Nagykároly és Vidéke, 1914 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1914-07-29 / 30. szám

2

NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE

Mindennemű ruhanemüek, csipkék, felöltök, függönyök, teritök, szőnyegek legtökéletesebb estése.

Bőrkabátok, keztyiik festése. ! ! Minta után való festés

Haüffel Sámue

villany- és gőzerőre herendezett ruhafestö és vegyitisztitó Nagykárolyban, Kölcsey-utca I. sz A rom. kath. templom mellett. Műhely: Petöfi-utca 59

Bármely kényes szinü és gazdag díszítésű ruhanemüek vegyileg tisztittatnak. s#ar Plisé-gouvré.

Plüsh és bársonyok gőzölése.

Vidéki megrendelések pontosan eszközöltetnek

haza minden polgárához. — Mindenek- fölölt azokhoz, akiket állásuk, vagy személyes befolyásuk polgártársaik természetes vezetőivé avat.

A cselekvés órája ütött. Egy szebb, jobb, boldogabb jövő alapjait vethetik meg az áldozatkész hazafiul hűség cselekedetei.

Tanintézeteink működése az 1913—1914-ik iskolai évben.

— Az idei értesítők alapján. —

I. Főgimnázium.

(Folytatás.)

A „Tanulmányi állapot1'1' c. rövid 10 soros fejezet tulajdonképpen egy szóval sem szól arról, amit a fejezet cime feltüntet, hanem a kérdés iránt érdeklődőt „felvilágosításért“ „az ifjúság érdemsorozatához1' utasítja. Pádig itt nagyon is helyénvaló lett volna, a tanulók „tanulmányi állapotárólLi, hanem is hosszasabban — noha e fontos kérdés a behatóbb tárgyalást is legteljesebb mértékben megérdemelné I — legalább röviden szólani s a főgimnázium igazgatójának és tanári karának eszleleteit, megfigyeléseit, tapasztalatait e téren elmondani. Mig a „fegyelmi és egészségi állapotnak“ van néhány sor szentelve az értesítőben — a tanulmányi állapotról egy szóval sem emlékezik meg „az 1913—14-ik iskolai története.“ Pedig a szülőket s a nagyközönséget bizonyára e

nem kevésbé nagyfontosságu kérdés is érdekelné. Vájjon a „tanulók jelen tanévi előmenetele“ kielégítő, kedvező volt-e, megvan-e azzal teljesen elégedve a tanári kar, jobb e az előző évieknél s igy ez örvendetes jelenség lenne szülőkre és tanárokra egyaránt. Ha pedig nem kielégítő, nem kedvező, de sőt talán az előző évekhez képest hanyatlás tapasztalható — mi ennek az oka, miben véli azt feltalálni a hosszú tanéven át a tanulókkal foglalkozó, azokkal folytonos érintkezésben álló tanári kar ? Nem óhajtunk itt rámutatni ama dologra, illetve újra felzavarni azt a már igazán „mellékvágányra“ terelt kérdést, amelyet lapunk a Ylll-ik í osztály ,,tömegbukása“ címen egyszorüen felemlített. De talán ép ez ügyből kifolyólag is jó lett voina a „tanulmányi állapotról“ szó- } tani, miután a jelzett hírlapi rövid közlemény • a nagyközönség megdöbbenésének volt egyszerű j szócsöve és kifejezője. Miután e téren az érdeklődőket az ,,ifjúság érdemsorozatához“ utasítja „felvilágosításért“ az Értesítő, szabadjon tehát az „érdemsorozat“ alapján szótanunk és következtetést várnunk a „tanulmányi állapotokról1“. És itt átadják ismét a szót a hozzájuk küldött levél Írójának :

„Midőn a róm. kath. főgimnázium“ értesítőjének ismertetéséről szólunk, előrebocsátani óhajtjuk, hogy semmifele vitázásba bele nem bocsátkozunk és őszinte, alapos megjegyzésünket akkor is megtesszük és fentartjuk, ha a főigazgató jóváhagyó ludomás vételével esetleg ellenkezésbe jutnánk, vagy Bendegúz bátyánk véleményével sem egyeznénk meg. Az „Értesítő“ értesít, tehát mi ezen értesítéseket som- mázzulf és ami figyelmünket különösen megragadja, kiemeljük természetesen a nagyközön- l sog szempontjából. Mindenekelőtt megállapítjuk, 1 hogy a tanuló ifjúság tudása rettenetesen hanyatlott, illetve igen sok azon ifjak száma, akik a „mértéket“ meg nem ütöttek. Fájdalmasan érint bennünket ezen tény, hiszen polgártársaink gyermekeiről . és pénzáldozatairól van szó. Meg kell állapítanunk, hogy a tanév elején összesen felvétetett 356 tanuló közül bukott 82 tanuló, évközben kimaradt, illetve vizsgát nem tett 43, összesen 125 tanuló, azaz a felvett tanulók 35'1°,U, vagyis egy harmadánál több. A nagykárolyi kath. főgimnázium belépett tehát azon intézetek sorába, ahová — diáknyelven szólva — „veszélyes“ járni. Meg kell szorítani és a selejtes elemtől megtisztítani az intózelet, az tény, azonban ha ha tul- keinény a seprő, reakciót szülhet ős szép gimnáziumunk egy-két év múlva kongani fog az ürességtől. Ez pedig már nagy hiba, melyet orvosolni csak ügyes paedagógiával lehet. Egyes ; osztályok eredménye már igazán siralmas. Pi.

| a hatodik osztály 33 tanulója köeül 11 bukott, a nyolcadik osztály, melyről már régebben megemlékeztünk, 29 tanulója közül 9 bukott. Az egyes tantárgyak eredménye is elütő. így a III—VIII. osztályban összesen latinból bukott 33 tanuló, mennyiségtanból 31, németből i 25, történelemből 19 tanuló. Jeles osztályzatot nyert ezen öt osztály tanulói közül latin- ; bői 17, menyiségtanböl 42, németből 26, tör- í ténelemből 26, tehát a latin nyelvben kétszer I több a bukottak száma, mint a jeles osztályzatot nyerteké. A tiszta, az az minden tan- ; tárgyból jeles eredményt felmutató ifjak száma 9. Azért vettük a III—VIII. osztályokat, mert

TÁRCZA.-sWWeAz album.

— Egy kártya •— mondotta a feleségem és letett az Íróasztalomra egy képeslapot.

Nézem: Nizza. És pár szó irás: Üdvözli Mariska.

— Ki ez a Mariska, fiam ? — kérdezi a feleségem.

És én erre a nagyon is természetes kérdésre hamarjában nem tudtam felelni.

— Sejtelmem sincs róla, kicsoda ez a hölgy.

— De hát ha valaki Nizzából üdvözöl és csak a keresztnevét Írja alá, akkor mégis csak kell tudnod, gondolnod, hogy ki az?

— Szavamra, fogalmam sincs róla.

Aztán abbamaradt az egész Mariska-história. Minden jó feleség van annyira éber, hogy az ilyen dolog megzavarja, bántja egy kicsit, de minden igazán jó feleségben van annyi finomság is, hogy inkább hagyja elaludni az egészet: Hátha valami régi, legénykorbeli Mariskáról van szó 1

Körülbelül egy hónap múlva majdnem ugyanavval a hangsulylyal és ugyanavval a mozdulattal, mint már egyszer — megint az asztalomra tett egy lapot a feleségem.

— Egy kártya — és csak aztán tette hozzá kissé gúnyosan: Újból a Mariskádtól.

Dühösen nyúlok a lap után, ez is képeslevelezőlap volt, Budapest és ennyi volt rá-1 írva: Miért nem válaszol az első lapomra ? Kakas Mariska.

Elmosolyodtam.

— Nos, még mindig nem tudod ki ez a nő ?

— De igen, — feleltem jókedvűen és nyugodtan. Most már egészen jól emlékszem. Kakas Mariska : sem a név, sem a körülmények, amik között megismertem, nem olyanok, hogy könnyen el lehessen felejteni. És hogy én mégis majdnem elfelejtettem, annak egyszerű oka az, hogy Kakas Mariskához jó öt éve nem volt már szerencsém.

Ahogyan ezt elmondtam, nyugodtan, egyszerűen, őszintén, a feleségemre is hatott és most már ő is inkább kíváncsian, mint haraggal kezdett faggatni:

— Mondd, ki hát ez a Mariska, aki Nizzából és Budapestről küld neked üdvözleteket ?

— Jó, elfogom mondani. Figyelmeztetlek azonban, hogy amilyen érdekes ez az egész história, ép olyan merész is.

— Az nem baj, csak meséld el.

— Helyes. Ti asszonyok úgy is a modern kinzóeszközeitek között a legkegyetlenebbül avval a kérdéssel tudtok bánni, amivel a férjeitek múltjából szeretnétek kipiszkálni szerelmi kalandjaikat. Nos, én mindezjdeig álltam a diszkréciót, mert nem tartom lovagiasnak, Ízlésesnek és erkölcsösnek, hogy a férj a múltjából mentett hódítási históriákkal mulattassa a feleségét. De ez az egy eset — nem bánom

1 — legyen kivétel. Ha a Mariska feltámadt a

múltból, ha már kompromittált előtted, akkor most én beszélek neked őróla és én leplezem le. Részben tartozom is ezzel neked, részben ; más oka is van, amiért teszem. Egy pillanatra, egy piciny helyen feltárom előtted a függönyt és beleengedek nézni oda, ahova hitvesnek, erkölcsös asszonynak még a gongolatával sem szabad behatolni. Van az életnek egy olyan rózsaszínű mocsara, ami nagyon érdekes, nagyon kellemes azok számára, akik gázolhatják, de a kívül állók és azok is, akik kimásztak belőle, undorral fordulnak el onnan.

— No mesélj, mesélj . :.

— Tudom, most nagyon kiváncsi vagy. Majd a végén sajnálni fogod, hogy meghallgattad. Most pedig elkezdem.

— Ki ez a Mariska ?

— Nem úgy kezdem. Évek előtt történt Pesten, már körülbelül a tanulmányaim befejezte idejében, hogy egy átlumpolt éjszaka után hajnaltájban betértünk a New-York-kávéházba. A hatalmas, nagy kávéház már egészen üres volt. Elől ült csak egy nagy társaság, csupa férfi és köztük egy hölgy. Amint úgy futtában odanéztem, pezsgőző mágnás-kompániának taksáltam őket, aztán mi elmentünk a terem másik végébe, fel az emeletre és ott szórakoztunk tovább.

Alig múlik pár perc, egy fehér kötényes pincér oda jön hozzám és diszkréten a fülembe súgja:

— Az a hölgy ott elől, aki az urakkal van, kéreti, szíveskedjék egy percre lefáradni a billiárd-szobába.