Nagykároly és Vidéke, 1914 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1914-03-04 / 9. szám
8 NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE i wMSÉMZl Mindennemű ruhanemiiek, csipkék, felöltök, függönyök, teritök, szőnyegek legtökéletesebb festése. Bőrkabátok, keztyük festése. ! ! Minta után való festés ! ! Haúffei villany- és gőzerőre herendezett ruhafestö és vegyitisztitó Nagykárolyban Kölcsey-utca I. sz A rém. kath. templom mellett. Műhely: Petöfi-utca 59' Bármely kényes színű és gazdag díszítésű ruhanemüek vegyileg tisztittatnak. ■•■***' Plisé-gouvré. Plüsh és bársonyok gőzölése. Vidéki megrendelések pontosan eszközöltetnek Színészet. Meg,jegyáések a színházi hétről. — Referálja: (km.) — Talán nem méltóztat rossz néven venni a város áldoit közönségének, amely a színjátszókat a maga érzésével, őket méltánylásszerü pártfogásával, művészi törekvéseiben, előre vinni, anyagi pártfogásával a színészeket kulturális törekvéseiben mindenkor támogatni, anyagilag segíteni törekedett: ha most, az uiolsó bet küszöbén, e rovatban csak újólag vértezetben jelenünk meg. mely mindig a szókimondás, a hozzáférhetetlen kritikai ittlét jegyében fogantatik. És — hisszük talán — nem fognak a színjátszó művészek sem ellenséget bennünk látni, mikor, — az újra viszontlátás reményében — róluk szintén, igazságos tradíciónkhoz mérten, megjegyzéseinket becsületesen tárjuk fel. Valami mérleg-félet kellene összeállítani a lefolyt színházi szezonról. Ha a statisztikai adatokat pontosan össze gyűjtöttük volna, úgy ez a mérleg valódi kulturális, hazafias magyar szempontból nem vállna a működött színjátszó társaság javára. Miért ? Kulturális szempont alatt értsünk klasszikái színmüvek szinrehozatalát. Ilyeneket nem kaptunk. A nagy angol (Sekszpir), a nagy francia (Moliér) — kisebb színpadokon is előadható müvei — szóba sem jöttek; a modern iró: Sandu színdarab — álmai valóban csak álmok voltak, a lángelméjü tüdőbajos orosz — „éjeli menedékhelye“ nálunk nem kapott hajlékot; „Monria Vanna“, „Sziránó Bergerek“, ami színpadunkon ismeretlen személyek. Pedig ezek- nek a nagybecsű müveknek a — bárhogyan való szinrehozatala — kulturális tény. És mi van a magyar hazafias színművészet örök becsű alkotásaival ? Olvastam egy hatal- i más szárnyaiásu ódában, hogy Katona József j szelleme nem halt meg. Ha ez igy van, hát akkor miért nem haljuk Tiborc keservet, Bánk fölényes igazságait és Petur keserű szókimon- j dúsát; vagy — ne is legyünk olyan követelöek — miért nem ludhalunk elálmelkodni Ócskay brigadéros különös jellemén? Táncos operettből kijutott a részünk. Jól, vagy rosszul : az mindegy. Nem ismerem feltételezni, hogy ez s csakis ez volna a közönség ízlése. Mert beigazolódott, hogy amikor a színtársulat komolyabb — bár j kozmopolita tárgyú — drámákat, színmüveket adott elő: telt házak voltak. (Lásd : Faun, Farkas, Taifun, Otthon, stb). Ez a rovat kapcsolat akar lenni a közönség es szinp d között. A ! közönség — eltekintve az egyéni Kedveléstől — hisszük, hogy meg fog érteni bennünket, s talán engem is, ki annyi meleg szeretettel csüg- gök a magyar színészet minden művészi törekvésén, s remélem — eltekintve esetleges félreértésektől, —- hogy a szinmüvész'- k sem fognak (bennünket- gánesoskodóknak tartani, s engem j szerény, alázatos hívüket félreérteni, ha néha ,durva fakanálban“ adtam be az orvosságot. A magyar színművészet melegágya a faj- magyar szeretetben találta mindenha a legjobb kerUszét. Ha szidjuk is őket, de szeretjük : ez (inár a vérünkben van. Az utolsó recenzió alkalmával tehát béké- ( vei, szeretettel vátljunk meg. * Tudomásunk szerint az utolsó előadás e hó 9-én lesz. * A színházi hétről megjegyzéseink a következők : Az elmúlt hét a jutalomjátékok hete volt. Vécsey Ilonka, Salgó Ilonka, R. Tóth József, Németh Nándor és Váradi Izsó voltak a jutal- mazoltak. Mindnyájan meleg ünneplésben részesültek inig csak azt bizonyítja, hogy minden színésznek, ha mindjárt rossz is az, meg van a maga, érdekcsoportja és bizonyítja újólag azt, hogy nem és olyan rossz állomás ami városunk a színészet vándor madarainak. Természetesen az ünneplés különösen Vécsey, Salgó, Tóth és Váradi-nak jutott ki. Tehetséges és szorgalmas színészek, kik a tapsra, virágra érdemesek. A Cigánybáró előadása alkalmával, melyben Bródy Irén énekelte a cigányleány hatal- I inas áriáit, egesz tüntetés volt a szép hangú koloratur énekesnő mellett, kinek sok finomságai átitatott dalait mindenkor lelkesen megtapsolták. Ezen kívül külön csokorral is kedveskedtek tisztelői. A „Nemtudomka“ bemutatóját zsúfolt ház nézte végig. Szólt ez a nagy látogatottság részben az operettnek, részben pedig Váradi Izsónak, a juialmazotlnak. Az előadás — eltekintve a rettenetes felvonasközöklöl — simán, jóelö- adásban került elő. A nagy ház jóhangulat':an töltötte az estét es ünnepelte tapssal, koszorúval és ajadékokkal a jutalmazoltat. HÍREK. Meghívás. 2115—914. K. sz. Nagykároly város kepviselötestület tagjait 1914. évi már- | cius hó 8-ik napján délelőtt 10 órakor a városháza nagy tanácstermében tartandó rendkívüli közgyűlésre tisztelettel meghívom. Nagy- I károly, 1914. március 2-án. Debreczeni István polgármester. 1. Bejelentés a kepviselötestület tagjai közt beállott változásról. 1432—1914. k. sz. kj. 2. üj városi szervezeti szabályrendelet alkotasa. 846—1914. k. sz. kj. Varmegyénk igazoló-választmánya múlt péntenen Debreczetn István elnöklete alatt ülést tartott, melyen a megejtett' összes j vármegyebizottsági tagválasztásokat és azok j ellen beadott felebbezéseket vizsgalat alá vette. A felebbezessei megtámadott választásokat i egynek kivételével igazolta, egy bizottsági tag- 1 választásánál tekintettel arra, hogy az illető más törvényhatóság területén lakik, hivatalból vizsgálatot rendelt arra nézve, hogy fizet-e az illető a vármegye területén két év óta adót. A felebbezessei megtámadott választások közül a nyirgebei, tyukoJ, feisöboldádi, kismajtényi, atyai es vetési választókerületekben eszközölt választásokra vonatkozó felebbezéseket elutasította és ezen választásokat igazolta, a lázári, fábiánházai, dobrai, nagyszokondi választásokra vonatkozólag a vizsgálatot elrendelte, a ko- csordi választást részben megsemmisítette, mivel e választókerületekben több Jakab Zsig- mond nevű egyén van és nein lehetett megállapítani, hogy melyik Jakab Zsigmondra torlódtam. Sohasem gondoltam arra, hogy az a j parányi jószág egy világhatalmat képvisel. Lerombol társadalmi korlátokat. Megdönt dinasztiákat, kárpótol gyötrelemért, kínért, csalódásért ; avagy peddig éppen úgy megszerezheti ezeket. Nem tudom mi ez? Az asszony, aki kővé meredten hallgatta a férfi minden egyes szavát, most szinte öntudatlanul ismételte: — Nem tudom mi ez. Az arcán pedig megvillant egv sugara valami tüneményszerü- ségnek; valami csalóka fénynek — és mosolygott. Aztán, mintha az ajka titokban, magának mondóan szólásra nyílt volna s mintha mondta volna : 0, én tudom, mi az, aminek te nem tudsz I nevet adni. Azt mi, asszonyok, jobban tudjuk, mint ti. Ti, férfiak sokszor kimosolyogjátok ezt, pedig mi előttünk ez szent. Mi előttünk ez egy egész világot jelent. Ami ti előttetek még csak a sejtelem erejével bir, nálunk már tisz- [ tán, érthetően, világosan tudott dolog. Az a j nagy probléma már nálunk meg van fejtve. Annak a neve: szerelem. Azt nem tudom, ki nevezte igy el, miért hívják, miért nevezik igy, j de hogy ez az, az már bizonyos. Most már mindketten hallgattak, s ez a csendesség szinte nyomasztólag hatott mindkettőjük kedélyére. És a csendességben van valami, ami teremtő hatalommal bir, ami sok esetben nagy elhatározásra serkenti az embert. A csendesség sokszor eszünkbe juttat mindent: álmokat, terveket, elült gyötrelmeket, csalódást, j Sokszor pedig tanító szerepet vállal. Mert a1 csendesség többet mond a legékesebb beszédeknél is. Ennél az esetnél is kellett, hogy valami nagy-nagy tanácscsal szolgáljon. Egy lekiismereti kérdésről lévén szó és még talán két másik életről is. Látszólag mindketten megvoltak már nyugodva. Az asszony még hamiskásan mosolygott is, amikor végig simította a férfi lázás homlokát és anyáskodó, gyöngéd hangon fedte meg a férfit: Hát szabad egy tanárnak, egy orvos tanárnak szentimentálisnak lenni 1 Hát olyan sokra becsül egy emberi életet?! Aztán meg, nem is tehet róla. ígérje meg nekem, hogy nem gondol sohasem többé erre a dologra. No, meg- igéri-e hát ? — Nem tehetem, mondta férfi. Nem tehetem. Kell, igen kell, hogy gondoljak rá, mert nem tudok szabadulni azok elől a vádló szemek elől, amelyek még a halál beállta után is üldöznek. — Az Istenre kérem, de hát mit akar tenni tulajdonképpen ? — Nem tudom, mit fogok tenni; de hogy teszek valamit, az bizonyos. Nyugtom már amúgy sincsen. Talán elmegyek én is. Talán máskép lesz. Lehet, hogy ott, a ködön túl fölkeresem Murilló angyalkáját, hogy kiengeszteljem. Vagy-vagy, valahogyan csak lesz! — Vagy, vagy — mondta durcásan az asz- szony. Ostobaság, amiket itt összebeszél. Érti, tanár ur, ostobaság. Én nem engedem, hogy ezt megtegye. Érti én nem akarom, hogy maga ezt megtegye. — Asszonyom, mondotta ünnepélyesen, minden sértődés nélkül a férfi — elfelejt/ hogy az én életem fölött rajtam kívül csak egy valakinek van joga ítélkezni, s az nem mas, mint az Isten. Ön elfelejti, hogy ahhoz csak nekem van jogom, hogy megtartom-e vagy eldobom tőlem ezt a nyomorúságos terhet. — Jó, legyen, ahogyan Ön akarja. De előbb még nekem beszélnem kell Önnel. Holnap elfog jönni hozzám úgy alkonyat tájon. Azt akarom, boyy lecsöndesülve beszélhessek még egyszer Önnel, utoljára. Most pedig, Isten vele. Nem fogja rossz néven venni, ha magára hagyom. Nekem pihenésre van szükségem. Azzal kezét nyújtotta a férfinak, aki e pillanatban, amint szemeit fölemelte az asszonyhoz, úgy vélte, hogy Murilló angyalkájának ártatlan gyermeki szemei kapcsolódnak az ő megtört fényű szemeibe. Ebben a pillanatban dőlt el a sorsuk. Ez az egy nap örökkévalóságnak tűnt fel mindkettőjük előtt. Még talán egyik sem sejtette milyen nagy dolog előtt állnak. Az asz- szony úgy tett-vett egész napon, mintha egy hosszu-hosszu útra készülődne. Csak alkonyat felé csendesedett meg egy kisssé. De amikor a szürkülő félhomályban megült a csend, képzelete elvitte ahhoz, az öngyikos szerelmes párhoz, akik a halálban egyesültek együtt. Ez a kép, egy eddig soha nem érzett melegséget váltott ki a leikéből, ügy érezte, hogy ma, ma rettentő nagy dolgot tudna cselekedni. Ma Ő is, mint Murilló angyalkája, kész lenne követni a halálba is egy megértő lelket. Valakit, talán Halmait, talán más valakit, a férjén kívül. Ma
