Nagykároly és Vidéke, 1919 (36. évfolyam, 2-14. szám)
1919-02-26 / 9. szám
a NAGYKÁROLY ES VIDÉKÉ A helybeli ipartestlilet közgyűlése. Vasárnap délután 2 órai kezdettel a városháza nagytermében tartotta meg a helybeli ipartestület ez évi rendes közgyűlését igen nagy érdeklődés mellett. A gyűlésen 148 iparos vett részt. Marián Ferenc elnök üdvözölvén a megjelenteket, örömének adott kifejezést a felett, hogy az iparosok a közgyűlésen oly szép számban jelentek meg és a közgyűlést megnyitott- nak nyilvánitotta. A múlt évi február hó 24-én tartott rendes évi közgyűlés és a folyé évi február hó 16-án megtartani szándékolt közgyűlés jegyzőkönyvének felolvasása után bemutattatott az elöljáróság eseményi jelentése, amely tudomásul vétetett. C Ezután bemutattatott a múlt évi zárszámadás és vagyonmérleg. Ezek szerint azT.918, évben bevétel volt 6779 K 7 f, a kiadás pedig 747 K 7 f. A testület tiszta, vagyona érteke az adósságok levonása -után 24'768 K 9 f. A jelentés tudomásul vétetett. Bemutattatott ezután az elöljáróság abbeli javaslata, hogy az alapszabály 6. és 9. §-ai oda módosíttassanak, hogy a belépési dij 20 koronáról 40 koronára, az évi tagsági dij pedig 4 koronáról 8 koronára emeltessek. Ezen kérdésnél hosszabb vita keletkezett, melyben részt vettek : Némethi Sándor, Török István, Baragh Sándor, Komáromi István, Marián Ferenc elnök, Járay József jegyző és dr. Adler Adolf ügyész. Némethi Sándor a radikális alapul vétele mellett kívánta a tagsági dijat emelni, Török István egyáltalán ellenezte az emelest és azt indítványozta, hogy a testületnek a háború alatt keletkezett adósságát fizessék meg azok az iparosok, akik itthon vóltak és -sok pénzt szereztek. Baragh Sándor az elöljáróságnak szemrehányást tett azért, hogy miért nem emelték a tagsági dijat mindjárt a háború kiütése utáni évre, mikor tudták, hogy sok iparos a harctéren van és miért vártak a tagdíj emelésével mostanra, mikor a katonai szolgalatot teljesítő iparosok hi*zajöttek és úgyis küzdenek a mostoha viszonyokkal ? Komáromi István a belépési dijakat 50 koronára kívánta emelni, a tagdijakat ped'g a mostani mennyiségben kívánta fizettetni. Járay József azt kérdezte Baragh Sándortól, hogy helyesebb lett volna-e az, ha a tagsági dijakat mindjárt a háború megkezdését követő évben emelték volna s a bevonult iparosok nejeinek kellett volna fizetni a magasabb dijakat ? Marián Ferenc elnök kiszámította, hogy a testület adóssága a háború kiütése óta a belépési, tagsági, szegődtetesi és szabaditási dijak csökkenése, a doiegi és személyi kiadások növekedése folytán állandóan nő, úgy hogy az esetben, ha á belépési es tagsági dijak nem emelkednének, a testület a tönk szelére jut, mert még a házát is el fogják árverezni. A hosszas vitának véget vetett dr. Adler Adolf ügyész felszólalása, ki kifejtette, hogy mily kicsi az a 8 koronás tagsági dij azon előnyökhöz képest amiben az iparos a testület érdekeinek minden oldalú megvédései által részesül s mily kicsi összeg az a 40 K belépési- dij a mai arakhoz képest s minthogy a testületnek fenn-kell állania és fennállása és fen- maradása minden egyes helybeli iparosnak eminens érdeke s minthogy a dologi és személyzeti magasabb kiadásokat fedezni kell, nincs más bátra, mint a javaslat elfogadása. Tekintettel azonban arra, hogy a hazatért katonákat segélyezni minden tekintetben kötelességünk és lehet, hogy az a csekély, tagdíjemelés is hátrányos lesz azon iparosokra, kiknek hazatérte után még nincs dolguk, vagy igen kévés dolguk van és abból kell magukat és családjaikat a mai nehéz viszonyok mellett eltartani — ‘mondja ki a közgyűlés, hogy felhatalmazza az elöljáróságot arra, hogy az esetben, ha egy volt katonaiparos a tagsági dij leírását, Illetve elengedését az elnökségnél akár szóval, akár írásban kéri, az minden további vizsgálat nélkül leírandó lesz,’ mert nem lehet feltételezni azt, hogy a tagsági dij leirásat kerje az olyan volt katona, aki azt megtizetni tudja. A közgyűlés az indítványt egyhangúlag elfogadta és az elöljáróságnak a belepesi és tagsági dij emelésére vonatkozó javaslatai határozatta emelte. Ugyancsak egyhangúlag fogadta el a közgyűlés az elöljáróságnak abbeli javaslatát, hogy az ügy es pénzkezelsi szabályzat 7. §. a. és b. pontja megváltoztatásául a tanonc beiratási dij 8 koronára, a »zabaditási dij pedig 12 koronára emeltessék. Ezután a bemutatott költségvetés elfogadtatott és elnök javaslatára a napirendtől eltérőleg tárgyalás alá vétetett Nagy Mihály ácsmester és 70 társának az elöljárósághoz intézett, de a közgyűléshez beterjeszteni kért abbeli indítványa, hogy a) a közgyűlés mondja ki, hogy az ipartestületben a szaktanácsok meg- alakitandók, b) a közgyűlés válasszon egy kiküldöttet, aki az adókivetési-bizottságban az iparosok érdekeit megvédelmezze és válasszon szakmabeli bizalmi férfiakat, kik minden szakmabeli iparos adótárgyalásáról a szakmabeli iparos érdekét megvédje és eszközölje ki ezeknek az adókivető-bizottság tárgyalására való meghívását, c) keresse meg a helybeli ipari hitelszövetkezetet oly szervezet^ megalakítására, amelynek a jótállása megfelelő biztosítók adása mellett a kisipari vállalkozásokhoz olcsó kölcsönt adjon. Az elöljáróság azon javaslattal terjesztette az indítványt a közgyűlés elé, hogy miután az indítványok egyike sincs a közgyűlés hatáskörének fentartva, tehát azok tulajdonképen úgyis az elöljáróság hatáskörébe tartoznak, vutasitsa az elöljáróságot, hogy az indítványt tegye meg fontolás tárgyává. A gyűlés ily értelemben határozott. Következett a tisztikai lemondása, uj tisztikar, nyolc kilépő előljárósági tag, hat póttag es a számvizsgáló-bizottság három tagjának a megválasztása. Marián Ferenc elnök megköszönve a maga és tiszttársai neveben a bennük- helyezett bizalmát, bejelentette a tisztikar tagjai lemondását és kerte, hogy a közgyűlés a választás tartamára elnököt válasszon. A közgyűlés felkiáltással Marián Ferencet továbbra és megbízván a közgyűlésén való elnöklessel, ez Török Istvánnak adta át a szót, ki előterjesztette, hogy az ipartestület tagjai egy része a .Protestáns Társaskör*-ben értekezletet tartott és az elnöki allusra Drágus Istvánt, penztárnokká pedig Molnár Iguafzot jelölte. A közgyűlés közteikialtas- sal elnökké Marian Ferencet, alelnökke Drágus Istvánt, jegyzőve J^cai Józsefet, pénztárnokká Molnár Ignácot, a számvizsgáló-bizottság tagjaivá Dipoid Ferencet, Kincii Györgyöt és Lőrinc Györgyöt, elöljárósági rendes tagokká Görög József, Hrihor Gyula, Karkus Sándor Lu- tfácsovits János, Lucay Janos, Mann Gusztáv, Nágele Ferenc, és Tivadar József eddigi elől- járosági tagokat választotta meg, póttagokká ped'g megválasztotta Baragh Sándor, Riskó János, Török István, Kindns József, Czeha Ferenc és Pelc Antal ipartestületi tagokat. 'Marian Ferenc elnök megköszönte a maga és megválasztott társai neveben a bizalmat és hangsúlyozta, hogy noha 12 évi működésévé! mar eleget tett a köz iránti kötelessegenek, minthogy azonban nem akarja, hogy azt mondjak róla, miszerint a testületet most hagyja ott, mikor az nagy mennyiségű adósságot vett magara, hát elvállalja az elnöki állást továbbra is es igeri, hogy tőle telhetőleg mindent el fog követni, hogy az ipartestület hivatását továbbra is betöltse e§ pénzügyei ismét rendbejöjjenek. Ehhez kéri a .testületi tagok támogatását s a jegyzőkönyv hitelesítésére Debreceni József, Ember László és Tóth Mihály tagokat felkérvén, a közgyűlést befejezettnek nyilvánitotta és berekesztette. A közgyűlés az elnök éltetésével veget ért. iVIunkásbiztositó-pánztár és a szabad orvos-választás. Korunk nagy szociális átalakulása nem hagyhatja érintetlenül a szociális intézmények egyik legnagyobbikát: a kér. munkásbiztositó- penztárt sem. x Törvényhozásunk az 1907. XIX. t.-cikke, a kér. munkasbiztositó-pénztarakat létesítettél felsorolván a belepesre kötelezetteket s ezeknek egyszersmint jogot adott az ingyenes orvosi gyógykezelésre, gyógyászati segédeszközök igénybevetelóre, betegseg esetén tápdijra stb. ideális célja a törvénynek, hogy a tagabb értelemben vett munkásosztály a betegségek pusz- sitasai ellen megoltalmaztassek s a védekezés költségéit -egyenletesen megosztva, egyesekre elviselhetőbbé tegye ; korántsem vezette az a szándék, hogy bármilyen néposztályt & többi osztályok terhére és rovására részesítse külö* nős kedvezményben. Kizárólagos célja tehát a tagoknak orvosi segélyt, betegség esetén táppénzt s a törvény §§.-ban taxatíve felsorolt segítséget nyújtani. Ebből következik, hogy a pénztár öncélt nem tűzhet maga elé s üzemében ezen egyedüli feladat teljesítésére van kötelezve. A munkásbiztositó-pénztárak immár 12 évi múltja is azt igazolja, hogy céljának akkor tud megfelelni, ha a tagok és orvosok közös érdekében a szabad orvos-választási rendszert hózza be, mert kizárólag ez a rendszer az, mely a pénztár és tagok érdekeit is szolgálja. A pénztári tagok az által, hogy a törvény rendelete értelmében a munkásbiztositó- pénztárba belépésre köteleztettek, nem szűntek meg szabad egyének lenni s nem kényszeríthetők arra, hogy azon általános emberi jogok- rók mondjanak le, miszerint betegségük esetén olyan orvoshoz forduljanak tanácsért, kiben teljes bizalmuk van; tehát nem kötelezhetők olyan orvos segítségének igénybevételére, kihez a pénztár igazgatóságának van — különböző okokból — bizalma. Másszóval a pénztári tagoknak is megvan azon elvitázhatatlan emberi joguk, hogy legdrágább kincsüket, keresetképességüknek biztos tőkéjét, testi egészségüket arra bízzák, aki iránt bizalmuk vap. Ez pedig C3ak a szabad orvos-választási rendszer mellett lehetséges. A kényszer orvos-rendszer mellett rendesen a tagok nagy számával arányban nem levő kevés orvos kénytelen a gyógykezelést végezni, a tagok nagy tömege csak hiányosan látható el orvosi segítséggel. így aztán igen érthető a pénztári tagok azon panasza — nálunk és mindenült, hogy az állandó fizetőssel alkalmazott pénztári orvos nehezen kapható szükség esetén, sürgősen nem jöhet a beteghez s látogatásait kénytelen számra és időre nézve a legszűkebbre szabni. Ilyen körülmények között természetesen szenved a gyógykezelés s csökken a beteg bizalma az orvos iránt. Pedig a beteg s az orvos közötti viszonynak egyedüli helyes alapja csak a bizalom lehet. Az orvos iránt bizalom viszi a beteget már betegsége kezdetén^az orvoshoz, olyan időben tehát, mikor nem egy betegség még gyorsan jóra fordítható; ellenkezőleg, ha hiányzik a bizalom, a betegre kényszeritett orvost a beteg csak későn, rendesen betegsége már elhanyagolt állapotában keresi fel, akkor, midőn már nem áll hatalmában a bajt meggyógyítani. Nem szorul bizonyításra, hogy ily viszonyok között a pénztári tag betegsége hosszabb tartamú, munkaképtelensége több ideig tart s ezzel egyenlő arányban növekedik táppénz s gyógyszerköltség, ami a végeredményben a pénztárra csak több^ anyagi hátrányt jelent. Mindez elkerülhető a szabad orvos-választási rendszer esetén, amely pénztárnak, pénztári tagnak s az orvosoknak egyetemes érdeke. Az orvosok is, kik a munkásbiztositó-pénztárnak egyedüli s kizárólagos céljait szolgálják, joggal megkövetelhetik, hogy igazságosan dij- jaztassanak. Ami munkaadó és munkásra nézve igazságos, — a darabszámra való díjazás, — nem lehet kivétel az orvosra sem, ki életének majdnem felét szaki kiképzésre fordította, ki nehéz hivatásában nemcsak szellemi képességét, hanem phisikaf egészségét is feláldozza betegei javának előmozdítására. így találkozik helyesen pénztár, tagok s orvosok érdeke a szabad orvos-választási rendszer mellett. Dr. B. A néptanács közgyűlése Városunk néptanácsa tegnap délután 3 órai kezdettel tartott ülésében a következő határozatokat hozta : Elrendelte aLajosmajori fatermelő-vállalat Rothmann és társa budapesti cég bepereaitését azért, mert a tőle megvett fát nem szállítja. Neményi László színigazgató kérelmére a szini-saisont egy hónappal meghosszabbította, úgy azonban, minthogy ápril havában a mozibérlőnek van már joga játszani, ezzel az ügyet egyezségiieg rendezze.
