Nagykároly és Vidéke, 1914 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1914-02-04 / 5. szám
NAGYKÁROLY ES VIDÉKE 3 Lithiumban legdu- 0/]atvini,,Anna“eyóö,yfoiTás. t sabb ásványvíz a O_________1 _______'____________ A legkellemesebb üditö, legjobb hugyhajtó es hugysavoldó gyógyvíz!: Nyákhártya megbetegedéseknél, hólyag, veselob és tüdőhurutnál, valamint kösz vénynél kiváltképen hasznos. — Kutkezelöség j SZEPESOLASZI. Forrastulajdonosok: MÁJUNKÉ GÉZA UTÓDAI. Központi iroda: RÓZSAHEGY. Kapható minden jobb füszerkerejkedésben. Nagykárolyi főraktár Ifj. KIATOLCSI SflNDOfíMáL. fJagykárolyi főraktár 15. Nagyenyeden, 16. Brassón, 17. Gyergyó dibrón, 18. Peirozsenyban, 19. Dic-őszent- mártonban, 20. Kolozsváron, 21. SzAszré- genben, 22. Nagyszebenben, 23. Désen, 24. Magyarláposon, 25. Tordán. É helyeken, hozzájuk véve közvetlen környékükéi, a gör. kath. magyarok száma mindenütt meghaladja a 4Ü0-at, a legtöbb helyen rn.-gkö- zeleli az ezrei es 3—4 helyen ket-három ezerre is felmegy. Amikor a gör. kath. oláh egyházmegyék területén százszámra vannak plébániák 200—300 lélekkel és ezeknek papjait a magyar állam kongruával látja el, valóban nagyon figyelemreméltó kötelességét teljesítené akkor, ha a jelzett helyek gör. kath. magyarságát önálló plébániákban tö- möritené és megóvná a nemzetiségi sovi- nismus beolvasztó munkája ellen. A rulhén egyházmegyék belterületén maradó magyarság léte és nemzeti önludala veszélyeztetve nincs, mert e püspökségek papsága kultúrájában, érzületében magyar, a román egyházmegyék papságáról ilyet mondani sajnos nem lehet. Évezredes mulasztást hozott helyre a magyar állam, midőn gör. kalh. magyarságának érdekeit végre felkarolta. Ha a nemzetiségi izgalom nem engedi az uj püspökség kereteit megszilárditani, a magyar állam, a magyar társadalom feladata, hogy ezek a keretek ne kisebbedjenek, hanem táguljanak és amennyire csak fizikailag lehetséges, vegyenek fel minden e hazában elő gör. kath. magyart. Ha ily értelemben valósul meg az uj egyházmegye revíziója, örömmel várjuk, követeljük azt, a magyar nemzet jól felfogott érdekében nem szabad ezt az alkalmat, melyet a román nemzetiségi sovinizmus teremtett, felhasználatlanul hagynunk. Mi bízunk benne, hogy a kormány a román egyházmegyék belterületén maradó gör. kath. magyarság megmentésére megfogja találni az eszközöket és ezzel fogja e nemzeti vívmányt tökéletessé tenni. ^ Dijnokok országos mozgalma. Lakbért kérnek Sajátos magyarországi viszonyainkat jellemző, szomorúan jellemző körülményre hivjuk fel az alábbiakban olvasóink szives figyelmét. Ilyen viszonyok csakis nálunk létezhetnek, hol sem kulturális és egészségügyi célokra, sem nehéz munkát végző hivatalnokok tisztességes és méltányos díjazására nincs pénz, nem tel'k az államkasszából, mert mindent elnyel a feneketlen és telhetetlen katonai borjú. Az állami dijnokok lakbéréről van sző. Megváltjuk, hogy ha az „Egyesületi Szemle“, a „Magyarországi Dijnokok Orsz. Egyesületének Hivatalos Közlönye“ véletlenül kezünkbe nem akad, ma sem tudtuk volna meg, hogy ezen állami | alkalmazottaknak lakbérük egyáltalában j nincs. Velünk együtt bizonyára a nagy- közönség is méltán azt hihette, hogy mint minden állami hivatalnoknak, alkalmazottnak, úgy az állami dijnokok- nak is lakásáról illetve lakbéréről gondoskodott az állam. Hiszen állami liszt- viselői körökben olyan általánosan óhajról is hallottunk már beszélni, hogy a lakásbérnek a nyugdíjba való beszámítása sem lenne éppen méltánytalan. S ime most kitűnik, hogy az állami alkalmazottak egy részének, még pedig nagy részének — hiszen ^körülbelül 10000 mond tízezer emberről (van szó — még lakbérilletménye sincs. Ezt ké:ik, ezért könyörögnek, rimánkodnak most, zörgetnek írásbeli és szóbeli kérésükkel a miniszterek ajtaján. Mélyen elszomorító, szégyenteljes állapotra hívja fel az ország figyelmét a dijnokok országos mozgalma. A nem állami alkalmazottak bő- és fővágyát képezi nálunk — hisz uton-utfélen ezt halljuk emlegetni — az állami szolgálatba való jutás. Talán az említett mozgalom lehűti sokak hő vágyát, s nem törnek az állami szolgálat úgy remélt csengő arannyal, valójában pedig csekély rézpénzzel nyomorúságosán fizetett karjaiba. Az állami alkalmazottak jelzett mozgalma méltó a legnagyobbmérvü pártolásra. A közel 10000 emberből s nagyobbrészt családos emberből álló dij- noki kar, hasznos polgárságát képezi a hazának és a társadalomnak. Életüket, erejüket, tehetségüket nehéz, lélekölö munkában töltik el. Ök hordozzák igazán a „napnak terhét és hévségét.“ És fizetésük mégis oly csekély, amely a tisztességes megélhetést egyáltalában nem biztosítja. Nagyrészük — szégyenére a magyar államnak zik a köz javára És emellett — még nagyobb szégyenére a magyar államnak — lakásukról illetve lakbérükről sem gondoskodik. Ami minden munkaadónak első- és főgondját képezi, hogy alkalmazottainak otthonáról gondoskodjék, — arról az állam eleddig teljesen megfeledkezett. Ez a mélyen elszomorító körülmény egy táborba egyesítette az egész ország dij- noki karát, s megindult az országos mozgalom lakbér illetményük rendezése ügyében. A múlt évi november hó 14-én de- putáltak a miniszterelnöknél, ki — elismerve kérésük jogos és méltányos voltát — kijelentette és megígérte, hogy segiteni fog rajtuk. Ugyanakkor a pénzügyminiszter elé is járult a küldöttség, akit azonban már a dijnokok szomorú helyzetét megható módon ecsetelő be- ,-zéd egy cseppet sem hatott meg, mert e kegyetlen, lakonikus válasszal mutatóit ajtót a nála alkalmatlankodó küldöttségnek : „Én nem ígértem semmit, én nem adok semmit, nekem nincs pénzem, de ha lesz, örülni fogok, ha Önökön segíthetek!“ Miniszteri gőgös ajkról elhangzó illetlen beszéd. S épp annak a miniszternek ajkáról, aki — mint tudjuk — nem főúri fényes palota kényelmes bársonykerevetéről ÜT a miniszteri bársonyszékbe, hanem egyszerű tisztviselőből küzdötte föl magát a legmagasabb polcig. Ez a rideg és hideg miniszteri válasz még erélyesebb lépésre s még nagyobb mérvű — az egész országra szóló egyöntetű eljárásra indította és késztette a dijnoki kart. A december hó 7-én megtartott országos nagygyűlés egyhangúlag elhatá rozta, hogy minden járásban, illetve minden nagyobb városb in az „Országos Egyesület“ égisze alatt helyi csoportot alakit, s minden egyes csoport külön- külön kérvényt terjeszt fel a miniszter- elnökhöz, a pénzügyminiszterhez és a képviselőházhoz. A nagykárolyi csoport is megalakult december hó 8 ári 24 taggal s elnökké: Mangu István m kir. főerdőhivatali dij- nokot, titkárrá Diczig Jenő városi rendőrségi, pénztárossá Szilágyi Gyula pénzügyigazgatósági, s jegyzővé Budaházy József vármegyei dijnokot választotta meg, A csoport agilis elnöke el is készítette az igen ügyesen megszerkesztett kérvényeket, s felterjesztette az illetékes helyekre. (Mellékesen jegyezzük meg, hogy a kép- viselöházhoz beterjesztett kérvényt az elnöki osztály visszaküldte, mert nem volt országgyűlési képviselő aláírásával „ellenjegyezve“. Hivatalos sallang és cafrang I A kérvényt azutan a nagykárolyi csoport kénytelen volt Szalkav Sándor, a mátészalkai kerület képviselőjével „ellenjegyez- teni“, mivel a mi képviselőnk dr. gróf Károlyi József — ki az ellenzék most folyó nagyszabású nemes küzdelmében is egyáltalán nem vesz részt — többnyire külföldön tartózkodik.) Midőn a fentiekben szives készséggel ismertettük a megindított nagyszabású mozgalmat, kijelentjük, hogy meleg érdeklődéssel kisérjük a pártolásra legnagyobb mértékben érdemes akciót, s szívből kívánunk annak teljes sikert. Sorainkat Almássy László országgyűlési képviselő szavaival zárjuk, miket az „Országos Egyesület“ elnökségéhez intézett: Homokiiijborliterenként72fillérértkapható Kisded Sándor füszerkereskedésében Nagykároly. ||py- A borvásárló közönség saját érdekében is győződjék meg jóságáról és olcsóságáról.
