Nagykároly és Vidéke, 1917 (33. évfolyam, 1-54. szám)
1917-10-03 / 42. szám
XXXIÜ. évfolyam. Nagykároly, 1917. okt3ber3. 42. szám. x-7: NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKÉ TÁRSAD A L M I_H E T I L A P. Nagykároly város hivatalos hirdetéseinek közlönye' ü®H<j ©lesni Is CT3Í8SSÜSB5 sa:ev*dlán. Előfizetési árak: Egész évrn ................8-— kor. Fé l évre ....................................4-— , Ne gyedévre ....... 2* — , Egyes szám..................—*20 „ Ta nítóknak egész évre . . 6*— „ Főszerkesztő: \ Felelős szerkesztő: Dr. Adler Adolf < Kédei Károly. Laptulajdonos és kiadó : a „Nagykárolyi Petöfi-nyomda Részvénytársaság“. Szerkesztőség: Kossuth-utcza 3. — Telefon 7 Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. — Telefon 78 Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentö nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. KyilUér sora 50 511. Kéziratok nem adatnak vissza Agazdasági háború. Irta; Margitay Imre. II. Az eszmék és tettek világát éljük! A becsületnek véres mezején a magyar nemzet önmaga számára tépte le a dicsőség virágát I Idegen országokban fehérlő magyar sírkeresztek a tanúi annak, hogy a nemzet díszét és virágát dobtuk a háború fagyasztó, borzalmas vihara elé! Gazdasági állam vagyunk. A bércek által körülölelt rónáinkon sárga kalászokat lenget a szellő. Az élet kalászai ezek, azé a mindenható életé, mely elfogja dönteni a mi világi létjogosultságunkat. Földeinken az ipari növények kimondhatatlanul nagy tömege terem, az eljövendő gazdasági háború főeszköze, az a békés munitio, amely nem szór halált, hanem életet, amely nem romból, hanem alkot és nemzeteket emel a haladás és gazdagság magaslatára. Neveljünk iparosokat! Fájdalmas szívvel kell elismernünk, hogy ipar tekintetében, mi magyarok, kissé lemaradtunk a fejlődés lépcsőjén. Főoka annak abban rejlik, hogy nekünk már régen megüzenték azt a gazdasági háborút, mely a mi ipari tehetetlenségünk kizsákmányolására irányult, s odadobott bennünket a külföld kénye-kedvének. Másik íőoka abban rejlik a mi ipari lemaradásunknak, hogy a magyar nemzet ös időktől kezdve idegenkedett egy iparos állam megteremtésétől. Hiába tárták ki lelkűket, tudásukat a mi lelkes és megértő őseink, hiába borította be örök homály emiatt egy gróf Széchenyi lelkét, a magyar nemzet nem akart a haladás igazi útjára lépni. Gentri nemzet volt a magyar ősidőktől kezdve és ez a gentri- ség nyilatkozott, mely egyénekben és tömegben egyaránt. Lealázónak tartották iparosnak lenni, a társadalom nem ismerte el az iparosság vezető szerepét. Most már más időket élünk 1 A háború megtanított bennünket arra, hogy mily végtelen kicsiny az ország egy megfelelő iparos középosztály nélkül. Megtanultuk, hdgy midőn eljött az az idő, hogy a nemzet saját iparára, termelésére szorult, egyedül az iparos osztály volt az, ki leggazdaságosabban fejezi be ezt a háborút. De mást is tanultunk. Megtanultuk fokozottabb mértékben tisztelni az iparost, mert hiszen legjobb, legértelmesebb katonáink soraikból kerültek ki s az itthon maradottak pedig ennek a nemzeti becsületet védelmező háborúnak technikai anyagát gyártották. Követeljük a teljes iparszabadságot, uj, tudományos alapon sztrvezett ipariskolák felállítását! Követeljük a társadalom elismerését, követelünk teljes politikai jogokat az iparosság számára! Követeljük a nemzet társadalmától, hogy iparosokat neveljen! Ne igyekezzünk fiainkat poros irodák fülledt levegőjébe küidcAi, hanem a mesteremberek műhelyét nyissuk meg gyermekeink számára. De ne négy elemi osztálylyal neveljük az uj, hatalmas iparos osztályt, hanem a négy középiskolának elvégzése után az állam által minden városban létesítendő iparos felső- iskolában taníttassák ki az ipar bizonyos ágazatára. Akkor fogunk nyerni egy olyan társadalmat, mely elfogja birni egy aj Magyarország nehéz alapjait! Követeljük, hogy minden város, nagyobb község a közszükségleti cikkek előállítására a vidéknek megfelelő gyárat emeljen, még akkor is, ha mint városunkban a társadalom nagy megterhelte- tésével járna is. Ez a teher rövid pár év alatt megszűnik és a város rálép a meggazdagodás útjára. Nemzetünk jövője az iparosság kezében van. Azok a jóságos lelkű, izmos, barnakezü emberek, kik oly hősiességet tanúsítottak a harcok mezején, azok az emberek elfogják tudni viselni még százszor nehezebb honi küzdelmet is, hol a teremtésben és nem rombolásban nyilvánul meg az erő! (Folyt, köv.) Városunk képviselőtestülete vasárnap délelőtt a városháza tanácstermében rendkívüli közgyűlést tartott. Debreczeni István kir. tanácsos polgár- mester d. e. 10 órakor üdvözölve a megjelenteket, a közgyűlést megnyitotta. Napirend előtt bemutattatott a polgár- mesternek abbeli jelentése, hogy a m. kir. kassai III-ik horivédkerület kiküldöttje e napokban a városban szemlét tartott aziránt, hogy amennyiben a 12-ik honvédgyalogezred pótzászlóalját Szatmárra tervezik áthelyezni, — ez azonban csak akkor lehetséges, ha az ezzel szoros összefüggésben levő lábadozó osztag mintegy 600—700 betege városunkban helyezhető el — hová lehetne ezen lábadozókat elhelyezni. Polgármester e célra a honvédlaktanyát jelölte ki, amelyben most a Vöröskereszt-egylet tartalókkórháza van elhelyezve, ö azonban a város polgársága szempontjából sokkal helyesebbnek tartaná, hogy a lábadozó osztag nyerjen itt elhelyezést, hogy háziezre- dünk Szatmáron és városunkban legyen civiléknek könnyen hozzáférhető. Tárgyalt aziránt a Vöröskereszt alelnökével, hogy a laktanyát bocsássa a város rendelkezésére, először arra hajlandónak is nyilatkozott, később azonban kijelentette, hogy ragaszkodik a laktanyai elhelyezéshez. Javaslata tehát az, hogy a laktanya a lábadozó osztag elhelyezésére engedtessék át a kerületi parancsnokságnak. A képviselőtestület a jelentést tudomásul vette és polgármester javaslatához egyhangúlag hozzájárult. Ezután bejelentetett, hogy Juhász Lajos, a képviselőtestület egyik buzgó tagja, elhunyt. A képviselőtestület elhunyta feletti részvétének adott kifejezést és elrendelte a legtöbb adót- fizető póttagjának, Vida Károlynak a behívását. Bemutattatott ezután polgármesternek a nagykárolyi 305. számú betétben felvett néhai Kaufmann Izidor örökösei tulajdonát képező belsőségnek 130,000 koronáért való megvételére vonatkozó javaslata és a megkötött adásvételi szerződés. A képviselőtestület névszerinti szavazással 38 szayazattal, tehát egyhangúlag elhatározta, hogy a javaslatot elfogadja és a szerződés jóváhagyásával a házat megveszi. A szerződés 15 nap eltelte után jóváhagyás céljából a vármegye törvényhatósági bizottságához’ felterjesztetik. Következett a m. kir. belügyminiszternek a városi közigazgatási alkalmazottak családi pótlékára vonatkozó rendelete. Eszerint mindazok, kik 1917. évi julius hó 1-ón a városnál oly állást töltöttek be, hogy háborús segélyt kaptak, állami hozzájárulással családi pótlék kiegészítést kapnak, sőt olyanok is részesülnek családi pótlékban, kik a város részéről ilyet nem kaptak. A családi pótlék az első osztályban egy-egy gyerek után 400, a másodikban 240, a harmadikban 200, a negyedikben 160 korona. Á képviselőtestület névszerinti szavazással egyhangúlag elfogadta, a családi pótlékot egyenként megállapította és felhatalmazta városi tanácsot, hogy az igy megállapított összegeket a határozat jogerőre válta előtt és a házipénztár igénybevétele mellett folyósíthassa. Ezek szerint a városi pénztár terhére megállapított családi pótlék összege 7000 K volt, az állami dotáció ennek kiegészítéséhez 24440 korona. A városi alkalmazottak közül a beszerzési előleg megszavazásánál Csengeri Imre Il-od aljegyző, Szakáll Sándor városi állat-
