Nagykároly és Vidéke, 1917 (33. évfolyam, 1-54. szám)

1917-08-22 / 35. szám

2 NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE Braneczky József távozása sajátságos érzéssel tölti el szivünket: az igaz örömnek édes és az őszinte sajnál­kozásnak fájó érzetével. Örülünk, szívből örülünk a magas kitüntetésnek, amely őt érte, midőn az átlag 550 tanulóval birő hatalmas trencséni főgimnázium és plé­bánia rendházának főnőkévé a kegyes- tanitórend főnöke kinevezte; és fájlaljuk, őszintén sajnáljuk, hogy őt, a minden jó, szép és nemes ügyért lelkesülni tudó s azért fáradhatatlanul munkálkodni kész férfiút elveszítjük. így örömüuket meg­keseríti a fájdalomnak, fájdalmunkat meg enyhíti az örömnek érzete. Braneczky József nagyarányú és nagyszabású köz­életi és közérdekű 10 évi siker- és ered­ménydús munkássága a mi körünkben s u mi városunk javára folyt le — igaz örömünkre; munkásságát ismerte és tudta a rend kormányzósága is s azt honorálandó : a kies Trencsénbe helyezte át rendfőnöknek, az áthelyezést tekintve — őszinte sajnálatunkra. Igazán a köz­hangulatnak volt az igaz tolmácsa azon két távirat — a polgármester és a fő­ispán távirata — amelyben kérve-kérték a rend főnökét, hogy a kinevezést vissza­vonni kegyeskedjék, mert Braneczky Jó­zsef lelkes munkásságára Nagykároly vá­rosának igen nagy szüksége van továbbra is. Ám a kérő szó még jobban megerő­sítette a rend főnökét a kérést magasabb szempontból néző és bíráló elhatározá­sában, hogy a szélesebb munkateret biz­tositó helyre állítsa a tettre kész s alko­tásra hivatott férfiút, ahol ép őreá van a tanitórendnek oly égetően nagy szük­sége. így tehát bele kell nyugodnunk abba; a most még szinte elképzelhetetlen kö-1 rülménybe, hogy Braneczky József el­távozik körünkből s városunkból. Távo­zásakor igen kedves kötelességünknek tartjuk, hogy hálás elismerésünk jeléül nagy vonásokban telsoroljuk s egy-két szives szóval méltassuk széleskörű mun­kásságát, ami újra meg újra emlékeztet bennünket arra, hogy általában mily nagy a hézag, egyes téren pedig határozottan pótolhatatlan a veszteség, amely távozá­sával városunkat érte. Először is mutassunk rá tanári mű­ködésére, — hiszen az volt főhivatása — S az elismerés és dicsőség, mint a rend tanárát s az ö révén azon főgimnáziumot is érte, amelynek egyik legkiválóbb pro­fesszora, méltó dicsekedése és büszkesége volt. A latin s a görög nyelvnek a szak­tanára. A holt nyelveket élő szeretettel óhajtotta megkedveltetni kedves tanítvá­nyaival, akiknek tudományos kiképzését annyira szivén viselte, akiket ép azért nem szűnt meg szeretetteljes szavaival folytonosan serkenteni, inteni, buzdítani. A jó igyekezetét, a szorgalmat kész volt rögtön dicsérő szavaival — buzdításul — jutalmazni, s viszont a korholó szó is szerető szívből fakadt, ép azért az a leg­többször célját is érte. S mivel tanítvá­nyai minden sorsuk iránt atyai jóindulat­tal érdeklődő és segíteni kész tanárukat látták benne, általános, szinte példátlan tisztelettel és ragaszkodással viseltettek — mint maguk közt becéző néven (s ez is a szeretetnek s nem mint sok esetben a gúnynak elnevezése) nevezték — az ő „Branyi“-juk iránt. A hiú önelégültség is kénytelen vallani, hogy minden kor- és osztálybeli tanítványa tanulhatott s örö­mest tanult is a görög bölcshöz hasonló, sokoldalú ismeretekkel ékes s emellett páratlan humánus, valóban tisztelendő, mert tiszteletre érdemes, tanárától. — De ö az ének és a zenének is rendkívüli tanára volt. S e téren valóban rendkívüli sikereket is ért el és aratott. Tiz éven át kiváló zenei képességével, bámulatos tü­relmével s fáradhatatlan buzgalmával el­ismert kitűnő énekkart és kiváló zene­kart alakított, helyesebben nevelt a fő­gimnázium kebelében. A főgimnázium ünnepélyein a város intelligens nagy­közönsége nagy számban s állandóan | nagy érdeklődéssel vesz részt. Ez ünne-1 pélyek fényét és értékét nagyban emel­ték az általa betanított és vezetett ének­és zeneszámok. De mivel ezen ének- és zenekaroknak mar-mar szinte szűknek bizonyultak a városi tornacsarnokban rendezett iskolai ünnepélyek keretei, a városi színházban is ismételten bemutat­ták — teljes elismerést aratva — képes­ségeiket. Diákjaiból alakított zenekarápaki kiválóságát ékesen es fényesen bizonyítja, hogy rövidebb, egész operette-darabokat j is előadott (Müller: „Varázsital“ cimü j operette), miről a szakértők a csodálkozó dicséret hangján emlékeztek meg. De im ezzel már társadalmi téren kifejtett működésének felsorolásához és szerény méltatásához is kezdtünk. Nem volt városunkban olyan nemes, jótékony- célú, pártolásra méltó és érdemes moz­galom, amelyet ne támogatott, amelynek ügyét — ha épeft; még pedig a legtöbb­ször úgy kívánták — mint vezető is, diadalra ne vitte avagy segítette volna, íme néhány mozgalom, amelynek gondja- terhe az ö erős vállaira nehezedett, de sikere és dicsősége is az ő nevéhez fű­ződik. A Vöröskereszt, a nagykárolyi hadiárvák, a sebesült katonák ünnepi megajándékozása javára ismételten, a nagykárolyi hősök emlékét méltóképpen megörökíteni hivatott mozgalom érdeké­ben stb. stb. rendezett ünnepélyek és gyűjtések nagy erkölcsi és anyagi sikere mind-mind Braneczky József lelkes, ügy­buzgó, odaadó munkásságát dicséri. (Csak a legutóbbi időkben — amire még élén­ken emlékszünk — az erkölcsi siker mellett az anyagi az általa rendezett gyermeknapnál 1674 K, a Vöröskereszt javára rendezett színházi hangverseny 743 K, a hadi árvaház javára rendezett kerti ünnepély 3539 K, a hősök emléké­nek megörökítése céljából rendezett hang­verseny 5046 K stb.) Ha a körülmények úgy kívánták, kész volt tollal is — amit szintén ügyesen forgatott — agitálni egy- egy általa jónak, helyesnek, közérdekű­nek tartott terv megvalósítása érdekében, így pl. cikkeivel nagyban hozzájárult ép a „Nagykároly és Vidéke* által javasolt jéggyár megalakításához. Most városunk­ban rokkant hős katonák bevonásával nagyszabású méhészeti telepet tervezett létesíteni. E célból tanfolyamot hallgatott s diplomát szerzett. Vajha „írásban örök­ségül hagyott terve“ megvalósulna a köz 'javára! Itt bátorkodunk megemlíteni, ; hogy egyenesen az ő nagy szervező és , agitáló képességétől vártuk a lapunk pro­pagálta városi zeneiskola létesítését is, Vaj’ akad-e utód, aki e fontos ügyet : szivvel-lélekkel szolgálja s diadalra se­gíti?! . . . írásról szólva, rá kell mutatnunk tevékeny és értékes működésére az iro­dalom és a hirlapirás terén is. Csak az utóbbi időben a „Kis Pajtás“ cimü gyer­meklapban megjelent a „Gondoljunk a hadiárvákra!“ cimü megható, kedves verse, melyet egyik általa rendezett nagy­károlyi ünnepélyen szavaltak; külön fü­zetben megjelent a „Koldusdiák karácso­nya“ cimü egyfelvonásos ifjúsági szín­darabja, melyről a „Magyar Kultúra“ a meleg elismerés hangján ir; szintén fü­zetben megjelent a „Koldusdiák Kará­csonya“ c. egyfelvonásos ifjúsági szín­darabja, melyről a „Magyar Kultúra“ a meleg elismerés hangján ir; szintén kü­lön füzetben jelent meg „Karácsouyest“ c. 2 felvotiásos játéka stb. Ezenkívül az „Északkeleti Újság“ és a „Nagykároly és Vidéke“ c. he.yi lapokban sűrűén meg­jelentek közérdekű cikkei és szépirodalmi dolgozatai Igen, lapunk is szerencsés volt őt munkatársának — helyesebben íőmunkatársáuak — vallani. Mindeme csak vázlatosan és hézago­sán elsorolt és felsorolt közérdekű, értékes munkásságának elismeréséül, s az őszinte tiszteletnek és szeretetnek kifejezéséül Nagykároly r. t. városa az első kerületben a városi képviselőválasztáskor a legtöbb szavazattal öt választotta meg egyik kép­viselőjének, Szatmárvárinegye törvény- hatósági bizottságának egyik megürese­dett tagsági helyére pedig szintén a vá­ros I-ső kerülete az összes beadott sza­vazatokkal, egyhangúlag őt választotta meg.f Ezenkívül a városi sziuügyi és közkór­házi bizottságoknak választott tagja, a Hangya Fogy. Szöv. és a Jéggyár R.-T. igazgatósági tagja, a Polgári Olvasókör­nek választmányi tagja, a Hősök emlékét méltó módon megörökíteni hivatott bi­zottságnak előadója volt. Bízvást elmondhatjuk, hogy a köz érdekében kifejtett önzetlen munkásságá­val, nemes, jóságos szivével, fenkölt lel- kületével s megnyerő, kedves modorával egyike volt azon ritka, szerencsés embe­reknek, akiket általános tisztelet és sze­retet övezett és környezett. Ezért oly ál­talános városunkban az őszinte sajnál­kozás, amely távozásának hírére a lakos­ság lelkét eltöltötte. Ám a változhatatlan- ban, habár fájó szívvel is, meg kell nyugodnunk. S miként az egymást megértő lelkek és jó barátok, ha az élet nagy utján el kell egymástól válniok, búcsúzásul csakis jót kívánnak egymásnak, úgy mi is szi­vünk mélyéből kívánjuk a közülünk s körünkből távozónak, hogy uj helyén is érezze jól magát, töltse be ott is híven magas állásában nemes hivatását, s hí­veinek és Trencsén városa közönségének az az őszinte, igaz tisztelete és szeretete vegye körül, amely öt itt övezte. Isten­nek gazdag áldása kisérje közhasznú munkásságát ott is s továbbra is! (r.k.) hírek. A király születésnapja, őfelsége IV. Károly király a múlt hét péntekjén — augusz­tus hó 17-én — érte meg születésnapjának 30-ik évfordulóját, amelyet, mint koronás királynak évfordulóját, első ízben ünnepelte j meg a nemzet. Ragyogó márványtemplomok

Next

/
Thumbnails
Contents