Nagykároly és Vidéke, 1917 (33. évfolyam, 1-54. szám)

1917-08-01 / 32. szám

3

NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE

elődöm irányában megnyilvánult, akinek hét évi eredményes működését a közlünk fennálló politikai elvkülömbség dacára — úgyis mint kormányzata alatt működött tisztviselő

— örömömre szolgál e helyről is lojálisán elismerni.

Ezekkel a gondolatokkal s óhajtásokkal eltelve Isién nevében ezennel elfoglalom Szatmár vármegye főispáni székét.

A beszéd közben is ismételten megnyit- j vánult tetszés, a beszéd befejezése után hatat-1 más éljenzés és tapsban tört ki annak doku- i mentálisaként, hogy a törvényhatósági bizottság teljes bizalommal köszönti a főispánt és lelkesen támogatni kész programmja megvalósításában.

A hivatalos programm utolsó száma volt Dr. Falussy Árpád bizottsági tag lelkesen előadott szép beszéde a vármegye közönsége nevében. A beszéd vázlatosan, nagy vonásokban a következő:

A főjegyző meleg szavai — mondotta

— az egész közgyűlés szivéből fakadtak. Ő is'igaz szeretettel üdvözli a főispánt. Utal a súlyos időkre. Az ágyudörgés idehallat- szik, fiaink a fronton küzdenek az ellenséggel, az országban könny és szenvedés, özvegyek és árvák felemelt kézzel könyörögnek támogatásért. A főispán programmja a kormány programmja : az általános választói jog, a jogok kiterjesztése és szociális téren a könnyek letörlése. Jói eáett hallanom, hogy a főispán programmbeszédében előre bocsájtotta, hogy minden reformnál legelső szempontnak tartja a magyar állaineszme egységének, az ország területi integritásának megvédését. Nagy megnyugvást kelt benne, hogy a főispán nyilatkozatában kautálékkal ellátott választói jogról beszél. Akik pedig ezt a választói jogot ellenzik, azoknak figyelmét felhívja arra, hogy nem radikális, hanem kuliurához közölt, irni-olvasni tudástól feltételezett szavazati jogról van szó.

A kormány nem fogja engedni — folytatta dr. Falussy Árpád — hogy a radikális választói jog Magyarországot fenekestül felforgassa, megsemmisítse, nem engedi az ország jövőjét veszélyeztetni. Utal továbbá arra, hogy a Jékey család össze van nőve Szatmármegye történelmével, akitől a vármegyei önkormányzat igen sokat vár és remei. Méltóságod feladata lemosni annak a meghurcoltatásnak is a szégyenét, — ami részben alaptalanul — a vármegye tisztviselői karát érte. Üdvözlöm Méltóságodat, mint a vármegye legtiszteltebb emberét, akinek csalt baratai vannak, ellenségei nincsenek. Nyugodtan bizhatik a kormányt támogató pártokban, de bízzék politikai elleneiben is, mert azok is szeretik, akik politikailag ellenfelei és akik — reméllem — rövid időn belül belátják, hogy nem nagy távolság választja el tőlünk.

Falussy Árpád szép beszédét nemcsak az ellenzék állandó és közben feltörő helyeslése kisérte, de — különösen választójogi vo natkozásainál — a munkapárti oldal is kifejezést adott tetszésének.

A hosszabb, de mindvégig nagy érdeklődéssel és feszült figyelemmel kisért s meleg éljenzéssel fogadott beszéd elhangzása után röviden Szuhányi Ferenc köszöntötte a főispánt a munkapárt nevében, higgadt, komoly beszédben ama meggyőződésének adva kifejezést, hogyha a politikai elvek terén válaszfalak különítik is el egymástól, a harcok hevében mindig tudni fogják — miként eddig is — a tisztes mértéket megtartani és betartani. A közigazgatási ügyek intézésében s a vármegye érdekeben teljesítendő munkában pedig hűséges munkatársak lesznek mindenkoron.

Végül szintén soron kívül Rónay István csanálosi rom. kath. plébános nagy hévvel előadott rövid kis beszédben üdvözölte a fő ispánt, ismételten nyomatékosan hangsúlyozva, hogy a néppárt nevében köszönti s szintén nyomatékosan rámutatva azon feltételre is, amely mellett a néppárt kész őt híven, lelkesen, örömmel követni. Ugyancsak Rónay István indítványára a közgyűlés elhatározta, hogy a miniszterelnök címére küldendő táviratban a törvényhatóság örömmel üdvözli a kormányt.

Tisztelgések.

A küldöttségek tisztelgése ezúttal elmaradt s azok helyett csak a hivatalok vezetői üdvözölték a főispánt, nevezetesen az összes világi hivatalok vezetői s az összes egyházak, nevezetesen a róm. kath., az ág. hitv. ev., a rof., a gör. kath. II. és a status-quo izr. egyházak lelkészei, kiknek mindegyikéhez volt néhány szives, meleg, jó szava.

EbédDélben a „Magyar Király“ nyári kedves és kellemes pavillonjában — nem lévén hivatalos ebéd — étlap szerint ebédeltek a vendégek. Mintegy 150-en vettek részt az ebéden, igen kellemesen töltve pár kedves órát.

* Aznap délután 3 órakor az uj főispán már hozzá fogott a munkához irodájában intézve a vármegye ügyeit.

*

Végül örömmel jelezzük, hogy a levél és táviratok özönében s özönével üdvözölték a főispánt székfoglalása alkalmából, ami az irányában élő szeretetnek és tiszteletnek hangosan szóló szép bizonysága.

Aratási gondolatok.

Egy fiatal szénaboglya mellől, melynek tetejéről valószínűleg miattam repült tova haragos kelepcléssel a határ büszke madara, a családi örömök képletes letéteményese — elgondolkozva nézem a földnek szomjúságtól gyötrődő ajándokait, amint sárguló arccal, fejecskéiket tikkad- tan lehajtva tűrik, hogy a tüzes nap perzselő sugaraival halálra csókolja őket, talán csupa szerétéiből, mint elkényesz- tetett gyermekét a határtalanul szerető édesanya — erkölcsi értelemben.

Meghatva áhitatos lélekkel szemlélem a kicsik és nagyok szorgalmát, a leányók és, asszonyok becsületesen szorgoskodó munkásságát, s a büszkeségnek bizonyos neme kél szivemben ama tudat hatása alatt, hogy fajom munkássága és ragyogó vitézsége folytán e dúsan termő földnek, eme kincsekben gazdag országnak birtokosai mi vagyunk.

A dicső természet ébredésekor iinád- ságos reménykedéssel néztünk a jövőbe, s minél inkább éreztük a napsugár éltető melegét, annál több és több bizakodással gondoltunk arra, hogy eme imádásig szeretett jó magyar töld, bőséges áldásával ismételten megajándékozza gyermekeit, kik a vérnek mezején halált- megvető bátorsággal védik minden kis rögéi, s művelik itthon minden porszemét.

Reménykedésünk teljesülése némileg és helyen kint hiányos. Hála Isten csak némileg, mert édes hazánk lermésanya- gának nem mindegyike szenvedett az időjárás mostohasága miatt, sőt helyen- kint, hol az időjárás kedvező volt, a termésátlag állulában örvendetesen megnyugtató.

Mo.-t, mikor termésünk legbecsesebb anyagának, a kenyérmagvaknak letárolásán fáradoznak a szorgos munkáskezek, önkéntelenül is arra gondolunk, hogy a terméshozam megőrzése, elhelyezése és arányos elosztása, az illetékes tényezőknek és hatóságoknak nemcsak kötelesség- szerű gondot okoz, hanem azoktól igen súlyos felelősséggel járó intézkedést is követel, annál is inkább, mert csakis 1 körültekintő és okos intézkedésekkel érhető el, hogy mit a bölcs Gondviselés kegyelme folytán népünk munkássága után hazánk földjéből nyerhettünk, kellő megőrzés és kezelés, továbbá takarékos felhasználás mellett az uj terményig elegendő legyen.

Csak természetes, hogy minél nagyobb a hiány bizonyos élelmi cikkekben, annál inkább fokozott gondokság fordítandó a már Istentől nyert és betakarított eme élelmi cikkek megóvására és felhasználására, mert a mostani nehéz viszonyok idegemésztö súlya alatt bűnös könnyelműség volna minden olyan felületesség, melyből csak egy parányi kár is származnék a már meglévő élelmi cikkek kezelése, őrzése s felhasználása körül.

Az illetékes hatóságok és tényezők tökéletes gondoskodással kívánják kezelni az uj termés hozamát annál is inkább, mert hiszen az élelmi cikkek gondos ■ őrzése és kezelése a jelen nehéz viszonyok között elsőrendű nemzeti ér-, dek, miért is már a termények összehordásától kezdve, a kazlak, szérűk állandó őrzése, a kenyérmagvak szakszerű kezelése és eltartása, valamint azoknak igazságos és méltányos megosztása, mind-mind igen fontos nemzeti érdek, az illetékes tényezőktől nagy körültekintést és lelkiismeretes bölcsességet igényel.

A szérűk állandó, sőt fegyveres őrzését különösen hangsúlyozzuk, mert egy hatalmas szérű ma megfizethetetlenül rendkívül nagy kincset képvisel, melynek őrzése annál is inkább mellőzhetetlen, mivel az ellenséges idegen elemek száma hazánkban igen nagy.

Nekünk a háború fakasztotta fájdalmas tépelődés közepette két vigaszforrásunk van, melyből megnyugvást, bátorságot és kitartást menthetünk.

Az egyik az, hogy szeretett hazánk vidám rónasága, mint a gondos jó édes anyai szív, ajándékainak mérnetetlen bőségével halmozza el évröl-évre az ö hűséges és érte vérző gyermekeit.

A másik, hogy eme nagybecsű ajándékokkal a magyar asszonyok, a mi asz- szonyaink bánnak el művészi érzékkel és bölcs beosztással.

Igen, a mi asszonyaink, kiknek dicsőítésére nincs megfelelő toliunk és elegendő szavunk, mert ők azok, kik a mostani súlyos megpróbáltatások idején, mint. keresztről a ragyogó csillag, szivüknek bátorságából, nemes lelkűknek erősségéből, kellemesen jóságos fénysugarat árasztanak az3 egyébként bánatos, aggodalmakkal teljes és legtöbb helyen árva családi fészekre.

Igen, a mi asszonyaink, a hősök anyái, kik maguk is a hősiességnek tündöklő jelét mutatják akkor, amidőn szerető szivüknek fel-feltörö háborgását csititgatják s ugyanakkor a munka perceiben és álmatlan éjszakákon, féltett kicsikéikre avagy félárváikra gondolva, a megélhetés rettentő nehézségeivel is eredményesen küzdenek. Ha érzékeny szivükből feltör is a görcsös zokogás, midőn 'szivük szent szerelmének kincsétől fosztatnak meg, az imádott Haza hivó szavára, a kínos, kétségbeesés gyötrelme nem lesz úrrá telette, mert szivének nemzeti érzése, lelkének nemessége, elméjének bölcsessége, bátorsággal, kitar-