Nagykároly és Vidéke, 1917 (33. évfolyam, 1-54. szám)
1917-06-27 / 26. szám
2 NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE Vöröskereszt-napi gyűjtés. F. hó 2-án reggeli 8 órától este 8 óráig városunk buzgó hölgyei gyűjtöttek az Országos Vöröskereszt-Egylet javára. Tűrve a nap tikkasztó melegét szorgalmasan gyűjtötték a filléreket, amelyek estére igen szép összeget tettek ki. 1304 K. a gyűjtött összeg. Múlt évben 863 koronát telt ki az eredmény s igy ez évben a bevétel 441 koronával javult, pedig a közönség az utóbbi 6 hétben erősen igénybe volt véve az adakozást illetőleg. Városunk közönsége minden egyes hazafias, jótékonycélu munkában részt vesz s azt anyagilag is pártolja. Tudja, hogy filléreit a legnemesebb célokra adja, igy a jelen esetben [ beteg katonáink, testvéreink gyógyitására, ápolására. A Vöröskereszt a megváltás jele: a szenvedéstől, a fájdalomtól való megváltás szimbóluma. Ezt a jelet a józan gondolkodású ellenség is tiszteletben tartja s a vörös- koreszttel jelölt vonatra nem dob bombát, a vöröskeresztes ponyvás kocsira nem lő, mert aki benne fekszik, az nem ellensége többé, hanem segítségre szoruló embertársa. A Vöröskereszt ezreknek és ezreknek adja visszá egészségét és menti meg fiatal életét. És ha csak egy pár magyar életet mentene is meg a Vöröskereszt, ha csak egy pár testvérünknek heggesztené be vérző sebét, ha csak egy pár magyar fiúnak forrasztaná össze szétzúzott csontját, nem kellene-e mindent elkövetnünk, hogy munkájában segítsük, hogy szent célja elérésében támogassuk ? Amilyen olcsó most az emberi élet a fronton, épen olyan drága itt lent a front mögött. Drága, mert úgyis kevesen voltunk s most napról- napra fogyunk. — Tele az újság mindennap hősi nekrológgal. Meddig tarthat ez igy ? Sokáig birja nemzetünk, legalább is a győzelem, a béke kivívásáig, de ebben az erőt- pótló, gyógyító munkában nagy része van a Vöröskeresztnek. Az egyiknek visszaadja az egészséget, aki újból kimegy a frontra, a másiknak megmenti az életét, aki hasznos, munkás tagja lesz az országnak. Saját boldogságunkat, boldogulásunkat alapozzuk, országunk határát védjük közvetve amikor a Vöröskereszt perselyébe jó szivvel egy pár fillért adunk. Az összes hölgyeket akik, a gyűjtésben resztvettek, teljes elismerés illeti. Első sorban meg kell emlékeznünk dr. Schönpflug Bélánéról és dr. Péchy Istvánnéról, akik az asszonyokat kérték fel a hazafias gyűjtésre, továbbá Braneczky Józsefről, aki a lányokat leérte föl és dr. Péchy Istvánnéval a gyűjtést intézte. A gyűjtő hölgyek közül ki kell emelnünk a Gábor-nővéreket, továbbá Neupauer Margitkát, Dániel Micit és Weisz Gizit, akik már reggeli 5 órakor kezdték a gyűjtést az állomáson és sikerült is nekik a legszebb összeget gyüjteniök. Hasonlóan dicséretes, •iismerésreméltó munkát végeztek a többi hölgyek is, akiknek nevét alább hozzuk. Nem hagyhatjuk megemlítés nélkül Bucsegh Kálmán főhadnagy-állomásparancsnok nagyszerű ötletét, aki behütött sört vásárolt id. Matolcsy Sándortól s a lányokkal az állomáson a szomjas vendégek közt a Vöröskereszt javára kiárusit- tatta. Mig a városban a szives adakozók egy koronáért legföljebb egy bájos mosolyt kaptak s egy köszönetét, addig az állomáson mindezen „jó“-hoz egy pohár friss sör is járult. A 65 üveg sör egy-kettőre elfogyott: boldog volt, aki egy koronáért ilyen kedves kiszolgálásban részesült. Szóval az ötlet nagyszerűen bevált, s jövőre mindén egyes ember a jótékonycélra szánt koronájával valószínűleg az állomásra fog menni, mert ott a meleg mosolyhoz — hideg sört is kap I A gyűjtésben a következő asszonyok és leányok vettek részt : dr. Adler Adolfné, dr. Antal Istvánné, Baráth Juliska, Balika Sán- dorné és Kató, Biróné-Kovács Klára, Brém Juci, Brődi Sári, Bucsegh Kálmánná, Gsernus Irma, Gsics Lajosné, Dániel Mici, dr. Egeli Imréné, Éles Matild, dr. Falussy Alajosné, Fazekas Juliska, Gábor Inka, Vili és Anni, Gáspár Magda, Gellért Ancsi, Gorzó Marosa, Grabovszky Annuska, Grieszháber Annuska, Gyurcsó Jolán, Haugg Bözsike, Hegedűs Erzsiké. Hetey Irén, Huszthy Erzsiké, Illés Marcsa, Ilosvay Böske, Irsik Ilona, Karancsi Erzsiké, Kálmán Erzsi, Kálnay Gyuláné. Kerekes Jolán, Keresztényi Gáborné, Kindris j Marcsa, dr. Kovács Józsefné, Kovács Irma, Kormos Eta és Margit, Kronovitt Ilona, Kubinyi Marcsa, László Marcsa és Margit, Luczay Margit, Lutz Böske, Mangu Lili, Marchis Elza, dr. Melinda Llszlóné, Nagy Bözske, Nagy Piroska, Nemónyi Lili, Neupauer Margit, Okolicsányi Böske, Papp Béláné és Lea, Papp Róza, Papp Juliska, dr. Péchy Istvánné és Edith, Petz Ilonka, dr. Pinkóczy Sándorné, Püspöki Margit, Riesenbach Rezsin és Margit, Rokk Ilonka és Kati, Stcpánnő, j Szilágyi Stefi és Manci, Szűcs Böske, Tóth j Annnska és Vili, Varga Imréné, dr. Várady Jánosné és Jolánka, Weisz Gizi és Weisz Gizella. * * * Elszámolás a Vöröskeresztnapi gyűjtésről. Ae egyes urnákban a következő összegeket gyűjtötték: a.) Az állomáson 326 K., b.) „Magyar Király“ előtt: 235'98 K., c.) Megyeház előtt: 144'51 K, d.) Grófi park mellett: 13P90 K., e.) Városháza előtt; 112 81 K., f.) Royal kávóház előtt: 110-69 K., g.) Janitzky boltja élőit: 9877 K., h) Kerekes Ödön boltja előtt: 83-94 K., i.) Bucsegh Kálmán állomásparancsnok söráru- sitásából befolyt 65 K. összesen 1309 60 K. Kiadás: 60 plakát 5 K. rajzszög 60 f. összesen 5'60 K. Marad tisztán : 1304 K., amely összeget dr. Adler Adolf urnák, mint a helybeli Vöröskereszt alelnökhelyettesének adtunk át a központba való továbbítás végett. A gyűjtésben résztvett összes hölgyeknek ezúton mondunk hálás köszönetét. Nagykároly, 1917. julius 3-án. dr. Péchy Istvánné, dr. Schönpflug Béláné, Braneczky József. Asztalos György esperes verse a zsidótemplomról. (A Nagykároly! zsidótcmplom félszázados jubileumára.) (Az Egyenlőség c. lap 1917 juuius 30. sz.-ból.) Schönfeld Lázár, a tudós nagykárolyi főrabbi Írja nekünk ; F. óv juliés 4-én lesz ötven éve a nagykárolyi zsidótemplom ünnepélyes alapkőletételének. Az egyik díszes márványkövet — a hitközségi ünnepi jegyzőkönyv szerint — gróf Károlyi György, a másikat Peris Mayer főrabbi tette le. A megye és város összes felekezetei és hatóságai képviselve voltak a ritka ünnepélyen, amely az emancipációs idők magyar liberalizmusának fölemelő megnyitko- zásának szép napjává vált. Szép, egyenlőséget, testvériességet és vallásszabadságot magasztaló beszédek hangzottak el ez ünnepi alkalomkor. Az ünneplő közönség hazafias, emberszerető, emelkedett nemes érzelmeinek a ma is élő és 72 év óta itt áldásos működést kifejtő Aszta- I los György református esperes adott gyönyörű ! kifejezést abban a szép alkalmi költeményben, | amelyet nemcsak irodalmi magas becsénél fogva tartok méltónak a megörökítésre, de azért is, mert nagyértékü történelmi dokumentuma az igazi józan, romlatlan magyar elfogulatlanságának és színtiszta liberalizmusának, amely mindig megtalálja az ö baltazári prófétáját. A 95 éves Asztalos Cyörgy, a nagyhirü szónok és törtónettudós még ma is friss egészségnek örvend és e költeménnyel, amelyet ötven évvel ezelőtt írt, méltán kiérdemelte a zsidóság háláját és szeretetét. így szól a vers : Alkalmi költemény. A nagykárolyi zsidó templon alapköve létété’ lére, mely gr. Károlyi György által 1867- julius 4-én történt. Mi zaj ? . . . mi szép ? . . . s e harsogó zene, Melynek édesbuí méla hangjain, Magas örömre gyűl az ifjú szív, Könny pereg a vének szakállain ? Honnan, honnan ez öröm mámora ? A lelkesültség édes ihlete, Amely varázs erővel annyi sok Szivet-lelket csodásán ihlete ? ! örülj 1 . . . ürülj erősen Izrael Az Adonáj előtt borulj le ma, Innep nap ez, szent innep nagyszerű, Meiy rád mosolygó fényben virrada. Oly sok keserv és annyi gyász után Egy szép nap hinti dicssugárait S a lerázott rabbilincs nyomdokán, Fejti a szabadság virágait. Szabadság I égnek drága gyermeke I Ismerted-e te nép e szent nevet ? Ismerted ah ! de csak nevét talán Rég elrabiálí tőled e gyermeket ; S te Babylon kesergő nemzete Mig e fölött but és keservet nyögél : Elátkozott rabként e földtekén, Szabad hazát és nyugalmat nem leiéi. De él az Ur 1 — ott fent az Adonáj Ki volt —• van és lesz — ez azt teszi, Népét, ki őt imádja s esdve féli, Az ígéret földére vezeti. Hisz1 él Mózes, bár a szent hamvakat Az enyészet rég eltemette már, Porából annyi ezredév után E nép egy újabb prófétára vár. Prófétád Izrael elérkozett* Közied van ő, kezében vesszeje, Nem érzed-é mily enyhe a pohár, Melyet szomju ajkadhoz emele ? Nem látod-e a hegynek ormirul A szent földet, az édes Kánaánt ? Hol a hazának minden gyermeke Egy szent testvéri frigybe olvad át ? Látod! . . . látod, im itt állsz rajta már, Nem vagy többé leláncolt szolganép, Szabad föld ez, szabad minden polgár Ki ez édes haza földjére lép. Bármily nemzet, vallása bárminő, Bármint dicsérje, áldja Istenét, Lelke, mint megtért tengerár pihen, Nem féli az üldözés ördögét. — Oh ! tedd le bátran templomod kövét Izrael népe! szent nép, most már rokon. Szabad föld keble zárja a követ Viruljon béke szent oltárodon ! S hogy legyen ez szent mindenki előtt, Ki küszöbét tisztelve lépte át; írd homlokára szent törvény gyanánt „Szeresd szabadá lett nép a hazát!-‘ Asztalos György református lelkész nyug. esperes. * Deák Ferenc. HÍREK. Miniszteri elismerés. A m. kir. pénz- ügyminister a hadikölcsönjegyzések sikeres előmozdítása körül kifejtett eredményes közreműködésükért okiratilag fejezte ki köszönetét Vetzák Ede és Moskovits Menyhért vezérigazgatóknak, valamint Schönfeld Lázár főrabbinak. Kinevezés. A m. kir. kereskedelemügyi miniszter Holéczy Gyula kir. főmérnököt műszaki tanácsossá kinevezte. Tisztelgés. Madarassy István központi főszolgabíró előtt hétfőn testületileg jelent meg a járás jegyzői kara, hogy őt tiz éves szolgálati jubileuma alkalmából üdvözölje. A jegyzők nevében Bodoky Kálmán nagy- majtényi körjegyző szép szavakkal üdvözölte az alantasai között köztiszteletben és közszeretetben álló hivatalfőnököt, mely üdvözlést Madarassy István meghatottan köszönte meg. Ezek után a jegyzői kar meghívása folytán a jubiláns az összes jegyzők társaságában lefónyképeztette magát, majd társasebédhez gyűltek a helybeli „Katholikus Legényegylet“ helyiségében, melyen mintegy harminc személy, ezek között Ilosvay Aladár vármegyei alispán, Dr. Falussy Árpád nyugalmazott főispán, Mangu Béla vármegyei másod főjegyző, Gáspár Pál árvaszéki elnök, Kálnay Gyula főispáni titkár és mások is részt vettek. Madarassy Istvánt a jegyzői kar, valamint a jelen volt központi tisztviselőtársak egyaránt ünnepelték és sok pohárköszöntőben méltatták az ünnepelt érdemeit. Jó cigányzene és jó ebéd járultak hozzá a hangulat emelkedéséhez, minek következménye az volt, hogy az ebód csak a késő esti órákban ért véget. Az ünnepelt főszolgabirót többen táviratilag is üdvözölték.
