Nagykároly és Vidéke, 1916 (32. évfolyam, 1-53. szám)
1916-03-01 / 9. szám
XXXII. évfolyam. Nagykarol . 1916. március 9. szám. Nagykároly varos hivatalos hirdetéseinek közlönye. IVüegjelenik minden szerdán. Előfizetési Egész évre ................ Fé l évre.................... Neg yedévre .... Egyes szám .... Tanítóknak egész évre árak : 8-— 4-— 1- kor. F -»rkesztö T»r a „Nag if Felelős szerkesztő: Rédei Károly. jdonos és kiadó : nyomda Részvénytársaság“. Szerkesztőség : Kossuth-utcza 3. — Telefon 7 Kiadóhivatal: Széchenvi-utcza 37. — Telefon 76 Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyiltlór sora 50 till. Kéziratok nem adatnak vissza. „A háború után.” A háború eddigi folyama alatt már sokféle remény, sokféle bizakodás semmisült meg, nemcsak ellenségeinknél, hanem ami részünkről is. Nem a nagy és döntő események vonatkozó reményekre gondolunk, hanem a mindennapi életben. Sajnos, ezzel a remények alkonyával még mindig nem vagyunk készen. Van egy nagy remény, ami éltet és táplál bennünket és ezzel a reményei is fel I kell hagynunk. Bármerre járunk, bárkivel beszélünk a háború eseményeiről, a mai helyzetről, de különösen a gazdasági viszonyokról és a drágaságról, egy vigasz, egy remény1 az, ami mindenkit éltet: „A háború után.“ Szinte érthetetlenül és megmagyarázhatatlanul terjedt el a köztudatban az, hogy háború után egy csapásra megváltozik minden. Hogy lesz minden termény, az árak rohamosan fognak esni, nem kell majd takarékoskodnunk, nem leszi lesz drágaság és nem lesz szükség al liszt-, kenyér- és egyéb élelmiszerek kímélésére. Lehel, hogy igy lesz, de annyi bizonyos, hogy csak jóval a háború után. Ennek a reménynek is sirba kell dőlnie épen most, mikor az előjelek szerint valóban közeledünk a háború vége felé. A háború után közvetlenül, ha lehetséges, még nehezebb lesz a helyzetünk. Nem lehet elfelejtenünk azt, hogy a háború mindenféle nemzetközi kereskedelmi és gazdasági szerződést felborított, szétszakított, pedig ezek a szerződések teszik lehetővé a rendszeres és megfelelő kereskedelmi és gazdasági forgalmat. Ezeket most pótolni kell majd és pótlásuk, megújításuk, vagy uj megalkotásuk nem egy-két hét müve. Lesznek természet s cikkek, amelyeken azonnal érezhet"- lesz a háború befejezésének hatása, de például épen az élelmiszereknél a háború befejezésének hatását, legjobb esetben egy évvel a békekötés után fogjuk csak valamiképen érezni. Más cikkek viszont épen munkaerők hiányában, vagy nyersanyag hiányában még sokáig magas árakon fognak maradni. • Mindez szomorú, megállapítandó tény. Ahogy igv keresztül tudtuk küzdeni ezt a háborút, amelynek az egyes időszakai bizony szomorúbban, kritikusabban festettek, mint a mai diadalmas idők; ha zúgolódás nélkül fogadtuk el a háború okozta kényszerhelyzeteket akkor, amikor a háború vége még beláthatatlan volt, akkor könnyen és csendben kell majd végigszenvednünk a háború végének legközelebbi következményeit, amelyek ugyan épen olyan súlyosak lesznek, mint a háború folyamán voltak, azonban abban fognak különbözni a mai idők viszontagságaitól, hogy akkor valóban fog éltetni bennünket a közeli változás reménye. Ma nem szabad délibábokat, illúziókat festenünk magunk elé, hanem el kell fogadnunk az eseményeket és a helyzetet úgy, amint van és ba a helyzetbe belenyugszunk, rózsás jövő kifestegetése helyett a jelent kell minél diadalmasabbá, minél grandiőzusabbá tennünk, minden erőnk összegyűjtésével és megfeszítésével. Könyveket kérő levél Csernovitzból. Pálur István volt nagykárolyi ref. s. lelkész, csepei lelkipásztor, ki jelenleg Cser- novitzban tábori lelkész, melyen megható levelet küldött felelős szerkesztőnknek, amelyben a magyar sebesült katonák részére könyveket kér Nagykároly város közönségétől. A rét. s. lelkész, vallástanárhoz és az evang. lelkészhez cimzet levelet egesz terjedelmében közöljük azon edes reményben, hogy a kérő PARCZA.-S* Pásztorv Árkád. p __________________I Szatmárvármegy énkben szokakat elszomorító gyász ért ezen napokban mert febr. 22-én 72 éves korban — Nyíregyházán — elhunyt annak egyik turvékonyai csendesjlakosa: Pász- tory Árkád gör. kath. Szent Bazil-rendü szerzetes : az isteni és a felebaráti szeretet apotheosisa, s nem egy tekintetben ala Don Boseo1 Szenteljünk néhány kegyeletes sort az ő szelíd emlékezetének, hisz’ vármegyénknek polgára volt ö, s itt óhajtott pihenni még haló poraiban, is. A máramarosmegyei Kislonka községben született és a gimnáziumi tanulmányainak sikeres befejezése után a Szent Bazil-rendbe lépett, hol elvégezte a atheologiát, mire áldozó pappá szentelték. Előbb Máriapócson, a hires kegyelemhelyen, majd Bikszádon és Kis- bereznán e két utóbbi helyen mint házfőnök lelkészkedett. Ezután Turvékonyán kolostoron kívüli szerzetes volt, hol a szegények részére nagyobb szabású szeretetházat tartott teán, s ugyanott temlomot is építtetett melyet 1914. év őszén mélt, és ft. Miklóssy István gkath. magyar püspök szentelt fel s melynek kriptájában kívánt ö siri álmot álmodni. Egy sajátos misztikus egyén volt ő, kinek neve sokat szerepelt a nyivánosság előtt is nem csak a részben, hogy családi örökségből származó, s okszerű gazdálkodással három millió koronára megnőtt vagyonát a hajdú- dorogi gk. magyar Püspökségnek adományozta hanem azért is, mert lelki és emberbaráti tanácsaiért, melyekkel vigasztalt és célhoz juttatott: a nép széles rétegei tisztelő bizalommal és rajongó szeretettel vették őt körül. Nem régen egy szatmárnémeti izraelita Nagykároly ban a vasútnál beszélte, hogy még az izraelitáknak is szeretetteljes jótevője volt 1 Azonban voltak ellenségei is kik, páratlan népszerűsége miatt kicsinyelték őt, s népámitónak s jósnak tették meg, sőt legutóbb hazafiságában is meggyanúsították őt, ki pedig vagyonát mint Gróf Széchényi István a m. kir. tud. Akadémiára, úgy ő a magyar Püspökség kifejezetten magyar céljaira kiváló nemes keblüséggel odaajándékozta, bizonyságot szolgáltatva hazaíi- ságáról azzal, hogy „facta loguuntur.“ Vármegyénknek egyszerű, de a magyar kultúra tekintetéből nagylelkű és feledhetetlen egyénisége hagyott el benne minket: egy jóságos szív hamvadt el benne mely a pártfogásra, tanács és emberszeretetre szorultakért: a magyar hazáért, egyházért vert egy munkás életen át minden gáncs és ártó gyanúsításokkal szemben is. Elköltözködésében a gyász messze kinőtt Szatmármegye társadalmából, s a gyász messze kiterjedő főllegén át valami magasztos és megdicsőültséggel teli kép néz reánk : egy ideális, egész férfiúnak napfényes- ségii alakja. Nem csoda tehát, ha a hajdudorogi Püspökség saját halottjának tekintette Pásztory Árkádot, s ha temetésen ezrek és ezrekre menően olyan osztatlan részvéttel állottuk körül koporsóját, mert azt az űrt, melyet sok tekintetben maga után hagyott, hosszú ideig nem fogja tudni betölteni senki. Az impozáns gyászünnepély, melylyel febr 24-én d. e. 9 órakor szép emlékének adóztunk, halvány visszfényben a következő. A díszes ravatal a püspöki székesegyházban volt felállítva s az elparentálás fényes ceremóniák között folyt le. Damjanovics Ágoston zempléni főesperes, sátoraljaújhelyi lelkész a temetés előtt teljes assistentiával gyá^zmisét mondott, majd az ezt követő temetésen Rutt-
