Nagykároly és Vidéke, 1917 (33. évfolyam, 1-54. szám)
1917-10-03 / 42. szám
2 NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE orvos neje és Gere Károly rendőr elmaradtak, ezek most pótlólag kérik a beszerzési előleget. A képviselőtestület Gsengeri Imre kérését — minthogy ő most tényleges katona — teljesíthetőnek nein találta, a másik két kérelmét azonban megszavazta s minthogy ez október 20-ig felveendő, — addig azonban a felsőbb jóváhagyás leérkezte nem valószinü — annak kiadása nemcsak elhatároztatott, hanem névszerinti szavazással felhatalmazta a képviselő- testület a városi tanácsot, hogy ezen előlegeket jogerős bevárása nélkül azonnal utalványozhassa és kifizettesse. Ugyanígy határozott a képviselőtestület névszerinti szavazással a Nagy Elek kórházi gondnok és Tóth Ilona kórházi dijnok által kért beszerzési előleg engedélyezése tárgyában. Következett Réthi György és társának kérelme a városi nyugdijszabáiyrendelet 55 ik §-ának oly módosítása iránt, hogy a tisztviselők ne mint eddig fizetésük 3®0-át, hanem 6°/0-át fizessék be nyugdijjárulékképpen, előléptetésnél pedig a fizetéstöbblet 25°/#-át egy- szersminden korra. A képviselőtestület magáévá tette a pénzügyi bizottság abbeli álláspontját, hogy a mostani nehéz idő és nehéz viszonyok nem alkalmasak arra, hogy a tisztviselők terhei fokoz- tassanak, miért is a kérdés a napirendről le- vétetett. Demidor Ignác és Csorba Gyula abbeli kérelme, hogy az 1897. év előtti szolgálati idő részükre egészben beszámittassék, teljesitendő- nek találtatott az esetben, ha kérelmezők az idevonatkozó határozat jogerőre emelkedése után 30 nap ebbeii kérelmüket ismét előterjesztik es a beszámítani kért egész időre 15 évre évenként a mindenkori fizetés 5°/0-át, az előző időre pedig annak 3°/0-át nyugdijjárulók fejében egyszerre egészben befizetnek. Következett Dr. Adler Adolf képviselőtestületi tagnak a városi nyugdijszabáiyrendelet 16. §. c) pontjának oly módosítására vonatkozó javaslata, hogy a városi tisztviselő ne a 70-ik életév, hanem már a 65-ik életév betöltővel kérhesse nyugdíjaztatását, illetve legyen nyugdíjazható. Dr. Merts László ellenezte a módosítást, mint olyat, amely előreláthatólag nagyon igénybe fogja venni a nyugdíjalapot. Dr. Adler Adolf, Dr. Melinda László és Luczay János képviselő- testületi tagok felszólalása után elnöklő polgármester szavazás alá bocsátotta a kérdést, ami megejtetvén, a javaslatot 34 szavazattal egy szavazat ellen elfogadta, a képviselőtestület és elnöklő polgármester ily értelemben hirdette ki a határozatot. Timkó József tüzoltószakaszparancsnoknak ! családi pótlék iránti kérelme úgy nyert elinté- ; zést, hogy nevezett részére két gyerek után 400 K családi pótlék kifizetése javaslatba ho- ' zatott, azonban bár ezt többen óhajtották volna is. Gsanáiosi József, valamint Luczay János képviselőtestületi tagok ily irányban fel is szólaltak, Timkó Józsefet nem lehetett a Il-ik csoportba felvenni, mert bárha ő szakaszparancsnok, tehát tisztirangban van mint önkéntes tűzoltó, de a városnál az az állás, melyet betölt, csak az altiszti rangba van 'sorozva, tehát a szabályrendeleten kell valami | változtatást tenni, ami kilátásba is helyeztetett, i Bemutattatott a vármegyei törvényhatóság véghatározata a városi közigazgatási alkalma- I zottak ruhabeszerzési segéiy engedélyezésére i hozott képviselőtestületi véghatározat jóvá- i hagyása tárgyában. A képviselőtestület a határozatot azon részében, amely a képviselő- testület határozatától eltér, nem vette tudomásul, hanem előbbi álláspontja fentartásával ezen rész ellen a feiebbezés beadását rendelte el. Tóth Mária és leánya, valamint Leitner Ferenc nagylcárolyi illetőségét a képviselőtestület nem ismerte el. A közgyűlés tárgysorozata ezzel ki lévén i meritve, elnöklő polgármester a jegyzőkönyv hitelesítésére Aibanézi Mihály, Cukor Márton, I Kirilla Adolf, Rósenberg Bertalan és Reök ; Gyula képviselőtestületi tagokat felkérvén, a j közgyűlést befejezettnek nyilvánította és be- rekesziette. Magykárolyi képek. . . . Csöndes, borongós éj borul le ránk, I bársonyos, puha éjszaka. Néma csend fekszik a városra, mígnem egy jámbor házőrző eb megcsillogtatja feher íogát a Károlyi György tér csöndes magányában. És rövid időn belül dühös ebek rontanak végig a palqták házsorai előtt, kezdetéi veszi egy éjféli háború és nemsokára hangos lesz az utca merre-merra-merre 1 járok. Pajzán kedvvel szökdécselnek apró és 1 nagy kutyák, mert számukra most van az élet I Nappal átkos és gonosz kezeket szabadított rájuk a tekintetes hatóság, azért vonitanak olyan 1 szivrehatóan, mert az ebzárlat ellen kutykö- ! rökben nagy az elkeseredés. ... És te nyájas olvasó, ki a szelid, méla estén, valamelyik fehérabroszos jóképű, vendéglőben, vagy ezüsttükrös kávéházban al- tatgatod, csititgatod a szivedet, egy pohár bor társaságában, jól teszed, ha az utcán menve egy gépfegyvert tolsz magad előtt, mert már a feleségedtől úgyis kihúzod a lutrit, óh nyájas olvasó, de legalább ebben a drága világban szegényebb ne légy egy nadrággal, mert a kutyafogak nagyon élesek. Hiszen én is . . . eh, de hagyjuk a fájó emlékeket . . . ... És tudod-e nyájas olvasó, ki valóban nyájas vagy, hogy nemsokára lekerülnek a fehér cipők, még egy-két hét és téli álomba omlik a város. Azon fogod észrevenni, kedvesem, hogy ismeretien, szellem kezek megko- pogtatják az ajtódat es csúnya fekete ruhában belibeg hozzád az Unalom! Én már megismerkedtem vele és fáradtan, kimerülve követtem az utczák során, mígnem sikerült előle megugranom. Mivei nem láttam Nagykároly város kedves falain ■ belül, annak mögkedvesebb lakóit, mint Mohamed a hegyhez, aként indultam el a nagykárotyi nektárt termő szőlőskertek fele. És nagy lön az én szivemnek öröme, mert megtaláltam, kiket kerestem volt. Csak egy kis dolog okozott némi gondot és fejtörést, mert eddigeié csak most értesültem róla, hogy nyájas olvasóim életüknek vig óráit nem a csárdába, hanem a diófa tetején, a jó öreg családi diófa árnyékában töltik el. És sírni kezdtem. Nem vagyok berendezkedve a famászásra kérem szépen és lelkemet ölte e gondolat miként emelkedjem fel hozzájuk. Egyelőre megnyugodtam. Lelkes szavak invitáltak egy kis caiaberre a 7-ik ágazat 3-ik fokára. Amonnan szép lányok mosolyogtak a zöld levelek közül. Itt vig tere-fere, ott régi emlékek suttogása zavarta a délutáni csendet. A harmadik fáról egy kedves olvasóin aggi- tált a nők választójoga érdekében. Egy fa körül különös nagy csődület volt. Jog- és aílaintudor osztogatott onnan ingyen jogi tanácsokat a népnek! Közbe-közbe szörnyű vendégrudat forgatót kezében, mint jó ősünk az öreg Toldi fiú, azzal a külömbséggel, hogy a jogtudor nem az utat mutatta, hol Budára tér el, hanem egv-egy diónak oltotta ki szerény életét . . . És midőn Nagykároly népét imigyen megláttam a diófa tetején —• elgondolkoztam. Hiszen ez a város halad es a lakosság már is a helyzet magaslatára emelkedett . . . A múltkor abban a szerencsés helyzetbeu voltam, hogy mellettem futott el a költő. Lihegve es a küzdelemtől kimerültén. Nagyon TÁRCA. Nocturne. Irta: Ozorainé Kálmán Margit. Csillagtaian, esőtjelző, tikkasztó nyári es tén a házastársak egymás jelenlétét mintegy elfelejtvén, maguk elé^uézve üldögéltek a falusi ház verandáján. Nem találták már régen az egymáshoz vezető utat, bár gondolatban folyvást foglalkoztak egymással. A férj közeledés, az asszony távolodás formájában. Két év előtt az élet legtragikusabb csapása érte őket. Elvesztették egyetlen csodalelkü gyermeküket. Ezt az emberfölötti bánatot a férj eie- intén hangos zokogással, később férfias megnyugvással viselte el; az asszony megdöbbentő könyteienséggel és heroikus némasággal mindmáig. Ez a halk gyásza: az ö nagy, megkülönböztetett tisztelete volt fájdalmának. Csak ő tudta, mi mindent vesztett gyermeke halálával. Mások ilyenkor legalább férjüket nyerik el> jobban, ő teljesen, elvesztette őt is. Jórészt saját hibájából, mert távol tartotta magától a férjét, a ki nem ismerte igazi okát ennek, de ismerte az asszony lelkivilágát és ezért türelmesen várt, mig újra feléje fordul. Csakhogy arról mit sem tudott, hogy az asszonyt hozzá csak annak a gyerekhez való viszonya kötötte már régen. Az asszony folyvást erre gondol.. És különösen ilyen borús, csöndes estén elkomorulva elkalandozik lelke idegen világokba ... Kutatja gyermeke uj hazáját ... és keresi az ő régi feldúlt otthonát , . . Talajtalanul iél itt, nincs jelene és nincs jövője . . . | Jövője ?! Hirtelen föláll. Férje meglepődve néz ra. Az asszony járkál. A veranda kövezetén mo- I noton visszhang kél egyenletes lépései nyomán. A fér? fürkésző tekintetével követi a halvány ; világítástól beárnyékolt arcát, de csak hajlékony alakja meg-megrándulásából veheti ki, hogy valami nyugtalanítja az asszonyt, a ki most gyorsabb tempóban méri végig a hosszú verandát és összeszoritja ajkát, hogy még legyőzze a kísértést: az agyába tóduló rendezet- | len gondolatokat hangosan kikiáltani. E helyett belülről sikolt 1 Oh, hogyan érti ő ezt! Megtanulta. Igen . . . már akkor, mikor megtudta — pár óv előtt — az ura hütelen árulását. Micsoda árulás volt az! A legszebb, legboldogabb, idejében házasságuknak. A csodaszép, mindenkitől bálványozott gyermes beszélni és járni kezdő korszakában I Az asszony gyanútlanul engedte férjét az árulás útjára lépni, a mely mindig ott kiséft a házasság hátterében. A kötelességeit hiven teljesítő feleség és a tul- boldog anya diadalmas érzése betöltötte, hogy megfeledkezett asszonyi érdekeinek védelméről. És mikor előkészületlenül sújtott feléje ez a megismerés, nemcsak lelkét és hiúságát, hanem életereje javát és önbizalmát is össze- zuszta. Es a mint gyakran váratlan nagy krízisek, egy emberi lélek eddig megnyilvánult tükrének hirtelen teljesen ellenkező kópét vetítik elénk, úgy az asszonynál is: csodált nagy energiáját hihetetlen gyávaság váltotta föl. Megszégyenülve, hallgatagon vette tudomásul, hogy őt is utólérte az asszonyi végzet. Nemcsak az elárultatás képében, hanem a megsejtés átkában. ,Csak meg nem tudni az áru'ást“, ez volt tiszta lelkének jelszava. De a sors itt sem volt - kegyes hozzá. És a mikor lelke megtöröttségéval gyermekéhez menekült, még több odaadással gondozván őt, egy fertőző kór, — orozva, néhány óra alatt — elragadta tőle. Á megrendítő katasztrófa elkábitotta érzéseit és jajveszékelés nélkül .— látszóan megadással — viselte el a nagy szenvedést. Később ez önuralomból majdnem apátia fejlődött, mert valósággal kultiválta a gyász szentséges egyedüllétét.' Ez idcj alatt a hitvestársak között fokozatos elhidegülés állott be. A férj nem is gyanította az asszony vergődését, mikor megtudta elárultatását és nem sejtette azt se, hogy ennyire szenved gyermeke után való fájdalmában. Valami hallgatag megegyezés jött létre közöttük, hogy a lelki emiciókat kerüljék. És a mit eleintén csak kímélet kedvéért tettek, később már idegenkedés okáért folytatták. Rohamosan közeledtek a közömbösség szakadé'ka felé, melyek a ki nem mondott szó: örvénnyé szokott fejleszteni a házasságban. Pedig az asszony most — ennyi idő után — beszélni szeretett volna gyermekéről. Valakinek, a ki nem ismerte, akinek eldicsekedhessék vele. És végre topzódni is akart szenvedésében, hiszen igy kívánja az örök emberi természet . .. És a mikor gyermekkori barátja hosszú külföldi útjáról visszatért, őt szemelte ki e szerepre. Ez a mindenben kiváló férfi loánykorá- ban szerette őt. Ha akkor csak részben meg futotta volna már jelenlegi fényes pályáját meg is kérte volna a vagyontalan leány kezét' Az asszony fogékony, üres szivét nagyon megj hatotta, hogy az akkor ki nem mondott val_ lomás most is ott lebegett a férfi ajkán é
