Nagykároly és Vidéke, 1915 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1915-12-29 / 52. szám

XXXI. évfolyam. Nagykároly, 1915. december 29. 52. szám TÁRSADA L M I_H ETIL A P. Nagykároly város hivatalos hirdetéseinek közlönye. Üegjelesiik minder» szerdán. Előfizetési árak: Egész évre..............................8-— Fél évre ..................................4-— Ne gyedévre.........................2 — Egyes szám.........................—-20 Ta nítóknak egész évre . . 6-— Főszerkesztő : Dr. Adler Adolf Felelős szerkesztő: Rédei Károly. Laptulajdonos és kiadó : a „Nagykárolyi Petöfi-nyomda Részvénytársaság“. Szerkesztőség: Kossuth-utcza 3. — Telefon 7 Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. — Telefon 76 Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 53 Ilii. Kéziratok nem adatnak vissza isten akarata. Az 1916-ik esztendőt szeretnénk a békesség fehér zászlójának szelíd jele alá állítani s az ebbeli jó reménység boldog mosolyával csókdosni körül. Fájdalom! Az emberi számítás még mindig vért és tüzet mutat jegyül. Sok próbáltatások és siralmak ködét hömpölygeti felénk a szom­szédos esztendő. Az emberi számítás ugyan csalaikozhátik. A jövendőt az egye­dül bölcs isten látja csupán s ő neki mindenek lehetségesek. Ezékiás király idején két ezerre való fegyveres se volt a körülzárolt, kiéheztetett Jeruzsálemben; a bizalom is csak egy emberben: Ésaiás- ban tartotta meg égig emelkedő oszlo­pát; mégis száznyolcvanötezer assir vi­téz hullott el egy éjszaka s a kérkedő Séna-Khérib assir király óriási seregének romjaival sietve távozott a város falai alul. Csodálatos eset történt, mert igy akarta az Isten. A magyar embernek amellett a kár- hozatosan gonosz szokása mellett, hogy az Isten szentséges nevét káromlással fer­tőzted meg, vau egy istenes jó szokása is. Ha csapás éri, vagy valamit tervez, az Istenre gondol. Az ő akaratával vi­gasztalja és biztatja magát. „Az Ur akarta igy“, „Ha az Isten úgy akarja“ ! Ez a két mondás mélységes hit forásából fa- * fakad. Múltra visszafelé, jövőbe előre olyan kettős fénysugár, amibe nem tud az élet annyi nyomorúságot, gyászt és csalódást dobálni, hogy meg ne mutatná az Istennél való egyezség: vagyis a leg­bizonyosabb boldogság útját. Erre az akaratra gondolva s ebben előre megnyugodva ke'd neki indulni a jövő esztendőnek. „Akik az Urban bíznak azoknak ereje megujul“,mondja szentirás, Lehetne-é gyönörübb programmunk olyan esztendőre, amely folytatólagos harcokkal veti előre vérpiros fényét, amely újabb áldozatok, nagyobb erőfeszítések, kemé­nyebb próbáltatások komoly követelésével áll elénk. Bíznunk kell az Urban, hogy ■ ezt a háhorut is olyan, próbáltatásul en­gedte reázudulni a vihgra, amelyből a; a béketürés megtartói, a hit koronájának megőrzői, az igazságért áldozók és szen­vedők dicsőséggel fognak kikerülni „Ö előtte nincsen akadály, hogy sok vagy kevés által szerezzen szabadulást“. Ne vessen hát alá kétségbe és aggodalomba, hogy ellenségeink száma ötszörösen múl­ja a mieinket felül, mert „ha az Isten velünk, kicsoda ellenünk ?“ Ha ő akarja a mi diadalunkat, akkor a pokol kapui sem vívhatják meg a mi erőnket. Ö min­denhaló. Még a sírból is feltudja hozni diadalra az életet. Az pedig, hogy a mi diadalunkat akarja, hinnünk kell kétség nélkül szi­lárd és áhitatos bizonyossággal. Úgy hin- nük, mint a hogy az Ur választottal hit­ték az ö valasztottságukat, hogy nem volt elég nagy előttük semmi veszély, nem volt az életük sem drága. Átadták az Isten kezébe, az ő szolgálatába: aka­ratának, dicsőségének eszközéül. Mint ahogy az Üdvezitőnek is az volt az ele­dele, hogy cselekedje az ő mennyei Aty­jának akaratát. Bízott diadalában még akkor is, mikor lehajtva fejét a keresztre, halál álmára csukódtak szemei. Velünk az Ur akarata idáig is nagy dolgokat cselekedett. Idáig is mi voltunk a kevesebb mégis az erősebbnek méltósá­gára minket emelt. A mi fegyverünk éle a lélek, amelynek ellenében a test nem használ semmit sem a tömegével, sem az erejével. Fegyverünk fénye az igazság, tisztasága a becsület, célja a béke. így érezzük magunkat Isten szent akaratával egyezésben ; igy tudunk a mi Jézusunk­kal csöndesen aludni még a viharos ten­gertől hánytvetett csolnakon is. Istenről álmodunk és dicsőségre ébiedünk! Dr. Baltazár Dezső. A főgimnázium és apóig, leányiskola ünnepe. A helybeli fögimn. és a polg. leá- ányiskola tanulói f. hő 23-án a megye­ház nagytermében gyönyörű ünnepet rendeztek a sebesült katonák javára. Ka­rácsonyi hangulat ömlött el az ünnep mindenegyes számán. Ez volt a két in­tézet növendékeinek első együttes fellé­pése. Egyesült erővel járultak hozzá a nemes cél megvalósításához, hogy sebe­sült hőseinknek kellemes meleg karácsony­estét szerezzünk. Fáradozásukat teljes siker koronázta. A megyeház nagyterme zsúfolásig, tel meg, s igy az erkölcsi si­ker, mellett szép anyagi hasznot is ered­ményezett az estély. Az ünnep első száma Romberg: Kiuder-Synphonie c. darabja volt, ame­lyet a fögimn. zenekara adott elő hét polgáriskolai leány kísérete mellett, akik különböző gyermekhangszereken játszot­tak. A harmonikus, kidolgozott előadást zajosan megtapsolta a közönség. A taps­ból bőven jutott, Rokk Ilonkának, a kar­mesternek is. Második szám Oláh József fögimn III. oszt. tanulónak szavalata volt Horto' bágyi József: A katona karácsonyestéjec fc-í Sátj Mndennemü ruhanemiiek, csipkék» Kft feilöltök, függönyök, térítők, sző* nyegek legtökéletesebb festése­Bőrkabátok, keztyük festése. ! ! Minta után való festés I I Haúffe villany- és gőzerőre berendezett ruhafestő es vegyitisztitó Nagykárolyban Kölcsey-utca I. sz A rom. kath. templom mellett. Műhely: Petöfi-utca 59’ bármely kényes szinü és gazdag díszítésű ruhanemüek vegyiieg tisztittatnak. Plisé-gouvré. p! fcSiis Plüsb és bársonyok gőzölése. Vidéki megrendelések pontosan eszközöltetnek ÉÜSÍ

Next

/
Thumbnails
Contents