Nagykároly és Vidéke, 1917 (33. évfolyam, 1-54. szám)
1917-08-01 / 32. szám
2 NAGYKÁROLY ES VIDÉKÉ fi bizottsági tagok s az érdenlődők. A díszes nagyterem parkettjét zsúfolásig megtöltötte a férfiak nagy száma, a karzatot pedig a diszes hölgyközönség. A közgyűlést a vármegye szeretve tisztelt alispánja: llosvay Aladár nyitotta meg a következő nagy hatást keltett beszédével: Dicsőségesen uralkodó királyunk meghallgatta a kor intő szavát, uralkodásának I irány-elvéül a liberalismus és demokráciát1 jelölte ki. A jövőre messze kiható ez elhatározásával megnyitotta egy szebb jövő látképét előtlünk, különösen mi előttünk, ma- í gyarok előtt. Ennek az elhatározásnak kö- ; vetkezménye a mai kormányalakulás s vele j a mai föispáni beiktatás. Vármegyénk élére1 az uralkodó kegye Jékey Sándort, a 48-as j elvek hü követőjét jelölte ki. Mikor a vármegye közönsége általános örömmel és megnyugvással fogadta kineveztetését, ugyan akkor tudom, hogy azzal a szokott ténnyel és dísszel kívánta volna az ő installatiója keretét kibővíteni, amint eddig is tette többi főispánjaival. Azonban úgy ő, mint belügy- minister urnák határozott kívánsága, főleg pedig a mostani idő nyomasztó hangulata | miatt tennünk ezt nem lehet. Bejelentem, | hogy a mai beiktató ünnepélyre minden pompát elhagyunk. Amidőn kérem ezt tudomásul venni, lehetetlen meg nem emlékeznem arról, hogy a keleti fronton harcoló seregeink dicsőséges ténye egy nagy lépéssel hozza közelebb a békét. Lehetetlen hangot nem adni annak az érzésnek, hogy önfeláldozó, küzdő katonáink iránt nagy a hála, fokozódik a dicsőség tudata, midőn Térök ontásával megmentik e nemzetnek életét, s meghozzák a világnak a békét. Maradandó emléket fog lelkűnkbe hagyni a mostani fényes győzelem és nem alaptalan az a reménység, hogy közel állunk a bé- [ kéhez. Ezzel a reménnyel, hogy óhajunk j váljon valóra, nyitom meg a közgyűlést s j hangozzék mindnyájunk ajakáról: Éljen a i haza, éljen a király ! Lelkes éljenzéssel és tapssal fogadott 1 beszéde után felolvastatta a kinevező magas leiratot, majd indítványára Dr. Falussy Árpád vezetésével 5 tagú bizottságot választott a közgyűlés a főispán meghívására. Csakhamar megjelent az uj főispán az emelvényen remek diszmagyar ruhában, vállán csattos, gazdag prémü diszköntösben. Meleg, lelkes, szinte szűnni nem akaró éljenzéssel és tapssal üdvözölte őt a vármegye közönsége. A lelkes ováció a főispánt mélyen meghatotta s ismételt meghajlással köszönte meg. Alispán felhívására a főjegyző előmondása után letette a föispáni esküt. Ennek elhangzása után üdvözölte a főispánt Dr. Péchy István főjegyző a vármegye nevében a következő gyönyörű beszéddel: Méltóságos Főispán Úri Az eskü elhangzása után, amely Méltóságodat Szatmár vármegye föispáni székébe iktatta, az első szó, amely Méltóságodat a vármegye közgyűlési termében fogadhatja, csak a szeretet szava lehet, mert úgy érzem, Méltóságos uram, hogy a vármegye közönségének üdvözlete ma nem szokásos konvencionális üdvözlet, hanem egy sokkal melegebb, sokkal ősszintébb megnyilatkozása a szeretetnek és tiszteletnek aziránt a férfiú iránt, aki a vármegye közigazgatási és politikai életének hullámaiból kiemelkedve, egy hosszas közszereplés méltó elismeréseként szeretetre méltó, puritán egyéniségének varázsával mindenkit megnyerve, mindenkitől szívesen látva foglalja el Szatmár vármegye kormányzó székét. A vármegye közönségének egyhangú bizalma fogadja Méltóságodat és ha valaha, ma van szükség errre a bizalomra, hogy megkönnyítse azoknak a feladatoknak megoldását, amelyek Főispán urra várnak, mert ■ ezek a feladatok nem könnyűek. Egy soha nem hallott, egy soha sem sejtett világfelfordulás közepette, annak talán legválságosabb időszakában egy nagy vármegye közigazgatását ellenőrizni, annak ezer gondját-baj át figyelemmel kisérni, mindenütt ott í§mri, ahol segíteni kell, mindenkire gondolni, aki gyámolitásra szorul, emellett pártatlannak és igazságosnak lenni minden körülmények között, ez magában is elegendő volna arra, hogy egy egész ember teljes munkaképességét igénybe vegye, pedig ez a feladat ma a föispáni kötelességeknek csak egyik oldala. A másik oldalon nem a jelen küzdelmei, nem a háború szülte problémák, pillanatnyi helyzetek helyes megoldása, hanem egy következményeiben sokkal jelentősebb és éppen ezért sokkal súlyosabb feladat az, amely mindazokra, kik vezető állást foglalnak el, várakozia. Méltóságos Úram! Ennek a világfer- getegnek véres sötétségén keresztül már dereng felénk az uj korszaknak, az uj napnak hajnala, de hogy az a nap, melynek hajnal derengését látjuk, olyan lesz e, amit mi várunk, olvan-e, amely melegít, gyógyít, alkot, vagy pedig olyan, amely újabb vihart rejt méhében, vihart, amelynek kitörése azt is elsepréssel fenyegeti, amit a háború meghagyott, ezt ma széles e világon senki megmondani, senki megjósolni nem tudná. De ha ezt nem is tudják, egyet érezni kell mindnyájunknak, akik a háború iegu- ! többi nagy eseményeit figyelemmel kisértük, hogy akár ennek a világháborúnak, akár a népek életének természetes fejlődése következtében Európa és vele hazánk népének elete, sorsa, fordulóponthoz jutott, fordulóponthoz, amelyen átsegíteni ezt a nemzetet, amelynek esetleges kataszlrophális megrázkódtatásaitól megóvni ezt az országot kötelessége mindenkinek, akiben a hazaszeretetnek csak egy szikrája ég. És ha ezt tudjuk, önként adódik a köteleség, amely reánk hárul, önként jelentkezik a cél, amely felé törekednünk kell, céltudatos, megfontolt intézkedésekkel minden lehetőt elkövetni arra, hogy igenis az uj nap olyan legyen, aminőt mi várunk: a megújhodás, az újjászületés napja, amely a népek boldogságának, a jövő fejlődésnek, a nemzeti nagyságnak, minden előfeltételét hozza magával a régóta sóvárogva várt nagy ünnepnap, a külső és belső béke napja. Ennek az uj korszaknak előkészítése ebben a vármegyében az a második nagy kötelesség, amely Méltóságodnak, mint a kormány exponensének vállaira nehezedik. Méltóságos Uram ! A kormány, amelynek bizalma Méltóságodat e vármegye élére állította, programmot adott, ennek a programnak sarkpontja Magyarország demokratikus és szociális fejlődésének előkészítése és biztosítása, és úgy képzelem, nem tévedek, ha ennek a programúinak vezéreszméjét ebbe az egy. mondatba foglalom össze : Mindent azért a népért, amely hazánk szent földjét, az 1000 éves történelmi Magyarország integritását a pokol minden szenvedésein keresztül ellenségeinktől megvédelmezte. Ettől az eszmétől áthatva foglalja el Méltóságod diszes állását, ettől az eszmétől vezéreltetve ragadja meg a vármegye kormányát, de átérezve azt is, hogy mindazokból az intézményekből, mindazokból az alkotásokból, amelyek a jövő megalapozására szolgálnak, megdönthetetlen sziklavárként kell kiemelkedni a Magyar állameszmének, az egyetlen ragyogó igazságnak, amely számunkra a világháborúból leszürődött a Magyar államsszmének, ami egyedüli záloga nem csak Magyarorzság, de az egész birodalom jövő fennállásának és nagyságának. Ezeknek az eszméknek diadalra viteléhez ebben a vármegyében kívánok én Méltóságodnak erőt, kitartást és akaratot. Az Isten hozta 1 Az Isten vezérelje ! A nagy tetszéssel fogadott üdvözlő beszéd után a főispán tartotta meg nagyhatású székfoglaló következő beszédét: Tekintetes Törvényhatósági Bizottság! Első szavam a hála és köszönet szava azért a lelkes fogadtatásért, melyben engem a vármegye közönsége részesíteni kegyes volt, azért az ékes szavakért, amelyekkel engem a vármegye közönsége nevében a vármegye érdemes főjegyzője üdvözölt. Tekintetes Törvényhatósági Bizottság! Amikor ő Felsége koronás királyom parancsára és a kir. kormány bizalma folytán ezt a diszes széket elfoglalom, érzem erőim gyengeségét a reám váró nehéz feladatokkal szemben, de érzem azt is, hogy ez a gyengeség legott mindent leküzdö erővé válik abban a pillanatban, amikor a tek. törvényhatóság támogatását megnyernem sikerűi. Én ebbe a diszes székbe politikai elveim teljességén kívül magammal hozom huszonhét évi nehéz közszolgálat tapasztalatait, a vármegye minden lakosa iránt érzett meleg szeretetemet, teljes munkakedvemet, a vármegyei élet, a vármegyei önkormányzat iránt mindenkor érzett lelkesedésemet. Ezekkel a fegyverekkel felövezve indulok neki a reám váró nehéz küzdelmeknek. A föispáni állás elsősorban politikai bizalmi állás lévén, az én politikám természetszerűleg nem lehet más, mint az engem megbízó kormány politikája. Ez a politika pedig röviden ebben a két tételben foglalható össze: 1. Mindazoknak az erőforrásoknak a feltárása, mindazoknak az eszközöknek az előteremtése, amelyek a reánk kényszeritett világháború győzelmes befejezéséhez szükségesek, majd a várva-várt béke elérkezté- vel a világháború okozta sebeknek begyó- gyitása. 2. Magyarország államiságának demokratikus és nemzeti alapon való teljes közjogi és gazdasági kiépítésé. A világháború okozta nagy égésből köröskörül egy diadalmas himnusz szólt az egész emberiséghez : a demokrácia himnusza, amely nem merül ki a választói jog problémájának megoldásában, hanem azt hirdeti, hogy nem lehet kormányozni a népet a nép nélkül, a nép ellen. Ennek a világhimnusznak a hangjai a mi szeretett uralkodónknál nem találtak süket fülekre, mert felséges királyunk mély államférfim bölcsességgel oly férfiak kezébe tette le az ország kormányzatát, akik felismerve és megértve a kor intő szavát, készek őszintén és fentartás nélkül a demokrácia alapjára vezetni ezt az országot. A magyar középosztály egyizben már fényes tanujelét adta önzetlenségének, amikor 1848-ban anyagi érdekeinek hátrányával maga küzdötte ki a jobbágyfelszabadítást, a közteherviselést s maga segítette be az alkotmány sáncaiba az addig jog nélkül szükölködők százezreit. Szent meggyőződésem az, hogy a mai nemzedék sem lesz méltatlan dicső emlékezetű elődeihez és készséggel juttat jogaiból azoknak, akik a Kárpátokban, az oroszországi síkságon, a tiroli havasok között vérük hullatásával tesznek tanúbizonyságot házasságukról. Ennek az izzó haza- és fajszeretettel átitatott demokratikus politikának alapján óhajtom én kormányozni ezt a nemes vármegyét; működésemben nem akarok ismerni rang-, osztály- és felekezeti külömbséget. A vármegyei adminisztráció terén a sablonoktól és bürokratizmustól ment gyors és igazságos közigazgatás képezi program- momat, e programm végrehajtásában bizalommal számitok a vármegye kipróbált tisztikarának és szeretett alispánjának őszinte támogatására. Főgondomat képezendi, hogy a vármegye anyagi és szellemi felvirágzása minden téren előre vitessék, hogy a magyar állameszme mindenütt érvényesüljön, hogy szeretett vármegyém, mint az anyagi jóllét, kultúra és a magyarság erős vára kezdje meg a második ezer esztendőt. Ennek a pogrammnak a megvalósításához kérem én a tek. törvényhatósági bizottság, a vármegyei tisztikar és a vármegye minden polgárának támogatását. Én az imént elhangzott eskümhöz híven ez alkalommal is ünnepélyesen ígérem, hogy teljes odaadással azon leszek, hogy a belém helyezett bizalomnak legjobb tudásom, tehetségem és erőrahöz képest híven és becsülettel megfelelve szolgáljam imádott hazámat, szeretett vármegyémet s azt óhajtom, vajha sikerülne polgártársaim bizalmát, szeretetét és ragaszkodását oly mértékben kiérdemelni, mint ahogyan az az én kiváló