — neip lehetne-e egy felsőbb iskolát létesíteni. Egy időben azt mondtuk és irtuk, hogy városunk az iskolák városa. Ámde ne felejkezzünk el arról, hogy olyan ma- gasabbfoku iskolánk nincs, ahol magasabb képzettséget nyerne — befejezhetné tanulmányait az ifjúság egy részé. Egy Ízben nekibuzdult a város vezetősége, hogy a „Városi Gazdasági Ismétlő Iskolával“ kapcsolatosan inintagazda- sági telepet létesítsen. Szalmaláng volt csak. Nem lehetne és kellene-e a kisgazdák részére gazdasági iskolát létesítenünk, amikor — mint tudjuk — a grófi uradalom felajánlotta városunk határában levő birtokát parcellázásra ; amikor háromszázai .több«11 jelentkeztek városunkban földért s amikor annyira hangsúlyos-1 zuk a többtermelést . . .* Igaz, azt mondották nem is oly rég, hogy városunk nem gazdálkodó város, mert hiszen csak 81 földmives gazdálkodója van. Ez az arány azonban a földosztás révén alaposan megváltozik. Városunk — az iparosok számát tekintve — a múltban inkább iparos városnak volt mondható. Ha hát, nem tudjuk miért, de földmivesiskola nem létesülhetne városunkban, létesítsünk magasabb ipari szakiskolát s e réven tegyük városunkat ismét oly hiressé, mint volt egykor pl. a szűcs és asztalos ipar terén. Ha mindkét iskolát létesíthetnénk, annál jobb, annál üdvösebb lenne. Kérjük az illetékes köröket : vegyék fontolóra az eszmét, a tervet, nehogy más városok megelőzve kinket — mi elkéssünk. 1 Nem kételkedünk abban, hogy azt a tervet, mely városunkat ilyen fontos kulturális intézménnyel kívánja gazdagítani, városunk polgársága minden erejével támogatni fogja. Szakiskolát városunknak, i A kultúra közös kincse a népnek, sőt leg- ] drágább kincse az emberiségnek. A kultúra nemcsak a felvilágosítást, az emberiség hala- , dását jelenti, hanem hasznot is jelent — erkölcsi « és anyagi hasznot egyaránt. — Amikor a kul- i túra alacsony színvonalon állott, amikor a népoktatással nem törődtek, a népet rabszolga- , ságba hajtották és rosszabbul bántak vele, mint a barmokkal. Amint a nép, lassacskán bár, de évszázadokon keresztül mégis kulturálódott, tanult, művelődött, fokozatosan öntudatra ébredt s mindinkább hatalmi tényező . kezdett lenni, nagy fájdalmára azoknak a gő- ; gös, telt bugyellárisu és jól táplált zsarnokok- ( nak, akiknek egyetlen „érdemük“ az volt,;hogy | a nép kárára, a nép erejének saját ' javukra s való kihasználásával meggazdagodtak. t Ennek a világnak vége ! Vége - s nem en- , gedjük, hogy meg valaha is visszajöjjön ! A forradalomban a nép közös akarata nyilvánult meg s annak eredményei közölt a kultúra szabaddá tételét is üdvözli. Vájjon szabad volt-e a kultúra s a nép közös kincse volt-e eddig ? — Nem volt soha, aminek „fényes“ bizonyítéké, hogy még ma is 100 közül irni-olvasni 34 ember nem tud. S ez a XX. században van igy 1 Persze, az államnak más kiadásai voltak, ágyukat, puskákat kéllett milliószámra gyártani, hogy háborút csinálhasson és mészárszékre vigye a milliókat 1 # Nem úgy lesz ezentúl ! Senki sem fogja a maga számára kisajátítani a tudást, művelődést, egyszóval a kultúrát 1 Ez közkincs 1 Egy harminc éá ffeles ágyú egyetlen lövése 36 ezer koronába került ! Vájjon hány millióba került egy zárótüz, v^igy ofíenziva vagy tudom is én micsoda ? ! Hány száz iskolát lehetett volna csak egyetlen, ofíenziva költségén évszázadokon át fenntartani ; hány munkásgimnázium, hány népakadémia és egyeb hasonló intézményt lehetett volna létesíteni ? A forradalom örökre megszüntette 'a mi- litarizmust s ezentúl nem népgyilkoló szerszámok, hanem tudást, művelődést és kultúrát 1 terjesztő intézmények létesülnek a letűnt re- i zsim által elpocsékolt milliókból ! S lesz gondja f Somost-sirató. Somos-erdő enyhe csendjén nem borulnak rám a lombok, Somos-erdő fái között nem búgnak a vadgalambok. Nótaszavas, csókos útját nem járják a fiuk, lányok, Bokor alján nem nyitnak a kék ibolyák, gyöngyvirágok. Somos-erdő enyhe csendjét nem veri fel vidám lárma, Búgó galamb messzire száll, más erdőre, más határra. Füve selymét nem csókolják kis cipellők, szép topánok, Múltba veszőn eltűnnek a szerelmetes délutánok. Zöldes utján nem dobbannak halk ütemü szívverések, Nóta mellett öreg fába nevet itt már sose vésnek. Piros selyemzsebkendővel nem intenek messze-messze . , , Édes csókot nem tapsol meg a zöldelő levelecske. Somos-erdő, kedves erdő, fájón hallom bús nyögésed, Tudom, hogy fáj elvesxitni annyi kedvest, annyi szépet. Vigasztalódj / . v . Haj, mi leszünk, mi maradunk nagyon árván, Siratgatva napköltekor, csendes alkony halk homályán. v Kürthy Károly. lliifogakat arany- és platinakoronákat, szájpadlásnélküli hidakat, fogtöméseket és foghúzást végzek. ▲ T Török Mihály állami vizsgázott fogteknikus Nagykároly, Széchenyi-utca 24. sz. a. Zárda mellett. (Saját ház.) 2=== Telefon 136. szám., \
