Nagykároly és Vidéke, 1915 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1915-05-28 / 17. szám

XXIX. évfolyam Nagykároly. 1915. április 28 17. VIDÉKÉ TÁRS AD A_L M I Jtf ETILAP. Nagykároly város hivatalos hirdetéseinek közlönye. fWecgjeienik minden szerdán. Előfizetési árak: Egész évre. .............................8-— kor. Fél évre......................................4-— „ Ne gyedévre......................2- — „ Egy es szára.........................—-20 .. Ta nítóknak egész évre . . 6--— Főszerkesztő : Felelős szerkesztő : Dr. Adler Adolf Rédei Károly. LaptuJajdonus és kiadó : a „Nagykárolyi Petöfi-nyomda Részvénytársaság“. Szerkesztőség : Kossuth-utcza 3. — Telefon 7 Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. — Telefon 76 Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltéinek. Nyilttér sora 50 fill. Kéziratok nem adatnak vissza. Nagykároly, 1915. április 27. II. Két előre nem látott, de sőt nem is sejtett körülménnyel mentheti még ma­gát a közönség azcjn része, amelynek módjában lett volna magát idejekorán el látni a legszükségesebb élelmiszerrel. Ez mentségéie szolgálhat azon vezető kö­röknek is, amelyeknek megfelelő anyagi erő rendelkezésére állott Az első körül­mény a háború rendkívül bosszú tartama. Ki gondolt volna arra, hogy a hadi fegyverek, eszközök oly rendkívül fej­lett teknikája mellett ami . korunkban egy esztendeig tartó háború dúlhas­son ? Nem azt hittük-e mindnyájan, hogy 2—3 hónap alatt, vagy legfeljebb „mire a falevelek lehullanak“ (s ime már hajtanak is!) egyik fél a másikat Immá­ron megadásra készteti és kényszerűi, megkötik a békét s kezdődik ismét a ren­des, normális élet. Talán maguk a had­viselést intéző körök sem gondoltak a hosszú hónapokon át tartó hosszú hábo­rúra. 8 ime kitűnt, hogy a modern há­borúban a jól megépített lövészárkok mé­lyén álló, vagy heverészö katonák küz­denek egymással s egyik a másikat csak rettenetes küzdelemmel tudja onnan ki­verni. Főleg a nyugati harctéren a hiva­talos jelentések mostanában tulajdonkép csak arról számolnak be, hogy egyik fél a másiktól hány méter hosszú lövészár­kot tudott elfoglalni irtózatos véváldozat áfán. E harcinőd folytán tart a háború — legalább is mi szerintünk— oly rend­kívül s rettenetesen hosszú ideig. A másik körülmény: a legfőbb és leg­fontosabb élelmicikkek rendkívüli drága­sága ép a mi hazánkban. Köztudomású dolog, hogy „Magyarország Európa élés­kamrája“ s ime a gabonanemüek ára ép nálunk érte el Európában legelőbb a leg­magasabb rekordot. Azt joré'Szben köszön­hetjük lelketlenül üzérkedő kedves honfi­társainknak is. Állatállományunk is az európai államok sorában a legelsők kö­zött foglal helyet. És ennek dacára — Dániából hoznak most húst hazánkba, mórt ez dacára a magas vámnak s a nagy szállítási 'költségnek, kerek l (egy) koronával olcsóbb a belföldi húsnál. Itt is lehetne talán beszélni a milliomos és nem milliomos táglelkiismeretü „marha- kupecek“ kisded játékairól. De szenteljük még néhány szót és sort a vezetőség, a hatóság tevékenysé­gének is a közélelmezés biztosítása terén. Azt nem tagadhatjuk, hogy a felsőbb ha­tóság — a legmagasabb állásban levők­től a falusijelőljáróságig -- nyomatékosan figyelmeztette az ország lakosságát a leg­nagyobb takarékosságra, spórolásra. Hogy milyen eredménye volt jóakaratu felhívá­sának, intésének — látjuk, tapasztaljuk. A jó tanács meg nem szivlelése, figye­lembe nem vevése is bizonyára egyik fontos oka — az általános panasznak és zúgolódásnak. Hiába minket nyakas-makacs magyarokat erre egyenesen rákellene kény­szeríteni — ha ugyan volna mód erre. Félő azonban, hogy ez még a gyomor­lázadásánál is hatalmasabb forradalmat idézne elő. Egyébként is megszoktuk, hogy a mindenhatónak képzelt államtól várjuk minden mi bajaink orvoslását. Most is, ha nem egyenesen az államtól, de a hatóságoktól követeltük és követel­jük a rólunk való atyai gondoskodást. S a hatóság, a vezetőség —- nem is volt elannyira közömbös és tétlen. Ha nem is épen tulkorán, de talán nem is épen tulkésőn megmozdult s próbálkozott, hogy az iuség fenyegető veszélyét lehetőleg el­hárítsa városunk lakosságáról. Ott van pl. a pesti Mügőzmalommal idejekorán kötött egyezség, mely biztosította volna a város közönségének liszttel és kenyér­rel való elégséges ellátását. Hogy éz nem sikerült a biztosítottnak vélt módon, nem TÁRCZA.-mm*­Vágyakozás, Elfojtott, féligalvó, tilckadt vágnak Ott égnek kicserepesedett számon, Míg munkában megizmosodott karom Egy rég sóhajtott ölelésre tárom. Megmámorosodott, felejtő agygyal Egy izzó, hosszú ölelésre vágyom És engedelmes, puha édes ajkad Egy álmodott, égő csókkal lezárnom. Belétemetkezni két hó karodba, Feledni a szuette, vásott múltat És a kiostromlott napfényes révben : Eletet kezdeni ! Boldogat, újat . . . Koszt ka Mihály. F\ megkésett levél. — A „Nagykároly és Vidéke“ eredeti tárcája. — Élesen fújt a, hideg téli szél. Messze a szamhatárig fehér volt már minden és a ka­vargó hópelvhek zizegöen homályositották el a komor táj közvonalait. A néma csendet csak a katonák néhol fel­fel harsanó nevetése zavarta meg. Egy nagy félszerben feküdt az egész század, de egyikük­nek sem jött szemére az álom. Csendesen be­szélgettek ... — Nagy nap lesz holnap fiuk — dörmögé az őrmester. — Holnap tudja meg a muszka igazán, mily vitéz a magyar baka. — Helyes­léssel hümmögtek rá a többiek, amennyire pipá- jok szívása engedte és fogaik között ismételték „Bizony nagy nap lesz a az előbbi szavakat holnapi.“ De tekintetükkel azt az imbolygó árnyat követték, mely a rozoga kis épület egyetlen kivilágított ablakából verődött vissza. — Szegény kis hadnagy ur, már megint gondolkozik, szomorkodik — monda félhalkan egy öregebb baka, ki mint gyermekét szerette azt a fiatal szép kis hadnagyot. Őrködött felette a legnagyobb veszély közt is, mert megígérte messze, nagyon messze innen egy galambősz öreg asszonynak, kinek ez volt bol­dogsága, mindene . •. . Bennt pedig a meleg szobában tovább is sétált a kis hadnagy. Alhomályosult szemével csak azt a gyűrött kis levelet nézte. Már elol­vasta többször, de mint aki nem tudja elhinni a sorok tartalmát, újra hozzá kezdett. fesze i Isűrendi i iség sí U ( lisznózsirt bármilyen mennyiségben Debreczenbe átvéve. — Eladó kötelező Fóliák Ziigmoud DelirccsKen, lleák Fereiic ajánlatát küldje be:-utca fi. szám.

Next

/
Thumbnails
Contents