Nagykároly és Vidéke, 1915 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1915-03-31 / 13. szám
JL NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE 8 s a püspök elhunyt drága édes anyja üdvözletét. E szavakra könyezni kezdett Fetser püspök s zokogás közben köszönte meg szülővárosának jókivánatait s megígérte, hogy Nagykároly városához mindig tiui szeretettel fog ragaszkodni. Még egyébb küldöttségeket is fogadott s már 2 óra elmúlt, mikor az idegenből jött küldöttségek tagjai a püspök vendég- szerető asztalához ültek, hol Dr. Hajdú Tibor pannonhalmi főapát fejezte ki a jelenlevők őszinte érzelmeit s jókivánatait. A főpap jókivánataival mi is egyesitjük a mi szivünk jókivánatait: éltese a Mindenható városunk nagynevű szülöttjét, Fetser Antal püspököt, egyházmegyéje s hazánk javára, de Nagykároly városának őt, szerető szülővárosának örömére is, sokáig ! Récsei Ede. A szenvedés. Siralmak völgye, fájdalmak hazája, szenvedések szintere a föld. Zavartalan örömmel, örökös nevetéssel, könny nélkül, gyötrelem és csalódás, veszteség és halál nélkül élet nem folyik e világon. Mindig tudtuk ezt, ma részvéttel látjuk s el-el csukló zokogással érezzük és éreztetjük is. Nemcsak a déli és északi harctéren vannak sercge nk, hanem él itt közöttünk — szállítalak kórházunkban — is sok sok hadsereg. A katonák testét vérfoltos, lépett hadiöltöny fedi, de az egyik tüzes sebet hordoz, a másik karját, a harmadik lábát veszité el. Ajkuk erőtlen szava siralmas jaj, égő sebük minden lüktetése metsző fájdalom, életük szenvedés, látásuk gyötrelmes kin. Mi nyugtathatja meg a szenvedőt s mi vigasztalja meg a résztvevőt ? Vege felé jár a böjt. Az emlékezet elénk rajzolja a keresztet. Valaki szintén szenvedett azon. Az Istenember, ki jó A kis Pálok és Pisták nőni fognak — s a przemysli édesapák drága emléke élni fog bennük a késő századokig. Ti pedig fiatal hitvesek, anyák, gyönge nők,! most mutassátok meg, hogy erősek vagytok ... mert ne feledjétek, hogy e nehéz napokban j reátok a szenvedés nagyobb fele jut . . . Akik meghaltak, azok már boidogok — de Nektek élni kell tudni tovább — küzdened, mert jön a béke, jön a jövő — őrizned a kincsét szétszakított szerelmed zálogát, a „Mag- duskát“. Kicsiny kezed szoruljon ökölbe . . . s nézz szembe a; élotviharával némán, hallgatagon És — Ti magduskátlan és páltalan, szomorú szemű asszonyok, kiknek a szenvedések e nehez napjaiban nincs kit szorítsatok zaklatott kebletekre, próbáljatok a mások szenvedéseinek enyhítésében vigaszt találni — mert a nö keze áld — a nő keze véd — s egy idejében letörölt könnyű megadja fájó szivednek a gyógyulást. Egy mozgató erő van ma a világon, a szeretet, ez kössön össze minket, ez adjon erőt a közös nagy csapás elviselésére. Csüggedő lelkünket ez tartsa, ez emelje a fölöttünk levő nagy mindenség fele . . . Lelkűnkben hittel, szeretettel temetjük őket —- a dicsőket! az élőket pedig, lelkünk fájó j érzésével, könyes szemmel kisérjük a szomorú fogságba-------a szomorú fogságba . . . Mo st pedig, öreg becsületes Kárpátok, ti bennetek és ami fiaink határt nem ismerő hazaszeretetében bízva, teszzük le további sorsunkat a magyarok hatalmas Istenének kezébe ... 1 volt, ki igaz volt, ki szent volt, mert Is-j ten volt. Szenvedett, ahogyan ember előtte és utána soha: félreértették, kigu- nyolták, lökdösték, leköpték, átszegezték, összeszurkálták, megölték ... De nézzük csak őt. Minél nagyobb a szenvedése, annál világosabb a hite s nagyobb a bizonyossága : igy töltöm be Atyáin akaratát, így válik ez az én akaratommá, itt és igy van hozzám legközelebb az Isten, hogy megjutalmazzon. Azok a mi szenvedő katonáink az Ur legigazabb követői: életet áldoztak másokért. Most szenvednek, — most van tehát hozzájuk legközelebb a jutalmazó Isten. Fátyolos szemük könnyjét a menny legragyogóbb ékszereivé gyújtja ki ; mit elkívánt tőlük, kezet, lábat, egészséget avagy életet, — milliószorosan adja majd vissza ott, hol örökre eltörölt a szemekről minden könnyhullatást. Sajnálod-e az áldozatot ilyen jutalomért szenvedő hősünk ? Siratod-e még a szenvedő sebesülteket résztvevő szív, legyenek bár azok a szeretet aranyláncával fűzve is tehozzád? De ne feledjük, hogy jutalmat csak az nyer, aki hitének nagy és szent bizonyosságával a szenvedésben Isten akaratát, önmagában Isten gyermekét látja, ki fölött örökké őrködik a mennyei- Atya szerető kegyelme. A szenvedésben lássuk meg Jézus keresztjét, ismerjük fel, érezzük magunkhoz közel s öleljük át hitünk karjaival Jézus Atyját, a mi mennyei Atyánkat. HÍREK Ünnepi istentiszteletek. A rom. hath, temlomban: Szerda, csütörtök péntek d. u. 3 órakor Jeremiás siralmainak éneklése, Csütörtök d. e. 9 órakor ünnepi szt. mise mondja Récsei Ede házfönök. Pénteken 9 órakor, csonka mise, utána szt. beszéd mondja Szent- iványi B :1a. D. u. 3 órakor a szentbeszédet Zoboki Vince mopdja. Szombaton d. e. 8 óra kor tüz-husvéti gyertya és vizszentelés, utánna ünnepi szt. mise. Pénteken és szombaton szent- segimádás a szt. sir előtt. Szombat d. u. 6 órakor feltámadás. Vasárnap 1/2 7 órás mise után a húsvéti ételek inegáldása. 8 órakor csendes mise 9 órakor ünnepi szt. mise A Szentbeszédet Becsei Ede mondja. D. u. 3 órakor vesperás Hétfőn 9 órakor ünnepi szf mise a szentbesz .det Szentiványi Béla mondja. D. u. 5 órakor litania. — A református templomban ■ Nagypénteken d. e. és d. u. prédikál: Kürthy Zoltán s. lelkész. Husvét I-ső ünnepén d. e. és d. u. prédikál: Kürthy Karoly lelkész vallás tanár. d. e. agendázik: Kürthy Zoltán s. lelkész. — A ág. hitv. ev. templomban: Nagypénteken d. e. Passiót olvas es szentbeszédet mond : Redei Károly lelkész. Huslvét I-ső ünnepén a d. e. 10 órakor kezdődő istentiszteleten szentbeszédet mond: azután úrvacsorát oszt. Rédei Károly lelkész, a d. u. V* 3 órakor kezdődő istentiszteleten prédikál: Nagy Sándor kántor. Husvet Il ik ünnepen szentbeszédet mond: Redei Károly lelkész. Köszönetnyilvánítás. Dr. Boromissza Tibor szatmári püspök ur Öméltósága a helybeli népkonyha céljaira harminc koronát volt szives küldeni, ezt hálásan megköszöni: A népkonyha vezetősége. Előléptetés. Kosztka Mihály pü. szám- ellenőrt, lapunk kiváló főmunkatársát, ki most Dalmáciában teljesít katonai szolgálatot, a zászlóalj előtt tett szolgálatáért szakaszvezetőből őrmesterré léptették elő. Uj orvos. Dr. Keszler Herman városunk fia a budapesti egyetemen az utolsó szigorlatot is eredményesen ietevén, múlt héten orvossá avattatott . . . Városunk nyugdijügyi bizottsága múlt hét szerdáján tartott üleseben bemutatta- tott a bizottságnak a közgyűléshez teendő je| lentés tervezete. E szerint a nyugdíjalap 1913. I év elején 56.966 K 61 f, az év végén pedig 59.936 K 32 f. volt. úgy, hogy az alap 3969 K 71 fillérrel gyarapodott. A múlt év folyamán kifizetett ellátási'és temetési járulék 7441 K 31 f. tesz ki. A bizottság néhai Kabay Ferenc özvegye nyugdiját a szabályok értelmében évi 1800 koronában állapította meg. Amán András volt városi rendőrnek befizetett nyugdijjáruléka I visszafizetése iránti kérelmét, — minthogy ezen kérelem a szabályok értelmében nem teljesít— | hető — elutasította a bizottság. Irodaáthelyezés. Dr. Peiszner Arthur ügyvéd, városunk fia, irodáját Szatmárról Budapestre (VII. Erzsébet-körut 9—11. New-York palota) helyezte át. Adakozzunk a megvakult katonák országos alapja javára egy-egy koronát. j Adományokat lapunk szorkesztősége is elfogad és eljuttatja a „Megvakult katonák országos bizottságához Budapest képviselőház.“ Lapunk szerkesztőségéhez eddig a vak katonák részére a következő adományok folytak be: Huszthy Magduska és Erzsiké 6 K, df. Adler Adolf 1 K, Rédei Károly 2 K, Peiszner Lajos 1 K, egy régi kaszinói kártya parthitól 1 K, dr. Adler Adolfné 1 K, dr. Sternberg Endréné 1 K, dr. Sternberg Zoltánná 1 K, Patay Ferenc 2 K, Sróff Gábor főgimnáziumi tanár névnapja alkalmából a helybeli főgimnázium VII-ik osztályának gyűjtése 24 K összesen 40 K, mely összeget ideiglenesen a Nagykárolyi Kereskedelmi és Iparbanknál a 3914. számú könyvre letétképen elhelyeztünk. Gyűjtés. Főgimnáziumunk derék tanulósága, mely lelkesedéssel, s nemes áldozatkészséggel támogat minden nemes hazafias ügyet, a szerencsétlen, harctéren megvakult katonákat is gyámolilani kívánja szives adományaival. A vak katonáknak a főgimnázium VII-ik osztálya Sróff Gábor tanár ur névnapja alkalmából az alábbi összeget gyűjtötte. Aáron Péter 1 K, Akkermann Géza 1 K, Diczig Alajos 1 K. Fa- lussy Endre 2 K, Janitzky Jenő 1 K, Jenser Dezső 2 K, Katona Imre 2 K, Klein Miklós 1 K, Kovács József 1 K, Kronovitt Fülöp 1 K, Liptai Kálmán 1 K, Nagy Endre 1 K, Nagy István 50 f, Napkory György 1 K, Napkory István 1 K, Papp Ervin 1 K, Reményi Káztnér 50 f. Nonn Gyula 1 K, Sikolya Ferenc 50 f. Sternberg Pál 1 K, Tivadar György 1 K, Tor- dai Béla 50 f, Turóczy Kálmán 1 K összesen 24 K. Közgyűlés. A „Nagykárolyi Kath. Legényegyesület“ 1915. április 5-én délután fél 6 órakor tartja rendes évi közgyűlését saját házának dísztermében. Vig élet — a szomorú napokban. A háború vérzivataros nagy napjait éljük, ággódó lélekkel, szorongó szívvel járunk-kelünk, nem tudva mit hoz reánk a jövő, de sőt a holnapi nap sem. És dacára ennek az általános, nyomott, nagyon is borús hangulatnak, mely minden komoly ember lelkét megüli — nagyon is vig élet folyik a korcsmákban, s a fényes éttermekben egyaránt. Egy-egy korcsma, egy-egy kisebbszerü vendéglő füstös szobájából oly gyakran vidám zene, borgőzös éktelen orditás hallszik ki, s az utcán talán sohasem láttunk annyi tántorgó embert, mint ép mostanában. De úgy látszik az urak sem hagyják magukat, (már t. i. a kiknek erre is bőségesen telik.) Legalább is ezt (látszik bizonyítani az a körülmény, hogy a „zenész urak“ egyáltalában nem panaszkodnak „az idők mostoha járása miatt.“ Hogy is panaszkodhatnának, amikor egyetlen éjszaka — mint örömtől sugárzó arccal újságolják — 500 mond ötszáz koronát is kerestek. Ha ennyi jutott a cigánynak, ugyan mennyit pazarolhatott el az a „vig társaság“ finom ételekre, pezsgőre és . . . és . . . Vagy talán igy vigad sírva a magyar ?! . . . Mi közönséges, szegény halandók bizony-bizony most nem vigadunk, inkább sirunk, s a reggeltől estig tartó munka közben el-elszaladunk a kenyérgyárba, s kérve kérünk, néha könyörögve könyörgünk egy-egy kis cipót, hogy magunknak, s családunknak meglegyen a mindennapi kenyere. S a jól végzett napi munka, s szegényes vacsora után lehajtjuk fáradt fejünket éji nyugalomra ag- gódvaa holnapi napért és kenyérért, mig a díszes vendéglői étteremben szól a zene, folyik a pezsgő, s hull a bankó. Szeretett adományok sebesültjeinknek. A nagykárolyi Vöröskereszt Fiókegylte n
