Nagykároly és Vidéke, 1917 (33. évfolyam, 1-54. szám)
1917-08-22 / 35. szám
2 NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE Braneczky József távozása sajátságos érzéssel tölti el szivünket: az igaz örömnek édes és az őszinte sajnálkozásnak fájó érzetével. Örülünk, szívből örülünk a magas kitüntetésnek, amely őt érte, midőn az átlag 550 tanulóval birő hatalmas trencséni főgimnázium és plébánia rendházának főnőkévé a kegyes- tanitórend főnöke kinevezte; és fájlaljuk, őszintén sajnáljuk, hogy őt, a minden jó, szép és nemes ügyért lelkesülni tudó s azért fáradhatatlanul munkálkodni kész férfiút elveszítjük. így örömüuket megkeseríti a fájdalomnak, fájdalmunkat meg enyhíti az örömnek érzete. Braneczky József nagyarányú és nagyszabású közéleti és közérdekű 10 évi siker- és eredménydús munkássága a mi körünkben s u mi városunk javára folyt le — igaz örömünkre; munkásságát ismerte és tudta a rend kormányzósága is s azt honorálandó : a kies Trencsénbe helyezte át rendfőnöknek, az áthelyezést tekintve — őszinte sajnálatunkra. Igazán a közhangulatnak volt az igaz tolmácsa azon két távirat — a polgármester és a főispán távirata — amelyben kérve-kérték a rend főnökét, hogy a kinevezést visszavonni kegyeskedjék, mert Braneczky József lelkes munkásságára Nagykároly városának igen nagy szüksége van továbbra is. Ám a kérő szó még jobban megerősítette a rend főnökét a kérést magasabb szempontból néző és bíráló elhatározásában, hogy a szélesebb munkateret biztositó helyre állítsa a tettre kész s alkotásra hivatott férfiút, ahol ép őreá van a tanitórendnek oly égetően nagy szüksége. így tehát bele kell nyugodnunk abba; a most még szinte elképzelhetetlen kö-1 rülménybe, hogy Braneczky József eltávozik körünkből s városunkból. Távozásakor igen kedves kötelességünknek tartjuk, hogy hálás elismerésünk jeléül nagy vonásokban telsoroljuk s egy-két szives szóval méltassuk széleskörű munkásságát, ami újra meg újra emlékeztet bennünket arra, hogy általában mily nagy a hézag, egyes téren pedig határozottan pótolhatatlan a veszteség, amely távozásával városunkat érte. Először is mutassunk rá tanári működésére, — hiszen az volt főhivatása — S az elismerés és dicsőség, mint a rend tanárát s az ö révén azon főgimnáziumot is érte, amelynek egyik legkiválóbb professzora, méltó dicsekedése és büszkesége volt. A latin s a görög nyelvnek a szaktanára. A holt nyelveket élő szeretettel óhajtotta megkedveltetni kedves tanítványaival, akiknek tudományos kiképzését annyira szivén viselte, akiket ép azért nem szűnt meg szeretetteljes szavaival folytonosan serkenteni, inteni, buzdítani. A jó igyekezetét, a szorgalmat kész volt rögtön dicsérő szavaival — buzdításul — jutalmazni, s viszont a korholó szó is szerető szívből fakadt, ép azért az a legtöbbször célját is érte. S mivel tanítványai minden sorsuk iránt atyai jóindulattal érdeklődő és segíteni kész tanárukat látták benne, általános, szinte példátlan tisztelettel és ragaszkodással viseltettek — mint maguk közt becéző néven (s ez is a szeretetnek s nem mint sok esetben a gúnynak elnevezése) nevezték — az ő „Branyi“-juk iránt. A hiú önelégültség is kénytelen vallani, hogy minden kor- és osztálybeli tanítványa tanulhatott s örömest tanult is a görög bölcshöz hasonló, sokoldalú ismeretekkel ékes s emellett páratlan humánus, valóban tisztelendő, mert tiszteletre érdemes, tanárától. — De ö az ének és a zenének is rendkívüli tanára volt. S e téren valóban rendkívüli sikereket is ért el és aratott. Tiz éven át kiváló zenei képességével, bámulatos türelmével s fáradhatatlan buzgalmával elismert kitűnő énekkart és kiváló zenekart alakított, helyesebben nevelt a főgimnázium kebelében. A főgimnázium ünnepélyein a város intelligens nagyközönsége nagy számban s állandóan | nagy érdeklődéssel vesz részt. Ez ünne-1 pélyek fényét és értékét nagyban emelték az általa betanított és vezetett énekés zeneszámok. De mivel ezen ének- és zenekaroknak mar-mar szinte szűknek bizonyultak a városi tornacsarnokban rendezett iskolai ünnepélyek keretei, a városi színházban is ismételten bemutatták — teljes elismerést aratva — képességeiket. Diákjaiból alakított zenekarápaki kiválóságát ékesen es fényesen bizonyítja, hogy rövidebb, egész operette-darabokat j is előadott (Müller: „Varázsital“ cimü j operette), miről a szakértők a csodálkozó dicséret hangján emlékeztek meg. De im ezzel már társadalmi téren kifejtett működésének felsorolásához és szerény méltatásához is kezdtünk. Nem volt városunkban olyan nemes, jótékony- célú, pártolásra méltó és érdemes mozgalom, amelyet ne támogatott, amelynek ügyét — ha épeft; még pedig a legtöbbször úgy kívánták — mint vezető is, diadalra ne vitte avagy segítette volna, íme néhány mozgalom, amelynek gondja- terhe az ö erős vállaira nehezedett, de sikere és dicsősége is az ő nevéhez fűződik. A Vöröskereszt, a nagykárolyi hadiárvák, a sebesült katonák ünnepi megajándékozása javára ismételten, a nagykárolyi hősök emlékét méltóképpen megörökíteni hivatott mozgalom érdekében stb. stb. rendezett ünnepélyek és gyűjtések nagy erkölcsi és anyagi sikere mind-mind Braneczky József lelkes, ügybuzgó, odaadó munkásságát dicséri. (Csak a legutóbbi időkben — amire még élénken emlékszünk — az erkölcsi siker mellett az anyagi az általa rendezett gyermeknapnál 1674 K, a Vöröskereszt javára rendezett színházi hangverseny 743 K, a hadi árvaház javára rendezett kerti ünnepély 3539 K, a hősök emlékének megörökítése céljából rendezett hangverseny 5046 K stb.) Ha a körülmények úgy kívánták, kész volt tollal is — amit szintén ügyesen forgatott — agitálni egy- egy általa jónak, helyesnek, közérdekűnek tartott terv megvalósítása érdekében, így pl. cikkeivel nagyban hozzájárult ép a „Nagykároly és Vidéke* által javasolt jéggyár megalakításához. Most városunkban rokkant hős katonák bevonásával nagyszabású méhészeti telepet tervezett létesíteni. E célból tanfolyamot hallgatott s diplomát szerzett. Vajha „írásban örökségül hagyott terve“ megvalósulna a köz 'javára! Itt bátorkodunk megemlíteni, ; hogy egyenesen az ő nagy szervező és , agitáló képességétől vártuk a lapunk propagálta városi zeneiskola létesítését is, Vaj’ akad-e utód, aki e fontos ügyet : szivvel-lélekkel szolgálja s diadalra segíti?! . . . írásról szólva, rá kell mutatnunk tevékeny és értékes működésére az irodalom és a hirlapirás terén is. Csak az utóbbi időben a „Kis Pajtás“ cimü gyermeklapban megjelent a „Gondoljunk a hadiárvákra!“ cimü megható, kedves verse, melyet egyik általa rendezett nagykárolyi ünnepélyen szavaltak; külön füzetben megjelent a „Koldusdiák karácsonya“ cimü egyfelvonásos ifjúsági színdarabja, melyről a „Magyar Kultúra“ a meleg elismerés hangján ir; szintén füzetben megjelent a „Koldusdiák Karácsonya“ c. egyfelvonásos ifjúsági színdarabja, melyről a „Magyar Kultúra“ a meleg elismerés hangján ir; szintén külön füzetben jelent meg „Karácsouyest“ c. 2 felvotiásos játéka stb. Ezenkívül az „Északkeleti Újság“ és a „Nagykároly és Vidéke“ c. he.yi lapokban sűrűén megjelentek közérdekű cikkei és szépirodalmi dolgozatai Igen, lapunk is szerencsés volt őt munkatársának — helyesebben íőmunkatársáuak — vallani. Mindeme csak vázlatosan és hézagosán elsorolt és felsorolt közérdekű, értékes munkásságának elismeréséül, s az őszinte tiszteletnek és szeretetnek kifejezéséül Nagykároly r. t. városa az első kerületben a városi képviselőválasztáskor a legtöbb szavazattal öt választotta meg egyik képviselőjének, Szatmárvárinegye törvény- hatósági bizottságának egyik megüresedett tagsági helyére pedig szintén a város I-ső kerülete az összes beadott szavazatokkal, egyhangúlag őt választotta meg.f Ezenkívül a városi sziuügyi és közkórházi bizottságoknak választott tagja, a Hangya Fogy. Szöv. és a Jéggyár R.-T. igazgatósági tagja, a Polgári Olvasókörnek választmányi tagja, a Hősök emlékét méltó módon megörökíteni hivatott bizottságnak előadója volt. Bízvást elmondhatjuk, hogy a köz érdekében kifejtett önzetlen munkásságával, nemes, jóságos szivével, fenkölt lel- kületével s megnyerő, kedves modorával egyike volt azon ritka, szerencsés embereknek, akiket általános tisztelet és szeretet övezett és környezett. Ezért oly általános városunkban az őszinte sajnálkozás, amely távozásának hírére a lakosság lelkét eltöltötte. Ám a változhatatlan- ban, habár fájó szívvel is, meg kell nyugodnunk. S miként az egymást megértő lelkek és jó barátok, ha az élet nagy utján el kell egymástól válniok, búcsúzásul csakis jót kívánnak egymásnak, úgy mi is szivünk mélyéből kívánjuk a közülünk s körünkből távozónak, hogy uj helyén is érezze jól magát, töltse be ott is híven magas állásában nemes hivatását, s híveinek és Trencsén városa közönségének az az őszinte, igaz tisztelete és szeretete vegye körül, amely öt itt övezte. Istennek gazdag áldása kisérje közhasznú munkásságát ott is s továbbra is! (r.k.) hírek. A király születésnapja, őfelsége IV. Károly király a múlt hét péntekjén — augusztus hó 17-én — érte meg születésnapjának 30-ik évfordulóját, amelyet, mint koronás királynak évfordulóját, első ízben ünnepelte j meg a nemzet. Ragyogó márványtemplomok
