Nagykároly és Vidéke, 1918 (34. évfolyam, 1-53. szám)
1918-03-06 / 10. szám
TÁRSADALMI HETI L A P. Nagykároly város hivatalos hirdetéseinek közlönye. &l@gj@i8nifc mieden szerdán. Előfizetési árak: Egészévro ........ 12-— Félévre ................................6 — Ne gyedévre........................ 3 fc gyes szár».................... - 30 Ts niiéknak egesz evre . . 10 — Päszerkesztä : Felelős szerkesztő: Dr. Adler Adolf Stédei Károly. LaptuJajdonos és kiadd: a „Nagykároiyi Peiofi-nyoir.da Részvénytársaság". Szerkesztőség: Kossuth-uteza 3. — Telefon 7 Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. — Telefon 76 Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentő nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltéinek. HjiUtér sora 50 íill. Kéziratok nem adatnak víssxa A magyar gavalléria (R.) végtelen szomorú példájára mutatott rá egy képviselő a képviselőházban, mikor megállapította, hogy 28 osztrák katona után 25 magyart állítottak, holott a lakosság arányához képest alig kellett volna zl-et állítanunk. Nincsen SZ' bb mozdulat, a könnyed gavallér mozdulatnál, amellyel igenlően s előkelőén el lehet intézni minden kérést s amelyre a kérő fél biztosan számit akkor amikor ? gavallériára való hivatkozással kér valamit. | Szép, n ines mozdulat tagadhatatlanul a gavallér mozdulat, amely a roman- ticizmus távolba vesző miszticizmusával veszi körül a gavallért s ösnemessége patináját bizonyítja — de csak addig a határig, mig a gavalléria a könnyelmű- j séggel találkozik. S helyén is van mindaddig, mig a gavallér csak a sajátjából; gavalléroskodik, de mihelyt mások ja vait, éleiét veszti el gavallér mozdulattal — nem csak az erkölcsi, hanem a hivatásos bíróság előtt is felelnie kell érte. A magyar gavalléria sok tízezer áldozata emelkedett fel most jeltelen sírokból, hogy megakassza újabb s újabb tízezreknek pusztán gavallériából, nem, lelketlen könnyelműségből való odadobá- sát csak azért, hogy annyi tízezerrel több ellenségünk életben maradjon, hogy még nagyobb gyűlölettel, még éhesebb gyomorral vesse rá magát elvérzett, meg- gyengitett nemzetünkre, melynek testére oly éhesen vicsorítják fogukat a megváltott nehéz tízezrei. S alig hangzik el a könnyelműség egyik vádja, már másik tényével találkozunk. Másfél százezer osztrák gyereket akarnak kosztba hozni hozzánk s erre a célra a magyar bankok — amelyek a magyar közjótékonyság leghirhedtebb mostohái — milliókat adnak könnyed gavallér mozdulattal. Országunk tele van satnya, ványadt, sápadt hadiárvával, akiknek az apjuk — a becsület mezején esett el értünk s mi n<on rájuk, hanem cseh, lengyel, német gyerekekre gondolunk. Tisztviselői karunk gyermekeivel együtt uniformisban jár: a nyomor uniformisában, tépett nadrágban, lyukas cipőben, sápadt, fáradt arccal, — s mi milliókat áldozunk százezer osztrák gyermek táplálására. A magyar nemzet legértékesebb, leg- tisztultabb erkölcsi világnézetben élő osztálya görnyed a háború szenvedései, nyomora alatt — s szinte nem emberhez méltó módon reszket egy fél talpért, egy gombolyag cérnáért, egy fél klg. rizsért vagy kölesért, 25 deka zsirszalonnáért, — s mi másfélszázezer osztrák gyermek táplálására vállalkozunk. Mi ez, ha nem őrült tulhajtása a | magyar gavallériának, amely már oly sok szerencsétlenséget zuditoit a magyar nemzet nyakára. Elég ! Elég volt már abból a kifelé való magyar gavallériából. Legyünk befelé gavallérok, könnyelmű prédák magunknak. Hadd érezze már egyszer a magyar gavallériát a magyar! Püspöki látogatás Mátészalkán. Nagy és jelentőségteljes napja volt f. hó 3-ika Mátészalka és vidéke közönségének. Dr. Baltazár Dezső, a tiszántúli egyházkerület országosbirü és nevű főpásztora látogatta meg a szálkái ref. anyaszentegy házat, generális vizitátiót tartván. Kíséretében lejöttek Dr. Kiss Ferenc, püspökhelyettes, egyházkerületi főjegyző, egyetemi tanar és BrLencz Géza egyetemi tanár és a debreceni „kiskantus“ 20 tagja. Nyírbátor felől érkezvén kocsin, nevezett állomáson Berey József, a nagykárolyi egyházmegye esperese üdvözölte keresetlen szavak kíséretében. Szálkára érkezvén, Kincses István ref. lelkész köszönté az illusztris vendéget lelkesen, megkapón, megköszönve, hogy e súlyos időbe, sok gondjai közepette sem sajnálta a fáradtságot es lejött sebeket gyógyítani, könnyeket terülni, vigasztalást nyújtani. Az igehirdetést a főpásztor vegezle. A kereszthordásról beszélt csudás ihletettséggel, meggyőzőn. Beszede hallgatásán megkönnyüitek a lelkek. Közbe szépen énekelt a debreceni kiskántus, úgyszintén a mátészalkai vegyes kar, mely utóbbit Deák Sándor kántortanitó szervezett s tanított be lelkes buzgósággal. D iben fényes ebédet adott a vendégszerető házigazda neje, melyen az illusztris főpásztoron s kíséretén kivül rész vett gróf Tisza Lajos. Délután a Prot. társaság debreceni kora rendezett nagyszabású irodalmi esteJyt, melynek kiemelkedő pontja volt Kiss Ferenc .Fordulóponton“ c. értekezése, Lencz Géza szabadelőadása a „protestantizmus erejéről“, Albert Vilma polg. isk. tanárnő soló-étieke, Tariska Béla és neje művészi hegedüjátéka zongorakisérettel, Szálkái Istvánná virtuóz zongorajátéka, Nagy Gusztáv komoly szavalata, Dr. Baltazár Dezső záróbeszédé és a fentebb említett kántusok éneke. Este fényes bankett volt a magas vendég tiszteletére, kit Berey József esperes üdvözölt lelkesen meleg szeretettel. A kedves estét táncmulatság követte s kitett magáért a mulatni vágyó fiatalság. f Asztalos György életrajza. (Folytatás.) A kiváló férfiú nem maradt hálátlan azokkal szemben, kik őt az esperesi diszes méltóságra emelték s köszönetét lerovandó, megírta egyházmegyéjének történetét. E gondolatra az egyházmegyei levéltárnak rendezése FÉNYKÉPÉSZETI MŰTEREM! Készítek mindennemű FÉNYKÉPEKET GtOSZ Zseill fényképész. egyszerűtől a legelegánsabb kivitelig. _____m_ Nagykárolyt Deák-tér é. (Spitz-házban.)
