Nagykároly és Vidéke, 1916 (32. évfolyam, 1-53. szám)

1916-08-30 / 35. szám

9

gesebben és legbiztosabban a nemzet, úgy gazdasági, mint kulturális üdvös fejlődését és haladását A Fogyastási Szövetkezet eszmeileg, elvben, ha módjában állami, és ezt minden tiltakozás ellenére különösen ki kell emelnem — monopolizálná minden rendű fogyasztási cikk eladását, egyedárusitója akar lenni az országnak minden kereskedelem kiküszöbölésével. Hogy ezt eddig el nem érle és soha elérni nem fogja, nem az ö érdeme, hanem a nép józan gondolkodásának és érdekeinek ösztönszerii megérzésének az érdeme.

Legyen már most szabad a hozzánk közelebb álló és világosabban megérthető ellenérveket fölsorolnom, amely ellenér- <veket előző cikkemben csak érintettem, remélvén, hogy lesz még alkalom azok bővebb kifejtésére^ Az alkalom adva van, tekintve, hogy igen érdemes •ellenfelem védekező és támadó cikkében azok előadására provokált.

Mindenek előtt ki kell jelentenem, hogy én is tisztviselő vagyok még pe- dik azok közül, kiknek fix fizetésök mellett semmi egyébjök nincs, még egy •hold földecskéjök és szöllőjök sem; azok közül, kik legjobban érzik a helyzet nyomorúságát, kik legtöbbet szenvednek a háború okozta drágaság miatt; azok közül, kik a nagy pénzbőség dacára a legnagyobb pénzhiánnyal küzködnek, nélkülöznek, remélve egy jobb egy szebb jövőt. Tehát szintén legéletbevágóbb érdekem, hogy a szegény tiszviselö sorsán valamikép enyhittessék. És amitt örömmel üdvözölnék egy jó segítő eszmét, ép oly megütközéssel látom, hogy a szegény tisztviselőket — megjegyzem: jóhiszeműen — oly actióba viszik, mely •haszon és könnyítés helyett még több hajt és kellemetlenséget hozhat nyakukra.

Nézzünk csak nyíltan és bátran a dolog szemébe. Tisztviselők és egyébb szegény fogyasztók, rakjuk össze kevés filléreinket és nyissunk üzletet. E drága

világban vegyünk jó drágán, uj, berendezést: állványokat, ládákat, szekrényeket I és több efféle üzlethez szükséges kellé- ■ két. Egy vagyont pazaroljunk el- nélkülözhetetlen üzleti beruházásokra. Vagy béreljünk —amint azt nálunk tervezik — egy megfelelő berendezéssel elátott nem- olcsó üzlethelyiséget. Keressünk, egy ügyes, tehetséges, élénk üzleti szellemmel bíró, megbízható, szorgalmas, lelkiismeretes üzletvezetőt, aki még „hatalmas biztosítékot“ is tud letenni. Ki tud ma egy ily üzletvezetőt megfizetni? Ha meg nem rendelkezik a fentvázolt tulajdonságokkal,, ki tudja megfizetni azokat a károkat,

! amelyeket egy városban működő „.Fogyasztási Szövetkezet“ szenved,, ha nem vezetik kellő- szakértelemmel, szorg dómmal és körültekintéssel ? Az üzletvezető, mellé fogadjunk megfelelő szeméiyszetet:

! segédeket, szolgálókat. Válasszunk igazgatóságot, felügyelő bizottságot, akiknek szintén jár becsületes és lelkiismeretes-mun- kájokért egy kis mellékjövedelem, line csak a keretnél tartunk, amely szegény emberek egész vagyonkáját emészti fel,

I ha akarjuk, hogy az aparatus feuakadás nélkül funkcionáljon és a mai igényeknek mindenben megfeleljen. Most következik az árube vásárlás. A „Hangya“ el fogja üzletünket látni minden jóval, de olcsóbb ö sem lesz, nem lehet. Megengedem, hogy a háború tartama alatt bizonyos tömeg fogyasztási cikkekkel jobban tudja ellátni tagjait azon egyszerű oknál I fogva, mert vevői számát előre megtudja, állapítani — nem igy a kereskedő, kinek boltja mindenkinek nyitva áll és előre | soha sem tudja pontosan megállapítani, hogy bányán és kik fognak nala cukrot, lisztet, sót, slb. vásárolni. De a Szövetkezetnek ezen nem nagyon sokat érő előnye is csak a háború abnormális viszonyai között és valamit. Ezért még nem érdemes egy kockázatos vállalkozásba fogni, különösen amikor jogosult ama reményünk, hogy a háború a végéNAGYKÁROLY ES ViHEKE

hez közeledik, hogy mihamarább visszatérnek a normális állapotok; éh élvezhetjük a béke áldásos gyümölcseit. Ha már most a fogyasztási cikkek hangyabeii árához, amely egyenlő lesz a nagykereskedői- árakkal, hozzátesszük az üzemi j és-személyzeti nem kicsiny költségeket,, kérdem, vajon nem fog-e legalább ugyanaz: az ár kialakulni, mint ha az árust a kiskereskedőnél vettük vekni?- Félek. I hogy még drágább lesz, tekintve, hogy I egy nagykárolyi Szövetkezet nem tud oly.

! nagy üzleti forgalmat csinálok, amely az-. I üzemi költségek százalékát-a minimumra l le tudná szállítani. Azért; nem,, mert a nagykárolyi jóhirü nagykereskedők vevőiket mindig tudni fogják legalább is úgy. kielégíteni, mint a „Fogyasztási Sző* kezet.“

Igaz, vannak virágzó Szövetkezetek.

I is, ék tudok igen sokat, amelyek még- j kukták és részvényesed is az: anyagi rom- iá» felé sodorták. Nem is kell nagyon messzire mennünk. A Fogyasztási Szövetkezet. bukását fenti gazdasági okokon í kivül elég gyakran elkezdések,. sikkasztások. bűnös manipuláliók is okoztuk. K odern tehát: helyes, lelkiismeretes dolog-e I szegény tisztiviselőket szépen hangzószavakkal, sokat ígérő frázisokkal oly vállalkozásba vinni, amely azonkívül, í hogy nyomorán nem-log enyhíteni,, kockázatosságával — és ezt nagyon tisztelt, ellenfelem sem vonhatja«kétségbe —oly.le- lehetöségeket rejt magában — és ez is, l elég már — mely szegény családos tiszt- ■ viselők es más szegény emberek, súlyos I anyagi károsodását vonhatja, maga u áa?'

[ Az én erkölcsi felfogásom tisztviselő létem- j re, bocsánat az erős, kifejezésért, felhüboro- I ddi, ilyen kockázatos- geseftek. propagáló : ellen még akkor is, amidőn, mint a jelen j esetben szentül meg, vagyok győződbe,, hogy I a „Fogyasztási Szövetkezei“• nagy károlyi apostolai a legnemesebb, a le.ybisztnbb, cu.

\ leg önzetlenebb szándékból cselekednek és. agitálnak.

rinti megújulásról óhajtunk e szent órában elmélkedni, mégpedig nem annyira az egyes keresztyén ember, hanem inkább egész magyar nemzetünk megújulásáról. Oh mert az a mi édes reményünk, — aminek megváló sulásáért buzgón imádkozunk is — hogy e világháború tisztító vihara megújítja mi magyar népünket, nemzetünket. De hogy ez megvalósulhasson,

1. sok régi dolgot le kell vetkeznie és

2. sok újat felöltöznie.

S melyek azok? Rövid elmélkedésünkben csupán a valláserkölcsi élettel leginkább Összefüggő néhány dologról óhajtunk röviden, nagy vonásokban szólani.

1.

„Levetkezzétek ama régi élet szerint való 6 embert“ — hangzik az apostol intése. S mi az ismertető jele magyar nemzetünknél ama régi élet szerint való „ó embernek?“ A magyarnak egyik nagy,vétke, öröklött bűne; az egyenetlenség. Ősi átka, évezredes bűne ez. Méltán mondja szent haraggal a költő :

„Átok verte meg a magyart,

Hogy az soha össze nem tart!

Mennyi szomorú példáját látjuk ennek nemzetünk ezeréves történelmében! Első bölcs és nagy királyunktól: Istvántól a legeslegújabb korig hányszor ütötte fel átkos fejét 8 hazán, az egyenetlenség bűne állami és polgári, politikai és társadalmi, vallási és egyházi életünkben! Erre gondolva sóhajt :fel nagy Kölcseynk fájdalmas lélekkel:

„ Hányszor támadt tenfiad Szép hazám, kebledre,

S lettél mayzatod miatt Magzattá hamvvedre!“

I Igen! Ha oly sokszor fel is emelte nemzetünket lángoló honszerelme, viszont hányszor sújtotta a porba alá a viszály, a/, egyenetlenség átka, mert nem tudta s nem akarta megérteni a költő intését:

.Szép vagy oh hon, hegy-völgy váltakoznak

[gazdag öledben;

Téridet országos négy folyam árja szeli.

Am mindez természettől lelketlen ajándék, Nayqyá csak fiaid szent akaratja tehet!

Igen! az egyetértő s egy célra törő szent akarat.

Istennek legyen érte hála, a háború e 1 téren is letépett egy darabot a régi élet szerint való ó emberből. Ellenségeink ámuló csodálkozással láttak s szinte aggódó félelemmel állapították meg, hogy a háború kitörésének ] pillanatában leomlottak a válaszfalak a magyar haza polgárai között, s a közös veszély • testvérekké avatta a nemzet tagjait ott künn i a fronton és itthon a front mögött. A hadsorokban jobbról is, balról is magyar polgárok, akik eddig oly kevéssé ismerték, de sőt talán félre is ismerték egymást. Uj kötelék létesül ember és ember között s eltűnik ott a vész helyén és mezején a különbség, ami itthon az életben — sajnos — elválasztotta az embereket egymástól. Egy uj életközösség alakul, amelyben mindenkinek lelkét csak ama szent vágy hevíti, hogy Istennek akaratát cselekedje: küzdve a hazáért s a nemzetért -- ha kell — utolsó csepp véréig. Így lett a kedves mieinknek egy uj világ aján- i dékozva ott a földi pokol torkában.

És itthon sincs másképpen. Most a hazának a mi otthonunktól messze távol lakó, eddig ismeretlen, más nyelvű és más vallású polgárai is, kik ott a harcok mezején küzdenek

és véreinek mi ésettünk,, mindnyájunkért, oh mennyivel közelebb állanak hozzánk,, szi- vünkköz s lelkűnkhöz,, mint azelőtt. Testvéreinkké lettek, akikkel bensőleg, lelkileg egyesültünk. És mi itthonlevők is, a közöa veszély idején egyekké lettünk. Egy néppé, egy közösséggé, Krisztus szavaival élve, „a ftestvérek és nőtestvérek“ (Máté 12, 50) hatalmas, imádkozó, hivő uagv népközösségóvé !' Oh vajha igy lenne és igy maradna ez a világ háború zúgó fergetegének elmúltával is mindig és mindenkoron! De hogy így legyen, kövessük az apostol intését,Levetkezzétek ama régi élet szerint való ó embert/“ — s annak nagy bűnét: at egyenetlenséget!

Másik nagy hibája, vétke nemzetünknek : az erkölcsi életet megmételyező idegen szellem áhitozása és meghonosítása. Különös szeretettel, valami sajátot rajongással viseltettünk a küllőid, különösen Franciaország s főként az „isteni Párisvalójában pedig a Sodorna és Gomora romlottságával vetekedő bűnös Páris iránt, ahol most remegő lélekkel s visszafojtott lélekzettel hallgatják a francia földön dörgő német és magyar ágyuk szavát. Nemcsak» felső tízezrek körében, hanem az úgynevezett középosztály sok százezreinél is divattá vált a szép francia nyelvvel, de sőt anélkül is, a francia divathóbort és szokások utánzása. De még ennél sokkal rosszabbat is megértünk. Francia- országból szívta magába ifjúságunk ama felületes, könnyelmű világnézetet, mintha az ember csak azért élne e földön, hogy fenékig ürítse az élvezetek habzó poharát, hogy mint .a pillangó virágról-virágra szállva, csak az édes mézet szívja ki azokból. Francia- ország terjesztette el közöttünk azon léha,