Nagykároly és Vidéke, 1918 (34. évfolyam, 1-53. szám)

1918-09-28 / 36. szám

XXXVI. évfolyam. Nagykároly, 1S18. augusztus 28. 36-ik szám. NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKÉ TÁRSADALMI HETILAP. Nagykároly 'varos hivatalos hirdetéseinek közlönye. / Megjelenik minden szerdán. Előfizetési árak: Egész évre ....... 12"— kor. Félévre . ....................6"— „ Ne gyedévre....................3'— „ Eg yes szám...................—‘30 „ Ta nítóknak egész évre . . 10 — , Főszerkesztő: Dr üniei Adolf Feleős szerkesztő: Rédei Károly. Laptulajdonos és kiadó : „Nayykarolyi Petőfi-nyomda Részvénytársaság“. Szerkesztőség: Kossuth-utcza 3. — Telefon 7. Kiadóhivatal: Széchenyi-utca 37. — Telefon 76. Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közőltetnek. Nyllttér soia 50 fill. Kéziratok nem adatnak vissza. Szatmármegyét kelté osztják. Kicserélik a főispánokat. A pesti lapok s a „Szamos“ fővá­rosi tudósilása alapján közöljük a ben­nünket oly közelről érdeklő hirt. Wekerle miiiiszterelnök-belügynuniszler a választó­kéi ületek beosztásáról szóló törvényjavas­lat elölt a vármegyék uj felületi beosz­tását akarja letárgyaltatok Mint Az Esi értesül, a javaslat-terve- zet már el is készült s a jövő héten már tárgyalás alá veszik a munkálatokat. Az eddigi munkálatok szerint Szat- máimegyét két vármegyére osztanák. Az egyik volna Szalmái- székhellyel és ide tartozna jelenlegi Szalmár vármegye hét jáiása és pedig a szatmári, erdödi, csen­ged, fehérgyarmati, avasi, szinérváraljai és nagybányai járások. A másik: Nagy­károly varmegye lenne Nagykároly szék­hellyel, ehhez csatolnák a Szatmárme- gyéböl megmaradó nagykárolyi és máté­szalkai járáson kívül a teljesen megszű­nő Ugocsa vármegye halmi (?) és nagy- szőllősi (?) járását, továbbá Biharból az érmihályfalvai és margittai járást. Ezzel együtt a főispáni és alispáni kar teljes reorganizációja is tervbe van véve. A főispáni karban már az ősszel megtörténnek a változások. Vidákovich Dániel, róm. kath. főgimnáziumunk igazgatója, megvált nagykarolyi főgimnáziumunktól s eltávozott vá­rosunkból, mivel a kegyes tanitórend kormá­nya áilielyezle tanárnak a rózsahegyi főgim- náriumhoz. Szándékosán mondtuk, hogy eltá­vozod varosunkból es nem „körünkből“, mert a távozó igazgató kizárólag hivatásának és a főgimnáziumnak élt; a társadalmi életben és körökben nem igen vett reszt s nem szerepelt. Röviden jellemezhetjük tehát s méltathatjuk igazgatói es lanari működését, néhány meleg es elismeiő szobán. Hivebben és találóbban igy, mint a csengő-zengö bongó szavak, frázi­sok áradozó árjával. Szerény, de ertekes egyé­nisége, egyszerű, de p> Idas élete úgy sem tűri a sok beszedet, a hosszan folyó, áradozó sza­vakat. ügy véljük, hogy szinte híven jellemez­tük is mar a fenti egyszerű és mégis sokat jelén tök szavakban, ho6y a távozó „kizárólag hivatásának s a főgimnáziumnak élt.'“ Az 1913—14. tanév kezdeten jött nagy­károlyi főgimnáziumunkhoz igazgató-tanárnak Kolozsvárról. Az, érkező a helyett, hogy a vá­rost megismerni s a város közönségevei meg­ismerkedni óhajlott volna, visszavonult igaz­gatói irodájába, beletemetkezett az akták tö­mi gebe, s belemerült azok tanulmányozásába s igy megismerve a főgimnázium életet a hi­teles iratokból, egyben mindjárt rendbe is hozta-szedte az igazgatói irodát, a maga tet­szésének es természetének megtelelőleg. E köz­ben rendezett, elintézett több ügyet, igy pl. rendezte a főgimnáziumi alapítványok fontos ügyét is. Mig igy irodájában példás rendet teremtett es tartott, a főgimnázium egész bel- ügyét is sok tekintetben átalakította s uj ala­pokra fektette. Mint igazgatót, minden a fő­gimnáziumot érintő kérdés, sokszor a jelen­téktelennek látszó is, érdekelte s kész volt azonnal szólni-beszélni, vagy tollat ragadni s írni, felvilágosítást adni a lapok hasábjain. Hogy mint tanár, mily pontos és gondos volt az előadások tartásában, a mondottakból kö­vetkezik. Előadásain az őt jellemző világosság, nyíltság, mindent megérteni és megértetni akaró hűséges tanítói buzgóság és gondosság jellemezte. E mellett — nagy elfoglaltsága da­cára — ha valamelyik tanártársát helyettesí­tenie kellett, rögtön sietett annak osztályába, bármely tantárgy következett. Ott volt s ott akart ő lenni a gimnáziumban, mindenütt s minden ügynél, minden dolognál, mert lelki­ismerete sugalta és diktálta, hogy ő neki ott kell lennie és cselekednie. Ha a körülmények kívánták, készséggel magára vállalt oly teen­dőket és kötelmeket is, amelyek talán nehe­zére estek, mert nem érezte magat azokban hivatott mésternek. így a múlt tanévben — mert nem volt aki teljesítse — elvállalta s nagy türelemmel tanította a müénekel, vezette a fögimnáziumi énekkart, mely az ünnepélye­ken nyilvánosan is szerepelt, általános tet­szést aratva. Nagy tevékenységét, muukaked- vet és készségét eléggé s egyben híven jel­lemzi, hogy mig idejövetelekor az 1913->-l4. tanévben csak heti 3 órában tanított, a múlt 1917—18. tanév folyamán heti 13 tanórát adott, a többlet órákért — úgy tudjuk, serami­vel sem honoraiva. A város nagyközönségével csak a nyil­vános főgimnáziumi ünnepélyeken tartott elő­adásai s beszédei utján érintkezett. Minden fontösabb, nyilvános, a nagyközönség bevoná­sával (arlotl gimnáziumi ünnepélynek Vidako- vich volt az ünnepi szónoka. E bőszedéiben is a tanítói elein dominált, s világosságra, ért­hetőségre törekedett. Mindig oiy tárgyát vá­lasztolt és fejtegetett, amely közérdekű s ta­táknak es szülőknek egyaránt tanulságos. Az egyéniségét jellemző őszinteségével, nyíltságá­val és bátorságává! korholta es ostorozta — ha kellett — nemcsak a tanulókat, hanem a szülőket s a társadalmat is. Meggyőződésének férfias határozottsággal kilejezesl adott s Íté­letet mondott egyházi kerdesekben is oly bá­torsággal, amely csak az igazságért elő s he- vülő nemes lelkek Tiemes es jellemző tulajdon­sága. S mivel minden szavából az igaz meg­győződés hangj i csendült ki hevvel s bátran — a közönség általában á.taianos tetszessél kisérte és fogadta beszeded és elinelkedeseit, a szóló-beszelő élete es példája altat is tá­mogatva es bizonyítva lalván a hirdetett esz­méket és elveket. Ö nála valóban szó és tett, eszme és elet, beszéd es cselekedet ritka szép, —• emberileg s emberről szolvar— fönseges harmóniában volt és tündökölt. Érintkezésében a diáksággal, de a szülők­kel s a közönséggel is tálán ridegnek es hi­degnek tűnt fel, különösen idejövetelekor s különösen akikkel csak rókán* elvétve, olykor­olykor beszelt s érintkezett. Pedig a rokon- erzelmü es gondolkozásu lelkekkel szívesen es melegen és hosszasan es vidáman elbeszélge­tett. Ép ezért csak kevesen ismerték a Pesten született s ott nevelkedett komoly, sokszor komor megjelenésű és szigorú tekintetű igaz­gató lelkenek nemes vonásait, gazdag tulaj­donait s szivének jóságát, derűjét es meleget, A legtöbben s általában a nagyközönség a ki. zárólag csak hivatásának élő, zárkózott ter^ FEN YKÉPÉSZETI MŰT EREM! Készítek mindennemű FÉNYKÉPEKÉIT Q- POSZ ZS Q n. 1 fényképész. egyszerűtől a legelegánsabb kivitelig. _______ (Nagykárol/y, Deák-tér é. (Spitz-házbcm)

Next

/
Thumbnails
Contents