Nagykároly és Vidéke, 1918 (34. évfolyam, 1-53. szám)

1918-12-18 / 52. szám

2 NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE és hosszú sorozata zúdulhat reánk, mely alatt gyermekeink gyermekei is átkozódva fognak nyögni. Ne feledjük el, hogy ma­gunkra hagyatva vagyunk, hogy csak sa­ját erőnkben bízhatunk, tehát semmite­véssel, nemtörődömséggel, haszontalan tereferével és bűnös kártevéssel, ne dönt­sük magunkat még nagyobb veszedelembe, mert akkor magérdemeljük, hogy maga a jó isten is elforduljon tőlünk. Lukovits Endre. Képviselőtestületi közgyűlés. Városunk képviselőtestülete f. hó 15-én, vasárnap rendkivüli közgyűlést tartott. Szomo­rúan állapíthatjuk meg, hogy a tárgysorozaton szereplő választás lezajlása után a képviselő- testületi tagok nagyobb része a közgyűlést ott hagyta, noha olyan közérdekű, életbevágóan fontos kérdések tárgyalásáról volt szó, mint a zárszámadás megvizsgálása s a jövő évre szóló költségvetés megállapítása. A közgyűlésről rész­letes tudósításunk a következő: Elnöklő helyettes-polgármesíjr napirend előtt bejelentette a főispán-változást s azt, hogy az uj kormánybiztos dr. Makray Mihály. Az ideiglenesen megüresedett városi tő­jegyzői állásnak helyettesítés utján való betöl­tésére 2 pályázat érkezett be: a Preisz Miklós h. v. I. aljegyzőé és a dr. Nagy Józsefé. A Strohmajer Ferenc, Lukácsovits János, dr. An­tal István és Pechy László képviselőtestületi tagokból álló kijelölő bizottság mind a kit pá­lyázót jelölte. Az elrendelt szavazás után dr. Jékel László szavazatszedő küldöttségi ülnök bejelentette, hogy leadatott 95 érvényes szava­zat, amelyből 64-et dr. Nagy József, 31-et Preisz Miklós kapott. Elnök erre dr. Nagy Jó­zsefet megválasztott helyettes-főjegyzőnek nyil­vánította ki azzal, hogy ez állással a helyettes- polgármester jogai és kötelességei együtt nem járnak, hanem szükség esetén a legidősebb ta­nácsnok helyettesítené az esetleg akadályozott polgármestert. Erre dr. Nagy József a hivatali esküt letelte, rövid, tartalmas beszédben meg­köszönte a megválasztásában megnyilvánult bizalmat s hivatali programmjául az állandó, kitartó, becsületes munkát vallotta. A városi villamosom felügyelő-bizottsági tagjaiul megválasztotta a képviselőtestület Kacsó Károly, Pechy László és Strohmájer Ferenc urakat. A városi közigazgatási alkalmazottak ré­szére az állampénztárból engedélyezett 600 ko­ronás, egyszeri, rendkivüli segélyt a képviselő- testület utalványozta. Az 1917. évi zárszámadás hozzászólás nélkül, egyhangúlag elfogadtatott. A rendőrkapitány előterjesztésére kimon­dotta a képviselőtestület, hogy a rendőri őrsze­mélyzet létszámát 40 főre emeli fel s garan­tálja azt, hogy a rendőrtizedesek és rendőrök 2000 korona, illetve 1800 korona törzsfizetés­nél s a jelenlegi háborús segélynél és a jelen­legi egyéb járandóságok összegénél a jövőben kisebb összilletményt kapni nem fognak. Az 1919. évre szóló költségvetést 643975 K 44 f bevétellel és 206255 K 08 f kiadással megállapította a képviselőtestület úgy, hogy a mutatkozó 437720 K 36 f 165°/0*ban kivetendő városi pótadóval nyerjen fedezetet. Egyben ki­mondotta a képviselőtestület, hogy amennyiben a számítás alapjául vett adóalap lényegesen emelkednék, úgy, hogy a hiány alacsonyabb pótadóval is fedezhető lenne, felhatalmazza a városi tanácsot, hogy csak az alacsonyabb pót­adót vesse ki s hajtassa be. Troknya Miklós hajdúnak október hóban született fia részére a képviselőtestület a csa­ládi pótlékot kiutalta. Csengeri Imre aljegyző szabadság enge­délyezése iránti kérelmét visszavonta s igy az tárgyalás alá nem került. Több tárgy nem lévén, elnök az ülést 12 órakor bezárta. Az árleszállítás érdekében ismételten irtunk már. Irtunk szépen, irtunk csuuyán, irtunk kérő, irtunk követelő hangon. S az eredmény ? Szokás, t. i. nagykárolyi régi, ősi szokás szerint, semmi. Szó és batü, beszéd és írás itt süket fülekre és vak szemekre ta­lál. Mintha ebben a szerencsétlen, istenverte városban mindenki csak magának élne, s más­sal, pláne a közzel, vajmi keveset törődne. A legbölcsebb beszéd s a legokosabb irás is itt — fajra hányt borsó. Az érdekelt, háborúban zsebeit teletömött, de a sziv és lélek nemes­ségében ijesztően üressé vált érdekcsoport va­lószínűleg mosolyogva, vagy éppen gúnyolódva olvassa jeremiádáinkat s pántlikás vastag szi­varját úri ajkának másik csücskébe vágva szá­nandó s lenéző megvetéssel szól : Szegény ta­tár ! Kár minden szóért, minden betűért, hát még mindig nem tudod, hogy Nagykárolyban élünk, ahol haladunk a magunk — nekünk tetsző s érdekeinknek (értsd : telhetetlen zse­beinknek !) megfelelő utón a karavánként, akár­hogyan is . . . Akinek drága, méreg drága, arcpirítóan drága az áru, nos hát az „ne vá­sároljon !* — ugy-e jó urak !? S hol a Nemzeti Tanács, hol ennek árt ellenőrző szakbizottsága ? Mert tessék elhinni, hogy ezeknek a látni még mindig sehogy nem akaróknak elhomályosult hályogos szemeit — akik a forradalmi viharos szelek viharos járása közben is fejüket a nyugodtan homokba dugó érdekes és értékes madárhoz hasonlítanak — lehet és szabad ám, de sőt kötelesség is már valahára kinyitni, hogy lássanak. Igen, hogy lássanak a szerencsétlenek, hogy valami újabb, emberségesebb szellők fujdogálnak már, hogy valami újabb, emberségesebb érzelem és szel­lem hatja át a sziveket s a lelkeket. A nyíregyházi Néptanáos üdvös munkát végzett e téren is. Követésre méltó példaként közöljük szóról-szóra az egész, hirlapi közle­ményt. ♦ A nyíregyházi kereskedők negyven százalékkal leszállítják az árakat. Olosóbb árak a nyíregyházi piacon. A nyíregyházai Néptanács a Munkástanács kezdeményezésere egyik legutóbbi ülésén elha­tározta, hogy érintkezésbe lép a nyíregyházi kereskedőkkel abból a célból, hogy az egyes cikkek árát a lehető legsürgősebben .szállítsák ie. A nyíregyházi kereskedők szervezete ré­széről Hoffmann Mihállyal folyt ebben az ügy­ben tárgyalás s Hoffmann Mihály abban álla­podott meg a kereskedőkkel, hogy ennek a hétnek végétől kezdve atlag negyven száza­lékkal szállítják lejjebb az árakat. Az árleszál­lítást még abban az esetben is végrehajtják, ha a kereskedők az eladási árnál drágábban szerezték be az árut. A kereskedők már a mai napon a kira­katba kitett cédulával jelzik az árleszállítást, hétfőtől kezdve pedig egyöntetű jelzés lesz a nyíregyházi kereskedők kirakataiban az árle­szállításról. A nyíregyházi piacon ugyancsak ma lé­pett életbe az uj piaci árszabás, amelyet teg­nap közölt a Nyirvidék. Az uj árszabást az összes érdekeltek és a Néptanács tagjainak meghallgatásával állapították ineg és állag 20—30 százalékkal olcsóbbak az árak, mint voltak eddig. Az ár vizsgáló bizottság azonban nem elégedett meg azzal, hogy most leszállí­totta az árakat, hanem kimondotta azt is, hogy hétről-hétre ülést tart és legalább min den nyo'c napban revizió alá veszi a piaci árakat. A Néptanácsnak arra is gondja van, hogy a megállapított árakat úgy az eladók, mint a vásárlók be is tartsák. A Néptanács árellenőrző bizottságnak tagjai ma reggel a nyíregyházi piacon megkezdték rnunkájokat. Minden bizottsági tag nemzetiszinü karszalla- got visel a következő felírással : „Néptanács árellenőr. ő bizottsága'4. A bizottsági tagokat 2—2 városi rendőr kiséri és támogatja mun­kásságában. A bizottság tagjai minden nap reggel felnyolctól délig ellenőrzik a piaci ára­kat és ellenőrzésük kiterjed a sorompóknál folyó zug vásárokra is. * Eddig a tudósítás. Néhány bevezető szót írtam elé, lehet hogy ismét élesen, de azt hi­szem, eléggé érthetően. Szivböl is kívánom, hogy megértsék azok, akiknek szól, akik ugye­bár magyar véreink, magyar testvéreink ? I... (R.) színház. Jegyzetek a múlt színházi hétről. Az elmúlt hét eseménye az volt, hogy magyar szerzők munkáinak volt a bemutatója. Nem uj dolgok, más színpadokon már hova-tova lejátszott darabok, de itt még ese­mény-számban ment. Oh, hiszen a mostani közönség olyan ál­dozatkész és kész tapsoló, hogy némely szín­társulat talán még azt is képzelhetné, hogy az áldozatkészség és lelkesült nézőtéri hangulat a művészet jutalma. Szinte rémület fog el bennünket, midőn a színpadon deklamáló színész legfájdalmasabb jeleneteiről végig hömpölyög a földszinten — nem is a magaslaton, a kacaj hulláma. Kérd­jük önkénytelenül: váljon igazán a tudatlan­ság megnyilatkozása az a mai közönségnél, avagy valami megmagyarázhatatlan cinikus magaviselet, mely nem látni, hanem láttatni, nem hallani, hanem fecsegni s ki tudja még miért nem jő a színházba ? Ilyen őrlőmalomban talán nem is csuda, ha kopik a tiszta művészet s a külső hatá­sokra, anyagiasságra s nem a belső értékre alapítják a színészek, az igazgatók rnunkájokat, mert hiszen szinészfülnek kedves zene a taps s direktor-zsebnek jó a busás jövedelem. * Gábor Andor „Dollár papá“-ja s Har- sányi, Hevesi, Rényi, „Vandergold kisasszony“ énekes müve volt a múlt hét kiemelkedő es­télye, mint újdonságok. Mindkét bemutatón érzett, hogy nem for­rott még ki a színészek munkája, egyik-másik jelenet sántított, döcögött, aztán újra neki- neki iramodott. Nem kívánunk ez alkalommal külön-külön a színészek alakításáról referálni, hiszen a „Dollár papa* végre is nem képezheti, külö­nösen vidéki színész ambícióját, a „Vander- gold kisasszonyában pedig — mint a többi mostani operettekben — a főhatást a tánc váltja ki, a helybeli előadásokban pedig legfő- képen. Új szereplő mindkét estén Kun Dezső volt, az uj komikus és táncos színész. Bemu­tatkozása sikerült. Az első estén természete­sen segítségére volt a helyzet-komikum, a má­sodik estén a tánca. Ha nem lép a túlzások, szertelenségek mesgyéjére derűs órákat várha­tunk tőle. E lap színházi hete hétfőn a „Hóvirág* előadásával véget ért. (Km.) A birtokpolitikai javaslat. A magyarországi földbirtokok területe 49 mil­lió kath. hold. — Feldarabolásra alkalmas 11—12 millió kath. hold föld. — 700,000 csa­ládnak igényeit lehat kielégíteni. — A munká­latok hosszabb időt igényelnek. Mindama reformok között, amelyeket a népkormány megvalósítani hivatott, legnagyobb az érdeklődés a birtokpolitikai törvényjavaslat iránt, mert ez az emberek százezreit úgyszól­ván létükben érinti. Ebben a pillanatban pon­tos képet nem tudunk alkotni a tervbevett intézkedésekről, kétségtelen azonban, hogy oly gyökeres földreform készül, mely a múltban kieszelt legrádikálisabb birtokpolitikai követe­léseket is túlhaladja. A 100 holdon aluli bir­toktestek valószínűen érintetlenül maradnak, feldarabolás alapjául tehát a 100 holdon felüli birtokosok vehetők tekintetbe. Érdekes most már tudnunk, hogy mily nagy a 100 holdason felüli birtokok területe és mennyi ebben a ka­tegóriában az eldarabolásra alkalmas földte­rület.

Next

/
Thumbnails
Contents