Nagykároly és Vidéke, 1916 (32. évfolyam, 1-53. szám)
1916-10-11 / 41. szám
NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE Harctérről hazatért, kórházban sínylődő hős bajnokainknál nem egyszer csodálatos benső átalakulásokat tapasztalunk, amiket az anyag pusztító hatalma láttára, a léleknek eszményi örök javak után való sóvárgó hite idéz elő. A mai mammonos őrületből szintén ez a szellemi, eszményi magaslatra, erkölcsi szintre való felemelkedés vezetheti ki a nemzeteket. Vajha erre az erkölcsi megjob- bullásra belátásra, becsességre mielőbb eljuthatnának már a népek uralkodói és táborai s bárcsak ezt az alapfeltételt minden vonatkozásban állandóan szem előtt tartanók és kánonul megvalúsitanók mi is. □ Egy bájos, aranyos, jólelkü, nemesszivü asszonnyal kevesebb van szép Magyarországon. Ugyanis özv. Ujfalussy Sándorné szül. urai báró Uray Leona folyó hó 4-én életének 65-ik évében Remetemezőn alig nehány percnyi szenvedés után váratlanul elhunyt, átadva valóban nemes lelkét Teremtőjének. A mai generáció nem igen szereti, ha egy már idősb ember a múltakat dicséri és a múlt évtizedekben nagy szerepet játszott, arra érdemessé vált egyeseket magasztal. Nos, aki nem hiszi el, hogy a mostani emberek, — úgy asszonyok, mint férfiak — nem olyanok, mint a régiek voltak, aki azt hiszi, hogy a mai modern gondolkodás és modern élet az egyének magatartására kivá- lóabban hat és azok egyéniségét és jellemét fokozottabb piedesztálra emeli, az jöjjön velem, nézze meg és vizsgálja meg a megboldogult Ujfalussy Sádorné életét és mutasson nekem hamarjában az elhunyt nemes alakhoz hasonlót. Ujfalussy Sándorné szül. urai báró Uray Leona mint fiatal asszony akkor került városunkba, mikor megboldogult férje Ujfalussy Sándor nagy lelkesedéssel vármegyénk alispánjává választatott meg. Mindjárt ideérkeztekor érdeklődni kezdett a nőegyleti ügyek, a szegényügy, a társadalmi élet iránt és ezen intézmények, valamint városunk társadalma mintegy varázsütésre fellendültek és virágzottak. Hiszen mikor a védnöksége alatt rendezett, vármegyeszerte hires jótékonycélu mulatságokon környezetével megjelent fejedelmi alakja, a nagyterem megtelt bájjal és kellemmel, szépséggel és szellemmel. Ö volt az, aki mindenkit lebilincselt csengő, kedves hangjával, bájos, szellemes és minden ember egyéniségéhez és társadalmi állásához simuló társalgásával, mindenkihez volt nyájas szava, de senkivel sem éreztette azt a fölényt, ami eszénél, képzettségénél, alakjánál, szépségénél és kiváló társadalmi állásánál fogva is őt méltán megillette. Nem csoda tehát, hogy vármegyénkben, de különösen városunkban, ahol idejövetele első percétől fogva egészen itthon érezte magát, mindenki a legnagyobb tisztelettel és mondhatni a rajongásig terjedő szeretettel viseltetett iránta, mert hiszen kiváló lelki és szellemi tulajdonságai,, valamint jótékonysága révén az egész vármegyében köztiszteletnek és közszeretetnek örvendett. A köztudatba ment ,át, hogy Ujfalussy Sándorné a páratlan hitves, az önfeláldozó jó anya mintaképe az asszonyoknak; vallásos, de toleráns, előkelő, de nem fenhéjázó, bőkezü- leg jótékony, de nem indiskrét, nyájas, de természetes s igy nem csoda, hogy az egész város bánkódott, midőn megboldogult férjének főispánná elsőizben történt kineveztetésekor városunkból eltávoztak. És minő nagy volt városunkban az öröm, mondhatni a boldogság, mikor a szolnoki főispánt Szatmár vármegye főispánjává kinevezték és a megboldogult ismét városunkba került! Nem volt szem, mely a visszaérkezéskor Ujfalussy Sándorné szül. urai báró Uray Leona 1852-1916. örömkönnyekbe ne lábadt volna, mert mindenki l érezte, hogy egy páratlan nemesszivü asszony üti ismét lel trónját a vármegyeházán, kinek égisze alatt minden szép, jó és nemes megtalálja a maga védangyalát. Midőn aztán bekövetkezett a nagy csapás és a megboldogult Ujfalussy Sándor fő- j ispán elhunyt, hiába költözött el városunkból j Uray Leona bárónő, mi továbbra is ragaszkodtunk hozzá, továbbra is magunkénak tartottuk és fájdalmasan gondoltunk a végleges válásra, ami ime most már bekövetkezett. Amilyen szép volt élete, oly szép volt — ha ugyan a halált szépnek lehet nevezni — a halála is. Véredényelmeszesedés következtében fejében egy kis véredény megrepedt és az áldott jó vér nyomást gyakorolt arra az agyra, amely csak nemesen tudott gondolkodni és nehány percnyi szenvedés után fájdalom nélkül ment át az örökkévalóságba a legnemesebb gondolkodású ideális asszony. A temetés folyó hó 7-én d. e. 11 órakor Remetemezőn a vármegye előkelőségei és az egész vidék rendkivül nagy részvéte mellett ment végbe. A temetési szertartást Sátor Dávid szinerváraljai és Papolczy Zoltán apai ref. lelkészek végezték; előbbinek könnyű volt aj helyzete, hogy egy megható szép búcsúztatót j mondjon. A ravatalt elhalmozták szebbnél- szebb koszorúkkal. A szomorúságot emelte az, hogy a megboldogult három fia közül egyik sem lehetett jelen a temetésen, mert Ujfalussy Miklós a harctéren küzd, Ujfalussy Lajos orosz fogoly, Ujfalussy György pedig Amerikában van. A remetemezői családi sírbolthoz az üsz- szes jelen voltak könytelt szemmel kisérték az ^ ideális asszony mintaképét, kinek ha teste meghalt, de nem phrasis az, ha azt mondjuk, hogy lelke itt maradt gyermekeinél, barátainál és jó ismerőseinél és sok-sok embernél, kiket ő segített és gyámolított és luk mindannyian j szeretettel fognak reá visszagondolni és való-! ban kegyelettel fogják megőrizni és ápolni j emlékét az áldott lelkű jó és nemes úrnőnek. ! Legyen könnyű neki a föld ! Béke poraira! Áldás emlékére ! A család a következő gyászjelentést adta ki: Alólirottak a kiterjedt rokonság nevében j is fájdalommal tudatják, hogy forrón szeretett édesanyjuk, illetve anyósuk és nagyanyjuk özv. ujfalusi UJFALUSSY SÁNDORNÉ szül. urai báró Uray Leona f. hó 4-én életének 65-ik évében Remetemezőn váratlanul elhunyt. Felejthetetlea drága halottunk hült tetemei az ev. ref. egyház szertertásai szerint f. hó 7-én d. e. 11 órakor helyeztetnek a remetemezői családi sírboltban örök nyugalomra. Nagykároly, 1916. október 5. Áldás és béke legyen emlékén ! gamsenbergi Schönpflug Béláné sz. uj falusi Ujfalussy Amadil férjével, Magduska és Klárika gyermekeivel és fiával domahidi Domahidy Istvánnal, csebi Pogány Zsigmondné sz. ujfalusy Ujfalussy Sarolta férjével és György fiával, reszegei és kovácsvágási özv. Bottka Béláné j sz. ujfalusy Ujfalussy Leona fiával Imrével, ujfalusi Ujfalussy Miklós feleségével sz. gerheimi Garger Elsa és Sárika gyermekükkel, ujfalusi Ujfalussy György feleségével, ujfalusi Ujfalussy Lajos feleségével sz. liptó-szenliváni Szent- Ivány Anna, benedekfalvi Luby Gyuláné sz. ujfalusi Ujfalussy Zulima férjével és fiával Árvéddel. Dr. Adler Adolf. HÍREK. Két érdekes és értékes beszéd * német vezérek ajkáról. i. Szeptember 27-én Erdély egyik községbe érkezett egy német ezred, amelyet v. St . . . ezredes vezetett. A pihenő ideje alatt a német kato- |nák köré gyülekezett a falu otthonmaradt népe és számos, ott rasztoló magyar katona is. Mikor a németek pihenőjének vége volt, az ezredes „Vigyázz“-t vezényelt és és mielőtt útjukra indultak volna, a következő kis beszédet intézte katonáihoz : Baj társak! A hős magyar honvédek hazájában vagytok. Azoknak a honvédeknek a hazájában, akik hozzásegítettek bennünket ahhoz, hogy a mi drága szülőföldünket a vad orosz hordáktól megszabadítsuk. Német katonák! Ti tudjátok, mint jelent, ha vad ellenség tör be szent hazánkba, ti kipróbált harcosok vagytok, ’ismeritek a hűség és a hála értékét, tudjátok, hogy mivel tartoztok a hovédeknek. Teljesítsétek tehát kötelességleket, hogy az isteni Erdély, a magyar honvédek szép hazájának földje a rablásra éhes ellenségtől megszabaduljon! Az ezredes szavait háromszoros hurrá követte. Mindenkinek szemében köny csillogott. .11. Morgen tábornok, volt porosz hadügyminiszter, egy német hadseregcsoport parancsnoka, az erdélyi magyar fronton szeptember 30-án szemlét tartott honvédezredeink fölött. A német tábornok, a ki alig egy hónapja tartózkodik Magyarországon, szorgalmasan tanulja a magyar nyelvet és a szemle alkalmából már magyar beszédet mondott a parancsnoksága alá tartozó magyar csapatoknak. Morgen ezeket mondotta : Magyar katonák! Ti a hazai földért harcoltok, de a német katonák ugyanazt az elkeseredést érzik az uj ellenség ellen, mint a magyarok, a kikét leközvetlenebbül ért az ellenség orvtámadása. Magyar és német csapataink vérszerződést kötnek Erdély földjén, amelynek felszabadításáért, teljes megtisztításáért most megyünk döntő harcokba. Az ellenséget szétverjük, megsemmisítjük s az áruló román királyság területén folytatjuk az üldözést. Ez a parancs és ti a parancsot teljesíteni fogjátok. Isten éltessen benneteket, vitéz magyar katonák ! A honvédek a hegyek közt messzire visszhangzó éljenzéssel fogadták a tábornok magyar heszédét. Személyi hir. Dr. Sternberg Géza városi kórházunk kiváló igazgató-főorvosa egészsége helyreállítása céljából Karlsbadban tartózkodik. Kinevezés. A főispán Bállá Béla községi jegyzőt a nagyecsedi állami elemi iskolai iskolai gondnokság rendes tagjává kinevezte. Járásbíróságunk köréből. Dániel Sándor vezető kir. járásbiró f. hó 10-én kezdette meg két hétre terjedő szabadságát. Távolléte ideje alatt Dr. Serly Jenő kir. járásbiró helyettesíti a bíróság vezetőjét teendőiben. — Dr. Vámos Adolf kir. aljárásbiró szabadságideje leteltével hazaérkezett és megkezdette hivatalos működését. Érdekes esküvő. Borda György cs. és kir. 35. ezredbeli tüzérfőhadnagy folyó hó 7-én tartotta esküvőjét Szenkovits Izabellával városunkban. A vőlegény, ki tényleges katona, a háború kitörése óta a harctéren van, ott ismerkedett meg Masznyik Gyula nagykárolyi p. ü. igazgatósági vegyészmérnökkel, s a harc-
