Nagykároly és Vidéke, 1914 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1914-12-23 / 51. szám
XXX. évfolyam Nagykároly. 1914. december 23. 51. szám. NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKÉ TÁ R S A D A L M I HETILA P. Nagykár oly varos hivatalos hirdetéseinek közlönye. nSegjelenik minden szerdán. Előfizetési árak: Egész évre..........................8-— kor Fél évre..............................4-— „ Negyedévre ......................2- — „ Eg yes szám......................—-20 , Ta nítóknak egész évre . . 6-— „ Főszerkesztő : Felelős szerkesztő : Dr. Adler Adolf Rédei Károly. Laptulajdonos és kiadó: a „Nagykarolyi Petöfi-nyonida Részvénytársaság“. Szerkesztőség: Kossuth-utcza 3. — Telefon 7 Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. — Telefon 76 Bérmentelten leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltéinek. Nyilttér sora 59 üli. Kéziratok nem adatnak vissza. Karácsony. A karácsonyi szent örvendezés édes boldogsága dobogtatja meg szivünket a szeretet e csodás ünnepén. Ez édes boldogság csendül meg ég fe é szárnyaló ének dallamunkban. Oda szádunk lélekben kis Bethlehemnek boldog éjjelébe, a szegényes jászolbölcsőhöz, melynek lakóját szeretetének melegével takargatja az édes anyai kéz . . . Milyen csodás érzés látni a mosolygó kisdedet! Milyen fájó látni az édesanya szegénységét! A tél hidegét e bölcsőnél netn érezzük. Annak a kisdednek nevető szeme a menny mosolygó rózsáinak tavaszát ülteti szivünk közepébe. Szivünk jégképe itt felenged ; lelkünk bünsulya megköny- nyebbszik; bágyadt szemünkből a bün- bánat harmata hull ! Vele itt a gyertyafényes alkony . . . vele itt a karác-onyfa tündöklése, tarkasága . . . vele az ugrándozó gyermeksereg, szeme szögletén az örömköny csillogásával, szeme szögletén a bánat vizének süiü záporával! . . . Ugye, meggyujtjátok ti is a karácsonyi gyertyát; ugye, megsimogatjátok ti is gyermeketek szöszke fejét, miként még sohasem ? ! ? Meg, ahelyett is, aki a távolban didereg, de aki még dideregve is értetek imádkozik. Aki lélekben haza száll hozzátok . . . egy pár meleg szóra . . . édes öleiéire . . . egy pár forró csókra! Máskor ilyenkor velünk örültek ! Máskor ilyenkor együtt gyújtogattuk a karácsonyi gyertyát. Együtt csodáltuk annak a bethlehemi bűvös fényű csillagnak felénk áradó mosolygását. Együtt láttuk annak a fehér alaknak közeledtét, kiről busuló századok prófétái zengtek, kihez sóhajok siráma szárnyalt, ki jön most is, mint szegény gazdag^ „logy minket boldoggá tegyen, ki jön most is, hogy lecsókolja szemünkről a könyet, kijön most is, hogy szivünkbe csókolja a békének, a szeretetnek világokat ujitó evangéliumát ! . . . Haj ! mert a bánat szivünkön ül, mint fátyolos köd a bus avaron! A szemünk könyekben fürdik, mint bágyadt holdsugár a sima tó tükrében ! . . . Csak a lelkünk lángol, mint a vihartól élesztett parázs! Csak a karunk kitárva, mintha ölelni akarna valakit! Azt is aki távol, azt is, aki a szeretet e nagy ünnepén, a földre száll. Szemében a mennyország káprázatos fényesgége ; kezében a mennyország gazdag áldása ; szivében a mennyország könyörülő szeretete . . . Ha akarsz látni boldog anyát, ki szive szent szerelmével ölel magához egy kisdedet : jer Bethlehembe ! Ha akarsz látni egy angyal arcú gyermeket, kinek homloka körül a menny fénylő glóriája dereng : Bethlehembe jöjj ! . . . Jöjj a szűk sikátorok során. Nézd, azt a szalmaágyát 1 . . . Nézd, aki rajta pihen ! . . . Nézd, aki fölébe hajol 1 . . . Imhol az anya 1 . . . Imhol a gyermek 1 ... A bölcsője: jászol; nézése: a menny mosolygása ; szive dobogása : bünpalástolta lelkünk égő szerelmének imádata ! . . . íme, a karácsonyi fehér király, a koronázatlan fehér király . . . — De sóhaj támad az ajkakon : megszületik-e ma is csakugyan ? . . . Jön e a könytengerbe ... a vértengerbe ? . . . Nem riasztja-e meg kardok villámló acélja . . . puskák dörgése . . . ágyuk I Akc /A. ide is eljött . . . Holtra dermedt nagy vadonban, Ezüsterdő szűz ölén Magyar honvéd lába dobban Csillogó ezüstvadonban Szent karácsony éjjelén. Glóriás dalát ma zengi Fehér angyalok kara . . . Könnyet nem hullat ma senki — Ég és föld utána zengi: Ez a jóság mámora ! Magyar honvéd lába dobban Pelyhes-puha szűz havon . . . — Minden ablak szeme lobban, Magyar honvéd szive dobban: „Messze vagy szép otthonom /“ i$ inig a lelke haza rebben, Szent varázslat száll alá : Lágy dal kél a rengetegben, Angyalok ruhája lebben, Mintha ezt is hallaná ! Es leszállnak mind eléje — Egy fenyübokor van ott; Kigyul rajt' a gyertya fénye S föltüznek a tetejébe Egy kis arany-csillagot Magyar honvéd áll a hóban : Megbüvölte e varázs, lm lejött hozzá valóban (Áll a szent fa ott a hóban) lm' lejött a Messiás. Radványi Kálmán. Szent karácsony este. A halott föld vére pezsdül És fölébrednek a fák, Az ezüsterdőn keresztül A-mennyország fénye rezdül És megújul a világ. Es az édes angyalének (Lágy zenétől zeng g lég) Ismerős az ö szivének: Mintha otthon zengenének S átszűrné a messzeség. — Az idén nem lészen szent karácsony estve ! —- Ahaj én is arra gondalék. Beczé Domokos belepiszkált a parázsba, rántott egyet a bajuszán, meg hogy egészen be ne pityeregjék az ereszajja, mókára csavarta az esze járását: — Ne te ne, már hogy minek ne lenne szent karácsony estve ? Itt is eljövend a napja, cstvéje is lészen annak . . . — Csak eppeg mi nem lennénk odahaza Csikban. Mndennemii ruhanemüek, csipkék, feilöltök, függönyök, térítők, szőnyegek legtökéletesebb festése. Bőrkabátok, keztyük festése. I ! Minta után való festés ! ! Hantiéi Samué! villany- és gőzerőre herendezett ruhafestö és vegyitisztitó Nagykárolyban, Kölcsey-utca I. sz. A rom. kath. templom mellett. Műhely: Petöfi-utca 59, ármely kényes színű és gazdag díszítésű ruhanemüek vegyileg tisztittatnak. Plisó-gouvró. Plüsh és bársonyok gőzölése. Vidéki i
