Nagykároly és Vidéke, 1916 (32. évfolyam, 1-53. szám)

1916-08-23 / 34. szám

tölti be. Nemcsak a külföldön, de itthon a Hangyának is elég gyakorlati példája van, amikor a szövetkezetek egyes vidé­keken valósággal visszaverték az árdrágítók oftefiziváját a lakosság ellen. Az angol kor­mány egyik jelentés maga ismeri be, hogy az angol városi közönség csak az erős fo­gyasztási szövetkezeteinek köszönheti, hogy a háború kezdetén az üzletekben s a piacon bekövetkezett pánik csakha­mar elmúlt, mert nagy szövetkezeteik áruiknak a piacra dobásával rövidesen nyugalmat teremtettek. Ne képzelje oly együgyünek a főtisz­telendő ur a szövetkezeti üzletrészeket jegyző városi polgárokat, hogy Eldo- rádót várnak a szövetkezettől. Csupán nyugodt és jutányos ellátást remélnek tőle s ebben a reményben nem is csa­latkoznak. Nem teremt Eldorádót a szö­vetkezet, de megakadályozza azt, hogy egyesek Eldorádót, vagy vagyont gyűjtse­nek gyorsan és kíméletlenül — mások s ■ép a fogyasztók zsebéből. Ha mégis bőségszarut akar látni a szövetkezetben, ám an a is van példánk. A rochedalei szövetkezet, az első modern fogyasztási szövetkezel, huszonnyolc éhező takácsfamilia heti 20 filléres befizetései­ből alakult s ebből a kis szövetkezetből hét évtized után fejlődtek ki az angol nagyban vásárló fogyasztási szövetkeze­tek, melyek a múlt évben 1070 millió korona forgalmat érlek el s tagjaiknak sok millió korona vásárlási visszatérítést adtak. Ez az a bőség és gyarapodás, .amiről a főtiszteiéndö ur gúnyosán ir. Ne féltse a városi fogyasztókat attól, hogy a szövetkezettel a termelők uralmát idézik elő maguk fölött. Ha ez igaz lenne, akkor aligha szerveztek volna a német- országi szociáldemokrata munkások több ezer fogyasztási szövetkezetét! Vagy ta­lán a szociáld emokrata ipari munkások is az agrárius termelők szekerét tolják?! Vagy ott van Svájc: ebben az országban ép úgy mint Angliában több városi pol­gár van a fogyasztási szövetkezetben, mint falusi termelő De csuk nézzünk kö­rül idehaza: a vasutasok, a köztisztvise­A század kakasa, Bizony ha nem lett volna velünk a kis Bartók Istók szabó! Nem lettünk volna olyan vígan. A bevagonirozásnál szomorú hangulat uralkodott, nem egy harcteret már megjárt vitézünk fejét lógatva szortyogttata pipáját, mi­közben már a maga módja szerint áldotta a muszkának „anyját-apját“. Asszonyok, leányok állottak a katonákkal zufolt vonat melle es úgy siratták párjukat, rokonukat. Bartók Istók is ott állott egy csinos kis menyecske mellett és vigasztalgatta, hogy ne sírjon, ügy látszott, hogy Istók barátunknak sem volt valami rózsás kedve, de egyszerre olyan hangos és hamisítatlan kukorékolást vágott ki, hogy min­denki elmosolyodott és szomorúságát félretette. Bartók Istók ettől kezdve nagy kegyekben részesült. De meg is érdemelte, mert kukoré­kolni pompásan tudott. Lehet, hogy szabó mesterségét sem folytatta olyan sikererrel, mint kakas pályáját, akármelyik orfeum szín­padán feléphetett volna művészetével. A le­génység körében óriási sikerekben volt része, de ki is élvezte népszerűségét és minden al­kalmat megragadott, hogy habárainak számát növelje. Minden állomáson, melyen vonatunk megállóit, Istók kidugta sovány fejét a kocsi ablakából és egy szép hosszút kukorékolt, vo­natunk elindulásánál szintén. Külömben kuko­rékolt mindig, amikor csak tehette, ha indulást jeleztek, ha parancsot kaptunk a megállásra, ha szállást kaptunk, ha a menagi megérkezett, NAGYKÁROLY ES VIDÉKÉ í lök, a budapesti ipari munkások oly szö- ! vetkezeteket alkottak, amelyek 20—30 ezer taggal dicsekszenek. Nagy tévedés I tehát, hogy a szövetkezet a termelők egyeduralmát teremti meg. Ha Esztergom, •Nagykörös, Sátoralja- iijhelv meg a többi magyar város közön-! sége háború alatt fogyasztási szövetkeze-! | tét alakított, mert mérsékelni ' akarta a háborus árubeszerzés mizériáit és nem félt a termelők uralmának a veszedelmé­től, N így károly városának aligha van mi­től tartania. A fötisztelendő ur minden áron | ; szembe akarja állítani a termelőt a vá­rosi fogyasztóval, ügy látszik, hogy nem vesz tudomást a világ folyásáról, mert épp. most alakult ki a közvélemény nem­csak nálunk, de az egész világon, ahol drágaság van, hogy a drágaság főokozói a fölösleges közvetítők s hogy a drága­ság enyhítése csak úgy sikerül, ha a falusi termelőt hozzuk a városi fogyasz­tóhoz. Ily irányban nyilatkozott mar Po­zsony, Miskolc, Győr, Selmecbánya, Ko­lozsvár, Szeged s a többi városok veze­tősége is. Hát éppen csak Nagykároly lakossága esküdjék hűséget a közvetítők-: nek (nem szólva a szolid kereskedőkről!) a falusi termelők ellen ? ! Igenis jólétet, gyarapodást várunk a’ szövetkezettől, mert minden háztartás, mely hü vásárlója lesz a szövetkezetnek, jó néhány percentet takarít meg évente is tisztességes áruhoz jut. Azt várjuk, hogy a „Hangya“, melynek jótékony „egyed-, uralmát“ 1500 község népe áldja Magyar- iországon, úgy szervezi a falusi termelő­ket, hogy a falusi szövetkezetek közvet­lenül a városi fogyasztási szövetkezetek­nek adják át a terményeket s igy idővel j — ha majd némileg visszatérnek a ren­des állapotok — még a zöldség, tojás, vaj s egyéb termények beszerzése terén is nyugodtabb lesz a városi közönség ellátása. Nem követtük a cikkírót a gúny és kicsinylő gyűlölködés utján, mert csak az haragszik, akinek nincs igaza De azt figyelmébe ajánljuk, hogy ha a tapaszta- I latlan s könnyenhivő emberek csalogatá­a takarodó után, valamint reggeli ima elírom- j bitálása után, egyszóval mindig. Azt hittem, hogy a legmagasabb virtuozitásig fejlesztette kukorikolási talentumát. Egész áriákat fújt ki magából és miska legyek, ha nem volt felis­merhető, hogy Istók barátunk milyen állapot­ban lévő kakast imitál. Mi emberek legalább tökéletesen megvoltunk elégedve Istók hang­versenyével, de egy községben való átvonulá­sunkkor az összes kakasokat becsapta Istók úgy, hogy valamennyi elkezdett kukorékolni. Embereink hasukat fogták nevettükbeu. Kapitá­nyunk pedig valami jóféle cigarőval ajándé­kozta meg zsázadunk művészét. Derék parancs­nokunk nem győzte később Istókot dédelgetni, és látszólagos gyöngeséget az egybegyült tisz­tek előtt mindig magyarázgatta: „Uraim, nem is képzelitek, milyen pompás ember ez a kis Schneider. Nemis hiszitek, hogy legénységünkre milyen jó hatással van az az ártatlan kis ko­média, nézzétek meg az emberek arcát, kons­tatálhatjátok, hogy egy sem lesz, aki leg-! alább is el ne mosolyogná magát.“ Napokig feküdtünk a lövészárokban tétle­nül. Kapitányunk egyszerre csak magához hi­vatta Bartókot és igy szólt hozzá: Halgass ide fiam, valószínűleg tudod, hogy nehány perc múlva megsturmoijuk a muszkát. Már most ha abban a pilanatban, amikor azt hallod, hogy „sturm,, olkukorékulod magad, kapsz tőlem tiz koronát. Istók mindent megígért és boldogan várta helyén a vezényszót. Az izgalom egé­szen lázassá tette, tudni nem tudta, csak érez­sáról s uzsorás kamatokról szól, ne a szövetkezeti táborban tapogatódzék, ha­nem arrafelé, ahol a tartóiéi uzsorások teremnek. Hogy pedig a szövetkezet nem felekezetieskedik, azzal is bizonyít­juk, hogy a megalakuló nagykárolyi fo­gyasztási szövetkezet szívesen látja tag­jai között az izraelita fogyasztó közönsé­get is amelynek szintén módjában lesz meggyőződni, hogy a szövetkezet sem nem veszedelmes, sem nem kereskedő­ellenes, sem felekezeti gyűlöletet szító, hanem egyetlen enyhitőszere a túltengő közvetítésből eredő árumizériának és drá­gaságnak. Csakugyan igaza van tehát a főrab­binak: Nagykárolyban van már minden, de ez az egy — a fogyasztási szövetke­zet — nagvon hiányzik! Felhívás a közönséghez! Ajánlunk azonnal szállításra első rendű kitűnő aromáju őrölt és pörkölt „Ham- burghi kave kevereket eredeti csomago­lásban kilónként 8 K 80 fill, árban. A kávéhoz sem cukrto, sem pótlékot tenni nem kell. 3 kilónál kevesebbet nem kül­dünk. Továbbá jól mosó es habzó mo­sószappant kilóit 5 K 50 f. 6 K 50 f. 7 ív 50 f. árban minőség szerint. 5 kilónál kevesebbet nem küldünk. Verseny nélkül álló, szappan és szóda nélkül vakító tisztán mosó mosóport csomagon­ként 70 fillért. Egycsomag egy mosáshoz elegendő. A mosópor a szövetnek nem árt, sőt vegyi tartalmánál fogva azt még tömörebbé teszi. Minden fémet gyönyö­rűen tisztit a femtisztiíó por, csomagja 50 fillér. Kékitó papirt csomagonként 30 fillérért, krém papirt csomagonként 30 fillérért (használják kékitő papír helyett, ha a ruhának krém szint akarunk adui.) Mindezekből 20 csomagnál kevesebbet nem küldünk. Az árak helyi raktárunk­ból utánvét mellett értendők. Ajánlunk „Amerikai talp“ ot (féltalp.) tiszta bőrből nagyság szerint páronként 8—9—lOkor. Rendelésnél a cipő száma közlendő. Két párnál kevesebbet nem küldünk. Kolozs­vári Bank és Kereskedelmi R.-t. Kirendelt­sége Marosvásárhely, Szentgyörgy-u. 26. te, hogy az ő mostani működése többet jelent, mint máskor. Érezte hogy most becsületről van szó. Valóságos lámpaláz fogta el. Szemei előtt fátyolos lett a nyári táj és úgy érezte, hogy torkát valami óriási kakas tartja karmaiba. Sturm ! Hurrá, hurrá! ordított a legénység es rohant szívdobogással az ellenség télé. A hátborzongató üvöltésben egyszer valami vé­kony éles hang lármája, sipitása kavarodott be­le. Bartók Istók kukorékolása nem sikerült. Embereink önkántelenül is elfelejtették a ve­szélyt, melybe rohantak, mindenki a nyavalyás kis szabóra gondolt mosolyogva, akinek nem sikerült a vizsgát letenni. Jó kedvvel, szinte nevetve vetettek magukat a megrémült musz­kák közé. Nehány perc múlva mienk volt az ellenséges árok. Nemsokára — kezében egy tízforintos bankóval — hivatta a kapitány Bartók Istókot és e szavakkal nyújtotta át a megígért díj dupláját: „ Paccer vagy fiam, de azért megér­demeled ! Boldogan és büszkén tette zsebre a jutalmat. Meg a muszka cárral sem cserélt volna. Sokszor mulattunk a kis szabón, mig egy­szer csak súlyos szivlövést kapott. Körülálltuk a „kakasunkat“ Midőn látta, hogy néhánynak valami ott csillog a szemében, azt mondta: „Meggyógyulok én még fiuk“ és egy hatal­mas szépet kukorékolt, de aztán lehunyta meg­tört szemeit örökre. Ez volt az utolsó tényke­dése, Bartók Istók szabónak, a század kis ka­kasának. — T. L.

Next

/
Thumbnails
Contents