Nagykároly és Vidéke, 1918 (34. évfolyam, 1-53. szám)
1918-05-01 / 19. szám
XXXVI, évfolyam. Nagykároly. 1918. május I. 19-ik szám. NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE TÁRSADAL M I HETILAP. Nagykároly varos hivatalos hirdetéseinek közlönye. KS®gJeieni'1s miesdcn?« «xercián. Előfizetési árak: Egész évre ........ 12’— kor Félévre ................................6'— Ne gyedévre........................8 - , ügye s szám........................ — *80 . Ta nítóknak egész évre . . 10'— „ Főszerkesztő : Felelős szerkesztő : Dr. Adler Adolf Rédei Károly. Laptulajdonos és kiadó : a „Nagykarolyi Petöti-nyomda Részvénytársaság“. ■ II. ■ I I I ■ . I —i Szcrkesztöséa: Kossuth-utcza 3. — Telefon T Kiadóhivatal: Széchenvi-utcza 37. — Telefon 76 Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentő nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltéinek. Nylltíér sora 50 üli. Kéziratok nem adita&P vissz. Az uj szerzetesek. A háború okozta rendkívüli életkörülmények mind újabb és újabb meglepetést szereznek magának az éleinek. Se szeri se száma a meglepetéseknek, amelyek hol kellemesen, hol fájdalmasan érintik a meglepetteket. Igen, mert vannak, akiket kellemes meglepetések is érnek a háborúban. Csak egyetlen egy osztálya van a társadalomnak, a magyar állam nagy gépezetének a hűséges munkásai, a tisztviselői osztály, amely teljes súlyával érzi a háború keservét, nyomorát. Azt szokták volt mondani a béke álomvilágában, hogy a tisztviselő éppen úgy, mint a szerzetes, örök szegénységi fogadalmat tesz akkor, amidőn a köz- tisztviselői pályára lép. Igen, szegénységi, nem nyomorusági, nem éhezési fogadalmat. Igaz, hogy egyetlen tisztviselő sem azzal a tudattal lépett a köztisztviselői pályára, hogy tőkét gyűjtsön, de viszont igaz az is, hogy azzal a tudattal sem, hogy egész életében nyomorogjon, éhezzen s nézze asszonya, gyermekei éhségtől sápadt arcát. S ettől a nyomorgó, elkeseredett lelkű, nehéz gondok súlya alatt roskadozó tisztviselőtől hogyan lehet várni többszörös és eredményes munkát. Mert mi történt eddig a köztisztviselő sorsának javítása érdekében? Háborús segélyt adtak neki 50—100 */,-át fizetésének, s megalakultak országszerte a beszerzési csoportok, amelyeknek az lett volna a hivatásuk, hogy ál- taluk naturáliákkal láttassanak el a tisztviselők. Hogy a háborús segély mennyit javított a tisztviselők sorsán, mikor az élet fenntartásához legelsősorban szükséges cikkek 500—1000 ®/*-al emelkedtek, — ezt ceruza nélkül is mindenki kiszámíthatja. A beszerzési csoportok siralmas állapotáról pedig hasábokat hoz nap-nap mellett a magyar sajtó. Mert az csak nem „naturáliákkal való ellátás“, hogy az országos központ 3000 lélek számára néhány mázsa rizst, babot, árpakását, kölest stb. utal ki egy félesztendő alatt, amint az a nagykárolyi csoportnál történt. Mert amit ezenkívül szerzett a csoport, azt önerejéből s mások nemeslelkü- ségéből szerezte. Ez a „naturáliákkal való ellátás“. Igaz, hogy mOct talán ruhát is kapnak a békeárak ötszöröséért a csoport tagjai, de csak 25°/0-uk. A többi 75*/»? Az járhat, ahogy akar. Ezek siránkozó, jajgató tények, amelyeknek megörökítése, ha egyébb haszna nem is lesz, a jövö kulturhiszto- rikusának becses anyagul szolgálhat. Ez a szomorú jelen. S a jövö még szomorúbb, még sivárabb. S ha a nyarat végig is kinlódja a nap melegénél hiányos öltözetben , majd ja magyar tisztviselői kar, — a telet már el sem tudja képzelni. — Nincs erélyes rátermett kéz, amely megfogná a köztisztviselők sorsának a gyeplőjét — vagy nincs akarat? (R) Válasz a „Helyreigazításra."* Az igazság kedvéért nagy köszönettel tartozom a fent jelzett cikk második bekezdéséért. Igaz, Jékel István tanító volt, amint én ezt már az Északkeleti Újság 1917. április * E .Válasz“ lapunk múlt számából lekésett, mivel a lap megjelenése után érkezett. Szerk. 7-iki számában ,A polgári olvasókör majálisairól“ c. cikkemben megírtam. Hogy most ez a hiba mint esett meg velem, biztosan nem tudom, valószínűleg associatio utján, hogy t. i. a Jekel név említésére önkéntelenül a szintén közbecsülésben és köztiszteletben álló Jékel dr. urra gondoltam, aki ottlétem alatt szive» barátságával kitüntetett s akire mindig hálával gondolok. Innen az associatio valószínűsége. Nagy tévedés részemről, hogy Schuszte- ritsch Ignácról, mint halottról emlékeztem meg. Ezt semmivel sem tudom menteni és bocsánatot kérek ezen tévedésért. S ha e sorok esetleg Bchuszteritsch ur kezébe kerülnek, némi elégtételül szolgáljon az a példákkal megerősített vélekedés, hogy akinek halála hírét költik, az nagyon hosszú életű lesz. Adja Isten, szivem mélyéből kivánom. hogy a város volt derék polgármestere még sokáig éljen. A harmadik bekezdésben felhozott évtévedés csakis sajtóhiba. Nunc venio ad fortissimum . . . ,A történeti hűség kedvéért“ ki kell jelentenem, hogy a kör jelenlegi elnökére vonatkozó .nagyhangú kijelentéseimet“ nem azért Írtam, hogy Récsei elnök urnák kedveskedjem, vagy hogy másban irigységet keltsek, hanem egyedül és tisztán azért, mert- szorgoskodásával rászolgált, mert elnöki munkájával megérdemelte. Annak idején én is résztvettem az elnökjelölö gyűlésen, több érdemes polgártársunk nevét hoztuk javaslatba, az igen tisztelt cikkíró nevét — amennyire visszaernlékszem — magam hoztam elő, mint akivel a Polgári Olvasókörben együtt viseltünk tisztséget s akinek szakszerű útbaigazításait és alapos segítségét a könyvtár rendezéséően — lévén a könyvtárbizottság elnöke — többször tapasztaltam. Nos, a sok jelölt közül a bizottság legalkalmasabbnak, legderekabbnak és praktikus érzékűnek Récsei Ede házfőnök urat ítélte, aki a munka embere s vezetésre termett. Ez igy történt, pedig a bizottság tagjai kívülem mind civil" urak voltak. Mint elnök a I háborús időben is teljes odaadással és teljesen | kielégítő eredménnyel vezette és vezeti a kör I ügyeit, amit az igen tisztelt-cikkíró is elismert, hiszen együtt szavaztunk egy évvel ezelőtt bizalmat derék elnökünknek és igy föltétien megelégedésünknek adtunk kifejezést. Azt hiszem, az elnök ur munkájára, érdemeire vonatkozó „nagyhangú kijelentéseimet“ megérdemli. Ez persze az én véleményem. Kötelességemnek tartom kijelenteni, hogy egy díszesebb, a kényesebb igényeknek is megfelelő palota épitésenek gondolata, amelyről említést tettem, sajátom. Hogy jó-e vagy nem, FÉNYKÉPÉSZETI MŰTEREM! Készítek mindennemű FÉNYKÉPEKÉIT Q-3TOS1ZÍ fényképész. egyszerűtől a legelegánsabb kivitelig.____Nagykároly, Deák-tér é. (Spitx-háxban).
