Nagykároly és Vidéke, 1916 (32. évfolyam, 1-53. szám)

1916-04-05 / 14. szám

2 katona és szülőföldje között. A katonai parancsnokságok ismételten megállapitották, hogy az olvasás feltűnően jő hatással van a magyarcsapatok szellemére, mert a pozitiós harc egyhangúsága közepeit is \ megvédi őket a fásultságtól és fokozza lelki erejüket. Mivel a csapatok eddig csak szór- j ványosan és rendszertelenül tudtak magyar könyvekhez jutni, az Országos Hadsegélyzö Bizottság és a Vörös Kereszt Egylet közös mozgalmat indítanak oly célból, hogy az ellenség előtt álló magyar katonákat rend­szeresen ellássák olvasmányokkal. Tisztelettel kérjük a vidéki magyar \ sajtót és a müveit olvasó közönséget, amely a háború folyamán már annyi megkapó jelét adta nagyszerű áldozatkész- ség ének, hogy támogasson minket hazafias, emberbaráti és kulturális szempontból [ egyesült fontos vállalkozásunkban. A közös nagy cél érdekében szükség van erre az \ újabb áldozatra is. Mindenkinek vannak otthon könyvei, ' füzetei és képes újságjai, amelyek régóta \ érintetlenül és haszon nélkül hevernek a | polcokon és amelyek valódi kinccsé lesznek, \ ha a harctéren levő katonák kezébe i kerülnek. Tisztelettel és hazafias bizalommal \ kérjük Magyarország nemes érzésű hölgyeit és lelkes tanuló ifjait, hogy gyűjtsék össze otthon és ismerőseik körében az ilyen nyomtatványokat és ajánlják fel a harcoló katonáknak. A nagylelkű adományokat a Szeretet- adomány osztály Budapest, V., Lipótkörut 1. szám alatt veszi át és továbbítja az\ ellenség előtt álló csapatoknak. A m. kir. posta díjmentesen szállítja a küldeményeket, \ ha a csomagokra ráírjuk, hogy „Szeretet- j adomány a harctéren levő katonáknak,: portómentes.“ Amit erre a célra áldozunk, azt [ Magyarország fegyverben állő ifjúságának - adjuk, a nemzet virágának, amely csodá­latos áldozatkészséggel védi meg hazáját \ és mindannyiunk életét és vagyonát. értés, a szelíd elnézés volt legszebb vonása. Keserűen emlegette korunk léha erkölcsi . kilendüléseit, de gyermekiesen tudott örülni a | legkisebb jónak is. A hetven éves, érdemekben megőszült pap egyszer bocsánatkérés miatt kopogtatott ajtómon. Pedig nem volt rá oka. — j Talán ekkor volt előttem legnagyobb a lelke, mikor ilyen mélyen megalázta magát. Mint ember a puritán egyszerűség tipusa. De sokan lemintázhatnánk életét! Büszkén emlegette: Senkitől sem kértem soha életem­ben a magam részére semmit sem. Adósa nem voltam senkinek, csak az Istennek tarto­zom örök hálával. — Amit elért, amit alkotott, I mindent a maga erejéből, lankadatlan munka- i kedvéből végezett. Intentiói szeplőtelenek voltak, j rendjelek, zajos kitüntetések nem 's sarjadtak munkái nyomán. A becsületesen végzett munka felemelő tudata volt az ő boldogító jutalma. Szeretett dolgozni s a munkát mindenkiben örömmel értékelte. Tisztelte a nagyságot s meghódolt a nemes előtt. A tekintély tisztelet fanatikusa volt. Sohasem tudott a néhai jó Vanke báesiról könnyek nélkül szólni. Széleskörű tudását, alapos ismereteit a nagykárolyi hozzáértők ismerhették legjobban. Szinte tépelődően lelkiismeretes e téren. A rendszeresség embere. Ha valamihez hozzászólt, szakszerűen értekezett, de leginkább gyujtóan szónokolt. A 3000 kötetet meghaladó könyv­tárába — maga mondta — nem volt olvasat- lanul ellajstromozott könyve. Különösen a tör­ténelmi stúdiumokat kedvelte. Bennünket j NAGYKÁROLY ES VIDÉKÉ Az Országos Hadsegélyző Bizottság és a magyar szent korona országainak Vöröske­reszt, Egylete megbízásából: Here xey W'erenc. <A><A><k + férfi cipők jóslással valódi bőrből páronként 29J(oronáért Eigner Simonné házában. Ugyanott finom vászon ós abrosznomíiek kaphatók olcsó árban <A><A><A> Képviselőtestületi közgyűlés. Városunk képviselőtestülete vasárnap d. e. 10 órai kezdettel a városháza tanácstermé­ben rendes közgyűlést tartott. Debreczeni István kir. tanácsos polgár- mester a megjelentek üdvözlése mellett gyöngén látogatott közgyűlést megnyitván, napirend előtt melegen emlékezett meg Palczer Ernő kegyestanitórendi lelkészről, ki mint fögimn. tanár, mint az elemi iskola igazgatója, mint a* helybeli kegyesrendi társház főnöke, ebtyeli- minőségében, de mint a város Képviselőtestü- létének egy időben tagja is hervadhatja érdemeket szerzett a város kulturintézményeii pártfogásávaí és szellemi támogatásával, ezen­kívül a hitelet ós magyarság érdekeinek elő­mozdítása terén eléggé nem mérlegelhető és eléggé nem méltányolható- szolgálatokat telje­sített. Indítványára a közgyűlés elhatározta,, hogy az elhunyt emlékezetet jegyzőkönyvben megörökíti. Áttérve a napirendre, bemutattatott pol­gármesternek a képviselőtestület tagjaiban be­állott változásokról szóló jelentése, melyszerint Madarassy Gyula a városi képviselők névjegy­zéke megállapitása ellen fellebbezést advan be, fellebbezésének hely adatott, Madarassy Gyula a városi legtöbb adót fizetők közzé fel­vétetett s ennek az alapján az utolsó legtöbb adót fizető Somossy Miklós a póttagok közé került. Tudomásul vétetett továbbá, hogy özv. Kaufmann Izidorne megbízottjául Singer Márton kereskedőt nevezte meg. Ezután bemutattatott a polgármesternek az 1915. évi esetnényi és statisztikai jelentése, melyet érdekessegéuél fogva lapunk legközelebbi számában részletesen ismertetni fogunk. Dr. Adler Adolf képviselőtestületi tag a jelen­tés felolvasása után utalván arra, hogy a megfogyatkozott létszámú tisztviselői kar mily horribilis tevékenységet fejtett ki a háborús viszonyok között s hogy kötelezettségeinek csak úgy tudott megfelelni, ha hivatalos órán túl is minden erejét megfeszítve dolgozott, indítványozta, hogy a képviselőtestület Debre- czeni István kir. tanácsos polgármesternek és az egész tisztikarnak működése lelett jegyző­könyvileg elismerését és köszönetét fejezze ki. A közgyűlés az indítványt lelkesedéssel egy­hangúlag elfogadta. Debreczeni István kir. tanácsos polgármester kijelentette, hogy bárha 6, valamint a tisztikar csak kötelességét telje­sítette, jól esik a képviselőtestület elismerésé­nek megnyilvánulása miért is amidőn azt úgy a maga, mint a tisztikar nevében meg­köszöni, kijelenti, hogy ez csak buzdításul fog szolgálni nekik a jövőre nézve és elfognak követni mindent, hogy az eiismorést továbbra is kiérdemeljék. A pénztárvizsgáló bizottságba Brichta Miksa, Pénzéi Mihály és ifj. Vida Sándor tagok beválasztattak. Azon jelentés, hogy az 1915. évi hazi- és községi közmunka számadás elkészíthető nem volt, tudomásul vétetett és elkészítésére június hö 1-ig a halasztás megadatott. A nyugdijügyi bizottság jelentése- tudo­másul vétetett és elrendeltetett, hogy az ezen "r fiatalokat sokszor bámulatba ejtett az az élénk érdeklődés, amellyel még a legújabb technikai vagy természettudományos törekvések eredmé­nyeit is vizsgálta. Sokat tanult késő korában is, sokfélét tudott s egy tudomány területen sem volt elfogult. Nem tudom, maradt-e utána valami irodaimi müve a hagyatékban a nekrológokban említett és idézett meinoirjain kívül, de bizonyos, hogy dolgozott irodalmilag is. Lehet, talán csak a maga gyönyörűségére. Egyszer különös foglalkozásban értein. Kályha előtt ült s az ö tipikus betűivel tisztázott teljes ivlapokat — vaskos kötetekre menőt — rakos­gatott a tűzre. Nem említette, hogy mi volt. Később azonban egy véletlenül kezembe akadt fellevél elárulta, hogy Nagykároly históriájával foglalkozott behatóan. Sok követelménnyel lépett fel vezető állású, vagy irú emberekkel szemben; úgy látszik, önmagával szemben legtöbbel. Volt valami tragikumféle az életében. S ez kettős forrásból fakadt. Visszavonult remete élete, a mindig elmélkedő, tépelödő fö, a tisztánlátás, a minimálisnál is kevesebb üdülés, szórakozás az egyik. Az ö szeme veszélyt, bajt látott ott, ahol mi könnyedén elsurranlunk. Szerette volna az embereket az ő lelkére formálni. Ez nem sikerült. Sokat várt meguj- hodó hitélettől, kultúrától. Ez pedig — szerinte — kevés eredményt nyújtott. Nem tudott belenyugodni, hogy a változó korral azoknak a piléreknek megrendülését érezte, amelyekhez ő is hordott java korában, mint a nemzeti művelődés önzetlen napszámosa néhány alap­vető téglát. Sokszor el-elkeseredett elmélke­dései nyomán s ilyenkor kiszakadt leikéből a nemes harag. Fragik,urnának másik oka, hogy sokszor illetékes helyeken is félreismerték, vagy nem méltányolták. Ez pedig rendesen a való nagyság velejárója. Tett is erre néha­napján célzást s bizony nem minden fájó érzés nélkül. * * * Két emléket őrizek a megboldogulttól. A múlt év júliusában Nagykárolyból való távo­zásomkor arcképével tüntetett ki. Utolsó leve­lében pedig, amelyet 2 hónappal ezelőtt kap­tam tőle, bizalmas baráti megszólítással külön­böztetett .meg. S mig e két emléket hálás szeretettel őrzendőm, nem tagadom, büszke vagyok az elköltözött atyai barátságára. Megtért övéihez s azokhoz a piarista professorokhoz, akiknek önzetlen munkája, kifogástalan papi jelleme, szerzetesi egyszerű­sége s az elnyomatás korában tüzes magyar­sága — amint a boldogult hálásan mondogatta — 54 esztendővel ezelőtt az erett ifjút a rendbe hívta. Sokat élt s nem hiába élt. 74 ezztendőnek tartalmát alapítványi tőke gyanánt hagyományozta maga után, elsősorban a magyar Kegyestanitórendnek, azután meg annak a városnak, amelyet oly nagyon szeretett — Nagykárolynak. Szentiványi Béla magyaróvári kr. fögimn. tanár.

Next

/
Thumbnails
Contents