Nagykároly és Vidéke, 1914 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1914-11-18 / 46. szám
2 NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE Hogy az itthoni, békés hadsereg mennyiben tett eleget eddig is kötelességének, fényesen igazolják a sebesültek ezreinek szakszerű ápolása, a küzdő katonáknak meleg, téli ruhával való ellátása, és az a gigási munka, amelyet az egyes tisztviselők kifejtenek, hadbavonult kartár- saik munkájának a feldolgozásában, hogy a hivatalok normális működése meg ne akadjon, hogy a küzdők itthon maradottjai semmiben hiányt ne szenvedjenek. Azért fordult bensőséges bizalommal hozzánk, közvetlenül hozzánk itthon maradottakhoz az állam, mert erős a hite, hogy az az áldozatkészség, amely eddig is állandóan megnyilatkozott a magyar társadalomban, most még fokozottabb méretekben fog megnyilatkozni, mert mindenki megérti, hogy itt most a lét vagy nem lét kérdése forog kockán, a midőn mindenkinek, szegénynek úgy mint a gazdagnak, teljesíteni kell. a kötelességét. Teljesítse tehát mindenki kötelességét. S mindenki ott, a hova a haza állította, és mindenki úgy, ahogyan lelkiismerete, hazája iránti szeretete parancsolja. És ha mindenki teljesítette kötelességét, nincs az a hadsereg, amely áttörje sorainkat, nincs, amelyet mi le ne győznénk ! . . . * „Osztrák-Magyar Bank“, akár a „M. kir. Hadi kölcsönpénztár“, a mindenkori hivatalos leszámítolási kamatláb mellett — ami jelenleg 5V'0 — a legnagyobb készséggel hitelezi, illetve előlegezi a jegyzett összeg 75 "/„ -át. És hogy az állam tisztviselői is méltóképpen kivehessék részöket ezen nemzeti aktióbó1, a kormány atyailag gondoskodott arról, hogy úgy az állami, mint a megyei és városi tisztviselők, fizetésük 10#o-a erejéig, 12 havi levonás, illetve I részlet lefizetés mellett jegyezhessenek a hadi kölcsönből, Ezzel lehetővé tette, hogy a hazafiságában mindig elöljáró tisztviselői kar, most is méltóképpen kivegye részét a haza iránti kötelezettségek teljesítésében. „Ezen kölcsön sikere lesz mértéke az egész világ előtt, hogy a magyar nemzet nemcsak katonai, de pénzügyi téren is teljesen elkészültén vívja meg élet-halál harcát ellenségeivel.“ Legyen a jelszó: „Vitám et sanguinem pró patria! — et etiam avenam /“ Lévay Béla. Hadikölcsönt jegyezni mindenkinek hazafias kötelessége! Meg kell még emlékeznünk arról, hogy a takarékpénztári betétek, a hadi- kölcsön jegyzése esetén felvannak oldva a moratorium hatálya alól. Tehát a fölött, hadikölcsön jegyzés céljaira — a szabályszerű felmondási határidők betartása mellett — mindenki szabadon rendelkezhetik. Természetesen a jegyzés ott eszközlendő, ahol a betét elhelyezve van. Ha pedig valakinek sem készpénze, sem betétje nincsen, de különben rendezett anyagi helyzete megköveteli, hogy a haza oltárára ő is áldozatot hozzon, ez esetben is lehetővé van téve a kölcsön jegyzése az által, hogy akár az HÍREK Meghívás. 10586—1914 K. Nagykároly város kepviselö-lestület tagjait 1914. évi nov. 22 napján délelőtt. 10 órakor a városháza tanácsterméből tartandó rendkívüli közgyűlésre meghívom. Nagykároly 1914. november 17-én. Debreczeni, polgármester Tárgysorozat: l. A budapesti polgármester átirata az Auguszta- Gyorssegély-Á'ap helyi bizotságának megalakítása es a harctéren küzdő katonák Karácsonyi ajándéka céljára gyűjtés iránt. 10285—1914 k. sz. Fj. 2. Polgármester javaslata az állami hadikölcsönre a város törzsvagyonából 10.090 korona jegyzése iránt. 10552—1914 K. sz. Fj. 3. A városi árvaszék javaslata az allami hadikölcsönre a gyámpénztári tartalék alapból 20.000 Nekünk, magyaroknak már csak őszirózsa marad a természet halálának ez a színes virágú szimbóluma és ilyenkor, késő ősszel, amikor már der lepi meg a selymes szirmú virágokat, talán ők is álmodnak még az ősi hazáról, s talán-talán visszasírják még ők is a cieresznye virágos, sugaras egü Japánnak kiimáját, amely bizonnyal jobban megfelelt hajlamaiknak, s az éleny, amellyel Nipponban táplálkoztak, talán százszorta szebb sziinpom- pával ajándékozta meg őket. Most különösen nagy szerepet játszanak ezek a szép szomorú virágok a nagy világháborúban. Emlékszem még csak az első szirmok bontogatták ki halvány fehéres-zöldbe játszó fejecskéiket, amikor a nagy-nagy áradatban, idegen katonák kerültek erre . . . Hosz- szu, szép szál legények, hallgatagok, csak a szomorú szemeiknek volt tüzes a villanása . . . De nem sokáig tartott náluk a nagy, bus közöny, mert mihamar megbarátkoztak az itteni szokásokkal, s ha mindenkivel nem is tudták megértetni magukat, azok a ragyogó fekete szemek hamar beszédesekké váltak. S a szemek, ugylátszik mindenütt egy nyelven beszélhetnek és beszélnek is, mert rövid idő alatt, amig ezek a messziről jött hazavédők városunkban laktak, nem egynek gyűlt lángra a szive valamelyik városunkbeli hajadon iránt . . . Különösen egy eset kapta meg a figyelmemet ebből a sok-sok apró regé- nyecskékből. Ez az egy eset azonban rendki- vüliségénél fogva igényt tarthat arra, hogy foglalkozzam vele. Hát persze, persze, hogy ezt a megelevenedett regét is az őszirózsa csinálta. A harci kürt megszólalt, s aztán a délceg lovaskatonák kikapták a parancsot: egy félóra múlva indulás a harctérre . . . Lázas készülődés, miközben a sziveket megszállja valami nehéz-nehéz sejtelem, valami nyomasztó teher ... Ez nem a halál félelem. Ez több, ez nagyobb annál ... A szomorú katona még szeretne mondani valamit, mielőtt elmenne oda, ahol meghalni olyan szép, olyan jó . . . De elcsuklik a szava és csak ennyit mondhat rossz magyarsággal : Kisasszon, kerem szépén egy virág ... És a kisasszony ? No persze, hogy a kisasszony nem lehet rosszszivü, hogy ennek a szerény kívánságnak teljesítését megtagadja. Odament a virágágyakhoz és a legszebb fehér őszirózsát letépte, s mialatt oda nyújtotta a katonának, csak* lopva mert az: arcára pillantani. Egy kézszoritás még, miközben a fiú valami idegen szózat mormol halkan a Tógái között, amelyből a leány csak ezt az utóbbi szót tudta megjegyezni magának, hogy: „ewig“ . ...j Aztán ez az egyszó volt már mindene: az álma, a reménye, a féltése. Ewig — mondotta önmagának lefekvés közben, s szépen belefoglalta a mindennapi imájába, s ezzel a szóval kelt és feküdt le. Persze, a legelső dolga az volt, hogy ennek az „ewig“ szónak jelentőségét megkeresse a szótárban. Megtalálta. Boldog volt. Tehát örökké ? Tudtam. De azért örökké csak „ewig“ maradt előtte. Muzsikája volt ennek az „ewig“ szónak, ahogy ezt a szót az a szép hallgatag katona kiejtette a száján, s még szebbé, még hangzatosabbá lettek a leány álomvilágában. Ewig . . . Istenem, most érzem, ott jár a csaták tüzében. Bátor, elszánt, golyó nem fogja, lepattan róla ... Gondol-e rám? . . . Megvan-e még a szép fehér őszirózsája ? .. . Elszáradt, eldobta . . . Tudtam, hogy el fogja dobni. Pedig Ígérte, hogy: „ewig“ ! De aztán mentegetni kezdte: korona jegyzése iránt. 10581—1914 K. sz. Fj. 4. A polgárileányiskoiai alapítványi ösztöndíjra vonatkozó alapitó oklevél bemutatása és jóváhagyása. 8067—1914 K. sz. T. ü. 5. Kereskedelemügyi m. kir. Minister ur leirata a szilágysági h. é. vasutat kezelő osztálymérnökségnek Zilahról-Nagykárolyba leendő áthelyezése iránt előterjesztett kérelemre vonatkozólag. 8352/1914 K. sz. Kj. Kerületi színigazgató kérelme folyó év deczember l-től 1915 év január 31-ig bezárólag a városi színházban szinielőadások redezésének engedélyezése iránt. 10395 — 1914 K. sz. Kj. i Uj bíró. Dr. Vámos Adott a helybeli kir. járásbírósághoz kinevezett albiró pénteken Szat- máron a kir. törvényszék elnöke előtt a hivatali esküt letette, szombaton jelentkezett a helybeli járásbíróság vezetőjénél Dániel Sándor kir. járásbirónál és ugyanaz nap megkezdette hivatali működését. Kápoinaépités. Néhai Bunda Miklós végrendeletében örököseinek meghagyta, hogy a görög kaiholikus magyar egyházi temetőjében 1000 *K költséggel egy kápolnát építtessen és az alatt koporsóját helyeztesse el. A kápolna fenntartása költségeire 1100 koronás alapítványt tett. tiyászeset. Mélységes gyászba borította a nagy kierjedésü rokonságot, az általok szeretve tisztelt nemes matróna: Özv. Czágler Györgyné Turner Magdolna elhunyta. A hosszú szenvedés után elhunyt nemes lelkű úrnő temetése rendkívül nagy részvét mellet tegnap délután ment végbe a Verbőczy-utcai gyászházból. A gyászoló csaiád .a következő gyászjelentést adta ki: Alulírottak a legmélyebb fájda ómmal tudatjuk hogy a legjobb anya, nagyanya, dédanya özv. Czágler Györgyné szül. Torner Magdolna hosszú, de türelemmel viselt szenvedés és a halotti szentségek ájtatos felvétele után, f. hó 16-án reggel 5 órakor életűnek 84. évében jobbletre szenderült. Kedves halottunk földi maradványa f. hó 17-én d Jután 3 órakor fog a Verbőczy-utca 7. sáinu gyászh ízből a rom. kath. egyház szertartása szerint a mesterrészi sirkertben levő családi sírboltba örök nyugalomra helyeztetni. Az engesztelő szentmise-áldozat f. hó 18-án reggel 8 órakor fog a Mindenhatónak bemutattatni. Nagykároly, 1914. november 16-án. Áldás és béke poraira! Czágler Antonia és férje Medvey Lajos Czágler Karolin férj. özv. Tóth Jánosné Czágler Ilona és férje Irsik Ferenc gyermekei és vejei. Medvey Ernő és neje Medvey Ludovika férj. Simkő Aladárné Medvey Lajos Medvey Sándor Dr. Tóth Zoltán és neje Tóth Ilona térj. Tarczynski Kázmérné Dr. Tóth Kálmán Irsik Margit férj. Csipkés Karolvné — Gondol rám, tudom, csak nem irhát a golyók záporából, kartácsok, gránátok füzéből, mert hogy ott van, az bizonyos. Persze, hogy ott volt!... Mint valami rémes áradat hullámzott a lömeg. Nem volt gát, ami visszatartsa őket. Rohantak előre száguldó paripák hálán a hős fiuk. Sandomierz, Bzin, Radom. Már Iwango- rod képe bontakozott ki a sürü ködből, amint a fölkelő, aranyos napsugár jöttével oszladozni kezdett az éjszaka sürü, nedves teritöje. „Évig“ — mert csak ez volt a neve a leány előtt — ott járt elől, mindenütt legelői. Bátran, mint hőshöz illik. Kiesi talizmánja, egy elhervadt fehér őszirózsa, amelyet a jó magyar föld termett, s amelyet az a bogárszemü kis magyar leány tűzött a kebelére, most lepréselve kis noteszében a szive fölött. Beszélgetnek együtt: — Hát vissza vár? -- Kérdezte a virágtól a szive. — — Azt mondta : örökre ! — Örökre? Milyen szépen hangzik. Örökről Vájjon, mit fejez ki ez az: Örökre? Szeret... szeret... biztosan szeret. A szeme mondta, a két szép fekete szeme. Aztán egy hosszút sóhajtott a fiú: ewig ... És ewig és örökre, ha nem is tudta a fiú, bizonyosan érezte, hogy egyet jelentenek. És ebben a tudatban ment mindég előre mindaddig, amig igy eltévedt muszka golyó utat nem talált a szive felett. Iwangorodnál járt a patrull, amikor valami rejtekhelyről golyózápor fogadta őket. Ewig halálos sebet kapott, s az iszonyú golyózáporból már-inár alig lehetett kimenteni. Feje aláhanyatlott, de ő maga csodálatosan nem esett le a paripáról. Társainak sikerűit biztos helyre elvonulni a súlyos sebesülttel. Amikor leemelték a lóról, már rémesen hörgött, s azt hitték, mire a kötöző helyre
