Nagykároly és Vidéke, 1916 (32. évfolyam, 1-53. szám)

1916-03-01 / 9. szám

4, szó talán nem hangzik el hiába. Megemlítjük, hogy fel. szerkesztőnk könyvtárából 120 drb. könyvet küldött Csernovitzba. Drága jó Barátaim 1 Ágyudörgéstől zengő Csernovilzban telje­sítek tábori lelkészi szolgálatot. Itt közel a fronthoz, a magyar testvéreink hősies küzdel­mének helyén, honnan szétzúzott drága, beteg testek s fájó szivek sóhajtása cseng felétek, kik velünk érezni tudtok. Magyar honvédek ez exponált helyen verik vissza dicsőséngesen, francia vezerek által vezetett megszámlálhatatlan tömegű orosz támadást. Sokan véreznek s feküsznek ta magyar szív meleg verésétől távol idegen helyen, hol nem érti senki a nyelvüket. Ha veletek nem beszél­hetnek, legalább magyar könyvekből szerelnék hallani édes anyanyelvűket, mely otthonukba vágyó lelkükhöz gyógyitóan szól. Nagy lelki felelelőség hárul reám, ki ugyszólva egyedül gondozom lelkileg beteg, sebesült honvédeinket. A súlyos betegeket a gyöngéd szeretet s a hit erejével gyógyitgatom. De a háború viharától idegenbe sodorta, magyar könyveket óhajtanak, melyek itt nem találhatók. Fáj nekem, hogy ezen vágyukat Csernovitzban nem teljesíthetem. Azért Hozzátok fordulok, kiket jó barátaimnak mondhatok s merem reményleni, hogy sok feladataitok közepette sem tagadjátok meg e nemes, hazafias cselekedet teljesítését. Sajtótok utján hívjátok fel erre Nagykároly nemes város közönségét. Aki teheti, áldozzák egy-egy szépirodalmi, vagy szórakoztató magyar könyvet e szentséges ügynek, hadd érezzék az elha- gyalottságot élő magyar testvéreink, hogy a hazai föld megérti titkos fájdalmukat, ha távol is vannak drága rögétől. Ti gyüjtsétek össze s az adakozó nevét és címét Írjátok a könyvre s küldjétek el hozzám, hogy osszam ki köztük s legyen nekik a szenvedés közt is méltó örömük. Vallásfelekezeti különbség nélkül foglal­kozzon miodenik kedves beteggel s vallás­különbség nélkül siessenek a szív nemes cse­lekedetével, mely elévülhetlen lesz Csernovitz városában. Tegyetek meg ezt drága jó Bará­taim, hiszen nem szerénytelenségből, hanem szent kötelességből intézem Hozzátok alázatos ( kérésemet. Ha szerény személyemből megőrzött valamit-valamit Nagykároly közönsége s emlé­kére méltónak tarí, úgy nem tagadhatja meg tőlem ez egyetlen kérésemet. Vagy tekintet nélkül az én szerető ragaszkodásomra, hazánk vérzősebét, magyar testvéreik forró óhajtásét! értsék meg s hallják meg a szivek sóhajtását!] Bízva a nemes lélek győzelmében. Szeretettel ölel jó barátotok : Palur István. ] kay Gyula szabolcsi föesperes lartott az I elhunyt felett könyeket fakasztó gyászbeszédet, l Ugyancsak ő végezte a gyászszertartást is í fényes segédlettel. A korporsót mélt. és ft. í Miklóssy István megyés Püspök Ur személye-! sen szentelte be, s a holttestet a temetőbe is kanonokjaival kisérte s ott a szokásos sir- ] bepecsételést is végezte. Az üveg és érckopor- | són Miklóssy Püspök és az egyházmegye disz! koszorúi voltak láthatók. Temetés előtt és ! után a templomban, val i mint a temetőben is a nyíregyházai dalkör adott elő megható gyászdalokat. A több mintegy hatezerből álló gyülekezetben ott voltak : Dr. Ujfalussy Dezső szabolcsi főispán, Bállá Jenő nyíregyhá­zái polgármester s az összes hatóságok lejei valamint minden felekezet vezető emberei A, hajdudorogi egyházmegyéből a káptalanon ki-, vül igen sokan megjelentek s az gyászos] pompa fényét ornátusban ténykedésökkel emel- j ték. Városunkból Marchis Romulus, szafmár- megyei főesperes, nagy károlyi lelkész és Szócska j János nagykárolyi magyar lelkész és magyar esperes vettek részt. íme igy költözött el egy tüneményes j lélek. Porrészei a nyíregyházai pazony-utcai J témetöben pihennek ideiglenesen, s majd aj háború győzedelmes befejeződése után a tur- vékonyai kriptában fognak végleges nyugalomra áthelyeztetni. Nyugodjál hát addig ott, s majd vármegyénk földjében is te magyar kultúra ba­rát, te nemeslelkü férfiú ! Hálásan megköszönjük a. dicső magyar kultúra céljaira adott fejedelmi adományodat. El nem múló emlékeidet is hűen őrizzük. Isten veled! A boldog feltámadásig ! Szócska János m. esperes. N AGY K AROL Y ESV1DEKE Színház. Nemsokára bezárulnak Thália kapui, hogy a csend vegye át uralmát olt, hol pajzán nevetés, derűs jókedv, öröm mosolygása, bu leledtetese, szép szemek beszéde, csengő ajkak álomba ringató zenéje követelt helyet kt-t hónap óta már. Ez idő alatt közönségünk megszokta és megszerette a színházat. Szezon elei hidegsége végre-valahára felengedett, me legebbé vált, sőt elérte a megértés es meg­becsülés halárállomását is. A még hátralevő pár hét pedig epen alkalmas lesz annak bizonyítására, hogy ragaszkodása nem a fogyó, de a telő holdhoz hasonló. Petőfi kedves madaráról, a gólyáról mesélik, hogy idegenbe költözése előtt csopor­tokba verődve szállong a zöldelő rétek zsúppal bevont tetők, szalmás tedelü viskók felett. Ez a levegő végtelenében való gyülekezés a buesuiz- kodás megható jele. Minden szárnycsapással, mintha Isten hozzádot integetne. A színésznél a julalomjátékot jelző röpke lap a bucsuzkodás hírnöke. Jelzi, hogy az idő lejárt, még csak nehény nap s nekik menniük kell. Megszakad oly sok kedves ismeretség, álomnak tetszik oly sok kedves est. Röpke lap jelent meg a múlt hét folya­mán, szerda virradóra is. Nem a .megjelent* szól hangsúlyozom nyomatékkai hisz ez a színi szezon óta magától értetődően — termé­szetes. Csupán azt emelem ki, hogy az a hajnalon kiadott rózsaszín lap hozott hirt az idei első jutalomjátckról. Ujnyi vastagságú betű hirdette, hogy „ma, szerdán, 1916. évi február 23-án Kürti Károly jutalomjátékául Zsuzsi kisasszony“ kerül színre. Kár volt a szinlapra nem bigyeszteni, hogy — negyedszer. Az őszinteség utóvegre is erény. A jutalomjátékra vonatkozó szerződési pontoknak nem vagyok ismerője. Mind a mellett lehetetlen vele kapcsolatban pár észre­vételt meg nem kozkáztatnom. Nem tudom, van-e egyáltalán szó jutalomjátékról a direktor és színész közölt-aláirt, szerződésben. Ha van, a pontozatokat be kell tartani. Ha nincs, törlendő a jutalomjáték. A közönség, anélkül is kifejezésre juttathatja szeretete meg nyil- vanulását kedvenceivel szemben. Az ünnepelt — a tisztelői által részesült jutalmon kívül úgy sem kap egyebet, mint hizoltabb bellivel ékeskedő nevét — a szinlapon. S ha az usus a jutalomjáték mellett szól bizonnyal az est hősének tartja fenn a darab és szerepe megválasztását. És akit er e ritka szerencse, bizonnyal legjobb tudása és tehetsege szerint választja meg előadandó szerepét, a jónál is jobbat kívánván szinre hozni. S mert tudja, hogy a közönség kényes izlesü s nem néz meg háromszor-négyszer egy-egy darabol, lehetőleg olyanra esik válasz­tása, mely nem került szinre még a szezonban. Nyakába sózott jutalmasdi estéből önérzetes, hivatásos színész nem kér. Nem tudom elhinni, hogy Kürti maga választotta volna jutalomjátékául a Zsuzsi kisasszoyt. Az gondolom, azzal kívánták jutal­mazni, hogy rásózzák — jutalmul. Bedig le­hettek volna vele szemben kimetessebbek. Ha már arra a kegyre méltóztatták, hogy ö legyen az első jutalomért jótszó, nem a Zsuzsi kis­asszonyt kellett volna elöadatni, hisz ezt már végig élvezte Nagykároly városának állandóan, csak zóna estéken és csupán vasárnap délu­tán megjelenő publikuma. Kürtinek ugyan mindegy bármilyen sze­repben lép is publikuma elő. Mindből tud de­rűset kihozni, mosolyt fakasztani az ajkakon, elsőrangú, felejthetetten alakítást produkálni. Azért érdemelt volna jóakarata kezelést szere­tetteljes bánásmódot. Közönsége pedig joggal el várhatta, hogy előre közölve legyen jutalom­játéka. A jövőre nézve erdemes lesz ezt meg­szívlelni s figyelemre méltani. A csütörtöki „Fészek a viharban aktuális darab előadását gondos, összevágó játék jele- j mezte Sándor Julia, Jávor, Árkossy, Neményi és Kürti érdemelt dicséretet. Pénteken „ A cigány“, szombaton „Lyonj Lea“ ment már ismertetett, előadásban. A nagyherceg szerepét Váradi játszotta komoly tanulmányra valló készülettel, nemes am- bitióval. Vasárnap este a kedvesnek ismert, eleven lüktetésű operett „Cigányszerelem“ feleleveni- tese vonzott szép számú közönséget. Szabó Mili éneke és játéka sok sürü,. megérdemelt tapsot aratott. Kürti Böske téved ha azt hiszi, hogy a pezsgős poharak törögetésével tör utat az Ízléses játék felé. Takács Tóni dettó, ha azt gondolja, hogy a hangszalaga minden vészt és \ihart megbir. Egy komoly hivatásu színész többet kell, hogy törődjön magával és közönségével. Ne feledje, hogy nincsen kiaknázhatallan kincsesbánya. Előtte szép jövő all, melyet elérhet, — ha maga is akarja. Pajzán kedves és aranyos derűvel szőtt játékot produkáltak. N. Szelényi Ilonka és Jávor, Kitűnő volt Árkossy zsiódója. Sok mulatságos percet szer­zett. Kürti. Hétfőn A kisasszony térje zónában telt ház ház előtt. Kedden Kávéházi Konrád 40 vagy 50 néző elölt. Ezért ugyan kár volt oly fennen beszélni s nagy összegeit állapítani meg a színház ez egy esti átenged S'-rt. Az üzleti érzék mellett el kellne ám egy csöppnyi hazafias érzés is. —y. —y. HÍREK. A törvényhatósági bizottság gyűlése. F. hó 24-én tartotta a törvényhatósági bizottság az évi első rendes közgyűlését. Csaba Adorján főispán megyitó beszédé­ben üdvözölte a megjelenteket ezután fejteget­vén a közélelmezés ügyének rendkívüli fontos ságát, lendületes szavakkal kérte a törvén yha- tósagi bizottság tagjait, hogy annak biztosítása érdekében befolyásukat érvényesítsék. Az alispáni jelentés érdekes bizonyságát adta, hogy a varmegyei es községi tisztviselők mun­ka erejét mily nagy mértekben foglalták le azok a nagy feladatok, a melyeknek megol­dása az ország belső erejének (elhasználásával alapját képezi a harctereken küzdő hadsereg íentartásanak, állandó kiegészítésének es ezzel harckepességenek s hogy mily büszkeséggel tekinthetünk a hactereken küzdő katonáink harci dicsőségére, épp oly elismeréssel adóz­tunk az itthonmaradottak emberfeletti munkás­ságának és áldozatkészségének. Az alispani jelentés kapcsán Dr. Böször­ményi Emil, a szatmármegyei Gazdasági Egyesület ügyvezető alelnöke szóiajt fel s arra kérte a vármegye elispánját, hogy a vármegye részére engedélyezett 360 q rezgálie szétosz­tását a Gazdasági Egyesület meghalgatásával eszközölje s mivel a 360 q- a vármegye gaz­daközönsége szüségletét nem fedezi, a földmi velésügyi minister által későimé, kilátásba he­lyezett rézgáliból is kérjen a vármegye részére. Ilosvay Aladár alispán válaszában kije­lenti hogy a szétosztásnál, amely különben előr megalapítóit kulcs azerint a holdak ará­nyában fog történni, a Gazdasági Egyesület közreműködését köszönettel fogadja s a szük­séglet teljes fedezése érdekében minden lehe­tőt el fog követni. A napirend során bemutattatott a legtöbb adót fizető vm. bizottsági tagok névjegyzéke s intézkedés történt a megüresedett bizottsági tagságok betöltése iránt. Vm. alispán előter­jesztésére egyhagulag elhatározta a közgyűlés a vármegye ifjan hősi halált halt nagy remé­nyekre jogosító tisztviselője, Tóth József h. vm. aljegyző holtestenek a vármegye költsé­gén való hazaszállítását. A közgyűlés tárgysorozatána számos ponotja körül mint édekességet Penészlek, Kővárhosszuíalu Nántü és Vám falu községek képviselőtestületének határozatait ragadjuk még ki amelyek a korcsmák vásár- és ünnep­napokon való zárvatartását rendelik el. A törvényhatósági bizottság a határoza­tokat jóváhagyta, hátra van még azonban a kormány hatóság jóváhagyása. Adakozunk a helyben felépítendő „Hadi Árvaház“ számára a Vörös-kereszt pénztárába.

Next

/
Thumbnails
Contents