Nagykároly és Vidéke, 1918 (34. évfolyam, 1-53. szám)

1918-11-06 / 46. szám

XÄXVL évfolyam. 46-ÍK í'n. wapykaroly, «t‘TT. november 6. r Á R S A D A LMI H E T 1 L A P. • Nagylu t oly varos hivatalos hirdetéseinek közlönye. miwdlew »«esprfrars. Előfizetési árak: Egész évre.................... . 12 — kor Félévre ....................... . 6‘— » Negyedévre.................... . 3 ’— r> Egyes szám.................... . —-30 V Tanítóknak egész évre . . KV— V Főszerkesztő: Felelős szerkesztő: Br, Adler Adolf Stédei Károly. I..aptuiajtiufiu:i e» kiadó : „Fíagykaroíyi Petöti-nyomda Részvénytársaság'*. Szerkesztőség: Kossuth-utcza 3. — Telefon 7 Kiadóhivatal: Széchenyi-utca 37. — Telefon 76. Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közüliéinek. Nyilttér soia 50 fill. Kéziratok nem adatnak vissza proklamáció ja a nemzethez. Nemzeti Tanács közli magyarország népével, hogy Budapesten átvette a ha­talmat, egyetlen csepp magyar vér sem folyt ki; a király gróf Károlyi Mihályt nevezte j miniszterelnöknek ; a Nemzeti Tanácsból kormány alakult; a katonaság, munkásság, polgárság, vidék felesküdött a Nemzeti Tanácsnak. Budapesten nyu­galom van. A Nemzeti Tanács felhívja Magyar- ország népét, hogy szent fegyelemmel, önfeláldozó nyugalommal őrizze meg a rendet. Életbiztonság megóvása a legna­gyobb érdek, aki pusztít, rombol, a nemzet életét veszélyezteti. A Magyar Nemzeti Tanács a haza üdve, függetlensége, a béke szent érde­kében parancsolja meg/ hogy rendben várják be a Tanács utasításait. Magyar Nemzeti Tanács. Határvonalon. A múlt és a jövő határvonalánál ál­lunk. Lelkünk tétován méláz a múltak dicsőségén és a jövendők ígéretes re­ménységein. A jelen bajait, gondjait, ve­szedelmeit szinté meg se látjuk. Hazánk sorsa mindig össze volt forrva a lélek sze- retetének belső szálaival. Szeretni a ha­zát, amelynek földjén bölcsőnk ringott, kenyerünk megtermett, sírunk fog egykor domborulni: reánk nézve szent és nagy kötelesség. Ma, mikor hazánk élete fordulóhoz ért, s mi a múlt és a jövő határvonalán megállunk, nem lehet más kérésünk vá­rosunk polgáraihoz, mint az, hogy a ha­zát az eddigi hűséggel, az apák és ősök hagyományos ragaszkodásával szeressék. E szeretet egyik bizonysága és jelensége, hogy az ország törvényes népkormányát, melynek feladata a nehéz időkben úgyis terhesebb, mint a békés idők csendes napjain, minden engedelmességgel, teljes szolgálatkészséggel, rendtartó engedelmes­séggel támogassák. Nem volna helyes, nem volna szép, nem volna menthető, nem volna méltó dolog, ha az ország átalakulásának e nehéz belső harcában nem állana mindenikünk teljes odaadás­sal, hátsó gondolatok nélkül a zavartalan rendezkedés, a békés belső átformálódás szolgálatát végző kormány támogatására. Legyünk meggyőződve arról, hogy az uj kornak sorsvivői igaz hazafias lé­lekkel, hazánk függetlenségének és önállósá­gának komoly szent akaratával, a társadalmi élet minden honpolgár javát szemmel tartó újjáalakításának nemes szándékával láttak a munkához. De a tisztes célú munkájukat a köz javára s hazánk üd­véi e csakis úgy végezhetik, ha osztatlan lélekkel támogatja őket mindenki, aki a békét, a nyugalmat, a rendet, az alkotó munka felirradását óhajtja. Ma erre kö­telez bennünket a hazaszeretet szent kö­telessége ! Nagykároly város polgársága csatlakozása a Nemzeti Tanács­hoz. Vasárnap délelőtt 10 órai kezdettel a városháza tanácstermében tartották meg a mindenféle pártból alakult előkészítő bizottság által összehívott népgyülést, amelyen a város polgársága egyhangú lelkesedéssel és mámoros örömrivalgások között csatlakozott a Nemzeti Tanácshoz és annak programmjához. A népgyülés bár kissé izgatott állapot­ban, de minden nagyobb incidens nélkül a legnagyobb rendben folyt le, szolgálattevő csendőrt és rendőrt nem lehetett látni, arra szükség nem volt, a rendet a nemzetiszinü karszalaggal ellátott ifjúság tartotta fenn, a nagyterem zsuffolásig meg volt telve, az ajtó­kat nyitva kellett tartani, mert az előtér és a folyosók is telve voltak közönséggel, a karza­ton pedig nők foglaltak helyet. A gyűlés végeztével szépen szétoszlott az óriási tömeg és sem a gyűlés után, sem az éj folyamán a gyűlésből kifolyólag semmiféle rend­zavarás nem történt. A városháza nagytermében, ahol körül­belül 4000 ember jelent meg, pontban 10 órakor a pódiumon megjelent Debreczeni Ist­ván polgármester, Dr. Adter Adolf a függet­lenségi párt elnöke, Csipkés Károly és Dr. Somossy Miklós jegyzőknek kijelölt polgárokkal. Debreczeni István rövid beszédben üd­vözölte a népgyülést, utalt a rendkívüli időkre és ismertetve a történteket, kijelentette, hogy í hozandó határozatokhoz szivvel-lélekkel csat­lakozni kíván. Ezután feihivta a.‘népgyülést, hogy vá­lasszon einököt. Minthogy felkiáltás utján töb­ben Dr. Váradi János nevét említették és ez jelen nem volt, egy Drágus István, Dr. Merts László és Görög József tagokból álló küldött­ség indult el, hogy meghívja az elnököt. Idő­közben megjelent a népgyülésen Dr. Falussy Árpád választókerületünk országgyűlési kép­viselője, ki szintén az emelvényen foglalt helyet. Dr. Váradi János megjelenvén, lelkes él­jenzések közölt elfoglalta az elnöki széket és a gyűlést megnyitotta. Beszédében ismertette a mai helyzetet és utalva arra, hogy ami volt elmúlt és most Magyarország jövőjé­ről van szó, tehát mindenkinek osztály-, vallás-, faj- és nemzetiségre való tekintet nélkül kö­telessége közreműködni a független Magyar- ország megteremtésében és a régi rendszer eltüntetésében és a társadalom demokratizálásá­ban, felhívta a népgyülést, hogy nyugalommal, renddel és csenddel igyekezzék biztosítani a testvéries egyetértést, hogy minden magyar ember részese lehessen a kivívott nemzeti függetlensegnek. A beszed befejezésével elhangzott lelkes éljenzések lecsillapulta után javaslatba hozta jegyzőkké való megválasztatásra Csipkés Ká­rolyt, Dr. Somossy Miklóst, Tarcsinszky Káz- rnőrt és Preisz Miklóst. 'Ezután Dr. Somossy Miklós jegyzőt fel­hívta a Nemzeti Tanács 12 pontból álló pro­gramijának a felolvasására, aminek megtör­ténte után feltette a kérdést, hogy a népgyülés óhajt-e ezen programm alapján a; Nemzeti Tanácshoz csatlakozni ? amire a négyülés lel­kes éljenzés mellett elhatározta a csatlakozást. Ezután elnök előadta, hogy az előkészítő bizottság a rendelkezésre álló rövid idő alatt egy rögtönzött névsort állított elő, hogy a Nemzeti Tanács nagy bizottsága kikből állít­tassák össze. Kijelenti azonban, hogy ez a lista kiegészítésre szorul, mert abba még belejön­nek a katonaság által megválasztandó és de­legálandó egyének és belejönnek mindazon érdekkörök és egyletek megbízottjai, kiknek joguk és igényük lehet arra, hogy a Nemzeti Tanácsban legyenek. Minthogy többen elége­detlenek voltak azzal, hogy a lista összeállí­tásához nem lettek meghiva az érdekkörök és testületek, bár elismerték, hogy az idő rövid­sége miatt az lehetetlen volt, Luczay János és Sarkadi Sándor azt óhajtották, hogy a nép­gyülés válasszon egy 12 tagú ellenőrző bizott­ságot, hogy ennek befolyása alatt egészittessók ki a megválasztottak lajstroma. Az elnök azon megnyugtató szavai után, hogy a kiegészítés úgy fog megtörténni, hogy semmiféle körnek vagy egyletnek a megbízottja nem fog kiha­gyatni s hogy maga a nemzeti tanács úgy fogja magát kiegészíteni, hogy jogos panasza ezen a cimen senkinek ne lehessen." A nép­gyülés által a nemzeti tanácsba beválasztattak a következők: Elnökké: dr. Váradi Jánost, tagokká: Acél Ferenc, dr. Adler Adolf, Akkerman Antal, dr. Antal István, Berger Jenő, Baumgartner István, Brichta Miksa, Brach Salamon, Cukor Márton,

Next

/
Thumbnails
Contents