Nagykároly és Vidéke, 1915 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1915-03-31 / 13. szám
3 NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE Nagy ünnepségek színhelye volt márc. 25-én az ősrégi győri székesegyház és püspöki vár. E szép, verőfényes tavaszi napon történt Fetser Antal győri püspök ünnepélyes székfoglalása. Bár a püspök a szomorú időkre s az őt ért családi gyászra való tekintetből kerülni óhajtott minden nagyobb fényt, pompát és ünnepiességet, az alkalom mégis ragyogóvá tette e napot úgy reá nézve, mint az egyházmegyére és az ünnepi installáción megjelent ezer meg ezer hívőre nézve. A püspök március 23. érkezett meg Győrbe, hol a pályaudvaron Szottfried József főispán vezetése mellett előkelő küldöttség fogadta. A főpásztor gyöngéd lelkületére s nemes gondolkodására vall az a ténykedése, hogy mielőtt a várba hajtatott volna, azonnal felkereste a Vöröskereszt-Egyesületnek pihenő állomását, hol a sebesült katonákat részesítette nekik jóleső atyai vigasztalásban. Még az nap délután meglátogatta a székeskáptalan tagjait is, kiket lekötelező nyájassággal s igen atyai szeretettel üdvözölt otthonukba. 24-én d. e. 11 órakor a püspöki várban a székeskáptalan tagjai s az esperesi kerületek képviselői gyülekeztek a fehér teremben, ahol a püspököt Mohi Antal dr. vál. szerbiai püspök, nagyprépost üdvözölte lelkesen a káptalan és papság nevében. A megyés püspök megindulva fogadta az üdvözlő szavakat s működésének progrannnját azzal jelölte meg, hogy Isten kegyelméből jó püspök akar lenni s a sok püspöki titulus közül az „atya“ nevét kívánja papjai és hívei részéről megérdemelni. Március 25-én d. e. háromnegyed 10 órakor a városi s egyházmegyei papság kereszt alatt testületileg vonult szeretett főpásztora elébe s kisérte őt ünnepies harangzúgás közben a püspöki templomba, melyet akkorára már a hívők ezrei töltöttek meg. Az „Ecce sacerdos magnus“ magasztos melódiájának élluingzása után a főpásztor helyet foglal a püspöki stallumon s magára ölti a főpapi díszes ornátust. Az egyházi ünnepség magasztos ténykedései kezdetüket veszik. Zalka László dr. kanonok felolvassa 0 Felségének kegyelmes leiratát, melyben a kultuszminiszter ellenjegyző sével Fetser Antal nagyváradi felszentelt püspököt győri megyéspüspökké kinevezi, majd a XV. Benedek pápa hozzájárulását, illetve megerősítését megában foglaló okirat felolvasása után Mohi Antal dr. nagyprépost üdvözli az egyházmegye uj fejét lelkes szavakkal s emelkedett hangú ünnepi beszédben. Fetser püspök nehány szives szóval felelt a nagyprépost üdvözlő beszédére s különösen Balics Lajos dr. káptalani helynöknek köszönte meg bölcs kormányzói működését, hogy az interregnum alatt oly tapintatosan s oly ritka bölcseséggel vezette az egyházmegyét. Majd latin nyelven hosszabb allakúciót intézett az egyházmegye pap ságához, magyarázva a püspöki méltóság lényegét s megemlékezve a XV. Benedek pápa háborús körleveléről, a borzalmas háború iszonyatairól s a teendőkről, melyek a megpróbáltatás e nehéz napjaiban az egyház szolgáira várnak. A klasszikus latinsággal megirt allakúciót a papság mélyen megilletődött szívvel hallgatta végig. Ezután a „Te‘ Deum“ áhitalós melódiájának hangjai közben a püspök a papság hódolatát fogadja. Megkapó látvány, amint a főpap a káptalan tagjait megöleli és megcsókolja, s az alsóbb papság tiszteletteljes kézcsókját fogadja. Majd felmegy a püspök a szószékre, hogy megtartsa első szt. beszédét híveihez. Azzal kezdi, hogy bár a templom búcsúja miatt alkalmatlan időt választott székfoglalására, de tette ezt a boldog- ságos Szűz iránt való ragaszkodó szerétéiből. Ö ugyanis a boldogságos Szűz oltalmát egész életén átérezte s ezért leikéből örül, hogy püspöki installációját is Mária e szépséges ünnepén tarthatja. Majd szívhez szólóan, lángoló lelkesedéssel s a meggyőződésen alapuló mély hittel a Krisztusi erényeket fejtegeti s ezek követésére buzdítja híveit. Beszéde végén kitér a háború okozta megpróbáltatásunkra is, melyet Istenbe vetett bizalommal kell viselnünk s igaz felebaráti szeretettel kell enyhítenünk. 3/412 járt már az idő, mikor az ünnepi szt. mise kezdetét vette. Szt. mise alatt a püspöki templom hatalmas kórusán gyönyörübbnél-gyönyörübb misét s magánérdekeket adtak elő a közel 100 tagra kiegészített győri ének és zenekarok, mely egyházi énekeknek valóban művészettel s áhitatos érzéssel előadott részletei könnyekig indították meg a buzgó hallgatóságot. A szt. mise befejezte után még pápai áldásban részesítette a püspök a jelenlevő hívők ezreit s a papság kíséretében ismét a püspöki várba vonult, melynek fehér termében a különféle küldöttségeket fogadta. Először Győrmegye és városa s a győri egyházmegyében tartozó szomszédos vármegyék s városok együttes küldöttségeit fogadta a főpásztor, mely küldöttségek nevében Szottfried József győri főispán üdvözölte a püspököt meleg és lelkes szavakkal, mig az egyházmegye s hitközségek nevében Ziskai Antal dr. győri r. k. egyházközségi világi elnök intézett az uj főpaphoz szeretetteljes üdvözlő szavakat. A püspök mindkét beszédre meghatoltan válaszolt s Ígérte, hogy lelkes munkatársa kíván lenni a hatóságoknak s szerető atya híveinek. Most a Récsei Ede házfőnök-lelkész, Dr. Vetzák Ede hitközségi ügyész s Dr. Serly Jenő kir. járásbiróból álló nagykárolyi küldöttség járult a püspöp elé, kit Récsei házfőnök üdvözölt meleg szavakkal, elhozva magával Nagykároly város s a róm. kath. hitközség jókivánatait Csak egy éjszakára küldjétek el őket: Hosszú csahos nyelvvel hazaszeretőket, Csak egy éjszakára: Vakító csillagnak mikor támad fénye, Lássák meg arcuk a San-folyó tükrébe, Amikor magyar vért gőzölve hömpölyget, Hogy sírva sikoltsák: Istenem ne főbbet! Küldjétek el őket csak egy éjszakára, Hogy emlékezzenek az anyjuk kínjára. Csak egy éjszakára: Hogy bújnának össze megrémülve, fázva; Hogy fetrengne mind-mind, hogy mca kulpázna; Hogy tépné az ingét, hogy verné a mellét, Hogy kiáltna bőgve: Krisztusom mi kell még ! Krisztusom mi kell még ! Véreim mit adjak Árjáért a vérnek, csak én megmaradjak. Hogy esküdne mind-mind! 8 hitetlen gőgjében akit sosem ismert, Hogy hívná a Krisztust, hogy hívná az Istent: Magyar vérem ellen soha-soha többet 1 Csak egy éjszakára küldjétek el őket. (Przemysíben, a második ostrom alatt.) Gyóni (Achim) Géza. Przemysl . . . Irta: Ilonka néni. Hónapok, hetek óta halk sóhajok, megértő nagy érzések szálltak tnessze-messze. Ezer és ezer agynak minden feltő gondolata — oda — száílt . . . Ezer és ezer szívnek minden dobbanása értetek vert. Értetek! Érted! ki egy kicsiny világ, egy parányi fészek szemefénye, büszkesége voltál . . . És, jött egy nap, melyen eltűntek az égről a szürke, nehéz fellegek. Az isteni nap tüzesen, forrón tűzött szomorú megfáradt földünkre, mintha könnyebbé akarta volna tenni nekünk a következő órában reánk zuduló óriási csapást . . . Március huszonkettő ! . . . március huszonkettő . . . lélegzetein meghalkul — szivem verése csak itt-ott dobban egyet — várok — - talán hallueinálok — — nem, „Przemysl elesett“ — a vérfagyasztó érzés, mely egy pillanatra megbénitott, az én erős telkemen nem tud úrrá lenni . . , Arcom komor, szememet behunyom, elszoruló szívvel látom hazámnak drága fiait hiában elvérezve. Lelkemben hittel, szeretettel temetem őket — a dicsőket I Az élőket pedig, fájó lélekkel könnyes szemem kiséri a szomorú fogságba . . a szomorú fogságba ... Tehát, tárgytalanná váltak a Przemyslbe apróhirdetés utján küldött imádságos üzenetek . . . aki ez üzeneteket a lelkével-szivével olvasta, az élet nagy drámájának hatásos jele" netét láthatta mindenikben ... és ne hidd, hogy ez a halvány gyönge reménysugár, ami ezekben az apró szavakban az életet, a hatalmas, igaz életet adta vissza — ne hidd, hogy a grodeki utón talán kettészakadt . . . nem! eddig a p'zemysli várig ért — do ma hosszabb, erősebb, mint valaha — hátha — ne add fei a reményt — hátha — Mandzsúriáig ér és onnan van visszatérés . . . Az élet a maga közvetlenségében lakik ez apró üzenetekben. Mennyi minden van kifejezve e pár szavas üzenetben „Magduska már jár és beszél", ezt csak az érti meg igazán, akinek „Magduskája“ van . . . Te gyönge, sápadt arcú fiatal anya nem üzened többé, hogy „Magduska jár és beszél“ szorítsd a szivedhez „Magduskát“ és neveld sok — sok okos szeretettel ... és Te boldog édesanyja, ki „Január 22-én fiad született“ szavakat küldted imádságos üzenetedben . . . hajolj kicsiny drága fiad fölé, nézz, mennyországot mutató, tiszta ártatlan, gyönyörű szemébe — kit e nagy időkben vigasztaló angyalként kaptál a Te Istenedtől. Fogd szorosan kézen — beszélj az édes apjáról sokat Neki — mert felnő s az életben hatalmas hajtókereke lesz az édesapja halhatatlan, dicső, hősi halála . . . Igen, a Magduskák, Pistukák és a piciny Pálok formás puha teste, gömbölyű kacsói megacélozták a przemvsli fegyverek pengéjét-----és azt a sok csodálatos erős magyar szivet.., r
