Nagykároly és Vidéke, 1916 (32. évfolyam, 1-53. szám)

1916-08-30 / 35. szám

XXXH. ovWNfíMí!. «-npniv, *9lR. ail9t'$!t!lS 30. T ARS A D A L M I H E I I L A P. Nagyfáról v d ros hivatalos üi^detéseinftte közlönye. IVSegjelenih minden szerdán. Főszerkesztő Felelős szerkesztő: Dr. Adler Adolf Rédei Károly. i aptiila-jdonos kiadó : a „Nagykarolyi Petőfi-nyomda Részvénytarsásag“. Előfizetési árak: Egész évre............................8-— kot. Fél évre ................................4 — .. Ne gyedévre........................- . Eg yes szám ....... — '2<> . Tanítóknak egész * vre . . <v — Szerkesztőség : Kossuth-uteza 3. — Telefon 7 Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. — Telefon 76 Bérment.etlen leveleket előttünk ismeretlentől nein fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. NyilUér sora 50 nil. Kéziratok nem adatnak vissza­„Város és Fogyasztási Szövetkezet“. Szives engedelemmel folytatom. Nem óhajtók a személyeskedés terére lépni. Azt hiszem, nem méltó az ügyhöz és a benne szereplő személyekhez sem. A tiszta tárgyilagosság alapján állva és a bár szerény, de talán megfelő elméleti és tapasztalati ismeretek birtokában is­mételten kijelentem, hogy a „Fogyasztá­si Szövetkezet“ nem érdemli meg külö­nösen tisztviselők részéről azt a lelkes; felkarolást és pénzbeli támogatást, ame­lyet- igen tisztelt ellenfelem első és má­sodik igen értékes cikkében a fogyasztó közönségtől jobb ügyhöz méltó nemes' buzgalommal kér. Első cikkemben csak a messzibb és mélyebben fekvő okokat tártam fel. ame­lyek általános nemzetgazdasági szem­pontból a Fogyasztási Szövetkezetek esz­méje ellen szólanak. Ha szemügyre vesszük, hogy kik és mily tendentiával karolták fel országunkban ezen eszmét, I ha tisztában vagyunk a Fogyasztási Szö­vetkezetek keletkezésének és fejlődésének történetével, akkor kell, hogy belássuk, hogy a Fogyasztási Szövetkezetek nem annyira a fogyasztók érdekeit hi­vatnák szolgálni, mint inkább egy bizo­nyos politikai és egyoldalú és — mint min­den egyoldalú dolog—ártalmas közgazdasági jrányzat támogatását. Az agráriusok had­járata ez a nekik kellemetlenkedő keres­kedelem ellen. A végcél a kereskedelmi osztály tönkretevése a termelők kielégíthe­tetlen kapzsiságának és kíméletlen önzésé­nek szolgálatában. Igaz, hogy a nagykárolyi Fogyasz­tási Szövetkezet létesítése, vagy nem lé­tesítése nem sokat nyom ez eszme mellett va elem Csak egy otomja vagyunk a nemzet közgazdasági életének. A mi elhatározásunk nem fogja se ide, se oda billenteni min­den nemzet közgazdasagi életeben nyil­vánuló ellentétes, egymással örökös harc­ban álló nemzetgazdasági tényezők inga­dozó mérlegét, de mindenesetre érde­mes, hogy rámutassunk azokra a háttér­ben működő mozgató erőkre, amelyek „Fogyasztási Szövetkezet“ létesítése körüli elhatározásunkat akarva nem akarva be­folyásolják. Tudnuk kell, hogy kereskede­lem ellenes tendentiáról van szó, továbbá azt, hogy minden városnak éltető eleme és lüktető ereje a szabad versenyen ala­puló kereskedelem és Így minden város életbevágó érdeke ellen cselekszik az, aki Fogyasztási Szövetkezet “ létesítésével akarva nem akarva kereskedelem ellenes politika érdekeit istápolja. Jóllehet, igaza van nagyrabecsült ellenfelemnek abban, hogy Nagykároly nem az első város, amelyben „Fogyasz­tási Szövetkezet“ létesült és még abban is, hogy „Fogyasztási Szövetkezet“ dacára él és virul a kereskedelem. De az nem a Szövetkezet mellett szót, mint inkább ellene. Bizonyítja, hogy hiába való aa agráriusok minden ártani akaró igyekeze­te, hiába való minden áskálódása, rágal­mazása, gyanúsítása, felekezeti és osztály elleni gyűlölet szitása. A becsületes és szakavatott keres­kedelemnek minden igyekezetük dacára nem tudnak ártani, mert a kereskedelem szerves lénye a nemzet közgazdasági életének, meit a kereskedő a saját érde­kének jogos és becsületes istápolása me- lett a fogyasztók érdekeit is a legjobban és legcélszerűbben szolgálja, mert a kereskedelem virágzása, a közgazdaság^ erők szabad versenye biztosítja leghüsé Színház-Mozgó Nagykároly, Városi Színház. Szombaton, 2-án A pokolkastély Detektivdráma. Vasárnap, 3-án Az uldozo. Detektivdráma. Szerdán 6-án FSTLANBER HÁZASSÁGA Nemzetünk megújulása. — Szentbeszéd háborús időben. — A tiszaridéki evang. egyházmegyei Gyámintézet isten- tiszteletén a nyíregyházi evang. templomban 1916. éri augusztus hó 3-án tartotta : EÉDEI JC^L:R,OXj'2", nagykárolyi evang. lelkész, főgimn. vallástanár. * Jézus, hű vezér! . Néped esdve kér: Járj elöl éz mi nem késünk, Bátran nyomdokidba lépünk. Nyújts erős kezet, Mennybe az vezet! Ámen. Alapige i „Levetkezzétek ama régi élet szerint való ó embert, mely meg van romolva a csalárdság kívánságai miatt; megújulja­tok pedig a ti elméteknek leike szerint és felöltözzétek amaz uj embert, mely Isten szerint teremtetett igazságban és való­ságos szentségben. Ef. 4, 23—24. Testvéreim! Mindenekelőtt lássunk egy régi-régi történetet a keresztyénség őskorából. — Je­ruzsálemnek Damaskus városa felé vivő ut­cáján halad egy kis lovascsapat, amelynek élén egy ifjú lovagol. Saúl nevű farizeus az. Szemeiben különös tűz lobog. Arcvonásai vasakaratról tanúskodnak. E kemény voná­sokból a részvétnek és irgalomnak még csak nyomát sem lehet kiolvasni. Keblét csak egyetlen vágy hevíti, hogy a Jézus nevét a föld szinérél kiirthassa. Már Jeruzsálemben is, mint vérszomjas tigris rontott a kicsiny ifjú keresztyén gyülekezetre. Most pedig ke­zében a főpap felhatalmazásával megy, fut, rohan Damaskusba, hogy az általa annyira gyűlölt uj vallásfelekezetet ott megsemmi- j sitse. De im egyszerre csak, midőn már Damaskus, a pálmák gyönyörű városa ott terül el szemei előtt a déli tündöklő nap- j sugárban, — mint az írás mondja — „menny­ből a napnak fényességét meghaladó világosság sugározza körül“ és „szózatot hall, amely őhozzá szól és ezt mondja vala zsidó nyelven: Saul, • Saul, mit kergetsz engem ? (Ap. csel. 26, 12—14. Az erős ifjú földre, rogy. Szemei elhomályo­sulnak. Tehetetlenül, mint gyönge gyermek vergődik a porban. Majd mint akaratnélküli bábot vezetik be Damaskus városába, hol három napi rettenetes bßlsö lelki harc után végbemegy bensejóben a nagy átalakulás, a Pálfordulás. A Krisztus üldözője — a Krisz­tus követője lesz. Aki még csak az imént minden erejével a keresztyénség kiirtására tört, most a Krisztus vallásának elterjeszté­sét tekinti élete egyedüli fönséges nagy cél­jának. Valóban alig ismerünk rá. Más nevet is vesz fel. Nem nevezi többé magát Saul­nak, hanem Pálnak. Ezzel is ki akarja je­lenteni és fejezni azt, hogy ő többé nem a régi, ó ember, hanem egészen más, újjá lett ember. lm ez ama régi történet a keresztyón- ség őskorából. S mi ebből a tanulság ? Meg­mondják felolvasottfszentigénk szavai: „Meg­újuljatok a ti elméteknek lelke szerint; levetkez- \ zétek ama régi élet szerint való 6 embert; és felöltözzétek amaz uj embert.“ Ezen lélek sze-

Next

/
Thumbnails
Contents