Nagykároly és Vidéke, 1916 (32. évfolyam, 1-53. szám)
1916-10-25 / 43. szám
TÁRSAI) AL M I^H ETILAP. Nagykároly város hivatalos hirdetéseinek közlönye. Megjelenik minden szerdán. Előfizetési árak: Egész évro. ............................8‘— kor, Fél évre................................4-— „ Ne gyedévre.................... . 2- — , Eg yes szám........................—-20 „ Tan ítóknak egész évre . . 6‘— „ Főszerkesztő: Felelős szerkesztő: Dr. Adler Adolf Rédei Károly. Laptulajdonos és kiadó : a „Nagykárolyi Petöfi-nyomda Részvénytársaság“. Szerkesztőség: Kossuth-utcza 3. — Telefon 7 Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. — Telefon 76 Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron kö'zöltetnek. Nyllttér sora 50 fill. Kéziratot nem adatnak vissza A BURGONYA rekvirálása* A m. kir. minisztérium 1916. november 1-re elrendelte a burgonya rekvirálásátl Aki tehát f. év szeptember hó 21-iki hirdetésünk értelmében 1916. október hó 31-ig eladásra kötelezett burgonya mennyiségét nem jelentette be, annak burgonya termését elrekvirái- ják és burgonyájáért métermázsánként 4 koronával kevesebbet fog kapni, Országos Burgonya Közvetítő Iroda Szatmárvármegyei Kirendeltsége. TTlentsük meg a gyermekeket I Ama csodás hajlandóság, mellyel a nemzet széles rétegei sietnek a hajlékukból kiűzött, sokat szenvedő és az otthon minden kényelmét nélkülöző menekültek lelki és testi fájdalmain enyhíteni, a harctereken szemükvilágát vesztett s rokkanttá lett katonákat anyagi javakkal segélyezni és a hazavédelmének tüzében megdicsőült édes apák árváit megmenteni, hatalmas bizonyitéka ama erőnek, mellyel szemben ellenségeink gyűlöletesen örült támadásai csupán fájdalmasan kinos kísérletek és keserű csalódások maradnak. Százezrek, milliók gyűlnek össze különféle címeken, melyeket a krisztusi szeretettel ölelkező honfiúi érzés tesz le a haza oltárára. Az itthon- maradottak előtt szent a haza oltára, melyen a gyermek parányi kezecskéi által gyűjtött javak épúgy tündökölnek, mint a nagyok által adományozott kincsek. Ki az, ki a borzalmasan súlyos idők kínosan figyelmeztető szavát meg nem értené ? Van-e szív, melynek nyugalma zavartalan, avagy érzéketlen tudna maradni szenvedő embertársával, a gyötrő nélkülözésben nyomorgó véreinkkel szem-1 ben? Nincs. És nem is lehet, mert ha volna is olyan szív, az nem lehet emberi, vagy ha emberi is, de nem magyar ember kebelében dobban. Nemzetünk áldozatkészsége csodákat müvei s ennek köszönhetjük, hogy a háború pokoli gyötrelmeit erős idegzettel, magasztos érzéssel, enyhültebb lélekkel és igazunk tudatában Istenbe vetett biza-1 lommal a mi végső diadalinunk reménységével viseljük. Határozottan úgy van, hogy nemzetünk nagy megpróbáltatásának napjai folyamán több érzés költözött a szivekbe s & lelkekben több hajlandóság van a szamaritánusi cselekedetek gyakorlására. Ilyen nemes hajlandóság nyilvánul meg ama isteni szikra által élesztett fön- séges mozgalomban, melynek célja meg- í menteni a szeretett haza legnagyobb értékét; a gyermeket. Városunkban két egyesület működik már évek óta azon célból, hogy azokat, kiknek egye-' dűli tulajdonuk a szánalmas szegénység, élelemmel és ruházattal lássa el a téli időszakban. A helybeli „Nőegylet“ és \ „Népkonyha“ áldásos működése is- j , meretes. Eme egyleteknek az emberszeretet jegyében való működését méltatni, nincs elég és megfelelő szavunk. De nem is akarjuk, mert tudjuk, hogy a nevezett egyletek tagjai abban találják szelíden szerény munkásságuk legszebb jutalmát és legnagyobb örömüket, ha az arra szorultakkal minél nagyobb jót tehetnek. Igen—igen sok szülő és még több gyermekimádságos hálája kiséri eme egyletek nemesen érző vezetőinek és tagjainak munkásságát! A szerető szivek melegét és gondoskodását a béke idejében is érezték azok kiket a sors mostoha viszonyok közé, állított. Béke idején könnyebb volt az irgahnasságu cselekedetek gyakorlása; ellenben a vérzivataros időben midőn, az ismert súlyos viszonyokkal szemben, a napi’ élelmet és a legszükségesebb ruházatot nélkülözők száma rohamosan emelkedik, igen nehéz a szerető szivek nemes törekvése. És mégis, bármenyire is érezzük az idők súlyát, nein kétlem, hogy ama magasztos célú mozgalom, mely a szegény gyermekek felruházására és élelmezésére is irányul, kellő eredményű lesz. Nem kétlem azért, mert mindenki érzi, mindenkinek éreznie kell, hogy ami a békében emberbaráti kötelesség volt, most az egyben és fokozottan hazafias szent kötelesség is. Lehetetlen, hogy akár egyesek, akár társulatok, pénzintézetek, avagy bármely erkölcsi és hivatalos testületek figyelmét elkerülje, lelki világát hidegen hagyja ama fenséges mozgalom isteni ereje, mely azt célozza, hogy védjük és mentsük meg a gyermekeketI Mentsük és védjük azokat, kik a jelen háború pokoli tüzében megacéloso- dott imádott haza jövendő harcosai lesznek. Ne feledjük, hogy a gyermekténye- zftvé vált, mert az ő parányi kezecskéjében van elrejtve a haza jövendő boldogulása. Az őszi szellő fagyos leheletét már érezzük. A zordon tél szapora léptekkel közeledik s a szükséget, nélkülözést szenvedők lelkét már is mardossa a jövő bizonytalanságának tudata, a kinzó gyötrődés: hogy mi lesz velem és gyermekeimmel a hosszú tél folyamán? Ne keseregjetek jó anyák! A gondoskodó édes anyai szív melegén és a jó emberek szivének szeretetén nem fog diadalmaskodni a háborúval kapcsolatos borzalmak ereje, s megenyhül a tél zor- donsága. Teljesíteni fogja kötelességét mindenki a jelenben is, mint ahogyan nem zárkóztunk el attól a múltban sem. Igaz, hogy most fokozottabb tevékenységre van szükség, mert soha sem volt annyira kívánatos a segélyezési erők tömörülése, mint a jelen súlyos viszonyok között. Mert csak igy érhetjük el, hogy a nélkülözés, a nyomor áldozatokat ne szed*
