Nagykároly és Vidéke, 1916 (32. évfolyam, 1-53. szám)
1916-04-05 / 14. szám
XXXil. évfolyam. Nagykároly. 1916. április 5. 14. szám. NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKÉ TÁRSAD A L M IJH E T I L A P. Nagykároly varos hivatalos hirdetéseinek közlönye. Megjelenik minden szerdán. / o Előfizetési árak: Egész évre...............................8'— kor. Fél évre....................................4-— „ Negyedévre ..........................2- — , Egy es szám..........................—-20 „ Ta nitéknak egész évre . . 6-— „ Főszerkesztő : Dr. Adler Adolf Felelős szerkesztő: Rédei Károly. Laptulajdonos és kiadó: a „Nagykarolyi Petöfi-nyomda Részvénytársaság“. Szerkesztőség : Kossuth-utcza 3. — Telefon 7 Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. — Telefon 76 Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 50 all. Kéziratok nem adatnak vissza. A német példa. A negyedik német hadikölcsön jegyzése tizenegyedfél milliárdot kitevő összeggel zárult. Szinte maga előtt látja az ember, hogy ennek a hatalmas eredménynek a hirétől a Párisbán konferen- ciáző urakon mennyire megnyúlnak és micsoda színváltozásokat játszanak az ábrázatok! Amire, valljuk be, ellenségeinknek éppen elég okuk van. Mert ez a nagy siker a legalkalmatlanabb időben csap le rájuk. Akkor, amidőn hazug híreszteléseikkel az ő elcsüggedt népeikben már már uj szárnvalásra keltették a reménykedést, hogy amit kudarcban kiérdemesült fegyvereiktől többé nem várnak, a győzelemhez majd hozzásegíti őket a németek gazdasági kimerülése. Ez üres altatással szemben ellenségeink között még a legcsökönyösebbek is be fogják látni, hogy amely nép minden előzetes toborzás és különösebb erőfeszítés nélkül, pusztán hazafias lelkesedésből ekkora teljesítményre képes, annak gazdasági kimerülésébe, mint a legeslegutolsó szalmaszálba már csak a végsőig jutott kétségbeesés kapaszkodhatik. Visszaemlékezés Palczer Ernőre. Igen tisztelt Főszerkesztő Ur, a hivatottabb és közelebb állók kegyeletes hasábjai után fogadja el b. lapjában e néhány búcsúszómat, melyet a megboldogult Palczer Ernő városában, Nagykárolyban óhajtok megjelentetni, a felejthetetlen, jó nagy károlyiak számára. Március 20-án két egymást követő távirat szólított ki iskolámból. Ép a komikum elemeiről tartottam előadást. Palczer az éjjel meghalt! A derű elszállt, a mosoly megfagyott arcomon. Visszamentem s remegő ajakkal, könnyes szemmel tanítottam növendékeimet tovább — mosolyogni. Tudom, a táviratok küldői engem is vártak. Olyan iutézetben működöm, ahol nyolc osztályt nyolc professor tanít. A többi küzd, egyik fogoly, egy pedig elnémult hős. Nem mehettem. Mig Nagykároly városa illő kegyelettel készült nagy fiának méltó eltakarítására, addig én lélekben végigjártam az utat a megboldogult karosszékétől a gyönyörű templom titokzatos félhomályáig, azon ki a Mesterrészi- temető bejárójáig s azontúl — a magasságos egek könyörülő, irgalmas Istenéig. . . Egyházam legszebb virágaiból fontam koszorút ravatalára szentmisémben, imáimban. * * * Az utolsó hat esztendejét vele töltöttem. S e hosszú évek alatt, mint az alpesi tájak szépségei, lassankint kibontakoztak előttem nagy lelkének gazdagságai. Megadatott nekem, hogy néha-napján gyermekies örömmel feltáruló szivébe bepillanthattam. Mennyi igaz gyöngy csillogott a mélyén kevesektől észrevéve 1 A mindennapos, mindinkább bizalmasabb természetűvé váltó érintkezéseink életem örök értékei maradnak. A derekas és kemény munka nyugalmát élvező Palczer Ernő megtudta ülni azt az akkordot, amely visszhangra talált a pálya kezdetén álló fiatal lélekben. Az életben is vannak nevelőink; Palczer Ernő a legjobb paedagogusom volt, mert példájával vezetett, életével tanított engemet. Csak a hozzá legközelebb állók tudták, hogy az utóbbi esztendőkben sokat szenvedett. Soha sem panaszkodott. Mikor heteken keresztül nem tudta szenvedései miatt álomra hajtani fejét, éjjeleket töltött imádságban. Senki sem tudta, senki sem látta, csak a jutalmazó •Isten. Palczer Ernő pap volt a javából s ez az, amit legtöbbre becsültem benne. Külsőségeken nem akadt fönn, a bensőségekben azonban mélyen elmerült. Nem volt szőrszálhasogató, türelmetlen, vakbuzgó, de hitt rendületlenül. Sziklaszilárd hitét — sokszor említette — a franciából tősgyökeres magyarrá lett nagyasszony, édesanyja oltotta bele. Az erkölcsi rend pedig az ő életével gyönyörű harmóniába olvadt. Papi jellemének a megMielőtt cipőt vásárolna, saját érdekébe keresse fel cipoüzletemet! XKEeghővitett cipész-üzletemet a Széchenyi__ utcából a Deáktér Wóber Tibor ur házába (a Royal-szálloda tőszomszédságába) helyeztem át. Mivel üzletemet tettemesen megnagyobbítottam és ezt a legjobb minőségű árakkal rendeztem be, kérem ezután is a n. é. CLftnna«|án Tm« A rvná közönség szives pártfogását, tisztelettel UliöJJrtilA JiglIwUallOi T Annál nagyobb az öröm és a lelkesedés, melyet a német hadikölcsön i sikere nálunk felidézett. Ez újabb meggyőző dokumentuma annak, hogy a németekkel az élükön a középeurópai ! szövetségesek micsoda megingathatlan j bizalmat éreznek magukban igazságos ügyük diadala iránt s hogy ezért nemcsak felülmúlhatatlan hadseregeik, hanem a front mögött élő polgáraik is készek minden emberileg lehetséges áldozatra, így aztán csak természetes, hogy amint kacagásba fulladt a hires kiéheztetési terv, ugyanaz lesz a sorsuk a központi szövetségesek gazdasági kimerülésével űzött élesztgetési kísérleteknek is. Senki sem vetheti szemünkre, hogy mi magyarok bármikor i- mögötte maradtunk volna ebben a íeuenetes éleí- I halalharcban a németek csodálatos példa- ; adásának. Hiszen fegyverben épugy, mint j önmegtagadó polgári munkában velük és l egyek voltunk az első ágyudörgés óta. Hanem ezért ezt az utolsó német példát mégis fennem lobogtatjuk, nehogy egyetlen magyar embernek a tekintete is lemaradhasson róla. Bizonyo-ra vehetjük, hogy egy újabb hadikölcsön ügye mihamarabb aktuálissá válik nálunk is. Akkor majd hasznunkra lesz ez a ragyogó német példa, mert serkenteni fog, hogy ebben továbbra is lépést tartsunk vele és hogy igy hazafias áldozatkészségünk állhatatosságával mi is megváltsuk magunk számára azokat a jogcímeket, melyeknek révén a német nép az idők folyamán Európa legerősebb, legirigyeltebb és leg- respektáltabb nemzetévé emelkedett. Legyünk hát készen e fényes példa I követésére minden pillanatban. A vér- és pénz áldozatokkal eddig elért sikerek további biztosítása, az áldásos béke kiküzdése érdekében a további áldozatoktól nem szabad visszariadnunk. Áldozzunk kész szívvel, hazafias bizalommal s amikor áldozatra szánjuk el magunkat, lebegjen előttünk az a felemelő, az a lelkesítő, megnyugtató gondolat, hogy az igazság győzelemre vezető ereje, a gondviselés oltalmazó támogatása velünk, mellettünk van. Ezt mutatja az a szerencsés körülmény, hogy mi már csak sikereink megtartásán fáradozunk. Könyvet a harctérre! Minél tovább tart a háború, annál sűrűbben hallható a harctéren levő katonák kérő szava, hogy küldjünk nekik olvasni valót a lövészárokba. A könyv a legjobb eszköz arra, hogy összeköttetést teremtsen a messzi idegenbe táborozó
