Nagykároly és Vidéke, 1916 (32. évfolyam, 1-53. szám)
1916-10-11 / 41. szám
T Á R S A D AL M I H ETILAP. Nagykároly varos hivatalos hirdetéseinek közlönye Megjelenik minden szerdán. Előfizetési árak: Egész évre ..................................8‘— l<or Fél évre............................................4-— _ Ne gyedévre..............................2- — „ Egyes szám.............................—’20 , Ta nítóknak egész évre . . 6-— „ Főszerkesztő: Dr. Adler Adolf Felelős szerkesztő: Rédei Károly. Laptulajdonos és kiadó : a „Nagykarolyi Petöfi-nyomda Részvénytársaság“. Szerkesztőség: Kossuth-utcza 3. — Telefon 7 Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. — Telefon 76 Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sori 50 311. Kéziratot nem adatnak vissza A magyar társadalom a háború két j eszlendeje alatt a legnagyobb vizsgát állotta ki. Oly impozáns egyetértéssel, oly erővel és öntudattal lépett fel és állt helyt minden alkalommal, amikor segítségére, támogatására, jótékonyságára és; önfeláldozására volt szükség, hogy szinte alig mertük ezt remélni a háború előtt széthúzó, rendszerint önös érdekeket követő társadalmi osztályoktól., A háború úgy látszik valóban megváltoztatja az emberi gondolkodást, az emberek lelkét és érzéseit, mert különben szinte hihetetlen, megmagyarázhatatlan volna ez a; különös együttérzés és együttműködés, amelyet a magyar társadalom a háborúsj idők alatt tanúsított. Most azonban nekiindulunk a harmadik háborús télnek. — Tudjuk azt, hogy télen minden nyomor sokkal erősebb, mint a nyári évszakokban, tudjuk, hogy azok, akik a társadalom alsó rétegét alkotják, télen jutnak valóban nyomorba és télen néznek a legnagyobb nélkülözések elé. De télen még a közép- osztályhoz tartozó emberek is rendszerint erősebben érzik a megélhetés nehézségeit, mint a nyári évszaaokban, hiszen télen nemcsak a fűtés és téli ruházat előteremtése okoz nehézségeket, de az élelmicikkek árai is felszöknek, vagy ha — tekintettel a várható szigorú mak- szimálásra — nem fognak felszökni, mindenesetre nehezzebben lehet majd hozzájuk jutni. Bizonyos tehát, hogy az idei harmadik háborús tél is rendkívüli nélkülözésekkel fogoja sújtani azokat, akik a társadalom segítségére általában rá vannak szorulva. A társadalomnak tehát most ismét össze kell szedni minden erejét, minden gondolatát, minden érzését és segítségére kell sietnie a szükölködőknek. Szervezett társadalmi akciót kell teremteni ez egyszer nem egy speciális szempontból, mint amilyenek például a vak katonák, vagy a rokkantak, vagy az erdélyi menekültek támogatása és segélyezése, — hanem általános emberi szempontból. Lehetővé kell tenni azt, hogy a szegényebb néposztálynak is legyen mit ennie, legyenek meg a legszükségesebbek, elsőrendű szükségletei, megélhetési lehetősége. Az egész ország alapját a dolgozó, kezével kereső munkás és parasztember megélhetése és munkája képezi. — Ha a munkásembert nem tudjuk ellátni azzal, amire szüksége van, akkor a munkás munkaprodukciőjának az értéke és nívója lejebb száll és ezt feltétlenül az ország érzi meg. Intenzív kézimunkára van most az országnak szüksége, nemcsak a hadiiparban, hanem minden iparágban, hiszen a külföldi importtól el vagyunk zárva és igy a mi iparunknak kell fo- fokozottabb mértékben dolgozni, hogy a gazdasági élet folytonossága fennmaradhasson, ez pedig csak az esetben lehetséges, ha a munkások el vannak látva mindennel, amire szükségük van, ha testi erejük nem csekken, munkaképességük nem fogy. Erre kell gondolni most a tél előtt. Egy egységes országos társadalmi akciónak kellenne kialakulni, amely az állam támogatásával nem jótékonysági alapon, hanem a szociális szervezés elvei alapján megszervezi a szegényebb munkás néposztály ellátását mindennel, ami elsőrendű szükségletnek tekintetik, mert hiszen azt már tudjuk, hogy az otthoni frontmögötti munka folytatősága legalább olyan érdeke a hadvezetőségnek és legalább olyan előfeltétele a végső győzelemnek, mint a hadseregek ellenállása ; és a hadseregben is az az elv, hogy az elsőrendű szükségletekkel minél jobban el legyen látva a hadsereg minden egyes tagja. Tanuljuk ezt meg a hadseregtől, most a tél előtt, amikor legnagyobb szükség lesz rá. 2v£I is. Az erdélyi menekülés olvasása s a menekültek gyámolitása és segélyezése alkalmából újra elemi erővel ragadta meg a lelkeket az az elhatározás, hogy amidőn hőseink a csaták tüzében életüket áldozzák oda, amikor honfitársaink hajléktalanul keresik honjukat szerte e hazában, akkor a nagy áldozatokból vegyük ki a részünket mi is. Ez az elhatározás nem először fogan meg keblünkben. Az áldozatkész- ; ségnek sok rendbeli példás megnyilvánulásáról tettünk már bizonyságot. Ara- inyainkat vassal cseréltük be, meggyüjtött ' filléreinkből olykor erőnkön felül is hadi- kölcsönt jegyeztünk, az ellenségdulta helyeket betelepítettük, magunkat meg- ! sanyargatva, hústalan napokat tartunk, füstelen és egyéb ilyes napokon jótékonykodtunk s hogy ezekről és a töb- ; biekről a jövendő is tudomást szerezzen, i országszerte „áldozatkézség-szobrok,t-af I emelünk. Mindezekhez most keblünkre öleljük a góbékat, a lófő székelyeket, a szászokat, mint megannyi édes testvéreinket fedelünk alá fogadjuk őket, összébb húzódunk, szorongunk értők s jól esik I szivünknek, hogy a háború vérzuhatagos napjaiban szeretetünkkel, testvéries cse- j lekedeteinkkel, drága hazánkért és nemzetünkért áldozhatunk mi is. „A mostani háború gazdasági háború“ — szokták mondani nagy igazán és mégis erkölcsi motívumokat keresünk mindegyik nemzet magatartásában, mert a történelem tanúsága szerint nem az anyagi erőtől, sem nem a számbeli túlsúlytól függ a gyözedelem, hanem az j erkölcsi jellem épségétől és keresztyéni tisztaságától. Ennek tudatában mindkét ellenséges tábor teljes erővel igyekszik is j a maga cselekedeteit erkölcsileg megokolni | s mindenik körömszakadtáig azt vitatja, | hogy az ő pártján van az igazság, a be- i csület, az erény. Ez a tudat buzdítja a ' küzdő feleket, ez a hiedelem acélositja a harcosok izmait, holott nyilvánvaló, hogy a mi ellenségeink erkölcstelen viselkedése teljességgel ellentéte annak a keresztyéni erkölcsi normának, mely még az ellenség irányában is szeretetet parancsol. De kicsoda hallgat ma a Krisztus szavára s kicsoda követi az ő nyomdokait? Hol ma a Krisztus? _A tél előtt.
