Nagykároly és Vidéke, 1914 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1914-03-04 / 9. szám

NAGYKÁROLYÉS VIDÉKE

IWÍ

m

<^§)'«Ég;'«Ébi|j) -íf

13>X® 52® ^T®^Tg)^Tg) 5Ig)«^(«iifó ’sjg) vlS>.»jg) 9^sjg) ?jo) *7jg) 91®'^) ^

“* rrt-WTirrTítirmmí ülimifWim J ' "*

ösamp'^'Sj

irtwlWjr

1B1IÍÜK4UB

természetes ásványvíz győgyhatása hurotos bántalmaknál páratlan. — A legutóbbi termésű savanyu uj borral vegyítve kitűnő italt szolgáltat. Kapható mindenhol. Árjegyzéket kívánatra küld a bikszádi fürdöigazgatóság.

Wmnak tyúkok, ha sólymok lehetnének“. De azért, ha kevesen is, vannak hasznos tyúkok, akik az igazságot kikaparják s nem akar még mindenki kegyelmes vadászok passziójára kezes sólyom lenni. Ám szaporodjanak az udvari tanácsosok, akiket a kormány teremt, de nem fogynak ki a mártírok sem, akiket a nemzeti érzés lángja vonz, ha porrá perzseli is őket. A nemzet néha halállal jutalmaz, de még az a halál is szebb és ékesebb, mint a kormányok kitüntetése.

Fülünkben cseng még a debreceni temetés harangzúgása és mialatt könnyeink csorognak, uralkodunk magunkon, hogy kezünk ökölbe ne szoruljon. Gyászolunk és nem fogunk felejteni. Azokat sem, akik mártírhalált haltak, s azokat sem, akik őket még a halál után se akarták észrevenni . . .

Képviselőtestületi

I ■■ KI j f

közgyűlés.

Városunk képviselőtestülete vasárnap d. e. 10 órai kezdettel rendkívüli gyűlést tartott. Debreczeni István kir. tanácsos, polgármester a gyűlés megkezdése előtt üdvözölvén a megjelent képviselőtestületi tagokat, előadta, hogy a mai közgyűlés tárgysorozatában egyedül az állatorvosi állás választás utján való betöltése van csak felvéve, azonban egy rendkívüli esemény: a gör. kath. püspök ellen

Debreczenben megkísértett botrányos és megdöbbentő merénylet indokolttá teszi, hogy a képviselőtestület az esemény bekövetkezte utáni első összejövetele alkalmával a merénylet feletti megbotránkozásának, az áldozatok elhunyta feletti részvétének és a püspök szerencsés megmenekülése feletti örömének adjon kifejezést. Polgármester mindezeket először táviratilag, később a temetés alkalmával a a püspök előtt személyesen kitejezte, azonban szükségesnek tartja, hogy ezt a képviselőtestület is megtegye, miért is indítványozza, hogy a képviselőtestület a gyalázatos merénylet feletti megbolr nkozásának, az elhunytak elhalálozása feletti részvétének és a püspök megmenekülése feletti örömének jegyzőkönyvében adjon kifejezést és a püspököt erről jegyzőkönyvi kivonaton értesítse. A képviselőtestület ily értelemben határozott s ezzel a gyűlés ezen része véget ért.

Nehány perc múlva Ilosvay Aladár vármegyénk közkedvelt alispánja az elnöki széket eljenzések között elfoglalván, üdvözölte a képviselőtestület megjelent tagjait és a rendkívüli közgyűlést megnyitottnak nyilvánitotta. Jelentette, hogy a mai közgyűlés tárgya az üresedésben levő városi állatorvosi állás választás utján való betöltése. Alispán a jegyzőkönyv vezetésére Néma Gusztáv közigazgatási tanácsos, .aljegyzőt, bizalmiférfiakul s egyszersmind jegyzőkönyv- hitelesitökül Róth Károly, Marián Ferenc, Janitzky György, Orosz Lajos és Albanezi Mihály képviselőtestületi tagokat kérte fel, a szavazatszedő-küldöttség elnökévé dr. Jékel László, tagjaivá Csőkör Ferenc és Juhász Imre képviselőtestületi tagokat nevezte ki. Ezután a kijelölő-bizottságba Debreczeni István kir. tanácsos, polgármester ajánlatára a képviselőtestület dr. Adler Adolf és Strohináyer Ferencet választotta meg, alispán pedig Debreczeni Istvánt és Péchy Lászlót nevezte ki s .azon időre, mig a bizottság a működését befejezi, a közgyűlést felfüggesztette. A kijelölő

bizottság működését befejezvén, alispán a közgyűlést isme megnyitotta es bejelentette, hogy az állatorvosi állásra Szüts L. Ferenc helyettesített állatorvos és Szakáll Sándorszentlülöpi állatorvos pályázott, a bizottság mindkét pályázót jelölte azon kikötéssel azonban, hogy amennyiben tiszti állatorvosi minősítése egyiknek sincsen, a megválasztott állásának különbeni elvesztése terhe alatt köteles lesz két év alatt a tiszti állatorvosi minősítést megszerezni.

Minthogy szavazást kérő iv nyujtatott be, elnök elrendelte a szavazást, melynek megej- tése után dr. Jékel László szavazatszedő- küldöttségi elnök jelentette, hogy beadatott összesen 119 szavazat, melyből Szakáll Sándor kapott 61 szavazatot, Szüts L. Ferenc pedig kapott 58 szavazatot s igy Szakáll Sándor 3 szótöbbséggel állatorvossá választatott. Elnöklő alispán nevezettet megválasztottnak kijelentette azzal a hozzáadással, hogy állásának különbeni elvesztése terhe alatt köteles lesz két év alatt a tiszti állatorvosi minősítést megszerezni. Ezután a megválasztott állatorvos a közgyűlés szine előtt az esküdt letette, s ezzel az alispán a közgyűlést befejezettnek nyilvánitotta és berekesziette.

1914. május 1-re kiadó 4 szobás

un

i l.. utcai: előszoba, konyha, spájz idlvco gS mellékhelyiségekkel. (Villanyvilágítás). Tompa-u. 10. sz. (Nagyhajduváros és Tompa-u. sarok.) N agykár olybán.

Azonnalra kiadó két szobás

lakás e^sz0^a’ *ÍOnyha, sphjz és meluri

lékheiyiségek.

Bővebb felvilágosítással a tulajdonos szolgál: Sztojkovits Miklós Zombor. (Bácsmegye) Rákóczi-ut 27. sz.

nőm. Ugye nem haragszik rám azért, hogy rossz hangulatomban a gondok gyötrődése elől ide, magához, menekülök.

— "C, hisz’ ez szót sem érdemel. Én magával szemben csak hálás lehetek. Higyje el sokszor gondoltam már arra, hogy én soha, de soha sem fogom tudni leróni azt a nagy adósságot, ami nálam van feljegyezve az Ön javára.

— Hát még mindig arra gondol ? Hát nem megmondtam már, hogy amit az ember kötelességből cselekszik, azért hálára nem szabad számítania.

— Lássa ma is, ma is valami nagy dolog történt velem. Vége karrieremnek, vége az ambíciómnak, ami eddig élt bennem. Már nem biztos a kezem, ha bonckést veszek a kezembe, reszketés fog el. Igen, higyje el, csak magának mondom, magának egyedül.

Ma is majdnem a kezem alatt halt meg egy fiatal, viruló szépségű leány. Én öltem meg, én . . . Gyilkos vagyok, véletlenül, akaratom ellenére gyilkolnom kellett. Reszketett a kezem s csak egy hasszállal jártam beljebb a késsel, mint ahogyan szabad lett volna. Egy pár órával később elvérzett. Nem jöttek rá. Komplikáció állt be, ennek következtében halt el — ennyit jegyeztek fel az esetből, s ezzel egy emberi élet sorsa el lett intézve. A hajszál- rugóra egy porszem került, s a zakatoló kis jószág megszűnt élni. S ezt a szivet én némi- tottam el. Ezt a hajszálrugót az én bonckésem szelte ketté. Én, én . . . Gyilkos vagyok, eny- ayire sülyedtem.

— De Halmai’ az Istenre kérem, ne izgassa magát, hisz ez mással is megtörténhetett volna épp úgy, mint magával. Maga bizonyára nem tehet róla. Aztán hány ilyen hasonló eset történt már. S higyje el ezzel nem szabad a lelkiismeretét terhelnie.

— Igen, nem szabad. Felejtsem el ... De hogy, de hogyan némitsam el, hogyan Csitilsam el háborgó lelkiismeretemet? Ez nehéz, nagyon nehéz dolog.

— De mi idézte elő ezt a nagy változást Önnél, Halmai, mikor magának olyan biztos keze volt mindeddig ?

Igen, biztos kezem volt. De egy idő óta megváltoztam. Egy eset, egy szerelmi história, amely végzetes, tragikus kimenetelű volt — idézte elő bennem ezt a nagy átváltozást.

ügy két héttel ezelőtt történt, mikor a rendes boncolási munkám elvégzése miatt a boncterembe beléptem. Az asztalon egy női hulla feküdt leteritve. Soha szebb halott paciensem nem volt. Alig 18—19 éves gyönyörű teremtés volt. Olyan gyermekies mosolygó ajakkal, amelyhez hasonlót csak a nagy mester, Murilló tudott a vászonra varázsolni, öngyilkosságot követett el, pedig még gyermek volt. Sohasem érdekelt ezeknek az önkéntes halottaknak a sorsuk. De ez az egy, ez más volt. Ennek a gyermeknek sorsa megrendített. Érdeklődni kezdtem, mi adhatta kezébe a gyilkol, mi miatt eldobta magától a legdrágábbat, mit ember eldobhat magától. Nem sokáig kellett kutatnom a titok nyomait, egyik asztal választott el tőle, amelyen egy másik, önkéntes halott feküdt.

Egy szomorú, fáradt arcú 30—32 évesnek látszó férfi hulla. Szerelmesek voltak egymásbB nagyon, halálosan. Csakhogy a férfinak már felesége volt, családja volt, két kis apróságnak volt az atyja. Azonkívül igen keresett orvos volt. És itt hagyott mindent: hitvest, hivatást, gyermekeket, hogy a halálban egyesülhessen azzal, akit szeret. Minden körülmény amellett vallott, hogy közös elhatározás folytán váltak meg az élettől. Texába csempészett méreg volt a halált okozójuk. Hosszú, rémes kínokon mohettek keresztül, mig végzett velük. A férfi arcán a szenvedés meg is hagyta e nyomokat; ellenben a leány átszellemült arccal, ajkain a boldogságnak kimondhatatlan édes mosolyával lépte át azt a határi, melyen át a lélek el- j hagyja azt a vonalat, amely bennünk a gyar- | lóságot képviseli. És ez a mosoly volt éppen, amely bennem megfagyasztotta a vért. Ahányszor ez a mosolygás föltűnik képzeletemben, érzem, hogy reszketés fog el. Sohasem gondoltam még arra, hogy bennünk is, mindnyájunkban él valami megnevezhetetlen, hatalmas ösztön ; valami sejtelemszeíü hatalom, amely sok esetben a pokolba hajtja, sok esetben pedig fölemeli a lelkeinket. Kiemel bennünket a porból, a köznapiasságból. Templomot csinál a lelkűnkből. Örömet fakaszt a bánat nyomán ; sokszor pedig üressé, hangtalanná, borzalmasan sivárrá varázsol köröttünk mindent. Mi ez ? Érzem, de nem tudok neki nevet adni! Eddig sohasem gondoltam a szivemre. Azt hittem, hogy a szívnek csak éppen annyi a hivatása, mint amennyit fizikailag betölteni hivatva van. Csa-