Nagykároly és Vidéke, 1914 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1914-12-23 / 51. szám

NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE

bömbölése ? . . . Megszületik-e hát csakugyan ? . . . Igen, megszületik . . . Igen, jön ! . . . Kezében a béke fehér selyem lobogójával, melyre vér nem hujlott, csak az övé! . . . Ajkán az örömmondó üzenet csodásán csengő szavával : „bízzatok, én meggyőztem a világot“ ! . . .

Igen, megszületik ! . . . Igen jön . . . A király koldus, a koldus király ! . . . Már ilt is van . . . mosolya itt tündököl a gyászfátyolos karácsonyfa csillogásában ! . . . Könnyzápoios a szeme . . . fájón sir a hideg világ bűnén . . . Vérzik a szive, úgy sajnálja, szánja a szenvedőt ! . . .

Jöjj, jöjj, szüless meg szivünkbe karácsonyi fehér király ! . . . Töröld le a siró anya könyét! . . . Számláld meg az árva gyermek sóhaját! . . . Lásd meg a tépett mennyasszonyi fátyolt ... Jöjj, szüless meg szivünkbe karácsonyi tehér király ...

Kürthy Károly

ref. vallástanár.

a világháború?

A most folyó világháborút nemcsak óriási jelentősége, nemcsak a benne résztvevő nemzetek nagy száma, hanem jellemző számadatai is páratlanná teszik a világtörténelemben. Ha — természetesen csak hozzávetőleg — a harcban álló osztrák-magyar seregeket kétmillióra, a németet öt, az oroszt hat, a franciát négy, a török-angol sereget másfél, a belga- szerb-montenegróit egymillióra becsüljük, akkor is tizenkilenc és félmilliót kapunk,

vagyis körülbelül annyi ember van a csatatéren, mint Magyarország egész lakossága, férfit, nőt, még a gyermekeket is beleszámítva. Ily nagy számról helyes fogalmunk nincs és nem is lehet, nagyságát megsejteni csak úgy leszünk képesek, ha el tudjuk képzelni, mennyi egymillió.

Ha egymillió embert a budapest-fiumei vonalon sűrűn egymásmellé állítanánk, akkor ez az emberlánc egészen a horvát-1 országi Ogulin állomásig tartana (kb. 500 km.) Húszmillió emberrel meglehetne szállni az európai Oroszország határát kö-; röskörül, úgy, hogy e magában is rengeteg területet sürü emberösvény kerítené be. Egymillió ember természetesen sokat eszik egy nap. Ha csak szalonnát és kenyeret veszünk napi eledelnek, akkor egymillió ember megeszik egy nap annyi kenyeret, mint egy 555 in2 területű négyemeletes ház és annyi szalonnát, mint pl. a pesti piarista gimnázium.

Egy amerikai tudós még tovább számított. Szerinte egy hadosztályhoz 3165 hátasló, 1400 igásló és sok ezer más teherszállító állat tartozik, összesen 8265 állat. Egy hadosztályhoz kell még 48 ágyú, 1441 municiós szekér a ti'Bérségnek, azonkívül 48 betegszállító, 662 eleség- szállitó, összesen 1009 kocsi. Ennyi keli egy hadosztálynak. Most már egy milliós sereghez kell 413.210 állat és 50.450 szekér. Bizonyos, hogy ennyi ember, állat és szekér számára nagy terület kell a szabad mozgásra. Egy gyalogezrednek és a hozzátartozó muníciónak 76 hektárra, egy lovasezrednek 24, egy tüzérezrednek 19 hektárra van szüksége és egy milliós hadsereg csak 75 négyzetkiló méter területen fér el, vagyis körülbelül oly területen, mint Budapestnek pesti oldala.

Ilyen embertömeg szállítására 3000 vonat szükséges. Mivel egy vonat hossza 250 m., háromezeré 750 km., vagyis az egymilliót szállító vonatok szakadatlan sorban elfoglalnák a budapest-predeáli vonalat a fővárostól egész a tömösi szorosig. Egymillió katona napi élelme 2200 tonna. Ennek a szállítására öt hosszú vonat kell egyenkint 21 teherkocsival. Az állatok napi elesége 25S vasúti kocsit tölt meg. Az egész vasúti trén mindenestül napi 4500 kocsi. E számokból fogalmat alkothatunk magunknak arról, hogy milyen lázas forgalom lehet most például Galíciában, a vasúti állomásokon, a harcvonal mögött. Naponta a vonatok százai robognak keresztül, katona- és sebesültszállító, municiós és egyéb vonatok. Az állomásoknál a trénszekerek ezrei, amelyekre pokoli lármával szállítják át a rengeteg eleséget, lövöszert, ruhát, kötő- és gyógyszereket, póstát stb. stb. Azután végtelen sorban megindulnak a feneketlen galíciai sárban, lassan döcögve, a különböző csapatok felé, ahol a lövőárkokban már epedve várja a „komiszt“ a sok éhes bakagyomor.

Vájjon mennyibe kerül a háború ? Ezt a magyar származású világhírű tudós, Tesla Miklós számította ki mélyreható alapossággal, beszámítván az emberi élet értékét is. A költségek különböző rubrikákba oszlanak. A hadműveletek 100 — 120 millió koronába kerülnek naponként, as állami- és magántulajdon pusztulása 200 — 300 millió, az ipar és kereskedelem kára naponta 400 millió. Legelői kellett volna említenünk az emberekben való veszteséget, amely a legsúlyosabb pontja az egész lajstromnak. Tesla csak 15 percentre becsüli az elesettek számát s ha egy emberéletet 10.000 koronára becsülünk, akkor 200 napos háborúban ez a veszteség háromszáz milliárdot tesz ki, vagyis napi löO millió koronát. Mindent összevéve a rettenetes világháború naponként 1500 millió koronába kerül, óránként 62 és fél millióba s minden perc, amelyet e borzalmas időkben eltöltünk — egymillióba.

— Vagy igen, mer hát az messze vagyon — Nekem kettő . . . nekem három . . . I

innét! * hej haj . . . nekem meg éppen öt ki rusnyám

— Haj, haj ... van, három fi, két jány . . . hej, de magunk

Elakadozott a beszéd a tábortűz mellett, a ; leszünk szent karácsony estve.

gondolatok hazafelé szálltak, szelíd bánattal,! Becze Domokos fölvágta a fejét:

szép szomorúsággal. , — Dehogy leszünk magunkba, néz ránk a

Mert bizony Csik földje messze vala innét., magyarok Istene csillagos szemeivel, majd csak [ Ahol hegyen túl, völgyön túl a sziklás Kárpá- ; küld valamit. }

tok oldalában őrizék Attila unokái a nyalka i — Megsegít! — bólintott rá deresen fejészékelyek Árpád apánk földjén a mesgyét. j vei az öreg Adorján Ábrahám is

Hogy bé kalandozzék a muszka. — Leginkább, ha mink is segítünk magunMert bár nyáfra népség őkelme nagyon,} kon — szólt szintúgy Becze Domokos. — Hány j sokad magával vagyon és irdatlan nagy sereggel | nap még karácsony estvéig ? gyön, akár a toportyánféreg. — Egy hét, meg még valahány!

Itt a hegyoldalban egy magányos fenyőfa Lássunk csak neki — bizakodtak tovább j

körül villogott a tábortűz, előtte hosszú árkolás, I és addig beszéltek, a addig furfangoltak, mig |

hideg fegyverek sorba az árok szélen, a puska egyszer csak kitalálták a módját, vége markos székely kezekbe, hát jöhetett a Itt a hegyoldalon, ahol tanyáztak, üres volt! muszka, — siralomra jött az. i a szikla, csak éppen a középen állott egy maBecze Domokos emberséggel tartotta a ka- gányos fenyőfa a méteres hóban, tonáit, nóta is volt, móka is volt, ha kis vers- Kitervezték, hogy az lesz a karácsonyfa,

kedés akadt, elvégzék azt is becsülettel, meg Rávaló is akadt a hóból. Mind valamenyien

is voltak szépen, csak éppen most karácsony 1 kusztorás emberek voltak, értettek a faragáshoz tájékán borultak el a kedvek és mindig többet- s most a kezükkel formáztak mindenféle csu- sóhajtott föl a lélek: I daságot. Két öklömnyi diót, óriási körtét, almát,

— Mer hogy mit is csinálnak odahaza | csillagot, mogyorót, amit csak szem száj Csíkban ? megkívánt, mind csupa hóból s vékony spagetElindulbatott ezen a tanakodás. ! tál fölkötötték sorba az ágakra. A déli nap egy

— Egtveledés táján az aszony szalmát hoz, kissé megposhasztotta a héjukat s amikor azua hiúból, fotogént gyújt a lámpásba, melegre | tán éjszaka megint összefagytak, úgy csillogott teszi rusnyáknak a fuszujkát avagy a pityókát... j ragyogott tőlük a karácsonyfa, mintha Ezüstor- hej haj . . . szág királykisasszonyának lett volna készítve.

Különösen a rusnyák, a gyerökők után volt j Hát persze, hogy nagy mulatás volt ez na- a sóhajtozás. . 1 pokon keresztül (egyébb dolguk úgyse volt),

— Gyerök nélkül üres az estve, jó hallgatni hanem azért, amikor napról-napra szebb lett a

a kocorázásukat, hát még a szent karácsony a karácsonyfa, megint csak elborultak a tekin- estve ! [ tetek . . .

És elmondogatták, hogy kinek hány családja — Hej . . . haj . . . mégse az igazi ez, van. ' nem lehet gyerek nélkül szép karácsony estve 1

Másnap már Becze Domokos erre is kitalálta a módot.

Kicsi emberkéket formázott hóból a karácsonyfa körül, egy fit meg egy jányt. ügy álldogáltak ott, mintha csakugyan a karácsonyfa után epekedtek volna,

— Ezek la az én rusnyáim — magyarázta a többieknek —, ez itt az Estány, ez meg a Klárica. Az Estánynak iszákja is van, amibe cipót szokott vinni az iskolába. Kicsiny Estánynak kicsiny tarisznáyja!

De megtetszett ez a többieknek is és karácsony estére már valahány székely mind oda telepitette a maga kis rusnyáit a karácsonyfa köré. Ki hármat, ki ötöt, ki kettőt, kinek ameny- nyi volt odahaza Csikban.

És a rideg havas mező benépesedett apró Estányokkal, Kláricákkal, Ábrahámokkal és Domokosokkal és valamenyi cipót megaimát tartott a kezében, kifaragott hóból.

Csak elborította a köny a székelyek szemit, amikor végignéztek a pirinkó ármádián. Hej, amikor valamenyi hóbul volt, amikor egyik sem volt eleven teremtés.

— Hátha küld az Isten olyat is, — vigasztalódott Becze Domokos. — Olyat, aki elevenen várja a karácsonyfát és kap is róla ajándékot . . .

— Csoda lenne az hadnagy uram, — ellenkezett Ábrahám szomorúan.

— Sok csoda történhetik karácsony estve!

És várták a csodát és el is jött a csoda,

karácsony estve, —ha nem is úgy, ahogy vártak rája.

Csillaggyulásra körül állták valamennyien a fát és éppen hogy elénekelték a „csorda pásztorok“ legelső strófáját, amikor nagyot kurjantott a kiállított soros előőrs.

— Hej te ne . . . megállj átok!