Nagykároly és Vidéke, 1917 (33. évfolyam, 1-54. szám)
1917-06-27 / 26. szám
XXXlfl. évfolyam. Nagykároly, 1917. jutius 4. 27. szám. TÁRSADALMI HETILAP. Nagykároly város hivatalos hirdetéseinek m© J 0 P C? £$ 1 lfA scsiRgiesí satersfán. ö 531 ö n y e. Előfizetési árak: Egész évro ............................8*— kor. Fé l évre .................................£•— , Ne gyedévre........................2- — , Eg yes szám..........................—’20 „ Ta nítóknak egész évre . . 6‘— „ Feíelős szerkeszt*: üédoi Károly. F(Í32erkes2?5: ) Dr. Adler Adolf '» 7~X^JL||C_ Laptulajdonos és kiadó i a „Kagykáralyi Petöfi-nyomda Részvénytársaság“. Szerkesztőség: Kossuth-utcza 3. — Telefon 7 Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. — Telefon 76 Bérmentetten leveleket előttünk ismeretlentő» nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Hjiittát sora 50 Ml. Kéziratok nem adatnak Ylssu Egy képviselőtestületi határozat. Városunk képviselete múlt hő 24-én tartott rendkívüli közgyűlésében az Első Nagykárolyi Mügőzmalom rt. nagykárolyi bejegyzett cégnek a malom közvetlen szomszédságában levő 2563 D-öl földterület megvételére vonatkozó ajánlatát úgy intézte el, hogy a területért felaján- lott^7000 K vételár és a pénzügyi bizottság által javasolt 10,000 K vételárért, a területet a város nem adja el, hanem csak D-ölenként 5 korona vételárért. Mint Debreczeni István kir. tanácsos polgármester úrtól értesültem, a malom a határozat által kikötött vételárat nem hajlandó megadni, a szerződést nem kötötte meg, hanem a felajánlott és letett vételárösszeget visszakérte, visszakapta és tényleg lel is vette. Debreczeni István kir. tanácsos polgármester, mint a malom felügyelő- bizottságának tagja, ezen ügyben látszólag érdekeltnek lévén tekinthető, ezen ügy előterjesztésénél nem elnökölt s igy nem szólhatott. Én, mint a jelzett malomnak egyik ügyésze, sem a bizottságban, sem a közgyűlésen nem szólottám a tárgyhoz és nem szavaztam, de azt hittem, hogy a gyűlésen akad valaki, aki a hozandó határozat horderejét mérlegelni fogja és a közgyűlést lel fogja világosítani arról, hogy ebben a kérdésben mi a helyes álláspont. Sajnos, ez nem történt meg; és még sajnosabb, hogy nemcsak ezen a kérdésben, hanem más hasonló kérdésben sem emelkedik képviselőtestületünk hivatása magaslatára. Mert miről is van szó P A Magyar Bank és Kereskedelmi rt. budapesti bejegyzett cég, mely hazánk közgazdasági életében már is nagy elismerést kivivott egyik intézete, megvette az Első Nagykárolyi Mügőzmalom 1000 darab részvényéből 957 darabot, tehát a malom majdnem egészben a jelzett nagy fővárosi intézetnek a tulajdona. Most már ez a nagy pénzintézet nem azért vette meg ezt a malmot, mert az reá nézve oly nagy értéket képviselőé, hanem azért, hogy ezen a nagy búzatermő vidéken tért hódítson, a terményeket lehetőleg nagy mértékben összevásárolja, terményüzletet, horüzletet, cserüzletet nyisson és más üzletágakkal is foglalkozzék, az alap pedig lenne egy nagy malom, melyben a megvásárolt búzát, gabonát megörülje. Sző volt és van talán még most is a malommal kapcsolatosan egy olajgyár létesítéséről és esetleg más iparágak behozataláról. Egyelőre a pénzintézet a most meglevő uj malomban már is oly átalakításokat eszközöltetett, hogy 3 kocsi búza napi megőrlése helyett 5 kocsi megőriése válik lehetségessé, de biztos tudomásom van róla, hogy a háború befejezése után egy uj, modern, napi 8 kocsi búza megölésére hivatott uj mai m építése van j tervbe véve. Más varos kecsegteti magához az iparvállalatokat vagy ilyeneket létesítő tőkepénzeseket s ad pótadókedvezményt, I ingyentelket stb. És mi mit csinálunk? Csináljuk azt, hogy ahelyett, hogy magunkhoz édesgetnők legalább előzékeny magatartással az ily vállalatot, elkövetünk mindent azok elidegenítésére. Midőn a malom tulajdona a Magyar Bank és Kereskedelmi Részvénytársaság tulajdonába ment át, megkértem a polgármester urat, hogy midőn a fővárosba utazik, menjen el a nevezett pénzintézet ! vezetőségéhez, vegye rá őket, hogy városunkban lehetőleg terjeszkedjenek; helyezze kilátásba a hatóság és a képviselőtestület erkölcsi támogatását, a városi hatóság előzékenységét és jóakaratát. Nem tudom, hogy polgármesterünk eleget tett-e ebbeli kérésednek vagy sem, de akárhogy áll a dolog, helyes-e, szabad-e nekünk 2565 koronáért egy ily nagy pénzintézetnek a kedvét szegni és magunktól őt elidegeniteni ? Hja! Hallottam a képviselőtestületi gyűlésen oly hangokat, hogy egy ily gazdag pénzintézetnél nem játszik szerepet ez az összeg! Hát ez igaz; ez az összeg nem pénz; de mikor az a nagy pénzintézet látja azt, hogy akkor, mikor a tisztviselői telepen házasbelsőségnek adott az uradalom 4 koronáért egy D-öl telket, akkor a város képviselőtestülete a városom ki- vül, a cigány-putrik mellett levő üres telket — melynek egy része alacsony fekvésű, vizenyős és semmit sem jövedelmez — 5 koronájával akar adni, akkor látja, hogy hiányzik a városnál, hiányzik a képviselőtestületben a jóakarat és az elhatározás arra vonatkozólag, hogy egy nagy iparvállalatot és a még egyebet is létesíteni akaró nagy pénzintézetet támogassa, hiányzik az az előzékenység, amelynek megléte esetén ez a pénzintézet kedvet kapjon a terjeszkedésre. Szóval 2565 koronáért elidegenitünk magunktól egy agilis nagy pénzintézetet, mely városunkban terjeszkedni, az ipart előmozdítani és egy igen jő adóalany lenni óhajt. Pedig figyelembe kellene venni azt, hogy Nagykároly Debrecen s izatmár közé ékelve csak akkor fog fejlődhetni, ha mennél több iparvállalat létesítésével, a városba idegenek betelepítésével és a forgalom mindín oldalon való emelésé^ vei városunk a fejlődés tekintetében fe tudja venni a versenyt. 1 Ha kicsinyes szempontok fogják vezetni a város vezetőségét, illetve képviselőtestületét, ha a képviselőtestület gyűlésein a honoratiós osztály nem fog részt venni és nem fogja felvilágosítani azokat, kik nem magasabb szempontokból fogják fel és bírálják el a kérdéseket, akkor nem fog ide jönni városunkba az idegen tőke és akkor a nagy pótadő talán még emelkedni fog, aminek a következménye az lesz, hogy még azok is igyekezni fognak városunkból eltávozni, akik nem feltétlenül vannak érdekeikkel ide kötve. Azért tehát kérem á képviselőtestületet, vegye újra elbírálás alá a malom által megvenni szándékolt telek kérdését. A latin azt mondja: „Sapientis est consilium mutare in melius! — Videant consules /“ Magyarul: Bölcs ember tulajdonsága a téves nézetnek a megváltoztatása. Vigyázzanak a Consulok vagyis a honatyák! Lássuk be, hogy tévedtünk akkor, mikor a pénzügyi bizottság javaslatát el nem fogadtuk; fogadjuk el a javaslatot és adjuk oda a telket tizezer koronáért! Busásan megtérül a városnak e nehány koronányi különbözet! Dr. Adler Adolf. Csépléet keresek nagyt földbirtokosnál igen jó Sajtonsutlear g niturával és elevátorral. Azonnal mehet Munkás nélkül olcsóbban. Nemi Ferenc gépész-kovács Nagykárol
