Nagykároly és Vidéke, 1916 (32. évfolyam, 1-53. szám)
1916-08-23 / 34. szám
XXXII. évfolyam. Nayyicaroly. 1916. auqusztus 23. 34 s'atn. NAGYKAPflUf ÉS VIDÉKE T A R S A I) A l. M I_H F. T I L. A P. Nagykároly v i r o s h i v q r a I. ö s hirdetéseinek közlönye üeaieleniV minden szerdán. Előfizetési árak: Es'ész évre ............................8-— kor. Fé l évre........................ Neg yedévre .... Egyes szám................ Ta nítóknak egész évre 4' — o. _-•20 6-— Faszerkasztő : Dr. Adler Adolf Felelős szerkesztő : Rédei Károly. Laptulajdonos és kiadó : a „Nagykarolyi Petöfi-nyonuía Részvénytársaság“. Szerkesztőség : Kossuth-utcza 3. — Telefon 7 Kiadóhivatal: Széchenyi-íitcza 37. — Telefon 76 Riirnienlellen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 50 (111. Kéziratok nem adatnak fissza. Városi fogyasztók szövetkezetei.*) Nagykároly városában pár hete élénk mozgalom indult meg, hogy a városban fogyasztási szövetkezet létesüljön. A városi fogyasztó közönség védekezése szövetkezés utján a mostani viszonyok között különösen nem meglepő dolog. Mikor a fogyasztóknak nem csupán a háboríts áruuzsorával, de a beszerzés egyéb akadályaival, az áruhiánnyal, a közvetitök részéről tu pasztáit méltánytalan bánásmóddal is meg kell küzdeni, egyáltalán nem lehet rajta csodálkozni, ha a városi közönség a szövetkezésben keres menedéket. A nagykárolyi szövetkezeti mozgalom abban sem tér el a többi városokban ép a háború alatt megindult szövetkezeti szervezkedéstől, hogy már kezdetén támadás érte, melynek az a célja, hogy a szépen fejlődő mozgalom útjába akadályokat gördítsen. Nem is foglalkoznánk e helyütt a kérdéssel, de a támadó újságcikk oly illusztris egyéntől származik, * Örülünk, hogy a városunkban létesítendő „Fogyasztási Szövetkezet“ eszméje, melyet lapunk pendített meg es propagált, általános nagy érdeklődést keltett, — mint az egyik levét Írója mondja — „ami petyhüdt és közönyös varosunkban“. A nagy érdeklődésnek fokmérője és bizonysága bizonyára az is, hogy ez ügyben sok cikkel kerestek lel lapunkat. Á küldött cikkek közlésénél azonban — ha arra egyáltalában még szükség lenne — természetesen bizonyos sorrendet kell tartanunk. Mai számunkban a talán legilletékesebb helyről : a „Hangya* budapesti vezetősége részéről küldött szakszerű cikket közöljük felkérésre. Miután a „Hangya“ vezetőségévelsemmifele érintkezésben nem állunk, elannyira nem, hogy még a létesitedő fogyasztási szövekezet ügyével foglalkozó lappéldányokat sem küldtük oda, az S.—L.—f. aláirásu cikkünk vélt szerzőjének neve kitételéért az indiskréció vádját teljesen a „Hangya* vezetőségével érintkezésben álló előttünk eleddig ismeretlen egyénre hárítjuk. A szerkesztőség. hogy iránta való figyelemből is válaszolunk a „Nagykároly és Vidéke“ lapban megjelent — egyébként közhelyeket tartalmazó — cikkrp. A cikk írója ugyanis egyik nagykárolyi felekezet lelkésze, Schönfeld Lázár főrabbi, aki a gúny fegyverétől sem riad visszu, hogy valamikép elhárítsa a városról a szövetkezet, veszedelmét. A cikkíró a kisemberek védelmére kel, akiket attól félt, hogy a 20 koronás üzletrész jegyzésével nagy anyagi veszedelembe sodródnak. Igaz, hogy a szövetkezet tagjai felelősséget vállalnak, de nem korlátlanul, hanem csak az üzletrész néliányszoros összegéig. Elfelejti azonban I főtisztelendő ur, hogy már nem olyan időket élünk, hogy ez a felelősség valóban anyagi veszedelmet is jelent, mert | van már hazánkban ä szövetkezeteknek erős központjuk, amely bevált ellenőrző tevékenységével s irányításával ott áll a szövetkezetek mögött és megkíméli őket attól, hogy oly veszteséggel működjenek, i amely a tagokra nézve károsodást von maga után. Ha a központ látja, hogy a szövetkezet vezetésében nincs meg a kellék az eredményes üzletvitelhez, nem késik időben felfüggeszteni annak működéséi, mielölt még a tagokat pótbefizelés veszedelme fenyegetné. Ha jó néhány éve — a szövetkezeti mozgalom gyermekéveiben — a nem sikerült szövetkezetek száma nagyobb is volt, ma már nagyon elenyésző a fölszámoló szövetkezetek száma s hogy még inkább megnyugtassuk az aggodalmaskodókat, megállapíthatjuk, hogy a bukott kereskedők arányszáma sokkal nagyobb, mint a fölszámoló fogyasztási szövetkezetek száma. Az a veszedelem tehát, amitől a fötisztelendő ur a kisembereket félti, a valóságban nincs meg. A főbaj szerinte az, hogy a szövetkezet „megbénítja“, „agyonfojtja“ a kereskedelmet. Azzal fenyegeti meg Nagykároly városát, hogy a kereskedők elmennek Szatinárra s a városi lakosság ki lesz szolgáltatva a szövetkezet egyeduralmának. Pedig — szerinte — a vá“ rosi fogyasztó közönség sokkal közelebb áll a kereskedőhöz, akivel azonos érdekei vannak a vámpolitika terén is, mig a termelők, akiket a szövetkezeti mozgalom hatalmassá tesz, mindenfelé határ- zárokkal távoltartják a fogyasztó közönségtől az olcsó árut és terményt. A fogyasztási szövetkezet azonban sem a kereskedelmet nem „fojtja agyon“, mert maga is kereskedelmet folytat tisz- tullabb formában, de a kereskedőket sem teszi tönkre, mert szolid, polgári haszonra dolgozó kereskedő — különösen olyan nagyobb helységben, mint egy város — mindig megél a szövetkezet mellett. Sok magyar város példája világosabban beszél e tekintetben, mint bármilyen papirosérvelés. Ha pedig az a kereskedő nem szolid alapokon dolgozik, nem érdemli ; meg, hogy polgártársai megsirassák, ha I kénytelen becsukni a boltját. Nem osztjuk a föíisztelelendő ur I aggodalmát, hogy Nagykároly város ösz- szes kereskedői tönkremennek a szövetkezet miatt, mert ez egyet jelentene azzal, hogy nem tartjuk őket szolid kereskedőknek. A szövetkezet egyeduralma, amit a cikkíró mumusként föstött le, nem olyan mint a gyárak kartellje, hanem voltakép a fogyasztók köztársasága. A szövetkezet tagjainak bármikor módjában van a szövetkezeti közgyűlést összehivatni s az igazgatóságot, mely nem a fogyasztók érdekeit tekinti első sorban, elmozdítani a helyéről. Sőt az sincs sehol megírva, hogy ha a lakosság egy részének nem tetszik az egyetlen szövetkezet, ne alakíthasson egy másik vagy egy harmadik szövetkezetét. A szövetkezet nem a kereskedelmet bénitja meg, hanem a túltengő közvetítést mérsékli, aminek a létezéséről nem más mint az ország első kereskedelmi kamarájának a titkára panaszkodott már néhány éve is hivatalos jelentésében. S bizonyítani is tudjuk, hogy a szövetkezet ezt az regulázó szerepét sikerre j Nagykárolyban Az élné női borlély H vasárnap, aug. 27-én mutatkozik be a Színház-Mozgóban d. u. 3, 5 és este 9 órakor I I I II 1
