Nagykároly és Vidéke, 1917 (33. évfolyam, 1-54. szám)
1917-02-21 / 8. szám
u TÁRSADALMI HETILAP. Nagykároly vároB hivatalos hirdetéseinek közlönye. üegjeketik ménden szerdán. Előfizetési árak: Egész évre..............................8-— kor, Fél érre ..................................4— , Ne gyedév?#..........................2‘ — , Egyes szám..........................—‘20 , Tanitéknak egész évre . . 6 — „ FöszerkesztS : Felelős szerkesztő : Dr. Aőler Adolf Bédei Károly. Lapttilajdojaos és kiadó : a „Nagykárolyi Petőfi-nyomda Részvénytársaság“. Szerkesztőség : Kossuth-utcza 3. — Telefon 7 Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. — Telefon 76 Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron kozöltetnek. Hyllttér sora 59 UH. Kéziratok nem adatnak vissza Kit válasszunk h. alispánnak? 1917. fabruár 20. Végre valahára lesz élénkség, mozgás szépséges vármegyeházánk nagytermében. Felvonulnak minden egyes járás községeinek szavazói, hogy jelöltjük mellett állást foglaljanak s voksukat bizó, reménykedő gesztussal kitüntetett kedvesük érdekében leadják. A beteg fellábol, a haldokló megéled, a cammogó gyorsvonat sebességgel halad, mert választási harcról, heccről s más e fajta jókról lesz szó. Mi szerettük volna hinni, hogy ellenkező módon következik be minden. Vagyis, nem kopik az aszfalt á törvényhatósági termet alig látottak talpa alatt, nem látnak ritka vendéget a máskor színes hanghullámot visszavert falak, nem lesz sürgés-forgás a szavazó urna körül, nhm lesz kapacitálás negédes mosolyok kíséretében, nem lesz minden második mondat első szava: kedves uram bátyám, szeretett kedves öcsém, nem lesz meleg s mégis fázó kézszoritás, lovagi tornákra emlékeztető vállveregetés, — hanem lesz általános elismerése az érdemnek, megbecsülése a fáradhatlan munkának, a tisztelet megadása s kifejezésre juttatása a talpig férfinak. Azt hittük, hogy a jobb belátás, a gondolkodásra késztö méltányosság, a más munkásságát és szorgalmát megbecsülni tudó s akaró tárgyilagosság örömmel siet velünk együtt a hódolat pálmáját azon egyén felé nyújtani, kivel szemben a választók önzetlen szeretete már eddig is kifejezésre juttatta a Megismerő bizonyosság és ragaszkodás azon mértékét, mely csak egy tisztelt, munkában megedzett s szorgalomban gazdag pályának lehet a jutalma. Azt hittük, hogy nem kell versengeni, nem kell szót sem emelni a betöltendő állásra vonatkozó személy válogatásában. Egész természetesnek s igy magától értetődőnek gondoltuk, hogy az abspáni tisztség díszben s megbecsülésben kiváló állomására az futhat csak be, kinek útja a sebesség mértékének szigorú s pontos betartásával már választékosán odakanyarodott, sőt, aki már eddig is működött ez állomás körzetében és tett minden tőle telhetőt, hogy a rend fenntartas- sék, az egyéni érdek háttérbe szoruljon, a jogos panasz meghallgattatást nyerjen. De mert versenyfutó módjára más is treníroz a eél eléréséért s mert más is kivan aratni ott, hol nem vetett, felemeljük szavunk jelöltünk: Dr. Péchy István mellett. Tesszük ezt abban a tudatban, hogy mikor mellette szólunk, *z igazság, a jog és a méltányosság mint tanuk állanak mellettünk, mind megannyi bizonyságtevők s ha őket egységesen vagy külön- külön megkérdezzük, csak jelöltünk mellett tesznek bizonyságot. Igazság az, hogy aki kiállotta a próbát, aki hűséggel munkált a betöltendő állás méltóságáért, az nyerje el. Aki képességeinek legjavát vetette el a dús magot hozó barázdákba, az arasson ott a megelégedés és öröm kaszájával. Aki fáradhatatlan s önzetlen sáfárnak bizonyult eddig, ténykedésének szükebb körén belül, bizassék többre ezután. Adassák meg neki a lshetöség képességeinek teljes érvényesitésérs, megkezdett alkotásainak tovább vitelére, férfias munkájának betetőzésére. Ami pedig igazságos, az jogos is egyszersmind. Tehát jogos a kívánalma, mit szavazói emelhetnek a beteljesülés fokára. Jogos, mert mint eddigi helyettest is, csak öt illetheti ez állás méltósága. És jogos a reménye, melyet férfias nyíltsággal hiszünk, szavazói váltanak valóra. Jogos, mert nem elérhetlen után eped, jogos, mert nem vágyik édesebb almáért, mint a mit keze elérhet, mint ami csak öt kínálja, hogy leszakassza. A méltányosság pedig a szavazók s a nagyközönség érzése már, miről bizton tudjuk, hogy vele szemben par- excellence megnyilvánul. Neki tizenegy évi hivataloskodás s helyettesítés ragyogó érme díszíti a mellét. Odaadó s önzetlen munkában eltöltött mult a mellette hangzó, emberi szónál, irói tolinál ékesebben beszélő bizonyság. Egy ember, ki híven sáfárkodott a rábízott talentumokkal; egy ember, ki szolgálatnak tekintette hivatalát; egy ember, ki a méltányló tisztelet szavát megtalálta mindenkor azokkal szemben is, kik más világnézetnek voltak a vallói, mint ő ; egy ember, kinek a jogos panasz mindenkor utat talált füléhez s aki nemcsak eszével, de szive szerint is gondolkozott. Ha egyébb érdeme nem lenne, mint e tizenegy évi köteleség hü betöltése, már ez egymagában kellene, hogy kötelezfe azokat, kik szolgálata ernyedef lenségét szemlélhették, hogy meghajtsák előtte az elismerés lobogóját és méltóz- tassák azon disses állásra, melyet betölteni egyedül ő jogosult és hivatott első sorban. Önzetlen munkás önzetlen szere-; telre méltó mindenkor. $ ép é kornak szükséges megbecsülni tudni a kivívott és kapott értékek érméi, szereztettek légyen azok akár csaták fergetegének vad vi; harában, akár hallgatag bivatalszobák némán meredő falai közt. S talán mondanom sem kell, hogy ez utóbbi helyeken is folyik a harc s éber vigyázást és tetterőt kíván a gigászi küzdelem! A raiiid inkább szélesedő munkamezőn acélos karral, meg nem rogyó inakkal kell küzdeni, hogy megnyerhessük a diadalt. így lesz egységessé téve a belső győzelem a külső diadallal. Ízt megszerzik életüket a hálál oltárán áldozó drága véreink, azt kivívják a hivatalszobák robotoló hősei. Azokra egy világ néz bámulva csodáltán, ezek felé egy-két köszönő szó árad a hivsn teljesített munka áldozatos óráiért! Azok homloka köré hervadhatlan virágok ezreit fonja milliónyi kéz, ezeknek alig juttat koszorút a közvélemény az 'elismerés virágaiból. Mi a robotoló élet munkásai, egy jobb jövőbe vetett szent hitnek letéteményesei, egy hivatalnok hőst, agy egész eaibert kívánunk a jelzett állás betöltésével kitüntetni. Dobjunk el magunktól minden mellék — tekintetet, mindenféle s fajta pártszempontot s az igazság mellvasával vértezetten álljunk oldala mellé annak a férfiúnak, ki szolgálatot kíván teljesíteni ama magasabb ponton is, hová a kitüntető bizalom állítja Őrszemül. Sorakozzunk a kibontott lobogó alá, ajándékozzuk meg a bizalmunkkal, hogy örüljön a kitüntetésnek ö, aki kapja s mi, a kik adjuk. A sorozáson. Sorozásra állott egy ifjú gyerek, Haját még anyja fésülte meg. A bizottságra nagy bátran nézett, A fiatalsága igézett I Édes arcán rózsa nevetett, Harmat helyett rá esókeső esett S áldó imádság szállt nyomába, Ahogy elment a sorozásra. Ámint megállt a mérce alatt
